Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-01 / 127. szám

k mp mi I m ■ b * r -- ' ini w j a miskolciaké a szo Már megint pénzt?... A kép indulása mindennapos, megszokott, a zárás viszont bosszantóan gyakori... Anyuka sietve, kissé lihegve érkezik az óvodába, de még az ajtóban feltartják. Egy „kedves” másik anyuka, aki vagy szégyenkezve, másra hivatkozva, vagy szülői mivoltának túl­értékelése folytán, szigorú hangnemben felszólítja az érke­zettet, hogy: „... ugyebár tetszik tudni, most lesz anyák napja, és azért, hogy a gyerekek meg tudjanak ajándékozni minket, és az óvó néniket, 65 forintot gyűjtünk. Ha lehet, ezt most ké­rem. Ja, és még fényképre 7 forintot.” A most érkezett még fel sem ocsúdik, de gépiesen nyúl a pénztárcáért, és közben drukkol, hogy legyen nála ... Meny­nyi is? 65, meg 7, az... annyi, mint... persze! Hetvenkét forint. Szerencséje van, ott lapult SO forint, vissza is kap nyolcat. Lesz-e Tapolcán Patyolat? Köztudott, hogy Tapolcán a nyá ' hónapokban igen sok üdülővendéget szállásolnak el — az IBUSZ jóvoltából — magánlakásokban is. Ezért megszaporodik az ágynemű­mosás. Csakhogy mifelénk nincs Patyolat-felvevőhely. Évekkel ezelőtt ugyan volt egy kirendeltség, de — nem Közben röpül a kis csöppség, olyan aranyos... De jó is anyának lenni! Maradt 8 forintom, mit is csináljak? Kell venni kenyeret, tejet és hazafelé fagyit a kicsinek... Jaj, nem telik... , , A kép ugyanaz. ...... Ugyebár tetszik tudni, most lesz az évzáró, és úgy döntöttünk, hogy 100 forintot gyűjtünk a tanító néni aján­dékára, és ha lehet, akkor most.. Pénztárca nyílik, a százas „ugrik”, a gondolatok és kérdé­sek egymást kergetik. — Kik „döntöttünk úgy?” És miért százat, és egyáltalán minek? Mert vége van egy évnek? Nekem is, és mégsem gyűjt senki sem százasokat. Én más­ként döntöttem, ezért egy cipőt akartam venni a gyereknek, hogy legyen miben játszania nyáron. De a gondolat gondolat marad, kimondani - nem meri, hi­szen így döntöttek. De kik? S ha nem tudja, vagy nem meri mondani, hát elmondom én: ugye, kedves szülők, emlékeznek a legutóbbi Szülők, ne­velők egymás közt tévéműsorra. Milyen nevetséges volt, amikor a kisdiákot apuka és anyuka májuskosárral és ajánlólevélkével indította az iskolába, mert a tanító néni névnapja volt. Ugyanilyen nevetségesek és emberi szellemet rombolók azok az „úgy döntöttünk” szülők, akik százasokat gyűjtenek, nem kímélve a szerényebb keresetűeket sem. akik majd aztán nyíltan, vagy burkoltan az érintett pedagógus értésére adják, hogy ők voltak azok, akik intézkedtek! Ök azok, akik ezek után előnyöket remélnek, sőt követelnek csemetéik számára. Legyen szabad néhány nappal az évzárók előtt ezt az ér­telmetlen gyűjtési akciót „befagyasztani”. Az apukák, anyu­kák pedig örüljenek, hogy kisfiúk, kislányuk egy év tapasz­talataival, tudnivalóival gazdagabb lett, és a nevelők, óvó nénik, pedagógusok nem májuskosárért, nem százaso­kért dolgoztak, hanem tanítottak hivatástudatból! Fekete Péter A Bulgárföldön élő nőknek fontos! Két-három éve, hogy meg­nyitotta a 210. számú üzle­tét a Bulgárföldön a megyei fodrászszövetkezet. A start jó volt. az egész szépnek ígérkezett. Örömünk azon­ban nem tartott sokáig, mert hogy rövid idő múltán — egyik napról a másikra — megszűnt a manikűr—pedi­kűr szolgáltatás. A fodrászok nem győzik a munkát, ötük közül több­nyire csak három-négy gyan a szövetkezet győzi a fejlesztést. Remélhetőleg az idén végző tanulók közül jut a bulgárföldi szalonba is. A meleg folyóvíz hiánya azonban nem rajtunk múlik. Köztudottan szünetel a táv- hőellátás melegvíz-szolgálta­tása ezekben a hetekben. A karbantartás hat hétig tart. Addig sajnos kénytelenek a rezsón melegített vízzel el­látni a fodrászok a munká­jukat. Türelmet kérnek. tudni mi okból — megszün­tették, s a helyén most ven­déglátó egység működik. Sokunk kérése: legalább a nyári hónapokra létesítsenek az idü ke ’.etber. egf Patyo­lat felvevőhelyet, mivel nem mindenki rendelkezik saját gépkocsival. s az ágyneműk­től súlyos bőröndöket bizony nehéz becipelni buszon és villamoson a belvárosba. Ugyanakkor szeretnénk az il­letékesektől választ kapni arra is: miért szüntették meg ezt az szolgáltatást, s mikor számíthatunk a Patyolat se­gítségére? T. Ferencné Miskolc-Tapolca, Aradi u. 15. sz. * Kiss Béláné, a Patyolat fő­mérnöke válaszolt: Valóban rövid ideig — alig másfél évig — volt Patyolat-felvevő­hely Tapolcán vagy tíz évvel ezelőtt. Sajnos, azonban a he­lyiség, amelyben működött, céljaiknak nem volt megfe­lelő. A téli hónapokban könnyűszerrel betörtek oda, elvitték az ott őrzött ruha­neműket. Miután biztonságos helyiséget azóta sem kaptak, újabb felvevőhelyet nem tud­tak telepíteni. Pia a tapolcai tanácskirendeltség akár köz­épületben, akár magánháznál tudna biztosítani megfelelő helyiséget, a Patyolat Válla­lat vállalja, hogy — heti két- háromszori nyitvatartással — ismét megnyitja a tapolcai fiókot. Egyetlen kikötésük, a helyiség lehetőleg forgalmas helyen legyen. „ mester dolgozik, új vendé­get jószerével nem vállalhat­nak, örülnek, ha a „törzs­gárdát” el tudják látni. A meleg folyóvizes hajmosás már egy hónapja szünetel, rezsón melengetik a vizet, ami rendkívül lassú, s nem is higiénikus. Kérjük, segítse­nek ezen az aprónak tűnő, de a bulgárföldi dolgozó nők számára jelentős gondon. D. Jánosné Miskolc, Botond u. 6. A fodrászszövetkezet fő­könyvelője, Somosi Lajos válaszolt: A bulgárföldi fod­rászatban valóban manikű­röshiány van. ám bíznak benne — miután a szolgál­tatások árváltozásai a ma­nikűrösök keresetét 20 szá­zalékkal növelik —, rövidesen találnak oda is megfelelő szakembert. Ami a fodrász­hiányt illeti; a szakma el­nőiesedése miatt folyamato­san 250 dolgozójuk van tá­vol — GYES-en. táppénzen stb. —, s pótlásuk bizony rendkívül nehéz. Lassú az utánpótlás, bár az idén is — mint minden évben — 100—120 tanulót képeznek. A forgalom azonban azt mu­tatja, hogy rohamosan nő a fodrászatokkal szemben tá­masztott igény, mint aho­Különszolgáltatás? jjf Avagy: az élet nem mindennapi csalfa játéka egy tíz­emeletes bérház tetején, a Vörösmarty utcában. (F. P. felv.) Út az Éden felé * >(c Persze, nem egészen így képzeltük el. S nyilván a turis­ták sem ilyesmire számítanak, amikor szép nevű tapolcai kempingünket keresik majd, napokon belül. Sajnos, az Éden felé vezető út jelenleg ilyen képet mutat. Nyilván jót akar­tak, akik az útmenti „hornyos” feltöltését elrendelték. Hogy ez lett belőle — a földet szállítók, s az őket ellenőrizni hi­vatottak lelke rajta. Hogy a feltöltésre szánt humuszba sze­mét került — legfeljebb csak a KÖJÁL-t érdekli. Hogy a mélyebben fekvő útszakaszon a pocsolya már „illatozik” — ugyancsak a KÖJÁL figyelt fel rá. Mindenesetre jó volna, ha a terület rendezői is észrevennélc: nyár elején tarthatat­lan ez a helyzet. Szíves figyelmükbe ajánljuk: az Éden felé vezető út állapota soronkívüli, sürgős intézkedést kíván. (Laczó József felvétele) Kaphatunk-e soron kívül lakást? Pár évvel ezelőtt olvastuk a helyi lapokban, hogy a népesedéspolitikai határozat mielőbbi valóra váltásáért a helyi tanács úgy rendelke­zett: azok a háromgyerme­kes családok, amelyek két­éves lakásigényléssel ren­delkeznek, soron kívül kap­janak lakást. Nekem három­éves lakásigénylésem van, s januárban megszületett a harmadik gyermekem is. Természetesen bejelentettem, s vártam, hogy valóban, most már soron kívül a la­káshoz juttatandók névsorá­ba kerüiök. Nem így történt, tehát reklamáltam. A lakás­hivatal válasza megdöbben­tett. Azt mondták, hogy a két év a harmadik gyermek születésétől kezdve számít. Idén tehát ne is reményked­jünk. Maid csak jövőre. Szeretném tudni, mi az igazság? Valóban csak a harmadik gyermek születé­sétől számít a két év, vagy netán rosszul értelmezik a tanácsi rendeletet? Erdélyi Jánosné Miskolc, Szondi Gy. u. 20/7. sz. Rozgonyi Jenő. a városi tanács igazgatási osztály ve­zetőjének válasza: A három- és többgyermekes családok­kal kapcsolatos soron kívüli lakáskiutalásra tulajdonkép­pen sem tanácsi, sem más rendelet vagy törvény nin­csen. Ez a gyakorlat csupán szociálpolitikai állásfoglalás alapján alakult ki. A soron­kívüliség eszerint valóban a harmadik gyermek szüle­tésétől számított két éven belül „érvényes”. Természe­tesen ez nem jelenti azt. hogy a két évet ki kell vár­nia a lakáshivatalnak. Az idei névsorba egyébként pa­naszosunk már csak azért sem kerülhetett be. mert az ott szereplők az 1977. de­cember 31-ig terjedő beso­rolás alapján kerültek elbí­rálásra. Mindazok a csalá­dok. amelyeknél a harmadik gyermek idén született vagy születik, csak a jövő évi la­káskeret. terhére igényelhe­tik a szociálpolitikai soron­kívüliséget. És a többi család? Rovatunkban leg­utóbb közöltük, hogy milyen ütemben halad a belvárosi lakótelep építéséhez szükséges te­rület szanálása; melyik épületekből költöztetik ki a lakókat, mikor kapják kézhez az új la­kásra a kiutalásokat. Megírtuk: idén 282 csa­lád jut ilyenformán új otthonhoz azok közül, akik az úgynevezett Szinva—Népkert közöt­ti területen élnek. Cik­künk nyomán sokan érd ilődtek: mi lesz a többi családdal, azok­kal, akiknek otthona ugyancsak kisajátításra került korábban. A Miskolci Beruhá­zási Vállalat terüle-elő- készítési osztályának vezetője, Gyimóthy László tájékoztatása: a Szinva—Népkert közöt­ti területről összesen sú3 családot kellett el­helyezni. Közülük már csak 347 család marad a kisajátított területen. Valamennyien a jövő évben kapják meg új otthonaikat. Ezzel feje­ződik be a terület tel­jes szanálása. Késik a javítás — beázik a tető Évek óta beázik lakóhá­zunk teteje, lakásunk mel­lékhelyiségében, s a konyhá­ban omlik a vakolat. Tavaly márciusban kértem az in­gatlankezelő vállalatot, hogy végre csinálják meg. Ápri­lisban kijöttek, felmérték, kérésemet indokoltnak is­merték el, s adtak egy pa­pírt. mely szerint majd 1978. március 15-ig kijavítják a hibás tetőt, rendbeteszik’ a lakásunkat. Mit tehettem, megnyugod­tam benne. Csakhogy rég elmúlt a határidő, ám felém sem nézett senki. Üjra je­lentettem. s kértem. Az in­gatlankezelő vállalatnál kö­zölték, hogy ők megrendel­ték a munkát a Miskolci Lakáskarbantartó Szövetke­zetnél. Megkerestem őket. Legnagyobb megrökönyödé­semre közölték: nekik érre megrendelést a MIK nem adott. Végre szeretném tud­ni mi az igazság? S főként: megszüntetik-e végre a be­ázást épületünkben, s kija­vítják-e omló falainkat? Havrán József Miskolc,-Kun Béla u. 22. sz. * A Miskolci Ingatlankezelő Vállalat műszaki osztályve­zető-helyettese — Kertész Barna — szerint a Lakás- karbantartó Szövetkezetnek még múlt év október 27-én (!) elküldték a panaszolt la­kás és tetőszerkezet javítá­sára a megrendelést. A szö­vetkezetnek 1978. január 19— június 15. közötti határidő­vel kellene a megrendelés­nek eleget tenni. Lemondó nyilatkozatot a MIK-nek nem küldtek, a munkát te­hát a rendelkezésre álló két héten belül el kell végezni­ük. Ha ez nem történik meg, a MIK peres eljárást indít a Lakáskarbantartó Szövetke­zet ellen, s egyúttal más kivitelezővel végezteti el a munkát, természetesen a szö­vetkezet terhére. ........... A MISKOLCIAKÉ A szo Rovatvezető: Radványj Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 552*5 Miskolc. Balcsv-Zsilinszkv dt 15. Telefonszám: 18-221

Next

/
Thumbnails
Contents