Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-08 / 133. szám
D a miskolciaké a szó Ismét a termoforkémény Nyolc évvel ezelőtt írtam le először a termoforkémény nevét. Azóta a lakásszövetkezetekben sok mindent meg kellett oldani, ám a termoforkémény „ügy” maradt. Ott kezdődött a baj, hogy a lakók használni kezdték a kéményre csatlakozó bojlereket és falifűtőket. Valaki az életével fizetett ezért a könnyelműségért. Ezek után mi sem volt egyszerűbb: le kellett plombázni a gázkészülékeket,' hogy megszűnjék a veszély. Ha a plombázás ellenére valaki netán mégis lábat akar mosni, az vessen magára... Akinek megmaradt a bojlerja — türelmét vesztve — használta. Ezt megtudták a kéményseprők, s jelentkeztek a kéményhasználati díjért. — Na, de kérem, ezek a kémények használhatatlanok. Rosszak. Pénzt csak a jó kémények után illenék kérni — tiltakoztak a lakók. Mire a kéményseprők: Csak az a kémény számít használaton kívülinek, amelyek le vannak fedve, s a csatlakozósípjuk be van falazva. Mire a lakók: Azért mégiscsak jó lenne használni a bojlereket... És megszületett a megegyezés: fele áron kapták a kéményt. (Talán ma is így van még némely szövetkezeti lakásban.) Vasutasnyelven szólva „csonkára tolták” az ügyet. Ott vesztegelt évekig. Egy esztendeje hallottam ismét a termo- forkéményckről valami olyasmit, hogy már megtalálták a megoldást, hamarosan villanybojlereket szerelnek fel a ter- moforkéménycs lakások fürdőszobáiba. Aztán azt hallottam, hogy ebbe a lakók nem hajlandók beleegyezni, különösen nem a saját költségükre ... A napokban váratlanul ismét felbukkant a termoforkémé- nyek ügye. A lakásszövetkezeti elnökök értekezletén egy lakásszövetkezet vezetője vetette fel, ahol 13 éve használják a gázkészülékeket, ám eddig nem volt „termofor-ügyük”. De mert a kémények náluk is termoíorok, végül ők is hasonló sorsra jutottak, mint a többiek. A Szentpéteri kapui 1. sz. Lakásszövetkezetről van szó. Határozatot kaptak ugyanis az I. kerületi Tanácshivataltól, amelyben felszólítják a szövetkezet vezetőségét: az általuk kezelt házakban sürgősen gondoskodjanak a gázbojlerek és falifűtők lczáratásáról, ellenkező esetben házanként ötezer forintig terjedő büntetéssel sújtják őket. Ugyanakkor kötelezik a szövetkezetét arra is, hogy azt a termoforké- mény-ügyet, amelyet tulajdonképpen megoldhatatlannak kiáltottak ki, 1978. október 15-ig oldja meg a szövetkezet. Magyarán: gondoskodjanak ahogy tudnak a fürdőszobák melegvíz-ellátásáról és fűtéséről. Hát ez könnyen ment! Azóta is találgatjuk: vajon az I. kerületi Tanácsi Hivatal műszaki csoportja nem tévesztette-e el a címzést? Feltételezésünk szerint ugyanis ezt a felszólítást vagy a Miskolci Beruházási Vállalatnak, vagy a BÁÉV-nck akarták elküldeni. A termőiorkémények milyenségéről ugyanis a lakásszövetkezet nem tehet. Sem beruházója, sem kivitelezője, sem műszaki átvevője nem volt ezeknek az épületeknek a szövetkezet ... És még egy adalék: a gázbojlerek és falifűtők fölött a szövetkezet vezetősége nem rendelkezett. Nemcsak azért, mert ezek a készülékek a lakástulajdonosoké, azért sem, mert a gázmüvekkel nincs szerződéses viszonyban. A gázmüvekkel a lakástulajdonosok külön-külön kötöttek szerződést. T. József Miskolc Érthetetlen nyugalom Szokatlan látványra ébredtek június 2-án reggel a Tízes honvéd utca lakói. A nyári, vízszegény Szinvát is megszégyenítő nagyságú patakocskák eredtek valahonnan az út alól, a 18. számú ház k ,nyékén. Csőrepedés! — állapítottuk meg munkába menet, s vártuk: nyilván hamarosan megjelennek a vízművek jól szervezett rohambrigádjának tagjai... Kite 6 óra tájban aztán — hazafelé menet — kíváncsian kerestük az útfelbontás nyomait, ehelyett azonban az immár „kölyökszökőkutak- ként” feltörő vízsugarakban gyönyörködhettünk. A gyermekeikkel sétáló asszonyok árulták ei: a vízművek ügyeletesei bizonyára sikerrel pályázhatnának „a világ legtürelmesebb emberei’ címre, hiszen reggel óta a sokadik telefonra válaszolták udvariasan: „Tudunk a csőrepedésről, maid kimegyünk ...” A vf azonban ettől még nem állt el (sajnos!), hanem száz és ezer liter számra fo'yt-folydogált a kanálisba napokon át, a környékbeli gyerekek legnagyobb örömére. A napokban —. amikor majd’ egy heti csöpögés után megjavítottam a vízcsapot — megkönnyebbülten néztem szembe fürdőszobám tükrében lelkiismeretemmel. Lelkem mélyén sem érezhettem már magam vízpazarlónak. Most pedig... Vajon hány száz vagy talán ezer évig kellett volna csöpögnie csapomnak. hogy ennyi víz vesz- szer miatta kárba? — jutott eszembe. S vajon az a lakó, aki már harmadszor telefonált a vízművek ügyeletére, s ütközött segítőszándéka az érthetetlen nyugalom vasfalába — felveszi-e holnap ismét a telefonkagylót, ha elfolyni látia a nyáron aranya* érő vizet? / A víz ma még — szerencsére — nem hiánycikk Miskolcon. De annyi most sincs belőle, hogy ezer liter számra éppen annak a hibájából folyhassék el, akinek legfőbb feladata a pazarlás megakadályozása volna. A víz ugyanis közös kincsünk. A vele való takarékosság éppen ezért a ..termelőjének” ’; éppúgy kötelessége, mint nekünk, lakosságnak! László Zoltán Miskolc Nem kettő — nem is hat! A nyári hónapokban otthon szoktam hajat mosni. (A szombat— vasárnapi strandolás, kertészkedés után nem lehet halogatni.) Így aztán hétfőn reggelenként a fodrásznál már csak öblíttetni kellett, amiért eddig 2 forintos blokkot kértek. Nem így most! Június 5-én is — szokás szerint — csak leöblittetni akartam a hajamat, s legnagyobb meglepetésemre ezért 6 forintos mosóblokkot . kellett váltanom — mintha mosattam volna. Nem értem, miért szüntette meg az j árszabály azt a szolgáltatást, amelyet — véleményem szerint — nagyon sokan veszünk igénybe? — kérdezte Nagy G.-né Győri kapui olvasónk. A fodrász szövetkezettől kapott tájékoztatás szerint a haj leöb- lítését továbbra is vállalták. sőt e szolgáltatás eddigi térítését, a 2 forintot törölte az árhatóság. Magyarán: most. ingyen és bérmentve kell a fodrásza kban a hajat leöblíteni. ElJcép££lheLet-'%. lennek tartják, hogy 6 forintos blokkot kértek volna ezért. Az viszont lehetséges, hogy a haj ismételt mosásra szoruli, ezért kellett megváltania panaszosunknak a mosóblokkot. Látványosság A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Dél) Hírlap szerkesztősége 85?! Miskolc. Bajcsv-Zsilinszkv út 15. Telefonszám: 18-221 ★ Avagy: újszerű „hemutató” a színház előtt. „Premier” — tegnap délben volt! (Sz. György felvétele) Ez egyértelmű! 3)c Mármint a szöveg. Ám úgy tűnik — nem mindenkinek. Vagy akik odahordták a szemetet, nem tudnak olvasni? Kovács Attila Miskolc Rendet szeretnénk a házunk táján Jóindulat, ígéret, megértés már volt, de helyzetünk változatlan. A Tízes honvéd utca 13. sz. ház hátsó bejáratánál levő kukák száma ebben az évben sem növekedett, így a kétlépcsőházas, 4 emeletes épületben lakók — az idehelyezett gyógyszertárral egyetemben — nem tudják a háztartási szemetet, hulladékot tisztességgel tárolni. Az ígért és drágább konténerek helyett már megelégednénk pluszként két „hagyományos” kukával, hogy a szeméttárolók közelében élők orra előtt ne legyen takaratlan szeméthegy. Beszélgetés. Szereplők: pincérek és két vendég. Vendégek: — Két korsó sört legyen szíves! Pincér: — Hm...! — Tessék! Vendégek: — Megkérném valamire: ragad a kosztól, a mo- irölné :! ® pincér : &Ó1, még csaknem is bólint,' elmegy. A két korsó sör az asztalon, fele hab. A vendégek habosán szeretik a sört. Na, de ennyire?! Várnak. A pintérre, aki majd letörli az asztalt, a habra, hogy valamelyest „csiHapodjék”. Á hab csillapodik, de a ,. sörállás” csak nem emelkedik. A korsóban kö- rulbétöl égy* pohárnyi van belőle. Má'ék pincér. Jön. Kezében a ruha, mocskosabb, mint az asztal. Ámde törölget „lelkiis- morétokén”. Az asztal felét. A másik felén úgysem ül senki. . . — Elnézést, do mi egy e^ész k°"só sört ké"t:'nk. s nem korsóban egy pohár sört — így a vendégek. Mire a pincér: — Nem én vagyok a csapos, oda kell vinni, hogy csapolják tele. A vendég mordul egyet, de oclaviszi. Ha már neki kell odavinni. A csapos — szőke hölgy — megvetően mustrálja végig a „kuncsaftot”, majd megkérdi: — Így jó lesz? Jön a nyár (ha igaz), pár méterre mini gyermekjátszótér van, s az ide nyíló ablakok miatt is sürgős segítségre szorulunk, mert a tavalyi tapasztalatok alapján előre félünk a legyektől és a bűztől. Tavaly már „felülbírálták” és megállapították jogos igényünket, csak az edények késnek a mai napig. Pedig mi „szemetelők” is szeretnénk már rendet a házunk táján! Fodor Lászlóné Miskolc, Tizes honvéd u. 13. sz. Történt — a Sörgödörben A sör habja a vendég kezére, onnan az ingére folyik. — Jó! Am a sör pocsék. .. — Fizetek! — Tizennégy hatvan. . i A vendég húszassal fizet, s nem szól egy szót sem. A pincér számol — de nehezen talál aprót. Megvan! Az asztalra dobja: öt forint negyven fillér. .. (Az egész pedig kedden — június (>-án — este nyolc óra után történt a Sörgödörben...) (illésy) Délután nincs tehertaxi? A napokban — egyik délután — vettem egy Kolonial tv- szekrényt a Centrumban. Ha tudtam volna, milyen tortúrát okoz a hazaszállítása, biztosan meggondoltam volna, hogy vállaljam-e? Balga módon úgy képzeltem, elég, ha tehertaxiért telefonálok. Hogy mekkorát tévedtem ...! A taxirendelés telefonközpontja közölte: 16 óra után tehertaxit nem tudnak küldeni. Akkor sem értettem, most sem értem: miért? Hiszen az áruházakban éppen a munkaidő után nagy a forgalom. Egy-egy terjedelmesebb — villamoson vagy személygépkocsiban nem szállítható — csomagot, kisebb bútordarabokat nyilván szívesen kül- denének haza tehertaxiva! a vásárlók. Mert kézben hazacipelni — én tudom! —nem leány álom. L. József Miskolc, Vörösmarty u. A VOLÁN Taxifönökscg forgalomvezetője, Juhász Bertalan kért elnézést, amiért a telelon- központosuk nem tájékoztatta olvasónkat. Tehertaxit hétfőn reggel 5 órától szombat este 19 óráig — a nap 21 órájában bármikor! — igénybe lehet venni. Előrendeléssel. A rendelést a szállítás napja előtt — esetleg napokkal vagy hetekkel előbb is —, de legkésőbb a szállítás napján reggel 7 óráig kell bejelenteni a 13-281 vagy 13-861-es telefonszámon. Délután 16 órán túl ugyanis valóban nem „stau- dolnak” a tehertaxík. Géojav- müvezetőiket úgy kell beosztani, hogy a rendeletben meghatározott havi átlagos munkaidejükön felül ne kényszerüljenek túlórára, előírt pihenőidejük ne csökkenjen. A KÉV rá se ránt az Édenre! Ma egy hete rovatunkban dokumentumfotót közöltünk a tapolcai Éden Kemping felé vezető útról. Megírtuk: tarthatatlan a helyzet, sürgős és soron kívüli intézkedést kíván a bel- és külföldi turisták által kedvelt kempinghez vezető út és környékének rendezése. Rovatunk zártakor érkezett a hír: az útmenti terület fel- töltését végző Közúti Építő Vállalat illetékesei tulajdonképpen rá se rántanak az Édenre. Arra sem, hogy ott ma i-ár telt ház van, a vendégek között igen spk a külföldi turista s naponta nem éppen vonzó kép rögződik emlékezetükbe a kényszerű látvány miatt Tapolcáról. Ha csak a KÉV ügye lenne — lelkűk rajta! Csakhogy miattuk az egész városnak kell pirulnia .. .1 Kötényrepssztö öröm Nyilván sok háziasszonyon szétrepedt a kötény az örömtől az új üvegbetétdíj-lista láttán. Mint kólaszerető embert, engem is érzékenyen érintettek a betétdíjváltozások. Harsányan üdvözöltem a nagy üveg 5 forintra emelt díját, mivel kerek összeg, s hó végére szép summa kerekedhetne ki belőle, ha nem cserélném az üvegeket állandóan. Ám a kettőötvenes kis kólás árát már nem értettem. Kinek jó. hogy páratlan számú üveg dijánál fil- lérezni kell? A betétnél is és a visszaváltásnál is. A Magyar Közlöny összefoglalva hozta nyilvánosságra a irgalomban levő üvegek betétc’íjait. Fellapoztam és nagy megnyugvással láttam. hogy nemcsak a kólánál kell fillérezni. Az új rendelet szerint ugyanis kilencféle betétdíj létezik. 1 — 1,50 — 2 — 2,50 — 3 — 4 — 5 — 5,50 és 40 forint. (Ez utóbbi a szikvizes üveg.) A tokaji félliteres 1,50 forint, a füredi félliteres 2 forint. További logikai összefüggést már nem is kerestem. Ezek után persze hiányolom, hogy 3,50-es és 4,50-es betétdíj nem létezik. 'Gondolom egyszerűbbé, áttekinthetőbbé, korszerűbbé (és így tovább, egészen a számítógépes feldolgozásra való alkalmasságig!) akarták tenni a betétdíj-rendszert. Node így?! Hogy például a ször- pösüve-geknek háromféle, míg a gyümölcsleves üvegeknek egyféle áruk van? Biztos van oersze valami értelme, csak nem tudok „felnőni” odáig! Bérezés József Miskolc
