Déli Hírlap, 1978. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-03 / 129. szám
Mi közünk az iskolához? „Ki volt tanítod, hol jártál iskolába?” —.kérdezte a lelkesült Petőt! Arany Jánostól, s ő bizonyára azt is tudta, hogy a legfontosabbat kérdezi. Közhely immár, hogy nemzedékek gondolkodását határozhatja meg egy-egy jeles pedagógus. Említsük-e Vajthó Lászlót, Szent-Györgyi Albertet, Horváth Jánost és a többieket? Szerencsére hosszú — szinte felsorol - hatatlanul hosszú — az iskolát teremtők listája. De hát bármennyire is fontosak, sőt nélkülözhetetlenek a nevelésben haladó hagyományaink, joggal foglalkoztat, izgat bennünket a jelen. Van-e, s mennyire erőteljes a magyar pedagógiában a kontinuitás? Tudjuk-e őrizni, s továbbfejleszteni a híres alma materek szellemiségét? Mert létfontosságú, hogy generációk (különböző korú és élményű emberek) értsenek szót egymással mindennapi munkánk — országépítő feladataink — közepette. Hogy atomizálódó világunkban ne zilálódjanak szét az iskola és a család teremtette kapcsolatok, s hogy új szövetségek szülessenek. A legfőbb feladat az iskolára (s még előbb az óvodára) vár ebben. Azokra az intézményekre, melyek gyermekeink értelmi, érzelmi, akarati tulajdonságait fejlesztik. A pedagógusokkal talán túl sokan, és túl sokszor foglalkoznak. Talán többet várunk tőlük, mint amennyit a változó iskola lehetőségei között tehetnek. Valamiféle csodát... De, hisz az igazán jó tanító (akármilyen fokú oktatási intézményben dolgozik is) képes ezekre a mindennapi csodákra. Hogyan is mondja Babits Mihály? „Aki méltó látni a csodát, az a csodát magában hordja”. A pedagógia egyik kérdése kezdettől fogva az, hogy miként válik, válhat látóvá az ember-gyerek? Magyarázatul könyvtári irodalom szolgál. Biztos recept azonban aligha van. Helyesebben nincs olyan recept, melyből hiányozhatna a pedagógus személyisége. Az okos — szinte már mindentudó — gépek, eszközök, felszerelések csak akkor szólalnak meg igazán a gyerekek számára, ha van valaki (sőt VALAKI), aki közvetít. Aki mindenki egyéniségének megfelelően „lefordítja” az ismeretet, úgy, hogy az élménnyé —, ha úgy tetszik költészetté — nemesedjék. Ki volt tanítód? — kérdezzük egymástól sokszor elismerően, sokszor némi iróniával. Mert a pedagógus személyisége — akinek ismereteinket, élményeinket, s egész világképünket köszönhetjük — mindvégig munkál bennünk. Mindez úgy hat most a pedagógusok napján, mint valami figyelmeztetés. A nevelőket azonban csak másodsorban akarjuk figyelmeztetni. Elsősorban a neveltekhez szólunk. Vagyis az egész társadalomhoz, melynek kötelessége a legnagyobb figyelemmel körülvenni azokat, akik egy még erősebb erkölcsű, szocialista világért munkálkodnak az óvodákban, az általános és középiskolákban, s a felsőoktatási intézményekben. Nálunk már régen nem a nemzet napszámosa a tanító. Kitüntetések, elismerések — viszonylagos anyagi megbecsülés — tanúskodik erről. Mindez jóleső érzéssel tölti el azokat, akik naponta (így év végén bizony már egyre fáradtabban) átlépik a tantermek küszöbét, hogy szolgáljanak. A legfontosabb azonban mégsem a hivatalos elismerés számukra, hanem az, hogy jó légkörben neveljenek, tanítsanak. Ennek a légkörnek a megteremtésén munkálkodni mindannyiunknak kötelessége, akiknek közünk van az iskolához. És kinek nincs köze? Gy— A nyáron 130—130, közlekedési ismeretekkel is rendelkező borsodi fiatal vesz részt építőtáborban Veresegyházán és Kecskeméten. A táborokban nagyszabású KRESZ-versenyeket rendeznek. Megyénk fiataljainak jó szereplését a területi KBT-k úgy segítik elő, hogy részt vesznek a fiatalok felkészítésében. S még egy. a fiatalokkal kapcsolatos hír: a Borsod megyei Közlekedésbiztonsági Tanács értesítést kapott, hogy a közlekedési úttörők nyári, balatoni táborozásán az OKBT 30 helyet biztosított a Borsod megyei közlekedés.! úttörőknek. A költő Kcresztury Az ünnepi könyvhét egyik nagy érdeklődéssel várt eseménye volt a Városi Könyvtár által rendezett szerzői est, amelynek keretében Keresz- túry Dezső találkozott olvasóival. A költő, író. publicista 's irodalomtörténész, nemzedékek nevelője munkásságának sok arca közül ezúttal a költő mutatkozott meg; verseinek segítségével rajzolta fel hosszú életpályáját Ke- resztúry Dezső. Előbb a szülőföldet. Zala megyét, és a szellemi szülőföldet. A Balaton vidékét idézték a szerző, illetve Zoltán Sára színművész és Dévai Nagy Kamilla énekes által bemutatott költemények, majd az Ady- és József Attila-élmény által sugallt, egy hosszú élet tapasztalatait felmutató versek zárták a sort. A másfél órás találkozót nagyszámú közönség köszönte meg Keresz- tury Dezsőnek. Míítőbuss Különleges terepjáró autóbusz gyártását kezdte el nemrég a moszkvai Lihacsov Autógyár. A ZIL—118 KA típusú járművet az orvosok használják, amikor gyors beavatkozásra van szükség. A busz belsejében műtőasztal és gyors sebészeti beavatkozáshoz szükséges teljes felszerelés található. Pedagógusokat tüntettek ki A tanítványok virágcsokra, a társadalom elismerése köszönti az idei pedagógusnap alkalmából is az ország óvónőit, tanitóit, tanárait. Az ünnepségek tegnap kezdődtek; az oktató-nevelő munkáért járó legmagasabb kitüntetéseket dr. l’olinszky Károly oktatási miniszter adta át a Parlamentben. A szocialista nevelés területén végzett kiemelkedő munkájuk elismeréséül a Kiváló pedagógus kitüntető címet és jelvényt a borsodi, miskolci pedagógusok közül Ab'lonczy Bertalan szakfelügyelő, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium tanára, Dudás László, a miskolci 100. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, dr. Farba- ky Gézáné, a miskolci Eg- ressy Béni Zeneiskola tanára. Fehér Tiborné óvodai felügyelő, a mezőkövesdi 3. számú napközi otthonos óvoda vezető óvtnöje, Geröcs Gyula, a putnoki 1. számú Általános Iskola tanára, Osváth Zoltán szakfelügyelő, a kazincbarcikai Május 1. úti Általános Iskola tanítója és Szerdahelyi Sándor, a kazincbarcikai Ság- vári Endre Gimnázium tanára kapta meg. Tegnap délelőtt köszöntötték a városi tanács felügyelete alá tartozó intézmények pedagógusait is. A tanács dísztermében rendezett ünnepségen részt vett Novák József, a párt Miskolc városi Bizottságának titkára, Amriskó Gusztáv, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Pásztor József, a miskolci Pedagógus Pártbizottság titkára, Bujdos János, a megyei és Tok Miklós, a városi tanács elnökhelyettese is, A * A kitüntetéseket Székely László adta át. (Sólymos fele.) pedagógusnap idei kitüntetettjeit Tolnay Ferenc, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője üdvözölte, ke -öntőt dr. Szűcs Lajos, a Pedagógus-szakszervezet városi bizottságának titkára mondott, majd Székely László, a városi tanács általános el- ’ nökhelyettese adta át a kitüntetéseket. Az oktatási miniszter által adományozott Kiváló munkáért érdemérmet harminchétén kapták meg, Miniszteri dicséretben 28-an részesültek, a kimagaslóan eredményes szakszervezeti munkát pedig 3 pedagógusnak köszönték meg. A megyei tanács felügyelete alá tartozó intézmények pedagógusai tiszteletére rendezett ünnepség ma délelőtt 10 órakor, lapzárta után kezdődött a II. Rákóczi Ferenc Hegyei Könyvtárban. A prog- rar szerint Azary Zoltán, a Pedagógusok Szakszervezete Borsod megyei titkára méltatta az ünnep jelentőségét, az eredményesen dolgozó kollégák munkáját, majd dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke adta át a kitüntetéseket. Az oktatási miniszter által adományozott Kiváló munkáért érdemérmet 122-ert kapták meg, miniszteri dicséretben 99-en részesültek. Az ünnepségen adták át a munkaügyi miniszter, a belkereskedelmi miniszter, illetve a közlekedés- és postaügyi miniszter által adományozott Kiváló munkáért érdemérmet is. Hétfon: Muzsikáló udvar Nagy érdeklődés előzi meg Miskolcon a „Muzsikáló udvar” hétfői koncertjét, A. zenei élet jelentős eseményére a Kossuth Művelődési Ház (Kossuth u. 11.) udvarán kerül sor, este 7 órai kezdettel. A zenekedvelők ezúttal Elek Tihamér (fuvola). Kiss Domonkos Judit (gordonka), Sztankovits Béla (gitár) és Lukács Péter (brácsa) művészetében gyönyörködhetnek. Egyebek között Ortiz-. Vivaldi-. Schubert- és Patachich-műveket adnak elő. Zsigmondi Boriska Olyan mozgalmas fiatalsága volt, hogy szinte természetesen maradt meg idős korában is fiatalnak. Elfelejtett megöregedni, annyi dolga volt. Annyi dolgot vállalt magáénak. Élete utolsó másfél évtizedében a televíziós képző- művészeti kisfilmek útjainak kikísérletezését például. Nem filmesnek készült; művészfotósként indult a pályán. Bécsben tanulta a fotótechnikát, Pozsony, Kassa, Prága volt a tartózkodási helye. Művészfotósként a nyers valóság érdekelte, a társadalmon kívül rekedtek döbbenetes nyomorára irányította gépe objektívjét. Szociofotói a baloldali fiatalok Sarló- mozgalmának kiállításain szerepeltek. Emigránsévek Angliában... 38 éves volt, amikor 1945 őszén hazatért Magyarországra. És akkor újra, másodszor indult neki, hogy immár egy másik műfajban, a rövidfilmben kövesse nyomon a valóságot. Először operatőrként, majd rendezőként. Ugyanazzal a soha nem apadó érdeklődéssel, energiával, ami mindenkit, aki csak kapcsolatba került vele, lefegyverzett és magával ragadott, egészen az utolsó pillanatig. Ezért olyan hihetetlen és természetellenes, hogy —, mint egyik televíziós kollégája mondta — Boriska nem lép be a szobájába, nem kezd el beszélni ■új terveiről, készülő filmjéről. Néhány alkalommal beszélgettünk. Hogy bele tudott melegedni, ha a munkájáról volt szó! Kérdezni sem kellett szinte, annyi mondanivalója volt arról, amit csinálni akart. És mindig valami újat akart csinálni, ami kitágítja a kis- film hatását, szuggesztívebbé teszi a közlést. És közölnivalója mindig rengeteg volt, évekre való, amit legszívesebben azonnal megcsinált volna. Amikor még a szó, a magyarázó szöveg szent volt, és elmaradhatatlan a televíziós kisfilmekből, ő szentségtörö módon egyetlen eligazító mondat nél- kiil tette közönsége elé a képzőművészeti alkotást. Végigjárta felvevőgépével a mű minden apró részletét. Csupa bizalom volt nézője iránt, hitte, hogy a szépre és a drámaira nyitott ember társául tud szegődni a művészet felfedezésében. Hogy aki vele tart, látni fog, anélkül, hogy elmondanák neki, mit kell látnia. Akkor talán nem is tudtuk egészében felmérni, milyen missziót teljesít. A képzőművészet szolgálatával a kép művészetét, a televíziós látvány önállóságát szolgálta, a nézőt vezetgette az önálló, élményt adó befogadás útján. Népművelő volt. Művészetnépszerű- sítö. Ismeretterjesztő. Művészi fokon. Kisfilmjeiben hidat vert a művészeteket elválasztó konvenciók szalcadéka fölött. A képzőművészeti szépség és igazság megértéséhez egyenrangú társnak hívta az irodalmat és a zenét. Az esztétikai gyönyörűség az ö gyakorlatában a művészetek egymásra találásában, egymást erősítő hatásában rejlett. Czóbel Béla, Gádor István, Ferenczy Béni, Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Bokros Birmann Dezső. Bortnyilc Sándor, Goldman György, Scliaár Erzsébet, Vilt Tibor — o névsor önmagáért beszél. A legnagyobbakat, az izgalmasan újat alkotókat, az önmagukat elégető- ket választotta. Nagyon közel tudott férkőzni nemcsak a műhöz, az emberhez is. Megnyitotta elöltünk a műtermek ajtaját, és megnyitotta azt a nagyon kényes, nagyon érzékeny zárat, az alkotás drámáit átélő művész legbenső lényéhez vezető kapun. No, és Szentendre. Külön tanulmányt érdemelne, ahogyan Zsigmondi Boriska a házszegletek, ablakmélyedések, kapuhajlatok, tetőívek, utcagörbületek látványából filmjében elénk varázsolt valami újat. Amit láttunk ugyan nemegyszer, de elmentünk mellette. Nem tudom, kimondjuk-e. hogy emlékezni fogunk rá. A kedvességére, a megszállottságára, a munkabírására, a fáradhatatlanságára, a türelmére. Nem kell ígérgetnünk. Filmjei gyermekeinket is tanítani fogják a szépség felfedezésére, az alkotás gyönyörű gyötrelmére. A művészetben rejlő igazságra. BÁRSONY ÉVA Jó ízek szép szavú üzenete Végh Antal szakácskönyve így szemre — ha szabad egyáltalán receptet olvasva kóstolás nélkül ítélni — nekem legjobban a káposztás paszuly tetszik az étkek közül. (Kell hozzá fél liter bab, egy pár disznócsülök, egy liter savanyú káposzta. És persze zsír, paprika, vöröshagyma. liszt.) Minél többször melegítik, annál jobb. Aki ebből két tányérral megevett, állítja a szerző, nem kíván mást. Tudni kell még. hogy bőrös húsok nélkül káposztás paszulyt meg se próbáljon senki főzni! Az ízharmónia miatt ajánlatos a leveshez szeletekre vágott, sózott hagymát enni. A könyv, amelyből idéztem, a napokban jelent meg. A címe: Száz szatmári parasztétel. Végh Antal irta. Ez a Végh Antal megint kitalált valamit! A magyar irodalom „fenegyereke”, az emlékezetes focikönyv, vagy a nagy vihart kavart penész- leki szociográfia, vagy éppen a skandináviai utazás élményeinek közreadása után szakácskönyvet írt. Szakács- könyvet? Első nekifutásra annak tűnik. Hosszú téli estéken beszéltette az anyját, receptet íratott sz.akácstudo- mányú rokonaival, s az egészet könyvé tette, nemesítette. Sokan megtanulhatnak a régi módi szerint főzni ebből a kereken száz receptet kínáló gyűjteményből. De Végh Antal könyve nemcsak, s nem elsősorban szakács- könyv. Mély, alapos, okos és jóízű szociográfia. Múlt-mentő gondolatfüzér, a mának és a jövőnek szóló hagyományőrző dokumentum. Végh Antal nemcsak azt panaszolja fel, hogy elhagyjuk a sok időt és energiát, rabló, nagy szakismeretet igénylő, szertartásos, ünnepes főzési és étkezési szokásainkat; hanem 1 azt is, hogy silányodik a híres. magyar. Elszürkül, uniformizálódik az otthoni és az éttermi étrend. Gondoljuk csak meg: a leves, csak húsleves. A hús csak rántva, vagy pörköltnek. Nosztalgiát, - lelkifurdalást ébresztő írás Végh Antalé. Egyik fejezetét így zárja: „Meglehet, a szatmári parasztételek feledése törvény- szerű, mert a modern táplálkozás. a megváltozott élet- körülmények más, célszerűbb. hasznosabb étrendet írnak elő a ma emberének. De talán mégis van valami haszna, ha visszaemlékszünk rá és tudjuk: hogy volt. s mint volt. A tűzhely és az asztal csaknem egyidős az emberrel. És aligha fog kimenni a divatból hamarabb, mint maga az ember. Nem Jelentéktelen tehát a téma!” (brackó) Óvónők szakmai tanfolyama A megyei tanács művelődésügyi osztálya június 5. és 17. között rendezi meg a járási és városi óvónők és óvodai felügyelők szakmai továbbképző tanfolyamát. A továbbképzésre Mályiban. a megyei tanács továbbképző intézetében kerül son KRESZ-verseny az épiáborokban
