Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1978-04-11 / 84. szám

Export uz i\SZK*ba Jó bú az Avas-bútor? ★ Az előkészítést főként nők végzik. Az ő munkájukat is könnyítik az importgépek. Kis létszámú gyárban könnyű a termékváltás, az átállás — vallják sokan. Helytelenül? Az alig több mint 250 dol­gozót íoglalközfató Avas Bú­torgyár mégis bátran vállal­kozott a termékszerkezet korszerűsítésére, s az V. öt­éves tervet már úgy kezdte, hogy teljesen átalakította termékválasztékát. Ma pedig már ott tartanak, hogy az 1975-ben korszerűnek ítélt termékek egy részének gyár­tása is csökkent, s követke­zetes munkával újabb és újabb gyártmányok készíté­sét kezdik meg a Tüzér ut­cában. A hogyanra, s a miértre kerestük a választ, amikor a Szolgáltatóipari pártbizott­ság ülése után — ahol a gyár technikai-műszaki szín­vonaláról, termékstruktúrá­jának állapotáról számoltak be a vezetők — Nagy István vállalati főmérnökkel és Bal­ia Dezsővel, a pártalaoszer- vezet megbízott titkárával ültünk le beszélgetni. Történt valami... — Középtávú tervünkben egy számunkra új gazdaság- politikai koncepciót vázol­tunk — kezdte a beszélgetést a ■ főmérnök. Magas import- hányaddal dolgozik a bútor­ipar, szinte nincs olyan anyag, amiben ne lenne im­port. Csak úgy tudunk mind nyereségesebben dolgozni, ‘ha fokozottabb exportot terve­zünk. S a hangsúlyt a tő­kés piacon értékesített búto­roknak kell adni. A tervek egyértelműen si­kert' arattak mind a Köny- nyűipari Minisztériumban, mind Miskolc megyei város Tanácsa tervzsürije előtt. A megvalósításban jelentős sze­rep jutott az ARTEX Kül­kereskedelmi Vállalatnak is. Aptárgyalások során, ahol a miskolci bútorok exportjá­ról volt szó, kiderült: a kül­kereskedelmi vállalat szak­emberei nem ismerik a gyá­rat. így azután az üzletkötő­től az osztályvezetőkig soka­kat vezettek végig az üze­men, hogy ismerjék meg a technológiát, az üzemet, s annak gyártmányait. E láto­gatás alapján készült el az első külkereskedelmi szerző­dés. amelynek értelmében az 1930-as moszkvai olimpiához kapcsolódó szállodai prog­ramban vett részt az Avas Bútorgyár kollektívája. 1976- ban mintegy 2 millió forint értékű berendezést — 200 ágyas szálloda bútorzatát szállították Miskolcról a Szovjetunióba. Azután tör­tént egy esemény, amely vá­ratlanul érintette a kollektí­vát. Erről így beszélt Nagy István: Ugrott al olimpia? — Több kiállításon szere­peltek eredményesen termé­keink, s ez mutatta: helyes úton járunk. Eredeti terve­inkben a szocialista export nagyobb hányaddal szerepelt ugyan, de a tőkések — fő­leg az NSZK — egyre na­gyobb érdeklődése „válto­zást'’ eredményezett. Az is hozzájárult ehhez, hogy szo­cialista országokból nem tud­tunk beszerezni korszerű gé­peket. s a szigorú játéksza­bályoknak megfelelően, a tő­kés gépbehozatalért export­tal kellett „fizetnünk”. így azután — bármennyire fájó volt —, lemondtuk.a moszk­vai olimpiára tervbe vett szállításokat, s az átlagosnál jobb devizakitermeléssel az NSZK-piacon értékesítünk az idén több mint 10 millió forint értékű bútort, elsősor­ban a többcélú — úgyneve­zett komód — szekrényből. Miután a nyugatnémet part­ner megtekintette üzemün­ket, szerette volna meghá­romszorozni a tervezett ex­portot. ám ezt mi kapacitás hiányában nem vállalhattuk. — A beszerzett nyugati importgépek — teszi hozzá Bállá Dezső — jelentősen növelték gyárunkban a mű­szaki-technológiai színvona­lat, javították a munkakö­rülményeket, jelentősen csök­kentették a fizikai munkát, s emellett a termelékenység növelésére is előnyös hatás­sal voltak. Igaz, új techno­lógiát kellett megtanulniuk a dolgozóknak, de szívesen telték, mert ez a borítékot is vastagította. Múlt és jelen E rekonstrukció eredmé­nyeként ebben az esztendő­ben az Avas Bútorgyár 75 millió forintos összes terme­lési értéket tervezhetett, s ebből 10,5 millió forint a nyugati — elsősorban NSZK — piacra kerülő export. A korábban értékesítési gondokkal küzdő kis gyár kilépett a szürkeségből, s technikai-műszaki fejlesztés­sel. a termékstruktúra vál­tozásával olyan előnyre tett szert, amely már gondokat okoz a gyárvezetésnek. Ugyanis vissza kell utasíta­niuk számos, külföldről —, s főként nyugatról — érkező megrendelést. TÓTH ZOLTÁN Akinek nem inge...? Pletykás természetű ismerősöm mesélte: egy vezető beosz­tású férfit „hírbe hoztak” beosztottjával a munkahelyén. Szűk körben port is kavart az ügy, aztán elhelyezték — a nem éppen ártatlan hölgyet és elcsitult minden. Hétvégi házat építő lakótársam szikrázó szemmel szidja a fuvarost: tegnapra ígérte, hogy kiszállítja a téglát és még ma sincs semmi. Szerencse, hogy nem adott rá előleget. Panaszkodik a kollégám: kölcsön adott egy százast a szom­szédjának elsejéig, az viszont azóta messziről elkerüli. Hogy miféle emberek vannak...?! Hívatták a vállalat igazgatóját a minisztériumba. Nem nehéz kitalálni az okát: a vállalat nem teljesítette a tervet, a legutóbbi exportszállítmányt visszaküldte a megrendelő, minőségi kifogások miatt. A minisztériumi „fejmosást” kö­vető fél órán belül együtt ült a vállalat vezérkara, hogy kiókumláljon egy tucatnyi érvet az ártatlanságuk bizonyítá­sára. Nem kis feladatra vállalkozott ezzel, hiszen a rossz tervezésükön, a szervezési hibákon, a fegyelmezetlenségeken kívül nem sokat lehetett volna felsorolni, ha őszinték. A többi csak szerecsenmosdatás volt; szóhalmaz. Ám mire összeállt a védekezés, úgy belelovalták magukat, hogy szinte szemé­lyes sértésnek vették, amiért magyarázat >t kell adniok a si­kertelen évre. Az építő szövetkezet őszi befejezésre felvállalta egy épület felújítását. Már a szerződés megkötésekor látható volt: a folyamatban levő munkák annyira lekötik, hogy december közepe előtt nem lesz semmi a felújításból. A megrendelő már úgy is számolt: január elejéig nem tud mit kezdeni a területtel, Kisebb-nagyobb lendülettel folyt a munka de­cember elejéig, akkor aztán hajrá, mindent bele. Kitűzték az átadás napját; december harmincra. Persze, hogy nem történt csoda: több oldalas hiányjegyzék tanúsította a kap­kodás eredményét. A megrendelő közölte: nem fizet. A szö­vetkezet vezetői könyörgésre fogták a dolgot. Ne tegyék őket tönkre. Náluk a befejezett munkákat élet-halál kérdése, hogy az év végéig leszámlázzák. Ha nem, hát elzavarják őket, csődbe jutnak. Bizonygatták: egy héten belül mindent rendbe tesznek. Ne szaporítsuk a szót: átutalták nekik a pénzt, azóta sem fejezték be teljesen a munkát. Viszont szép nyereségre számíthatnak az évzáró közgyűlés után. Különös módon, az ember hajlamos arra, hogy az első példa szereplőinek erkölcsi fogyatékosságán azon nyomban felháborodjon, míg a másik kettőnél egy bizonyos időnek kell eltelnie, amíg felfogja: itt is megrövidültek valakik, egy csoport vagy talán az egész társadalom. Mégis, mintha az utóbbi két példát a megbocsátható esetek kategóriájába so­rolnánk. A felháborodás is erőtlenebb, a megítélésben is közel áll az elnézés, a fejcsóválással kísért megbocsátás. Ügy tűnik, mintha az erkölcsi normák körét kissé szűk határok közé szorítanánk. Mintha csak azt tartanánk erkölcs­telennek, amit egy ember, egy ember ellen követ el. A többe­ket érintő munkaköri kötelességszegés, az légüres térben mozgó kategória, amiért esetleg valahol, valakik felelősségre vonják az elkövetőt. De ahhoz már senkinek sincs személyes köze, legfeljebb annak, akit beszámoltatnak. Rendjén van ez így? Miért tartjuk súlyosabb vétségnek a százforintos kölcsön visszafizetésének elhúzódását, mint egy létesítmény át nem adásából származó több százezer forintos veszteséget ? F. I. Körcsarnok és a KRESZ Előbb születik az ötlet... Sárgarézből való £ Retten az üsttel (Kerényi felv.) Szárnyashajó Dtmaúj városba Űj szárnyashajó-járatot in­dított tegnaptól a MAHART Budapest és Dunaújváros kö­zött. A napi két járatpár egy óra tizenöt perc alatt teszi meg az utat a Dunán. A 64 személyes szárnyashajó hétköznapokon *'10 és 15.30 órakor indul Dunaújváros­ból Eudapciirj térj hajóállomásról pedig 8.45' és 17.15 órakor indul Dunaújvárosba. Többen nézegetjük, csodál, juk az arany fényben csillogó világhírű hajót, az Aurórát. Igaz, nem az eredetit, a Néván, hanem csak egy hű . ását az ÉMÁSZ-székház egyik műhelyében. Ékszerként pompázik, ra­gyog minden darabja, üveg- szekrény védi még a levegő­től is. A látszat ellenére azon­ban nem aranyból, csupán sárgarézből készült, de min­den darabja polírozott. Attól fénylik ilyen káprázatosán. A kis műhely kopottas gé­pei büszkék lehetnek az új­szülöttre: finom mívű dara­bok készültek rajtuk. A tör­ténelmi hajó 1:66-os kicsi­nyítése csaknem egy méter hosszú, 10 kilogramm súlyú. Rézlemezekből, rézrudakból, több mint 2000 elemből for­mázta eggyé a készítője. Juhász Imre. — Csak türelem és kitar­tás kell ehhez — hárít el szerényen minden dicséretet, pedig valamennyien tudjuk; nem akármilyen munkával végzett most. Egy évig ké­szült a napi feladatok mellett a vállalat központjának újí­tásokat kivitelező műhelyé­ben. Itt ő a főnök és a beosz­tott. Amivel megbízzák, min­dent meg kell, és persze meg is tud csinálni. Legtöbbször nem rajzról dolgozik. Előbb születik az ötlet, majd a rajz készül el. ö valóban ezer- I mester. Eredeti foglalkozása villanyszerelő. Azóta több szakmát is megtanult, vala­mennyiből kiváló eredmény­nyel vizsgázott. Amiről pe­dig nincs papírja, azt „mind­össze” mesteri fokon űzi. A vállalat egyik legrégibb dol­gozója. 1945 májusában je­lentkezett az ÉMÁSZ jog­elődjéhez, a „Részvénytársa­ság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára” nevű cég Miskolci Villamos Üzemeihez. Az ÉMÁSZ-nál évek óta készülnek rézből kis transz- formátor-modellek, amelye­ket a szakma szimbóluma­ként szoktak ajándékba adni. Kevesen tudják, hogy ezeket is Juhász Imre készíti. A ha­jókat a katonaságnál szeret­te meg, mivel a szolgálatot a folyamőrségnél töltötte. Egy ’abban az időben épített du­nai monitort most is otthon őriz. a szekrényben. Az Auróra egy kicsit bo­nyolultabb. Pedig az építés­nél csak képekre és egy mo- dellrajzra tudott támaszkod­ni, mert az eredetit még nem látta. A történelmi hajót az ÉMÁSZ a megyei pártbizott­ságnak ajándékozta, és rövi­desen méltó helyet kap az új pártházban. (kerényi) Lisszabon, miskolciak nélkül Vásár a szomszédban Országos állat- és kirakodó- vásárt rendeztek tegnap Mis­kolc szomszédságában, Sajó- szentpéteren. A korábbi hi­deg napok nem kedveztek az eladóknak, bár a vásárlási kedv pangásában része volt a makacsul kitartott áraknak is. Egy-egy választási malac ára 900—1200 forint. Ez volt az ár még sátorbontáskor is. A legközelebbi állat- és kira­kodóvásár Mezőcsáton lesz láprilis 12-én. Kerékpár, segédmotor-ke­rékpár. E két — a közleke­désben talán a leginkább balesetet előidéző — jármű utasaival elindul majd Lisz- szabonba, hogy Magyaror­szágot képviselve bizonyítsa: a közlekedési kultúrát ná­lunk a fiatalok is ismerik. Ugyanis Budapesten ren­dezték meg az Iskola Köz­lekedésbiztonsági Kupa or­szágos döntőjét április 5-én, 7-én, a Körcsarnok impozán­san berendezett pályáján. Miskolciakért, Borsod me­gyeiekért is szurkolhattunk. Ezen a pályán volt minden: egyenes, görbe út. főút, mel­lékútvonal, közlekedési lám­pa, fénysorompó ..., de volt ügyességi feladat, amit út közben kellett teljesíteni: billenő pad, karika-rádobás, stop-kör... és a többi. Sajnos, a miskolciak (Bor­sod megyeiek) szereplését nem kísérte szerencse — aminek egyébként óriási sze­repe volt a végső értékelés­ben. Nem jutottak a kikül­dendők közé. Így tehát nél­külük indulnak majd az európai nemzetközi verseny­re a Békést. Vast, Szolnokot, Tolnát, Fejért, Csongrádot képviselők. Tehetünk-e mást, mint gratulálunk nekik? Tavaszi csúcsforöa'om az Avason Mint minden tavasszal, idén is a kiskertek népesed­tek be előbb, de az elmúlt hétvége meghozta a tavaszi csúcsforgalmat. Több mint 20 diákcsoport jutott el a kilá­tóig, s bár jócskán fogyott a hazai útravalóból is. az ápri­lis 2-án nyitó, s azóta napi 1000—1500 forint forgalmat elérő Tv-presszó is feléledt téli álmából. A két nap itt ezúttal 12 ezer forintot ért. Hatféle kóla, tízféle sütemény várta és állta a kirándulók invázióját. A fellendült for­galom döntő módon frissí­tőkből és süteményekből adódott. Tüzek Országos adatok szerint az elmúlt napokban hazánkban 236 helyen lángolt fel erdő- vagy avartüz. Megyénkben a hét végén egy erdőtűz volt. a kár 27 ezer forint, és 29 helyről jeleztek avartüzet. A tüzek okai: dohányzás, játék, a kellő óvatosság hiánya ... A javuló idő kirándulni csábít. Kirándulnak a vakációzó gyerekeink is, és sokuknak fogalmuk sincs arról, hogy mi­lyen óriási károkat okozhatnak. A fák még lombtalanok, aljnövényzet még nincs, az avar száraz. Az országos tüzrendészti hatóságok tűzgyújtási tilal­mat rendeltek el. Nem szabad tehát tüzet gyújtani még a kijelölt tűzgyújtó helyeken sem, s erdők közelében 200 mé­ter távolságon belül mindenféle tűzgyújtás tilos. , Ha a 236 tüzeset kárértékűt összeadnánk, akkor sajnos óriási számot kapnánk. Ráadásul ezek a károk nemegyszer pótolhatatlanok. Vigyázzunk hát a mások és mindünk, vala­mennyiünk vagyonára! B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents