Déli Hírlap, 1978. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1978-05-09 / 107. szám

Uorsodi műszaki hetek Mai Mit tehet a munkás? # A kiállításon sokan nézik meg a rendőrség egyik volt hű segítőtársát, a betörök, bűnö­zők rémét, Tigit, a híres Kántor egyik utódát. „Miudannyiunk érdeke!” í társadalmi tulajdon védelmében Tavaly 177 millió forint volt a felderített kár Ezekben a napokban egy­másnak adják a kilincset a látogatók a Belügyminiszté­rium fővárosi, Népköztársa­ság út 55. sz. alatti kiállító­termében. „Minclannyiunk érdeke” címmel június vé­géig látható itt az a nagy­szabású kiállítás, amely a társadalmi tulajdon védel­mében elért eredményeket mutatja be. „Enyém-tiéd-miénk” —ol­vashatjuk az egyik tablón. E fontos témáról, vagyis a népvagyonról. annak megőr­zéséről volt szó azön ä Te- jér megyei ankéton is, ame­lyet a helyi megyei pártbi­zottság rendezett. Az ankét fő eseményeit megörökítő tabló mellett egy új kezde­ményezésről olvashattunk: arról a szocialista szerződés­ről, amelyet tavaly ősszel hat fővárosi vállalat kötött 1980-ig a társadalmi tulaj­dont sértő károkozások meg­előzésére. A népvagyon védelmében egyre többen működnek együtt. A 100 ezer belső el­lenőr, portás, vagyonőr, ren­dész, a 40 ezer népi ellenőr, s az 50 ezer önkéntes rendőr hatalmas társadalmi erő, amely hatékonyabban szol­gálja a köztulajdon védelmét. A szilárd vagyonbiztonság egyik feltétele a korszerű vagyonbiztonság. Űj mód­szert honosítottak meg a Borsodi Vegyikombinát 11 rrvlliárd forintos beruházá­sánál, a PVC—tll-nál is: a beruházás indulásakor társa­dalmi tulajdonvédelmi bi­zottság alakult, amely sokat tett azért, hogy a monstre beruházásnál minél kevesebb érték „ússzon el”. A népvagyon fosztogatói az élet legkülönbözőbb terüle­tein működnek, nem egyszer kihasználva azt, hogy a tár­sadalmi tulajdont jelentő érték szabad prédaként he­ver az orruk előtt. Így si­került könnyűszerrel A. Ti­bornak és két társának a miskolci Szentpéteri kapui kórház területén szabadon tárolt anyagokból 11 ezer fo­rint értékű vízszerelési al­katrészt eltulajdonítani. S egy másik borsodi példa, ám ezúttal a társadalmi tulaj­don elleni csalások területé­ről: K. Lajos, a Szuhavöl- gyi Bányaüzem körletvezető helyettese a műszakbejegy­zések meghamisításával 120 ezer f rint kárt okozott. De nagy port vert fél annak idején egy szikszói eset is: B. Antal, a Halmaj és Vi­déke Áfész bőrfelvásárlója a marha, és hörcsögbőrök fel­vásárlásának manipulációi­val 100 ezer forintott kere­sett. Egy másik kiállítási tablón a szállítmány-ellenőrzők, a Polgári Fegyveres őrség, a vállalati üzemrendészek ne­héz, ám hasznos munkájába kapunk bepillantást. Hasz­nos munkájukba? Gondoljuk csak el: 1976-ban a társa­dalmi tulajdonban okozott kár (csak a felderített ese­teket véve alapul természe­tesen) 260 millió, s még ta­valy, 1977-ben is 177 millió forint volt! Nagyon is oda kell tehát figyelnünk mind­annyiunk vagyonának,; érde­kének védelmére. Legyünk éberebbek, figyelmesebbek (a borsodi Léhi Állami Gazda­ság boldvai üzemegységének dolgozói hat növendékmar­hát könnyűszerrel megment­hettek volna a pusztulástól, ha figyelmesebbek), s ha kell, ne sajnáljuk a befektetést sem (az ÁFOR benzinkútjai- nál tavaly rendszeresített sá­toraljaújhelyi páncélszekré­nyek 22 betörést „hiúsítottak” meg . . .). A Belügyminisztérium tár­sadalmi tulajdonvédelmi ki­állítását a borsodi vállala­tok, intézmények, ipari és mezőgazdasági szövetkezetek, áfészek vezetőinek, dolgozói­nak, üzemrendészeinek fi­gyelmébe is ajánljuk. (nyikes) és holnapi események Ma folytatódnak a borso­di niuazaKi ucick reuuez- venyei. Az egyik kiemelkedő ese­mény az a aereKaszial- aomccencia, amexyei az Építőipari Xuuományos u^esuiet miskoict csoport­ja renoez 14 orasor az xtiiisoz, miskoici szeKnazában az energia taaaieaos Közpon­ti fűtésedről. a Komerenci- an a ueoreceni Tervező Vallaiat romernoKe tart vi- tainuuo eioauast, de ter­mészetesén Kiiejiik veleme- nyuitet a misKolci szaKem- bereK is. Eruetves rendezvényt szer­vez ma délutánra a Magyar Eieimezéstuuomanyi Egye­sület Borsod megyei terüle­ti szervezete is. a MiskoIcí HúsKomoinátban szaKállat- orvosoK mondanak véleményt a húsipari gyártástecnnolo- giárol. Ugyancsak ma délután 14 órakor a borsodnádasdi Technika Házában az Or­szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület mis­kolci egyetemi osztálya ren- \tez előadást a korszerű ön- töttvasolvasztusról. Ozdon pedig a helyi MTESZ-klub- oan az 0MBKE ózdi cso­portja az új rugószelvény ki­fejlesztéséről rendez elő­adást. Szoba kerül ma délután a borsodi műszaki hetek jóvol­tából az üvegminőség is. A Szilikátipari Tudományos Egyesület sajószentpéteri és miskolci csoportja Sajószent- péteren, az üveggyár oktató­termében az üvegminőség javításának új eljárásait tű­zi napirendre. A holnapi rendkívül gaz­dag nap eseményei közül hadd hívjuk fel a figyelmet már most a borsodi műszaki hetek egész rendezvénysoro­zata egyik kiemelkedő elő­adására. Az MTESZ kommu­nális bizottsága és az ÉTÉ miskolci csoportja szerve­zésében dr. Petényi Imre, a Budapesti Műszaki Egye­tem tanszékvezető egyetemi tanára, a műszaki tudomá­nyok doktora, állami és Ybl-díjas építész „A szovjet városépítés 60 éve és annak európai hatása” címmel tart a miskolci Technika Házá­ban 16 órakor nagy érdeklő­déssel várt előadást. Mi az, ami bármilyen árut, bárhol és bármikor vonzóvá tehet a vevők szemében? Nos, elsősorban, kétségkívül a praktikusság, az, hogy valamilyen igényt jól kielégít, azután az elfogadható ár, továbbá a vonzó forma, a kellemes szín, a célszerű csomagolás. A korszerű nagyipari tömegtermelés következménye, hogy napjainkban általában több tucat egy­azon rendeltetésű és egyaránt magas műszaki színvonalú termék található a piacokon. Ez oda vezetett, hogy ma már az áru híre. ismertsége is kelendőség fontos feltétele lett. A jó hírű áru biztosabban, jobb áron és nagyobb mennyi­ségben adható el. Ha viszont ezt a ,.jó hírt” alkotóelemeire bontjuk, rög­tön kiderül, hogy ennek legfőbb forrása talán nem is min­dig a konstrukció világszínvonala, hanem sokkal inkább a kivitel jó minősége. A versenyképes minőség persze több mindenen múlik: a konstrukció és a technológia korszerűségén, a szervezettsé­gen. a jó nyersanyagon stb. E feltételek biztosítása a gyá­rak műszaki szakembereinek feladata. A feltételek kialakí­tása után viszont máT minden a végrehajtáson, a munkások százezrein múlik: felkészültségükön, fegyelmezettségükön, szándékaikon, akaratukon. Hiába írja elő például a technológiai utasítás, hogy va­lamelyik részegységet három ponton kell felforrasztani a keretre, ha a szerelő — mert siet, vagy „rabolja” a normát, vagy mert siettetik — csak egy ponton forraszt. Vagy, ha például három perc az előírt szárítási idő (esetleg egy ci­pőtalpnál), azután mégis égy perc múlva továbbkerül a munkadarab a szalagon. Vagy. ha kézbe kap valaki egy al­katrészt az előző munkahelyről, s látja ugyan, hogy az nem tökéletes, vagy nem az előírások szerint készült és mégis beépíti a berendezésbe. Vagy, ha 2 csavart jól, négyet pedig már csak tessék-lássék húznak meg valahol. Ezek az egyszer-egyszer előforduló, önmagukban aprónak látszó hanyagságok, külön-külön talán nem is veszedelme­sek. Többnyire a mentség is megvan midegyikhez. Például késve jött az anyag a műhelybe a hónap vagy az év végén és hajrázni kellett, hogy teljesítsék a szállítási határidőt, ami ugyancsak fontos feltétele az exportképességnek. Vagy: az is megeshet, hogy a munkások úgy érzik, ha a technoló­giai utasításokat pontról-pontra betartanák, a „hideg vízre valót sem” keresnék meg. Vagy: idő kell. amíg az új gépet megszokja valaki, s amíg meg nem szók ja, addig több hi­bát vét stb. i Inkább vitatkozni kell tehát a jobb normáért, szólni a rendes, idejében elvégzett kiszolgálásért a gépek mellett, semmint a késedelmet, a vélt vagy valóságos anyagi meg­rövidülést a rossz norma miatt önkényes technológia mó­dosítással tegyék helyre, munka közben, bárhol is. Jelenleg, mivel egyre több korszerű termék és technológia kerül a hazai vállalatokhoz, lassan a legértékesebb brigád­vállalásnak számítható az. amelyben valahol a minőség védelmére határozzák él magukat az emberek. A minőség javítása — a műszakiak dolga: technológiával, gépekkel, munkafogásokkal stb. a minőség védelme viszont a mun­kások ügye. A minőséget elsősorban ők tudják megvédeni, ők képesek biztosítani a minőség stabilitását is, akiknek a kezén lényegében az összes gyártmány átmegy. Érdemes lenne persze minderre az eddiginél jobban gondolni a vál­lalatokon belüli bérezési, jutalmazási rendszerek kidolgozá­sánál is. hogy a legjobb, legfigyelmesebb munkásoknak, akik önmaguk állandó meósai is lehetnek — legyen is idejük minderre, úgy, hogy a jövedelmük se lássa kárát.-<*[-• 4r,.A', GERENCSÉR FERENC Postás-tárlat A Miskolc városi Távköz­lési Üzem dolgozói tegnap búcsúztatták a negyvenegy évi aktív postásmunka után nyugállományba vonuló Ur­Esőben is négyszáznál többen Vasárnap, Keleméren Ueíejeződött az ipar- és helytörténeti túrasorozat $ Tanulságos tablók (Sólymos László felvételei) Esett, zuhogott az eső va­sárnap reggel nemcsak Mis­kolcon, hanem szerte a me­gyében. Mégis, a délelőtti órákban már turisták szá­zai gyülekeztek Keleméren, a Tompa Mihály Emlékmú­zeumnál, az ipar- és hely- történeti jelvényszerző túra­sorozat utolsó állomásán. Mire megkezdődött az ün­nepség. végül is 18 Borsod megyei természetjáró szak­osztály és ODK-kör 410 iga­zolt természetjárója gyűlt össze. (Lendeczky László, a Borsod megyei Természetba­rát Szövetség elnöke: „Az öt részbő’ álló túrasorozat, s ez az utolsó, esős nap fénye­sen bizonyítja. mennyire néoszerű megyénkben a ter­mészetjárás. Jó ötlet volt el­indítani az ipar- és helytör­téneti túrasorozatot, amely megyénk újabb, sokak által eddig nem ismert és nem lá­tott természeti értékeire hívta fel a figyelmet.”) Az esős vasárnap kiemel­kedő eseménye a kelemén Tompa Mihály Emlékmúze­um megtekintése, megisme­rése volt. E. Kovács László, a HNF helyi elnöke, a mú­zeum baráti körének elnöke élvezetes előadásban ismer­tette a hányatott sorsú, re­formátus lelkész-költő, Tom­pa Mihály életét, munkássá­gát, Kelemérhez kapcsolódó emlékeit. A szabadságharc tábori lelkésze a bukás után 1849-től 1851-ig élt. alkotott itt, a Putnokhoz közeli köz­ségben, Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei tartózkodásának második színhelyén (1832-től Sárospatakon szolgadiákosko- dott). Nagy taps fogadta mind' az előadást, mind a költő szép verseit tolmácso­ló Juhászné Köveskúti Éva tanárnőt. Az ünnepséghez tartozott mág H. Szabó Béla, a Borsod megyei Természet- védelmi Tanács tagjának előadása a Mohos-tavakról és Mohosvárról, megyénk ke­vésbé ismert, ám annál ér­dekesebb természeti értékei­ről. Kedves pillanatai voltak természetjáróink keleméri ünnepségének, amikor elkö­szöntek az Országjáró Diá­kok Köre most végző, ne­gyedikes diákjaitól. Az el­múlt négy évben százak vol­tak ott közülük a megye ter­mészetjárói olyan nagy túra­sorozatain, mint amilyen pél­dául a Rákóczi-emléktúra volt. Az ipar- és helytörténeti túrasorozat ezzel befejező­dött. Akik mind az öt túrán ott voltak (Lillafüred—Más­sá, Telkibánya, Ózd, Ruda- bánya, Kelemér). egyesüle­tükben megkapják a szép emlékjelvényt. (A vasárnapi ünnepségen minden részt ve­vő egyesület jelképesen ka­pott a jelvényből.) Akik va­lami oknál fogva nem tudták teljesíteni a túrakiírás felté­teleit, s egy túráról lemarad­tak, a közeljövőben Szilvás­váradra induló pót-túrán (időpontjái lapunkban ismer­tetni fogjuk) vehetnek részt, hozhatják be a „mulasztást”. Befejezésül hadd tolmá­csoljuk a Borsod megyei Tei nészetbarát Szövetség el­nökségének köszönetét az egyes túrákat rendező-lebo­nyolító egyesületeknek, vala­min*: a Volán 3. sz. üzemegy­sége dolgozóinak. Utóbbiak sokat tettek azért, hogy a túrasorozat olykor 700—800 résztvevője zökkenőmente­sen, gyorsan, kényelmesen jusson el a vasútállomások­ról a túrák színhelyeinek közelébe. A: ipar- és helytörténeti túr; orozat 5. sz. túrája Len­deczky László zárszavával ért véget. Ny. L bán Sándor műszaki elő­adót. Ez alkalomból megle­petéssel is szolgáltak a hosz- szú postásmúlttal rendelkező munkatársnak. Az egykori 9. sz. Postahivatal helyiségében alkotásaiból — szobrok, fali­képek, fafaragások — mini- tárlatot rendeztek be. Urbán Sándor ugyanis gyermekkora óta vonzódik a művészetek­hez, amit mi sent bizonyít jobban: a Miskolci Posta- igazgatóság több alkotását megvásárolta, így például Mezőkövesden, a Postás üdü­lő parkjában állították fel' mészkőből faragott életnagy­ságú szobrát, a Napozó nőt. A minitárlatot — amelyet Szupkai Mihály, a pártalap- szervezet titkára ajánlott a jelenlevők figyelmébe — szombatig, délután 4 és 6 óra között tekinthetik meg az érdeklődők. Kiállítás az egyetemen A kiállítás, amelyet teg­nap délután nyitott meg dr. Kiss Ervin egyetemi tanár, a Közművelődési Bizottság elnöke az egyetem új főépü­letének második emeleti üvegtermében, május 20-ig szombat, vasárnap kivételé­vel. naponta 9 órától 15 órá­ig tart nyitva. Mit is látha­tunk itt, az NME Közműve­lődési Bizottsága által ren­dezett tárlaton? Mezey Ta­más népi iparművésznek, valamint az egyetem népi díszítőművészeti szakkörének alkotásait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents