Déli Hírlap, 1978. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1978-05-18 / 115. szám

Szerdáéul, ha ez a magasfeszültségű állapi nem múlna el Fesztivál után Beszélgetés Balogh Máriával Sok arca, vagy inkább sok rétege van egy-egy fesztivál, nak. Még akkor is, ha egysé­gesen igazi fesztiválhangu­latról „tudósít” a verseny­programok szorgalmas néző. je, a klub visszatérő vendé­ge, a kimerültségtől alig lá­tó szervező és rendező, a zsű­ri döntésére váró alkotó, vagy éppen az alkotókat találko­zóra váró közönség. Mert mindenki igyekszik kivenni a maga részét az egymást kö­vető eseményekből, és ha jó a közérzete, elégedett. Bo. logh Mária, a 18. miskolci tévéfesztivál igazgatója a többi között abban különbö­zött azoktól, akik az elmúlt héten a Rónai Sándor Műve­lődési Központban megfordul­tak, hogy mindenhol ott volt, és nemcsak jókedvéből fi­gyelt este. hanem munkaköri kötelességből, hajnaltól éj­szakáig. Neki az egészről kell számot adnia. — Idő kell hozzá, amíg min­den a helyére kerül, a feszti­válhangulat nem alkalmas nyu­godt összegzésre. De alapve­tően már aligha változik az elmúlt hétről alkotott vélemé­nye. — Két évvel ezelőtt volt Miskolcon tévéfesztivál; volt időnk gondolkodni, hogy mit csináljunk ugyanúgy, mit másként. Az előkészületek a múlt év novemberében meg­kezdődtek, régen volt az is, amikor a napra, órára pontos program összeállt, Mire min­dent lezárunk, elmúlik a jú­nius; hét hónap munkája van tehát az egy hét eseményei­ben. Becsületesen állíthatom, hogy keményen megdolgoz­tunk mindenért, még akkor is, ha az előkészítő bizottság miskolci tagjainak sok fesz­tiválon csiszolódott hozzáér­tése nagyon sokat számított; több segítséget kaptunk tő­lük, mint amit az ember hi­vatalból elvárhat. A legjobb tudásunk szerint kialakított kereteket azonban -itt, ez alatt a hét alatt kellett tartalom, mai megtölteni, és ez jó né­hány élő adás izgalmával felért. Az eredményt tisztes­séges, jó munkának tarthat­juk. Milyen szempontok szerint állították össze a programokat? — A fesztivál az a ritka al­kalom, amikor találkozha­tunk a nézővel, akinek a mű­sor készül, és az egyetlen al­kalom, amikor minden társa­dalmi réteggel hosszan be­szélgethetünk. Ezért szervez­tük a városban és a megyé­ben a sok-sok közönségtalál, kozót, ankétot, a Közönség­ül j odaítélését ezért bíztuk társadalmi zsűrire. A szak­mai viták témáit úgy jelöl­tük ki, hogy megtaláljuk az izgalmas pontokat. Mindig azt hisszük (enélkül nem le­het dolgozni), hogy a kérdé. seinket a néző nevében tesz- szük fel. A riportról szóló vita egyik fontos része éppen ez volt: jól kérdezünk-e? A műfaji gondjaink hasonlóan sürgetőek, mert bár húsz év után nem kérdés, hogy van-e televíziós riport, tudnunk kellene, milyen a jó riport. Fontos volt beszélnünk az elektronikáról, amely, mint lehetőség, magát a Televí­ziót jelenti. Ismernünk kell a megfelelő riporteri maga­tartás formáit, titkait, a mű. sorok, gondolataink tömegha­tását, kritikai fogadtatását. Munka közben olyan kevés lehetőség adódik a beszélge­tésre, mindenki megy a ma­ga dolga után. Most közösen ^ gondolkodhattunk. — Minden mondatban ott a többes szám. Miért? — A fesztivál a Televízió egészének az ügye. De a töb­bes szám azért is helytálló, mert a fesztivál csapat­munka volt. A műszak, a sajtó, a gyártás, a ren­dezők, összesen 54 mun­katársam dolgozott velem ezen a héten, és még' több kolléga állt csatasorba a 38 rendezvény sikeréért. A hó. napokkal ezelőtt összeállított napi programokra kiírt 80 alkotóból senki sem hiány­zott, a tanácskozásokon alig volt üres hely, a közönségta­lálkozókról, ankétokról „fel­dobott” emberek jöttek visz- sza. Ez nekem öröm a Téle- víziónak felbecsülhetetlen haszon. — Mi tehát a haszna az el­múlt egy hétnek? — Az volt a célunk, hogy a fesztivál ne csak a városé, hanem a megyéé is legyen; az ankétok, a közönségtalál­kozók azt bizonyították, hogy sikerült kontaktust találnunk a nézővel. Aki a „doboz­ban” él, az tudja, meny­nyire szüksége van rá, hogy kijöhessen onnan. Az ünnep hangulatában sikerült kikényszeríteni egymásból (nézőkből, szakemberekből) az intenzív gondolkodást. A vitákon mindenki felpörgette az agyát. A 38 rendezvény anyágát rögzítettük, témán, ként — szakmai viták, an­kétok, közönségtalálkozók —, három kötetben kiadjuk. Sze­retném, ha ez a magasfe­(Kerényi László felvétele) szültségű állapot nem múlna el, a hétköznapokra is adna impulzusokat. — Balogh Mária a tévé fő­munkatársa, egyik vezető ri­portere. Ebben a szerepben most találkoztunk vele először. — Számomra járatlan út, nehéz szerep volt. A Televí­zió vezetői erre a hét hó­napra felmentettek a munka alól, ami azt jelenti, hogy hét hónap kiesett a riporteri életemből. Helyette' valamit produkálnom kellett a* Tele. vízió és a magam tisztessé­géért. Riporterként a népgaz­dasági osztályon dolgozom, és egyik tulajdonságom, hogy az aggályoskodásig alapos vagyok. A forgatás előtt há­romszor is elmegyek a hely­színre, tapasztalatokat gyűj­tök, ismerkedem az emberek, kel. Most aztán nem panasz- kodhatom. Balogh Mária, a riporter számára a legna­gyobb nyereség, hogy a gaz. dasági élet mellett más szak­területeket is megismerhet­tem. MAKAI MÁRTA A zöldséges, a gyilkosok és a táncosnő Szívesen ajánlanám meg­tekintésre a stúdióhálózat műsorának új filmjét, a Rai­ner Werner Fassbinder írta és rendezte, A zöldségkeres­kedő című színes, NSZK al­kotást, de nem tehetném nyugodt lelkiismerettel, mert pem láttam; a kópia nem ér­kezett meg a tegnapi sajtó­vetítésre. A hét másik két új filmjét pedig azért nem ajánlhatom, mert láttam őket. Jó szórakozást, nagy neve­téseket ígér a Fogat fogért című színes, szinkronizált francia film, műfaja: bűn­ügyi filmvígjáték. Hubert Cornfield rendező — a for­gatókönyvet is ő írta Charles Exbrayat regénye nyomán — nem váltja be ezt az ígére­tet. Ami a bűnügyet — illet­ve bűnügyeket (gyilkosságo­kat) — illeti, izgalomra sem­mi okunk, tudjuk, hogy ki kit öl meg, a nézőnek nem kell nyomoznia, rejtvényt H0 fejtenie, szurkolnia a jó győ­zelméért a rossz felett, a néző csak ül és várja a vígjátékot. Bármely Agatha Christie- krimiben — és abból készült filmben (nem bűnügyi film­vígjátékban!) — több hu­mor van, mint ebben a von­tatott vérbosszú-történetben. Pedig az alapötlet valóban vígjátéki: mivel a rendőrség tehetetlen, három öreg hölgy elhatározza, hogy maguk ve­szik kezükbe az ügyet, azaz szépen, sorban meggyilkol­ják a gazembereket. Nagyjá­ból meg is teszik, semmi több. Legfeljebb még annyi, hogy a film, megfosztva min­den vígjátéki elemtől, való­ban azt kívánja sugallni: fo­gat fogért, halálért halált. Er pedig nem kifejezetten hala­dó gondolat. Másféle unalmat kínál a Spanyol táncosnő című ugyan­csak színes, ugyancsak szink­ronizált, de spanyol film. Szerelmi történet, melyben szép és tehetséges, ám sze­gény és becsületes (nyomo­rék édesapját eltartó) tán­cosnő szeret ifjú és szegény politikai üldözöttet (ég vi­szont), gazdag és öregedő földi Mefisztó ugyancsak szereti a szép stb. táncosnőt, viszont az nem. (Lásd: a századelő — és úgy látszik napjaink — hasonló könny­facsaró történeteinek bevált sablonját.) Azzal a különb­séggel (?), hogy a film ké­szítői megpróbálnak némi po­litikai hátteret festeni e tra­gikus végkifejletet (vagy happy endet) sejtető három­szög mögé. Festenek is: szép színekkel — giccset. (szabados) ( CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 12.0«: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Melódiákoktól. — Közben 13.15: Tudomány és bűnüldözés. — 14.03: Mindenki könyvtára. — 14.33: Hangképek a mohácsi népdaléneklési versenyről. — 15.00: Hírek. — 15.10: Kórusa­inknak ajánljuk. — I5k!?: Ezer- egy délután. — 16.00: útközben. — 16.10: Zenekari muzsika. — 17.00: Hírek. — 17.07: A magunk érdekében, a magunk védelmé­ben. — 17.32: Andor Éva opera­áriákat énekel. — 17.49: Fekete Mária és Kiss Károly nótákat énekel. — 18.15: Kritikusok fó­ruma. — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: A pályatárs szemével. ■— 19.52; Bécsi klasszikus muzsika. — 21.00: Félóra a Vízöntő együt­tessel. — 21.30: Háttérbeszélge­tés. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Bemutatjuk új lemefüóket. — 24.00: Hírek. — 0.10: Bundschuh István stá- jerciterán játszik. Petőfi rádió: 12.00: Nóták. — 12.30: Hírek. — 12.33: Győri stú­diónk jelentkezik. — 12.55: Schu­mann: A-dúr vonósnégyes. —• 13.25: Édes anyanyelvűnk. — 13.30: Zöngészde. — 14.00: Rá- diónapió. — 17.00: ..És jött egy lány • . ■” Horváth Teri előadó­estje. — 18.00: Mindenki iskolá­ja. — 18.30: Hírek. — 18.33: Hét­végi panoráma. — 19.50: Jó es­tét, gyerekek! — 19.55: Sláger­lista. — 20.30: Hírek. — 20.33: Osztrák szerzők rádíószínháza. — 21.14: örökzöld dallamok. — 22.10: 1977. évi szlovén popzenei napok. — 22.30: Hírek. — 22.33: Tíz pere külpolitika. — 22.43: Szabad szél. Részletek. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió; 17.00: Hírek, Időjárás. — Női dolgok, női gondok. (Bejáró dolgozó nők. Riporter: Jakab Mária.) — Az ózdi „Hagymácskák” együttes felvételeiből. — Egészségünk vé­delmében. Mit kell tennünk sé­rüléseknél? Dr. Pénzes Géza előadása. — 18.00—18.30: Észak­magyarországi Krónika. (A Mis­kolc városi Tanács és az Egri városi Tanács üléséről. — Ki­váló szövetkezet lett a Borsod- sziráki Tsz.). — Minden szó egy dal... Zalatnay Sarolta énekel. ' — Hírek, lapelőzetes. Televízió, l. műsor: 16.30: Hí­rek. — 16.35: Telesport. —18.20: Ipari kaleidoszkóp. — 19.10: Esti mese. — 19.20: Tévétorna. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Jogi esetek. — 21.00: Köszöntünk, VIT! Köszöntünk Havanna! — 22.30: Tv-híradó 3. Televízió, 2. műsor: 18.20: Vi­lágnézet. — 18.55: Francia nyelv- tanfolyam. — 19.10: Orosz nyelv- tanfolyam. 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Tolnay Károly. — 20.40: Tv-híradó 2. — 21.05: Arséne Lupin. A feketekalapos ember. — 21.55: ökölvívó VB. Szlovák televízió: 16.10: Kato­nák műsora. — 16.30: Üttörőhír- adó. — 16.45: Béke kerékpár- verseny. — 17.20: ifjúsági ma­gazin. — 18.00: A Jazierka stú­dió műsora. — 19.00: Híradó. — 19.30: Tévéjáték. — 21.00: Doku­mentumok. — 21.25: KRESZ-mŰ- sor. — 21.30: Híradó. — 22.05: Ifjúsági műsor. Miskolci Nemzeti Színház (7): Segítség. Kiállítások: Mini Galéria (10— 18): Papp László festményei. — Miskolci Galéria (10—18): Raj­...mert anyuka már idős szegény Giziké néni már jócskán túl van a hetvenen, arca kissé beesett. Hét gyer­meket nevelt fel, mindegyiket tisztes­séggel kitaníttatta. A lányok férjhez mentek, gyermeket szültek. s az egyet­len fiú is családot alapított. Valameny- nyien a nagyvárosba költöztek, csak Giziké néni nem tudott elszakadni a falutól egészen 1977, februárjáig. Ügy mondja, hogy amíg él, nem felejti el azt a napot, mikor tavaly télen meg­halt az Apjuk, de akkor úgy érezte, magára hagyták. Rozika lánya mondta először, még akkor márciusban, hogy adjon el min­dent: a házat, a portát, és költözzön be a városba hozzájuk. Volt Giziké néni­nek egy kis megtakarított pénze. A há­zért meg a földért százezret kapott. Március végén beköltözött a városba. Rozikáéknak két gyermekük volt; egy fiú és egy lány, aki akkor már eljegy­zés előtt állt. A lakás nem volt kicsi, két és fél szobás tanácsi, s az idős asz- szony mindig talált elfoglaltságot. Telt, múlt az idő, s Rozikáék az egyik szo­bába új bútort vettek, azt mondták, így kényelmesebben elférnek majd. s nyá­ron befizettek egy nyugati IBUSZ-útra. A lánynak az eljegyzésre a szülők vet­ték a gyűrűt, természetesen kísérőgyű­rűvel. Szeptember végén a másik szo­bában is kicserélték a bútort, „mert anyuka már idős szegény és kényelem­re van szüksége”. Giziké néni ilyenkor hallgatott, s csak néha ment el a többi gyerekhez panaszolni, hogy „Rozikáék mennyire rázzák a rongyot”, pedig előtte alig tudtak kijönni Valahogy abból az ötezer forintból. Julika azt mondta, köl­tözzön el, mert végül még mindenét elveszik. Novemberre már csakugyan alig har­mincezer forint lett a ház árából. Ne hallgasson azokra — mondta egy este Rozika —, tudja, hogy mindig csak a más baján rágódnak! Hát nem meg­adtunk magának mindent? Giziké néni egy szót sem szólt, összecsomagolt és másnap elköltözött Julikáékhoz. A kö­zépkorú asszony 1977 novemberében harmadmagával lakott a kétszobás, bér­házi lakásban, kisfiára sokat panasz­kodtak az iskolában, hogy nem tanul. A kisunoka jól érezte magát a nagy­mamával, aki néha ajándékkal lepte meg. Julika sokszor kért az anyjától pénzt. Jó lenne már megvenni azt az automata mosógépet — mondta —, mert áldatlan állapot, hogy a régit minden hónapban vinni kell a Gelkába, no meg végre anyukának se lenne gondja a mosásra, éppen eleget gürizett már hatvan évig. Az egész család kint állt az ablakban, mikorra a tehertaxi meg­állt a ház előtt az automata mosógéppel egy esős decemberi napon, csak Giziké néni tett-vett a konyhában szótlanul, s egy kis darabka papírra számokat írt fel, összeadott, kivont, majd összegyűrte a papírt. Márciusban gondolt arra először, hogy elmegy Julikáéktól. Sokat zsörtölődött a lánya amiatt, hogy mindig beleszól a család életébe, pedig unokájával jól megvoltak, s a gyerek akkor jobban is tanult. A kisfiú kérte, hogy ha el is megy, legalább azt a kis piroskockás ágyhu­zatot adja oda neki, mert azt ugye meg­szerette. Április elején összecsomagolt, és elköltözött legkedvesebb lányához, Gizikéhez. Négyen laktak egy kis. más­fél szobás szövetkezeti lakásban. A na­gyobbik szobában csináltak helyet a té­vével szemben, mert a tévétornát na­gyon szerette a nagymama, s csalódot­tan legyintett, ha nem a három kislány jelent meg a képernyőn. Giziké a fér­jével két műszakban dolgozott, a gye­rekek még iskolába jártak. Sosem ve­szekedtek, ha az idős asszony otthon volt. s ha aludt, akkor mindannyian mezítláb jártak, hogy föl ne verjék. Miközben a postára ment Giziké néni, azon gondolkodott, hogy talán már sem­mije sem maradt: oda a ház ára. De a lányokra sohasem haragudott. Elmo­solyodott, mikor a játszótéren meglátta a homokozóban a kisgyerekeket, akik valami kislapáton vesztek össze. Beállt a sorba a csomagfelvevőhöz. Ezt így nem fogadhatjuk el, nagymama — szólt egy érces férfihang a pult mögül —, rá kell írni a csomagra a tartalmát, ez így hivatalos. Előkereste a csupasz tollbeté­tet, és lassan írni kezdte: piros kockás ágyhuzat. FAZEKAS BÉLA zok. — Szőnyi-terem (9.30—18): Országos grafikai hét ’78. — Va­sas Galéria (14—19): Munkaóbrá- zolás a képzőművészetben. — József Attila Klubkönyvtár (12— 20): Szabados Árpád grafikát — Miskolci Képtár (10—18): A XX. század magyar festészete. — Kondor Béla-emlékkiállítás. — Zichy Mihály illusztrációi. — • Herman Ottó Múzeum (10—11): Ember és munka. — Ősök és istenek. — Herman Ottó-emlék- ház (10—18): Herman Ottó éle­te és munkássága. — Diósgyőri vár (9—17): A diósgyőri vár története. — Déryné-ház (0—17): Déryné Széppataky Róza- és Lévay József-emlékszobák. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE Prága felszabadítása I—II. Csehszlovák film Másfél helyár! Kezdés: f4 órakor Spanyol táncosnő Szí. spanyol film 16 éven felülieknek! Kezdés: 7 órakor KOSSUTH Fogat, fogért! Mb. szí. francia film Felemelt helyár! Kezdés: f3, hn5, 7 órakor HÉV ES Y IVÁN FILMKLUB A zöldségkereskedő Szí. NSZK film * Kezdés: f5, f7 órakor FÁKLYA A fiatalság elixírje Szí. román* film Kezdés: f5, f7 órakor PETŐFI Hüvelyk Matyi Mb. szí. román film Kezdés: f5, f7 órakor SZIKRA A zsoldoskatona Mb. szí. olasz film Másfél helyár! Kezdés: 5, 7 órakor TÁNCSICS Center az égből Szí. szovjet film Kezdés: f5, f7 órakor TAPOLCA-KFFTMOZT Fűre lépni szabad! Szí. magyar film Keidés: f8 órakor VASAS-KFP'TMOZT Duroc, a katona Szí. francia film Felemelt helyár! Kezdés: 8 órakor PERECES Zsartitörténet Mb. francia film Felemelt helyár! 16 éven felülieknek! Kezdés: 6 órakor HÁMOR Megismételt esküvő Szovjet film Kezdés: 6 órakor PÉNTEK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20: A mai nap kulturális prog­ramjából. — 8.29: Visszapillan­tás — 1947—1977. A tervgazdál­kodás 30 éve. — 8.59: Paul-Sko- da (zongora), Jean Fournier (hegedű) és Antonio Janigro (gordonka) Haydn-felvételeiből. — 9.32: Nemzetközi mesefeszti­vál. — 9.53: Lottósorsolás. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolará­dió. — 10.35: Ave Maria. Váci Mihály verse. — 10.40: Gyurko- vics Mária énekel. — 11.00: Gon­dolat. A Rádió irodalmi laoja. — 11.45: Kodály: Négy olasz madrigál. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Előadja a szerző: Máté Pé­ter. — 8.20: Tíz perc külpoliti­ka. — 8.30: Hírek. — 8.33: Zenés játékokból. — 9.15: Idősebb Ma­dách Imréné osztoztat... — 9.30: Népdalkórusok. — 9.53: Lottósorsolás. — 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — 11.50: Ideá­lis partner.

Next

/
Thumbnails
Contents