Déli Hírlap, 1978. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1978-05-15 / 112. szám

Gödrök közölt a miskolciaké a szó Ki — kinek örli az idegeit? — Erősen, túlzón fogalmaztak a lakók! Nem felel meg a valóságnak! Belegázolnak vállalatunk dolgozóinak becsületé­be! Hitelrontás! — így fogalmazott a Miskolci Építőipari Vál­lalat főmérnöke a Park utcai lakásfelújításokkal kapcsolatban lapunkban — immár második alkalommal — közölt panaszo­kon. Jóllehet az .első cikkben (Mi újság a Park utcában? címmel, április 19. számunkban jelent meg) saját dolgozóik is nyilatkoztak, s amit elmondtak, javarészt összecseng a la­kók panaszával. Idézem a Kiss Kálmán és Ba­logh Pál parkettásokkal folyta­tott beszélgetésből: „S most is óvakodva kezdenek a bontáshoz, mert nem tudják, hogy egy óta múlva hova kell menniük. A vé­leményük? — Nekünk az nincs. Nincs mit hozzászólni. Több em­ber kellene. Minket visznek. Mi nem hagynánk félbe sehol a munkát. De ennek is van isme­rőse, annak is. Jön egy tele­fon, hogy sürgős...” A Tyukodi testvérek, ugyan­csak parkettások — véleménye: „A pillanat kérdése, hogy hol dolgozunk ... Mi beleszólásunk lehet? A szervezés nem a mi dolgunk ... PárttaggyüJésen is elmondtuk már egypárszor. Hu­szonnégy éve vagyok a cég­nél ... de nem sok változás tör­tént .. .” Ugyancsak ebben a cikkben több lakótársa mellett Brezni Pálné (Park u. 2. sz. alatti la­kos) is nyilatkozott. A szobáju­kat éktelenítő, s a beázás ve­szélyével ismételten fenyegető, nyitott szennyvízvezetéket pana­szolta: „— Nem hiszem, hogy ezt nem lehetne kiiktatni innen. Képzelje, már emiatt kétszer ön­tötte el a szennyvíz ezt a szo- bát.” S a cikk megjelenését köve­tően — május 6—7—8-án — va­lóban elöntötte az említett föld­szinti szobát a szennyvíz, s a szakadatlan esőzés következtében elázott a Park u. 2. sz. alatt az egész harmadik emelet. A megbontott csatornaereszt is nyitva felejtették az építők a te­tőzeten. A lakók ismét szerkesz­tőségünkhöz fordultak. S most már valóban erősen, a tartha­tatlan állapot miatt is indulat­tól fűtötten, olykor túlzón fo­galmaztak. Panaszukat közöltük, s kérésünkre a M1ÉP és a MIK főmérnöke — a két vállalat több más szakembere társaságában — a helyszínre látogatott, tisztáz­ni: mennyi a jogos, a valós a másodjára is közölt panaszokból, amelyek rovatunkban május li­án, Felőrlik az idegeinket és ne­vetnek rajta! címmel, két fotó­val dokumentálva jelentek meg. — Hogy ki kinek az idegeit 6rli fel, arról lehetne beszélni! fakadtak ki a MIÉP dolgozói a találkozáskor. — Hisz néme­lyik lakó úgy beszél velünk, mintha ő fizetne. Akadályozzák a munkánkat. Nem engednek be vagy éppen felében-liarmadában ott "kell hagynunk csapot-papot, mert dolga akad a bérlőnek, el­megy otthonról. Volt aki ránk zárta az ajtót: onnan pedig ki nem megyünk, míg ezt vagy azt meg nem csináljuk. Aztán cso­dálkoznak, hogy nem haladunk sorjában, a tervnek megfelelő­en... A lakókkal való találkozás te­hát feszült légkörben zajlott, bár a panaszosok .most már több­nyire szőrmentén fogalmazva ad­ták elő sérelmeiket. S mert a beázásokat addigra megszüntet­ték, tárgyilagosságuk is vissza­tért. Így például — az építőket leginkább bántó kérdésről — ki­derült: szó sincs arról, hogy bár­melyik szakmunkás pénzt kért vagy kapott volna azért, mert az előírt munkáját elvégezte. Legfeljebb a „szívességi” ala­pon műszak utánra vállalt, kü­lön igények teljesítésének szab árat a vállalkozó. Ellenben a sör vagy a féldeci kínáigatása valóban dívik. Ezért viszont nem lehet egyértelműen az építőket hibáztatni, ök csak elfogadják. — Ha nem fogadjuk el, meg­sértődik a lakó. A MIK főmérnöke — Csabay Kálmán emlékeztetett rá: a fel­újítást előkészítő lakógyűlésen külön hangsúlyozták a kérést, hogy ne „kínálgassanak” a la­kók. Am csak igen kevesen ér­tik meg, hogy a féldecik az ér­tük várt „előnyt” a visszájára fordítják. A szesz hatása alatt senki sem képes kifogástalan munkát végezni. Am az is igaz: „kínálgatás” nélkül is megtalálja a módját a toroköblitésnek az, aki akar­ja. Üres és teli üvegek árulkod­tak erről a munkahelyen. — Az építők mindenütt isz­nak. A sör szinte „védőitaluk” — hangzott a „megértő” mente- getés. A lakók sérelmezték, hogy tv- antennáikat az építők ledobál­ták a tetőről, összeszedték, elvit­ték őket. — Dolgozóink eljárása jogos volt — hangzott Dudla Balázs főmérnök meglepő válasza erre. A MIÉP a MIK-kel kötött szerződésében rögzítette: a fel­újítások idejére a tető-antenná­kat mindenütt leszereltetik a la­kókkal, csak azok maradnak fent, amelyekre tulajdonosaik már nem tartanak igényt. Azokkal pedig az építők tetszés szerint rendelkeznek. Mivel a Park u. 2. sz. alatt a lakók nem szedték Le az antennákat, az építők* a szer­ződés szerint jártak el. Szépséghibája az érvelésnek, hogy erről alaposan félreérthető tájékoztatást kaptak a bérlők. Ügy vélték, hogy csak a kémé­nyek mellett levő antennákat kell eltávolítani, s azt meg is tették. A kéményektől távolle­vők azonban fent maradtak, s azok estek áldozatul a félreér­tésnek. — Ami a harmadik emeleti la­kások beázását illeti, abban tel­jes mértékben hibásak vagyunk. A felelősségre vonás ezért nem marad el — ismerte el a MIÉP főmérnöke. — Nem állítom, hogy minden tekintetben a maximu­mot nyújtjuk. Am. azt a bérlők­nek is be kell látniuk: ilyen kö­rülmények között kifogástalan és tervszerű, pontosan szervezett munkát végezni nem lehet. Igaz, a mi dolgozóink sem angyaloty. Ám a bérlők között is mindig akad 2—3, aki fclcukkolja elle­nünk a többieket.. . Máté József, a MIÉP párttit­kára: — Ügy véljük azonban, hogy 9i 2—3 Lakó panaszkodását nem kell mindjárt az egész város tudtára adni . . . Csakhogy a Park utcai felújí­tással kapcsolatban nem két-há- rom lakó panaszáról van szó, hiszen a két cikkben igen sokan — köztük a MIÉP dolgozói is — megszólaltak. Ha két-három lakó netán indulatosabb volt, okuk volt rá: a beázással lehetetlen helyzetbe hozták őket a MIÉP- esek. S pontosan azt tagadták meg tőlük a bajban, amiért az építők is hadakoznak: az embe­ri megértést. Ez a fajta munka nem a leg­ideálisabb építészeti feladat. De szükségképpen meg kell csinál­ni valakinek, s csak természe­tes, hogy a város építőipari vállalatát veszik igénybe erre. Am ez korántsem szívesség a vállalat részéről. Kétségtelen: ne­héz, idegőrlő munka, amelyre — közösen fogalmazott tanulság ez a MIÉP és a MIK részére! — mind a bérlőket, mind az építő­ket az eddigieknél is jobban, alaposabban kell felkészíteni lel- kilecr-idegüeg. Nem majális ez senkinek. K. É. Beidegződés * Múlt vasárnap 47 személygépkocsit számoltam •meg a Szentpéteri kapuban a kórház környékén, a nemrégiben ki­helyezett megállni tilos jelzőtábla szomszédságában. A kocsik tulajdonosai rokonaik látogatására igyekeztek a kórházba, s ráhagyatkozva korábbi beidegződésükre — megálltak a már tiltott helyen, Ügy látszik, még mindig nem szokták meg a gépjárműtulajdonosok, hogy napjainkban — szükségképpen — változik a forgalmi rend utainkon. Én azért optimista va­gyok, bízom benne, hogy a Szentpéteri kapuban is mielőbb meghonosodik és tiszteletet kap az új szabályozás: Megállni mindkét oldalon tilos! (Szigetvári Sándor felvétele) LKM Nem kell a cipész? A múlt év őszétől lakom a Bokány Dezső utcában. Ci­pész. szakmám van, s bár már nyugdíjas vagyok. ..gebinben” tovább folytatom mestersége­met. Illetve csak folytatnám, de helyiség hiányában nem tudom. Pedig ez a kihalóban levő szakma még mindig ke­resett”, különösen egy ilyen nagy lakóte’eoen, mint az Avas-dél. Eddig dolgoztam — s mondhatom, igen sok munkám volt. A Középszer u. 94. sz. szövetkezeti ház alagsorában volt berendezve a műhelyem. De az távol van új otthonomtól. Sajnos, szív­es cukorbeteg vagyok, szük­séges számomra napközben az egy-két órai pihenés. Eh­hez azonban elengedhetetlen, hogy lakásomhoz közel le­gyek. A mi éoületiinkben is len­ne az alaesorban c'oászmű- helynek alkalmas helyiség. De . . Több esetbQn iártam már ez üT^ben a házt-ov^Ví- ségen. eredménvte’enül. Ügy gondolom, a MIK is — ugvanúgv. mint a szövetkeze­tiek — iobban kihasználhat­ná az alagsori hel yisé',eket. Tudom a körnvéken lakók fnrfpclnnfc pr* q qvoI­gáltatást. A cipész szövetke­zet is a legmesszebbmenőki9 segíti munkámat, biztosítia a szükséges anyagokat. Csak a helyiségen múlik, hogy köz­hasznú munkámat — a kör­nyék lakóinak tel.ies megelé gedésére — folytathassam. Horváth József Miskolc, Avas-dél A barátnőmmel látogatóban jártunk a Kassai utcában. A buszról Ieszállva földbe gyökere­zett a lábunk, mivel egy jól meg­termett boxer állt előttünk, fo­gát „barátságosan” vicsorítva. Miután az eb megunta az őrzé­sünket, tovább lépdelt. Mi is. Ám a postánál újabb ebek kerültek elénk, játszadoztak, gazdáik nagy gyönyörűségére. A gazdik — fé­lelmünket látva — mosolyogva „nyugtattak bennünket: nem bántanak az ebek. Mire leértünk a toronyházhoz, az epizód még kétszer ismétlődött meg. A mi lakótelepünkön is van­nak kutyatulajdonosok, ám azok nem engedik el rjöré^vkrói a kutyáikat. Legalábbis nem a jár­dán és a játszótéren. A város belsejében azonban — mint ta­pasztaltuk. — a parkőrök ><001 tudnak érvényt szerezni a ku­tyákra vonatkozó rendeletnek. Nem jobb a helyzet a hétvégi házaknál sem. Ott a kóbor ku­tyák garázdálkodnak csapatostól. (Lyukóvölgy. Tapolca. Pingvom stb.). Azok az ebek valóban ki­vertek. mivel a gazdik nem vol­tak hajlandók fizetni a megemelt adót. s még a 20 forintot is saj­nálták. hogy leadják „szerettei­ket” az állatkórházba. Jó lenne végre ezt a „kutyakérdést” tisz­tázni ! Borbás Éva Miskolc, Árpád u. 31. sz. Néhány deszka nem elég a Sajóhoz! Alsózsolcán az állo­máshoz közel lakom. A Sajó itt a közút külső oldalán folyik. Tavaly tavasszal meglehetősen megrongálta a sebes fo- lyású víz az állomáshoz vezető útszakaszt a há­zunk és a szomszéd por­ta között. A KPM Köz­úti Igazgatósága külön­féle deszkákkal próbál­ta megóvni, a további rongálódástól a sérült partoldalt. S amikor ezek a deszkák eltűntek, pó- tolgatták. Csakhogy, a Sajót néhány szál desz­kával nem lehet „sza­bályozni”. Ezen az úton autó- buszjárat is van, eléggé ielentös a gépkocsiforga­lom, s kevesen tudják, hogy a Sajó lopja aló­luk a partoldalt. Mi lesz, ha egyszer az út lesza­kad? Sürgős segítséget kérünk! Gyenge László Alsózsolca, Kossuth u. 8. szám * A városi autóbuszok nem terepjárónak készültek. Kár. Legalábbis a tatárdombi Muhi utcában elkelne a terepjáró futómű. Helyenként 20—30 centiméter mély gödrök tarkítják az úttestet jó 200 méteres szakaszon. Motorkerékpárral emiatt igazán nem veszélytelen közlekedni rajta. Sajnos, régóta ilyen „zilált” az úttest a Muhi utcában. Némi „stoppo- lással” jó volna segíteni rajta. Kovács Attila Miskolc A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Rovatvezető: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszkv út IS. Telefonszám: l8r22J Elfeledett postaláda? Még május 6-án bedoptunk a postaládába néhány tucat ballagási meghívót. Ismerő­söknek. rokonoknak, jóbará­toknak szólt a küldemény. Legnagyobb megrökönyödé­sünkre azonban még május 10-én sem .kapták kézhez a címzettek. A Postaigazgatóság kézbesítési osztályához for­dultunk: mi történt a fel­adott levelekkel? A válasz eléggé furán hangzott: nyil­ván elfelejtették kiüríteni a postaládát. Ez csak azért ért­hetetlen számunkra, mert az ominózus láda nem a peri­férián van, hanem a Felsza­badítók útja sarkán. dr. Tatás Józsefné Miskolc, Dessewffy u. 14. sz. *5 V'u V í V' Sx*ví f'V v i ‘V H Í Megszűnik a palackozott féldecik árusítása A belkereskedelmi minisz­ter 19/1977. számú rendelete értelmében 1978. június 30. napján meg kell szüntetni a 0.05—0.1 literes palackozású alkoholos italok forgalmazá­sát. Az alkoholizmus elleni küzdelem fokozására kiadott jogszabály egységes értelme­zése és megfelelő végt-eha'- tása érdekében, az érdekelt minisztériumok illetékes fő­osztályai közleményt adtak ki. Az állásfoglalás felhívja a kereskedelmi és vendéglátó vállalatok, szövetkezetek, va­lamint a magánkereskedők és vendéglősök figyelmét, hogv a 0,05—0.1 literes na- lackozású a'koholos ita’nk beszerzését úgy szervezzék, hogy a bolthálózatban 1978. június 30-án, üzletzáráskor áruval telt palack ne legyen. Ha mégis lenne, akkor azo­kat központi raktárba kell gyűjteni, és a szeszinari vál­lalatok 1978. július 31-ig be­jelentés alapján visszaszállít­ják. A kereskedelem a kispa- lackozású alkoholos italok forgalmának megsztinietésé- vel feleslegessé váló 0,05—0,1 literes, betétdíjas palackokat a lakosságtól 1978. augusztus 31-ig veszi vissza. Erről a la­kosságot az üzletekben tájé­koztatni kell, és közölni kell a betétdíj összegét is. Dr. Sass Tibor Azért is visszakiabálok! A Búza téri piacon előkelő helyen — mindjárt az elején — van a Miskolc és Vidéke Áfész standja. Bizonyára nem azért, hogy az elárusító udvariatlansága szembetűnőbb lehessen. Hogy ez az eladó mennyire tud eladni, arról nem győződhet­tem meg. Egy Ki hogyan tud kiabálni? — versenyen azonban valószínűleg elnyerné a zsűri tetszését, és a közönség diját. Az én tetszésemet azonban nem nyerte el. Az elmúlt hét csütörtökén, úgy fél egy tájban megálltam az említett áfész árudája előtt, s először csak szemre mustrál- ga(tam a nem éppen olcsó paradicsomot. És amit a szemnek, azt a kéznek is — úgy gondoltam én és joggal. Elvégre, ha az ember kiad 25—30 forintot néhány darab paradicsomért, jól nézze meg, nem lottyadt portékát vesz-e. De nem addig a’! — Ne fogdossa össze! — kiált rám a zord asszonyság. Mire én kissé megszeppenve: — Nem fogdosok, csak válogatok. Amelyiket kézbe fogtam, azt meg is veszem ... — Akkor se válogasson, majd én adok! — Jó — szóltam most már kissé bátrabban. — De nem nekem. Mert én a portékában látok olyat is, amiért nem adók pénzt. S ki garantálja, hogy csak hibátlan paradicsom kerül a szatyorba, ha nem magam válogatok?! Jóformán el se mondtam a magamét, amikor a kiszolgáló — nekem, a kiszolgáltatottnak — fennhangon azt mondja: — Maga velem ne kiabáljon! Én tisztességes hangon be­széltem magával. Vegyen ahol akar! Mit nézi a cégtáblát?! Azt hiszi, megijedek?! Nos, ez volt kettőnk között a különbség: ő nem ijedt meg, én bizony igen. S nem én kiabáltam, hanem ö. (Hiszen én csak esendő vásárló voltam. Lettem volna!) Még csak visszakiabálni se mertem. Akkor és ott nem. Most kiabálok vissza. Ott soknak találtam a lottyadt paradicsomot... Hiába „nyugtatnak” a gazdik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents