Déli Hírlap, 1978. május (10. évfolyam, 101-126. szám)
1978-05-12 / 110. szám
if: Emese, a lakmuszpapírral. (Herényi László felvételei) Pofon helyett türelmes szó Egy óra az élővilág szakkörben — Néhány héttel ezelőtt fülön fogtam egy kislegényt, aki a játszótér melletti fács- kák kérgét farigcsálta nagy buzgalommal. Meg volt ijedve, hogy pofon következik, rosszabb esetben szólok a tanító néninek. Ehelyett azonban elbeszélgettem vele arról, hogy a fának épp olyan, ha lebicskázzák a kérgét, mintha nekünk, embereknek a bőrünket hasogatnák. A nagyvárosi gyereket meg kell tanítani a természet védelmére, tágabb értelemben a környezetvédelemre, és ezt nem lehet elég korán kezdeni. Villányi Béla mesélte el a kis történetet, akivel most itt az Avas déli 3. számú iskola élővilág szakkörének foglalko- ' zásán találkoztunk. Orvos, és a környezetvédelemre specializálódott. Itt azonban társadalmi munkásként tevékenykedik. A gyakorlatba ülteti át azt az elvet, amit a fanyúzó história kapcsán megfogalmazott. Az iskola pedagógusai — köztük Nagy Béláné biológiatanár — örömmel fogadták a minden ellenszolgáltatás nélkül felajánlott segítséget, és támogatják munkáját. , A szakköri tagok nevében Kormos Emese nyilatkozik: — Nagyon érdekes dolgokat tanulunk, csinálunk itt a szakkörben. Tényleg öröm ide járni. Ha nem így lenne, nem is jönnénk, hiszen nem kötelező. Mi minden történt az alatt a szűk egy óra alatt is, amit közöttük tölthettem! Lakmuszpapírral megvizsgálták az akvárium vizének kémhatását, és megbeszélték, miért ennyire lúgos, jó-e még a halaknak. (Egyébként nem jó.) Hasonló vizsgálatnak vetettek alá egy pohár ivóvizet is. Azt hiszem, az eredményről felesleges beszámolnom. hiszen mostanában kanucinerszínű, de egészen más ízű vizet enged a csaounk. Az egyik kislány közben kikéredzkedett, és amikor visszajött, újjlenyomatot vettek tőle. mégpedig táotalaj- ra. A KÖJÁL-nál májd feldolgozzák, elemzik a mintát Nem elég a malter és as érettségi Építeni tudni kell Egy éppen osztódó kólibacilus nem túl vonzó fotográfiája figyelmeztet a kézmosás fontosságára. és a legközelebbi foglalkozáson tudományos magyarázatot kapnak a gyerekek arra, miért kell gondosan kezet mosni a mellékhelyiség hasz.- nálata után. Szó esett a kóli- bacilusokról, a fertőző betegségekről. Végül pedig egy talányt kellett megfejteni: mi az az érdekes, rácsos szerkezetű valami, ami a mikroszkóp alatt látható? A gyerekekhez hasonlóan, én sem. találtam ki. hogy egy pirosra festett pihetoll finom szálait bámuljuk. Ez egyébként olyan szakkör. hogy még házi készítésű újságja is van. Az a címe, hogy Orientáció. Bodon Ildikó, a szerkesztő bizottság egyik tagja büszkén mutatja az eddig megjelent példányokat. Néhány cím: Mennyit érnek a védett állatok?; Mit keres a pikkelyke a fürdőszobában? (Ez egyébként a sokunk által jól ismert apró, ezüstös csillogásé féreg); Hogyan csinálhatunk akváriumot? Orientáció, -orientálódás — természetes környezetünk megismerése, megszeretése felé. Bizony nem lehet eléggé korán kezdeni ! fbekes) Nem kis gondot okoz az építőiparban a technológia- váltás. A régi, „kőművesismeretek” elavultak, új anyagok, új eljárások teszik bonyolulttá az építést. A munka itt-ott "már inkább a szereléshez közelít. A műanyagok „berobbanása” az iparágba új követelmények elé állítja a vezetőket. Aki nem tud lépést tartani az újjal, elveszett ember. Rendszeresen fel kell újítani a régi tananyagot, sőt egészen újat kell elsajátítani. Csak kétszintes! A Borsod megyei Tanács építési, közlekeuési és vízügyi osztálya tanulságos felmérést készített. A megyében 24 kisebb, nagyobb tanácsi építőipari szervezet dolgozik. A több mint 6000 dolgozó 457 vezetője közül csak kevés rendelkezik egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel. Pedig ez manapság már elengedhetetlen lenne az igazgatói, a főmérnöki, a főkönyvelői teendők ellátásához. A számítások szerint 171 építészmérnökre, illetve közgazdászra lenne szükség; középvezetői szinten pedig 116 technikusra. Jó, jó. mondhatná a laikus. Nem minden a diploma! Megtanulhatja valaki a korszerű technológiát, a számviteli módszereket önszorgalomból is. Igen ám, de ezzel nem elégszenek meg a felsőbb szervek. Miről is van szó? Arról, hogy az az építőipari vállalat, amelynek vezetői nem rendelkeznek megfelelő végzettséggel. nem kaphatnak kivitelezési jogot bonyolultabb munkára. Ahol a vezetők csak középiskolai végzettséggel rendelkeznek, nem építhetnek hal méternél nagyobb fesztávolságú és kétszintesnél magasabb épületet. Például még egy kultúrtermet sem hozhatnak tető alá. Ha van viszont a vállalatnál egy magasabb végzettségű, de rangban kisebb beosztású dolgozó, annak kell vállalnia a felelősséget azért, hogy az épület például össze ne dőljön. A lőnük pendlizik Mindez talán humorosan hat, bár volt már precedens hasonló esetre. Báthori Gábor osztályvezető ecsetelte e tanácsi építőipari vállalatok faramuci helyzetét. A nagyobb, állami • építőipari vállalatoknál sokkal több a magasabb végzettségű diplomás szakember. Pedig ezeknek a „mini-cégeknek” sokkal nehezebb a dolga. Éopen azért, mert szétszórt abban dolgoznak, egy időpontban igen sok területen, és ebből adódóan a , feladataik is sokrétűbbek. Ezért kellene a szervezéstudomány magasabb fokára hágni. Ebben az évben néldául ez a 24 szervezet 400 munka- he>ven dolgozik. Egy művezető e°v időpontban 2—3 helven látia el feladatát, eay építésvezető pedig 4—5 területen. Ahhoz, hogy szervezési feladatainak a kivitelezés. a balesetvédelmi előírások betartásának ellenőrzését gvakorolia, anvagot és szerszámot biztosítson mindenhová. univerzális embernek kell lennie. Tulajdonképpen akkor is jelen kellene lennie amikor nincs jelen. Mi hát a teendő? Javasolni fogják a felügyeletet gyakorló szerveknek. íriák elő az erre alkalmas vezetőknek. hogy öt évben belül szerezzék meg diplomájukat. Ahol ez nem lehetséges, készítsék elő a tervszerű kádercserét. Egyszóval, a tanácselnököknek kellene gondoskodni arról, hogy építészmérnök, vagy közgazdász kerüljön oda. ahol nincs. A terv szép, és tanulni ér. demes. De ez a program, jó, ha 5—10 év múlva terem gyümölcsöt. És addig? Régi álom V Jóllehet, nem sokkal ró- zsásabb a kép az állami építőipari vállalatoknál, a beruházási és a tervező intézeteknél. A tanácsi vezetők a megoldást abban látnák, ha helyben, azaz Miskolcon képeznének ki magasabban kvalifikált építőipari szakembereket. Közismert ugyanis, hogy városunkban csak egyetlen szakközépiskola enged szárnyra középvezetőknek alkalmas diákokat. De ők sincsenek sokan. Igen régi álmuk-vágyuk a tanácsi vezetőknek és az építőiparban dolgozóknak, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának miskolci, kihelyezett tagozatát hívják itt életre. De az sem kínálkozna rossz megoldásnak, ha a debreceni főiskola testvérkara működne Miskolcon. Borsod megye építési feladatai óriásak. Ma már lassan ottr-tartunk, hogy megvannak az anyagiak, az építéshez szükséges eszközök. Miért hátráltat hát, hogy éppen a szellemi kapacitás hiánya köti gúzsba a terveket O. E. Léggömb hozta barátság Maria Angela Donna Torinóban él, mégis ismerősként, barátok közé érkezett Magyarországra. Pécsett vendég- szerepeit az egyik olasz kamarakórus tagjaként, de nemcsak ez hozta hazánkba. Egy egész család várta. Húsz évvel ezelőtt Maria +■ Mi lehet a mikroszkóp alatt? Kommunista műszak a vegyészeknél Holnap, valamint egy hét múlva, május 20-án kommunista műszakot tartanak az Észak-magyarországi Vegyiművek dolgozói. A két nap keresetét a VIT-alapra fizetik be, illetve ebből biztosítják a kislakásépítőknek az építkezést segítő hitel egy részék Két félidő között Két félidő között nézem a televíziós reklámot. Mit is tehetnék mást? Egy bájos női hang arra biztat, miközben dobozhegyek nőnek a képernyőn, hogy reggel, délben, este fogyasszak konzervet. Mert a konzerv: jó. egészséges. ízletes, gyorsan elkészíthető stb. .. Fél perccel később arra buzdítanak, hogy tartsak sertést, mert a sertéshizlalás mindig kifizetődő ... Végül pedig egy narancsízű szörp megkóstolásá- ra kérnek fel . . . Csak a második félidő miatt nem kapcsolom ki a készüléket. Az eredmény 0:0, hátha gólt hoz a második negyvenöt perc... Van időm, a focisták még nem tűntek fel a játékoski járóban. Emlékezetem szerint tavaly kétmilliárd forintot költöttünk reklámra. Ez a nemzeti jövedelemnek fél százalékát sem teszi ki. Éagatell összeg. Nálunk nagyobb, .fejlettebb országok sokkal nagyobb sápot fizetnek a hirdető cégeknek. Azt is tudom, de nem merem leírni, hogy egy egyperces reklámfilm milyen sokba kerül. De én, mint szegény néző, csak á végterméket látom, csak ezt vagyok hajlandó tudomásul venni: mert két félidő között arra vagyok kárhoztatva, hogy a reklámműsort nézzem. Sok szép. okos könyv, cikk jelent meg arról, hogy miért rossz a magyar reklám. Nemzetközi mércével mért kicsinysége nem menti színvonaltalanságát. Hát mutassanak nekem egy gyomrát szerető, s a régi, híres konyhára büszke magyart. aki komolyan vesz egy olyan hirdetést, amely arra buzdítja, hogy naponta háromszor (azaz: reggel, délben és este) egyen konzervet. Finoman fogalmazva: nem vagyok a konzervek rabja. Néha már-már az a gyanúm, hogy a konzervfogyasztásra buzdító hirdetéseket azok a cégek finanszírozzák — persze, suba alatt —. amelyek kizárólag feldolgozatlan, tehát nem „kiszerelt” élelmiszert állítanak elő. Ugyanis egy rossz portéka indokolatlan feldicsérése nagyobb negatív natást vált ki. mint a folytonos szapulás... Az is fölmerülhet a két félidő között meditáló (unatkozó) nézőben. hogy — ismét csak finoman szólva — miért olyan túlzóak a hazai reklámok. Mert például: a sertéshizlalás nem volt mindig kifizetődő. Ezért is emelték a felvásárlási árakat. Továbbá: csakugyan olyan kitűnő-e a narancsízűvé maszkírozott szörp? A válaszra már nincs idő. Kezdődik a második félidő. De legalább a meccs lenne jó...! (bracko) gyermeki képzeletét is megbabonázta a mesebeli kalandok varázsa. Amikor hatalmas léggömböt kapott a vásárban, ráíratta nevét, címét és szélnek eresztette. A „lufi” pedig jó szelet kifogva, re- pült-repült hét határon át, és végre is Hóka Antalék gal- gahévízi kertes házának udvarán. egy mandulafa ágai között landolt. Ezzel kezdődött a két család levelezése, amely a falu plébánosának fordítói segítségével kiállta az idő próbáját és barátságot szőtt a feladó és a címzett között. Az első pécsi találkozást hamarosan újabbak követik. Maria Angela fivére társaságában Galgahévízre látogat, a magyar családot pedig a léggömb-szerezte barátai Torinóba várják. Nagymamák napja Az Ady Endre Művelődé, si Ház és a III. kerületi Ady Vöröskereszt csúcsvezetőség ma délután négy órakor rendezi meg immár hagyományos nagymamák napi ünnepségét a művelődési házban. A harmadik kerületben élő nagymamáknak (idén is, mint tavaly, több mint háromszázra számítanak) az Árpád u. 4 A szám alatti óvodások, a művelődési ház gyermektánccsoportja és gitárosai kedveskednek kis műsorral. A rövidfilmek vetítése után pedig vendégül látják a nagymamákat. Vásári tudnivalók BNV előtt A gye nagyközönség bclépőjc- változatlanul 15 forint, s a vidékről érkezők ezúttal is igénybe vehetik a MÄV 33 százalékos menettérti utazási kedvezményét. A tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár május 17-én nyilik. A beruházási javak ez évi nemzetközi szakvásárán 23 ország és Nyugat-Berlin több mint 1900 kiállítója mutatja be termékeit, nyolc szekcióban (műszeripar, híradás- technika, irodagép- és számítástechnika, villamosener- gia-termelés és gépgyártás; fémmegmunkálás és kohászat; építőipar, kiima technológia, vízgépek; járműipar; a könnyűipari alapanyag- és gépgyártás; vegyipar és bányászat). Eddig mintegy 60 ezer szakmai belépőjegyet vásároltak meg a hazai vállalatok, intézmények, szövetkezetek az öt szakmai napra, május 18-, 19-, 22-, 23- és 24-re. Ezeken a napokon délelőtt 10 és délután 2 óra között a szakmai jeggyel nem rendelkező látogatók előtt zárva tart a vásár. így a szakemberek viszonylag nyugodt körülmények között folytathatnak tapasztalatcserét, üzleti tárgyalásokat. Szombaton és vasárnap viszont egész nap, 10-től 18 óráig a közönség rendelkezésére áll a vásár. S még valami: leggyorsabban metróval az Örs vezér téri végállomástól pedig a 100-as autóbusszal lehet ki* jutni a BNV-re.
