Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)
1978-04-29 / 100. szám
1 A jó mondat örök nevelő” Bemutatkoztak a szakszervezeti színpadok ¥ le Ez a tavasz immár a hatodik találkozóját hozta el a Borsod megyei szakszervezeti színpadoknak. így tehát jó alkalmul kínálkozna, hogy felmérjük, mit változott az elm lt esztendők folyamán a mozgalom, s ezen belül a borsodi színjátszás. Persze, nyomban felmerül a kérdés: mennyire reprezentálhatja egy tucatnyi csoport — akár egy megyében is —, a mozgalmat? Egy bizonyos; sokrétűbb, műfaj- és tartalomgazdagabb lett szükebb hazánkban a munkásszinjátszás. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy számottevő szakmai fejlődésről számolhatunk be. A fluktuációval megtizedelt csoportok. a szakmai vezetők cserélődése, a tárgyi feltételek hiánya, sok helyen alig- alig teszi lehetővé a folyamatos és intenzív munkát. éhol még bizonyos értet- enséggel is találkozunk. Például az egyik általános iskola igazgatója nem engedte részt venni a szakszervezeti színpadok hatodik megyei találkozóján iskolája tanulóit. Ennek nyilván a csoportot fenntartó művelődési otthon és az iskola megromlott viszonya az oka. De a nem éppen kedvező körülmények közepette is születnek jó produkciók. Különösen azokon a helyeken, ahol folyamatosan együtt dolgoznak a színjátszók, van megfelelő művészeti vezetőjük, és a csoportot fenntartó intézmény kellő tárgyi feltételeket tud biztosítani. Ebből a szempontból példaadó a bányászszakszervezet gondoskodása. A találkozón legnagyobb létszámban bányászcsoportok vettek részt, s ha még szakmailag nem is sikerült a megyei élvonalba jutniuk, a jövőben sokat várhatunk tőlük. Persze a fentieken a legritkább esetben gondolkodik el az a néző, aki egyszeregyszer beül valamelyik művelődési ház vagy otthon nézőterére, színházat látni. De beül-e egyáltalán? Kétségtelen, hogy az elmúlt évtized sok említésre méltó eredménnyel gazdagította a mozgalmat (sajátos műformák, stílustörekvések, közéletiség. társadalmi izgalom stb.), de az is igaz, hogy nagyon kevés nézője volt országszerte a színjátszóknak. A szak- szervezeti találkozón tapasztalt műfaji változatosság azonban arra enged következtetni. hogv keresi a mozgalom a közönségét, s nem is eredménytelenül. Pillanatnyilag a legnagyobb sikereket a ryermekcsoportok aratják. S nemcsak azért, mert a gyerek a maga sajátosságaival mindig vonzó vagy legalábbis érdekes látvány színpadon, sokkal inkább azért, mert a legjobb gyermekcsoportoknak sikerült megtalálni azt a műformát, s azokat a aaraooKat, melyen legjoboan megfelelnek a gyérének életkon sajátosságainak. Példaként az albertte- lepi Bányász Gyermekszínkör produkcióját említenénk. Hárs László Szegény János című mesejátékát mutatták be. Miközben a rendező a gyerekek természetes játékösztönére épített (nem idomította játszóit), sikerült kialakítani egy világos, egyértelmű jelzőrendszert (ami rendkívül korszerű is), s hitelesen ábrázolni egy világot, igazságaival és konfliktusaival. Külön elemzést érdemelne, hogy az az alsótago- zatos kisgyerek, aki így tanulja és gyakorolja a szín- házcsinálást, mennyire anyanyelvként fogja tudni a drámát 'és a játékot. Jóleső érzéssel vehetjük tudomásul, hogy a csoportok — a szerkesztett műsorok, oratóriumok után —, ismét visszatérnek, helyesebben kezdenek visszatérni az emberábrázoláshoz. Láthattunk a találkozón Csehov-egyfel- vonásost, és szóhoz jutott a mozgalomban Szép Ernő is, egyik lírai groteszkjével. Emellett azonban nem lankadt a valóságfeltáró buzgalom sem, Más kérdés, hogy nem mindig sikerül kellő társadalmi mélységgel bíró művet találni. A sajószent- P éteriek Terhes jegyesség című produkciója és az ede- lényiek Tragikus hirtelenséggel című műsora sem tartalmában, sem megvalósításában nem képes igazán orientálni közönségét. De nem is mindig az irodalmi anyag dönti el, hogy milyen lesz a produkció. A Vasas Művelődési Központ Pécsi Sándor Színpada egy sajátos beatrevüt komponált, Orbán Ottó A világ teremtése című művéből. Így erősödött a darab ironikus hangvétele, s a látvány jelentősen gazdagította a groteszk drámát, melynek lapos igazságait más előadásban má* untuk. Jó néhány csoport éppen a látványteremtésben, a cselekvés képi megformálásában, a játékmesteri munkában nem képes még magára találni. A teendő, úgy hisszük, világos. Mindemellett, aki időről időre hajlandó színpadra lépni — s miközben a produkciókat nézzük, ezt soha nem szabad elfelejteni —, az elindult egy messzevivő úton, mert — mint Illyés Gyula mondja —, „Minden jó mondat egy csiszolás azon, amivé az emberiség válhat. A jó mondat természetesen nem más, mint egy jó gondolat, megcáfolhatatlannak tetsző, telitalálat-szerű előadása. A jó mondat így örök nevelő.” A színjátszás tehát azért na-. szerű dolog, mert egyaránt neveli azokat, akik megkeresik és kimondják a jó mondatokat, és azokat is, akik hallják. (gyarmati) jfc Ahány kép, annyi példa a mozgás érzetét keltő optikai művészetre. (Kerényi felv.) Harmincegy kép Pécsről Vasarely A művész 70. születésnapja alkalmából a múlt héten sugárzott Vasarelyről készült portréfilmet a televízió, és pár nappal később a Molnár Béla Ifjúsági Ház emeleti körfolyosóján Vasarely-kiállítás nyílt. Ritka az ilyen szerencsés egybeesés, és bizonyára hozzájárult a film is, hogy az elmúlt hét alatt sok száz látogatója volt a kamaratárlatnak. A pécsi Vasarely Múzeum adta kölcsön pár hétre a harmincegy képet, amelyek a művész szignója szerint többnyire a 60-as években, a legutóbbi, máig érvényes alkotói korszakban születtek. Vagyis a jól ismert Va- sarelyt mutatva nyilvánvalóvá teszik, mit értenek a művészettörténészek a síkábrázolás térproblémái, a a térilluzionizmus fogalma, alatt. Ahány, annyiféle példa a mozgás érzetét keltő optikai művészetre, és mindegyik alkalmas rá, hogy a modern művészet forradalmi meg- újítójának végtelen gondolatgazdagságát, ennek a sajátos egyéniségnek erős teremtő erejét nyilvánvalóvá tegye. „Bár áradna szét korunk teremtő művészete a tömegek között, hogy a színtelen jelenlét erejével hasson, nevelje a szemet és érzékenységet” — mondta Vasarely 1953-ban, és óhaját olyan tettekkel támogatta, amelyek következtében munkássága évtizedekkel ezelőtt nerr vetkőzi üggyé vált. Az egész világ nagy érdeklődéssel fogadta a közösségi művészet létrehozására irányuló szándékát, azt, hogy gazdag fantáziájának eredménye ne maradjon a képein, hanem a lakóépületek formáiban, falain, síkban és térben, az ember környezetében jelentkezzen. Ez a figyelem, hívta létre és kíséri az 1976-ban született Aix- en-Provence-i alapítványt, amely egyidejűleg múzeum és kollektív alkotóműhely, és az örömmel társulva ez kísérte a szülővárosban, Pécsett (hasonlóan 1976-ban) megnyílt Vasarely Múzeumot. Felbecsülhetetlen érték került ezzel a dunántúli városba, amelynek a gyűjtemény az egyik legnagyobb vonzereje. A miskolci kiállítás sok nézője Pécsen keresztül érkezett az Ifjúsági Házba; a vendégkönyv tanúsága szerint kevesli a látnivalót. Hiányolja a nagy műveket, azt a gazdagságot, amely a pécsi Káptalan utca 3. szám alatt, a szülőházban fogadta. Kétségtelen, hogy lehetne gazdagabb az anyag; ahogy eljött 31, megtehette volna aa- utat 50—60 kép is, de kár azon békétlenkedni. hogy kicsi kiállítási teret biztosítottak a miskolciak, vagy szűkmarkúak voltak a pécsiek. A látogatók másik táborának lehet igaza, akik örülnek, hogy a film, prospektus után eredeti Vasa- rely-képet látnak. A többi után alkalmasint érdemes elmenni Pécsre. M— XXXX Klub Második közös „generációs” klubját indította be jó egy hete a Gárdonyi Művelődési Ház és a Tokaj étterem. Az első a Tempó Klub volt, mely fél éve működik, s a 25—35 éves korosztály tagjai lehetnek vendégei. Az új — XXXX Klub elnevezésű — „nosztalgiaklub” a negyvenes éveikben járóknak nyújt hasonló szórakozást, mint a Tempó a fiatalabbaknak. Azaz: Varsányi Zsuzsa, a Magyar Rádió miskolci stúdiójának zenei szerkesztője és Barna György, a Tokaj étterem üzletvezetője — a két klub házigazdái — a vendégek ifjabb éveit felidéző zenével, játékos vetélkedőkkel, rövid műsorokkal — és nem utolsósorban finom falatokkal — várják havonta egy alkalommal a Tokajba az XXXX- eseket, illetve a Tempóba a húszon-, harmincéveseket. Az XXXX Klub első ösz- szejövetelén Házy Erzsébet, Forgács Júlia, Ütő Endre és ötvös Csaba, az Állami Operaház művészei adtak műsort, majd magnóról korabeli filmzenék, slágerek csendültek fel. Az XXXX Klub következő összejövetele május 19-én, a Tempóé május 25- én lesz a Tokaj étteremben. Sok-sok tulipán A május elejének évek óta visszatérő eseménye a Miskolci Kertészeti Vállalat tulipánbemutatója. A színpompás bemutatót ezúttal is a Miskolci Nemzeti Színháznál levő virágboltban, illetve előtte tartják. Kedves tavaszi virágaink „ünnepi seregszemléjét” április 29-én 14— 19, 30-án és május 1-én pedig 9—19 óra között tekinthetik meg az érdeklődők A tulipánok a helyszínen meg is vásárolhatók. Az 1978. évi SZOT-díjasok A SZOT székházában tegnap ünnepélyesen kiosztották a SZOT-díjakat. A díjazottak: Avar István színművész. Bertha Bulcsu író, Bessenyei Ferenc színművész, dr. Buga László orvos, Csák Gyula író, Kabos Ernő történész, Maróti Gyula, a Kórusok Országos Tanácsa főtitkára, Moldován Stefánia operaénekes, Nagy Albert koreográfus, Orosz Adél balettművész, Ötvös István, a Magyar Hajó- és Darugyár szakmunkása, társadalmi népművelő, Petur György, a Magyar Rádió főosztályvezető-helyettese, Róna Péter filmrendező, Soltész György—Asztai Csaba iparművészek (megosztott díjjal), Sós László—Kemény Éva grafikusművészek (megosztott díjjal), Suka Sándor színművész, ifj. Szabó István szobrászművész, Szanthof- fer Imre grafikusművész, Szűcs László, a Magyar Televízió rendezője, Tréfás György operaénekes. Pályakezdés Felsőzsolca nagyközség Tanácsa számbavette, hogyan törődik a pályakezdő fiatalokkal a Miskolci MEZŐGÉP Vállalat 2. sz. felsőzsolcai gyára. A gyáregység képviselői tájékoztatást adtak arról is, mi mindent tesznek annak érdekében, hogy megkönnyítsék dolgozóik gyermekei, illetve a patronált iskolák tanulóinak pályaválasztását Az Olvasó Népért Hazánkban a tanácsi és szakszervezeti könyvtárakban az olvasók száma több mint 2 millió, a korszerű olvasó- helyiségekkel rendelkező könyvtárakban évenként 20 millióan fordulnak meg. Minden eladott öt könyv közül négy a családi, házi könyvtárakba kerül. S ha figyelembe vesszük az újságok, folyót iratok, szaklapok, az ismeret- terjesztő irodalom iránti növekvő érdeklődést is, elmondható: a lakosság 55—60 százaléka rendszeres olvasó — állapította meg az Országos Közművelődési Tanács elnöksége. Az elnökség egyetértett a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Titkárságának határozatával: ez év őszére ösz- szehívják az Olvasó Népért mozgalom II. országos konferenciáját Nagyok a kicsikért Gyermekvárosi „családok” Amikor a Gyermekváros^ tan a folyosó egyik vitrinjében megpillantottam a pi- ros-fehér-fekete. modern szabású kisruhát, azt mondtam: ilyet én is szívesen elfogadnék. Az üveges tárló fölött ez állt: a nagyok a kicsikért Rögtön megértettem, hogy ezt a ruhát a tizenévesek varrhatták a tizenév alattiaknak. Sitkey Attiláné csoportvezető nevelő tanár a nagylányok „anyukája”. Tőle tu- dom, hogy mi mindent csinálnak a nagyok a kicsiknek. Talán az a legizgalmasabb, amikor ruhát varrnak. Vagy mégsem? De ez majd kiderül. Sitkeyné — Eszti néni — férje szintén itt dolgozik, mint anyagbeszerző. Hulladékanyagokhoz is hozzájut. Amikor a tizenhárom felsőtagozatos és középiskolás lány kiborítja a zsákot, nagy az izgalom. Miből, mire futja? Egy kis papír-szabásminta, s ha nem lesz jó a ruha Ildikére, jó lesz Saci- kára. Három nagylány már a varrógépet is ügyesen kezeli, a többiek férceinek, igazítanak. De meghitt percek azok is, amikor egy hatalmas subát ülnek körül. S megcsodálhattam szinte minden szobában az alkotásukat, az ötletes mesefigurás díszpárnákat. Ezek is apró anyagdarabkák fantáziadús kombinációi. A nagylányok úgy dolgoznak, mintha a kicsik anyukái lennének. Mosnak, vasalnak, takarítanak rájuk nap mint nap. Csak az ágyneműk kerülnek a mosodába. Az igazi, családias, baráti kapcsolatok mégis a Balatonon, s a táborozásokon kötődnek. Amikor a kicsik választanak maguknak barátot és pótmamát egyszemélyben. így formálódik az évekig tartó szövetség, amit a szak- irodalom „kismama-rendszernek” nevez. Persze. Eszti néni nehezen barátkozik a meghatározással, ö tartalmában sokkal többnek tartja ezt a viszonyt... A nagyobbacska lányok valóban úgy szeretik, gondozzák, ápolják a kicsiket, mintha igazi mamák lennének. Eszti néni meséli: csak egy rejtett kamera tudná visszaadni élethűen, amikor ők, magukban együtt vannak: amikor mesélnek, amikor fagyizni. sétálni, játszani, s mesemoziba viszik őket. Eszti néni már kifigyelte egy párszor — persze csak titokban — ezt a meghitt együtt- létet... O. E.
