Déli Hírlap, 1978. április (10. évfolyam, 77-100. szám)

1978-04-22 / 94. szám

Sok a közös vonás A vologdai színház igazgatója Miskolcon A régi testvérvárosi, illet­ve testvérmegyei kapcsolatok bizonyítékaként Miskolcon tartózkodik Oleg Jurevics Koz- lovszkij, a Vologdai Drámai Szinház igazgatója. A szov­jet színházi szakembert Sal- íós Gábor, a Miskolci Nem­zeti Szinház igazgatója hív­ta meg, hogy a politikusok után a művészeti élet képvise­lői gondolkodjanak: milyen útjai lehetnek a közvetlen együttműködésnek. Az első találkozás volt a tegnapi, és azt hihetnénk, hogy tapasztalatok hiányá­ban ilyenkor még kevés a mondanivaló. De a két igaz­gató személyében színházi emberek találkoztak, és sem­mi különös nincs benne, hogy másfél órán keresztül egy percre sem akadt el a be­szélgetés, amelynek szinte minden mondata így kezdő­dött: a mi színházunkban..., majd így folytatódott: és Miskolcon, vagy Vologdában? A Vologdai Drámai Szín­ház a harmadik legrégibb otthona a Szovjetunióban Tháliának; nemrég volt 130 éves. és nemrég költözött korszerű épületbe. Nyolcszáz személyes nézőtere a miskol­cihoz hasonló nagy intéz­ményt jelent, amely (ahogy a színházról szóló ismertető­ben láttuk) olyan modern körülmények között dolgozik, mint a mi színházunk Eger­ben. A régi épületet a közeli jövőben fogják felújítani, és itt ifjúsági színház szolgálja majd a jobb műsorpolitikát. Évenként nyolc premiert tar­tanak, ebből egy gyermekda­rab. a nálunk ismerős táj­előadásokat pedig ott még a májustól októberig tartott, úgynevezett nyári turnék egészítik ki. Repertoárjukon az orosz, a szovjet, és a nem­zetközi drámairodalom egé­sze szerepel, köztük magyar művek is. Mint Oleg Jure­vics Kozlovszkij elmondta, itt-tartózkodása során ehhez, a magyar dráma jobb meg­ismeréséhez is szeretne se­gítséget kapni. Sallós Gábor ezt örömmel ígérte meg. és hasonlóan szívesen beszélt a mi színházunk életéről. Az előadások rendjéről, a kö­zönségről, és a műsorpoliti­kán belül arról (ez a vendé­get különösen érdekelte), hogy a Csehov-ciklus kere­tében a következő szezonban a nagy orosz szerző egyfel- vonásosait is műsorra tűz­zük. A tegapi találkozás az első lépés volt; napra pontos meg­állapodás wem született. De a Leningrádi Gorkij és a Moszkvai Művész Színház miskolci szerepléseihez ha­sonlóan, a későbbiekben sor kerülhet a két hasonló pro­filú színház kölcsönös ven­dégjátékára, és mindenkép­pen meg lehet találni a mód­ját elöljáróban a díszlet- és jelmeztervező művészek és a rendezők cseréjének. A mű­vészeti tapasztalatcserének ezt a formáját jól ismeri a vologdai színház: évek óta vannak bolgár partnereik. * A vologdai vendég dél­után Drótos Lászlóval, az MSZMP Miskolc városi Bi­zottságának első titkárával találkozott, este pedig szín­házunk Gálaest című műso­rát nézte meg a Vasas Mű­velődési Központban. (makai) «■ Jó, ha japán ujjú Kismamáknak tavaszra, nyárra Reméljük, nem árulunk el ▼ele titkot, hu elmondjuk, hogy Záhonyi Lujza a nyá­ron nagymama lesz. Ebből az apropóból tervezte ezt a pár kismamaruhát, amit szí­vesen a rendelkezésünkre is bocsátott. A tervrajzoknak annál is inkább örültünk, mert már előre elképzeltük: ha megszületik a bébi, mi­lyen ruhává lehet átalakíta­ni ezeket a modelleket. Az első rajzon látható ru­ha készülhet flanell vagy kasmír anyagból. Egyaránt alkalmas tavaszra és nyárra. Mell alatt szabott, s a gomb­sor mellett három-három tűzés díszíti. Az ejtett vállú bő ujját a csuklópánt fogja össze. A négy részből sza­bott bő alj trapéz vonalú. Könnyű mosóanyagot ajánl a tervező a második ruha el­készítéséhez. Számításba jö­het például a karton vagy a flokon. Érdemes megfigyelni, hogy a ruha három különbö­ző mintás anyagból készült. Ez a modell könnyen átala­kítható mondjuk nagyon di­vatos nyári szoknyává. A harmadik modellt alkal­mi viseletként képzelte el a tervezőnő. Könnyű szövetből, zsorzsettből vagy selyemből készülhet. Az egyszínű ruha ékessége a hímzett felső­rész, amely a mell fölött sza­bott és japán ujjú. A bősé­gét a két oldalon levő veze­tő rakás adja. Mesevilág Szcp magyar beszéd Az Ady Endre Művelődési Házban mesedélelőttöt hirdet­nek, a Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőházban Meséről mesére címmel a Pipitér színjátszó együttes műsorát, Csodakarikás cimmei egy másik művelődési ház gyermekműsort kínál... Mesélünk-e mi otthon eleget? Régi szólás szerint a mese legalább olyan fontos, mint a kenyér. A pedagógusok a gye­rekek beszédkészségének szegénységéről panaszkodnak. Okkal. S ez nem nálunk van így, hanem a nagyvilágon másutt is. Egy amerikai biológus felmérése szerint a 6 és 12 éves gyerekek szülei 70 százalékban nem tudnak nyolc ösz- szefüggő mesénél többet. Azokat a bizonyos, Puskint is nevelő meséket manapság a tévémaci menti kétperces való­sággá. A mese a gyereknek valóság, a két perc nagyon kevés. A hétvégi meseprogram-kinálat akár felhívás lehetne: ebben a szaladós korban, amikor könnyen elfelejtjük, hogy nekünk meséltek és mi mesélünk, elvihetjük a hét végén a gyerekeinket oda, ahol mesélnek. Lelkem rajta: sok olyan mese van, amit a negyven éven túl is szívesen újra hal- ianék... B. G. A reformkori nyelvújítás vezéralakja, Kazinczy Fe­renc szobránál rótták le tisz­teletüket a Szép magyar be­széd országos versenyének döntőjére Győrbe érkezett versenyzők tegnap, a költő nevét viselő és a versenyt rendező gimnáziumban. Ez­után az anyanyelvűnket leg­szebben beszélő középiskolá­sok mérik össze tudásukat a Kazinczy-érem és az oklevél elnyeréséért. A tegnap meg­kezdődött döntőn egy szaba­don választott és egy köte­lezően előírt szöveget tol mácsol a 120 versenyző. Szocialista líránk reprezentánsa volt Fodor József-#• Peter Gazo, a kassai színház III. Richárdja A Kassai Állami Színház vendégjátéka Á reneszánsz Richard Egy idegen nyelvű szín­házi előadást akkor is izga­lommal vár a közönség, ha jól ismeri a bemutatandó művet. S ez csak az egyik ok az izgalomra, a várako­zásra. A másik az, hogy va­jon milyen „rendezői olva­satban” láthatjuk, hallhatjuk a darabot? Vagyis, mitakar nekünk mondani — ezúttal Shakespeare III. Richárdja — itt és most? Így hát különös örömünk­re szolgált, hogy a Kassai Állami Színház rendkívül tiszta és világos rendezői koncepcióval lepett meg ben­nünket. Milan Bobula. a produkció rendezője (a kitű­nő díszlettervező Jan Hanak segítségével) egy érdekes — némileg stilizált — rene­szánsz világot teremt. Eb­ben a közegben él Richárd, aki ízig-vérig magán viseli a kor jellemvonásait. Nem, nem született gonosztevő, de mint a kor minden jelentős embere, becsvágyó és szerte­len, s mérhetetlenül irritál­ja. hogy ebben a ragyogó vi­lágban ő — minden szellemi képességével — árnyékba ke­rült. Ugyanakkor fényt kap­nak olyanok is, akik nála kevésbé tehetségesek. Ri- chárdban megvan a trónra termettek képessége, csak sajnos rosszkor és rosszul (nyomoréknak) születik. Mindezt valahogyan kom­Egycdillállók a munkahelyen A Négy Évszak folyóirat áprilisi számában folytatódik a munkahelyi körképsorozat, amely arra a kérdésre keres választ, hogyan válhat tény­legesen otthonná a munka­hely azoknak, akiknek a munka végeztével nincs ki­hez, nincs miért hazasietni. A népszerű Kossuth-díjas írónő, Galgópzi Erzsébet, a családi és a rokoni kapcsola­tok jelentőségéről vall. Ho­gyan alakul az örökbefogadó szülő és örökbefogadott gyer­mek viszonya? Erről szól a Fővárosi Tanács Módszertani Csecsemőotthonában készült riport. Színes beszámolókat is közöl a folyóirat az elmúlt hónap TE meg ÉN rendezvé­nyeiről. penzálni akarja, s eközben lelkileg is teljesen eltorzul. A címszereplő Peter Gazo tökéletesen megfelel a ren­dező elképzelésének. Tulaj­donképpen — az eléggé szürke stábban — ő az egyetlen igazán jelentős szí­nész. Még akkor is, ha helyen­ként túlságosan teátrális. Ebben persze olykor hibás a játékmesteri munka is. Egyébként rendkívül jól szervezett — többszintes — térben pereg a cselekmény. Ismételjük: az előadás tiszta és korrekt, de nincs elég lendülete, szuggesztivitása. Az első pillanatban megle­pődtünk, mikor a tolmács­készüléken Szigligeti Ede ki­csit avíttas, nehézkes, de igen erőteljes szövegét hal­lottuk. Később aztán ráhan­golódtunk Szigligetire, ami annál is könnyebb volt, mert kitűnő szinkrontolmács vezetett bennünket a shakes- peare-i mű útvesztőin át. Csendes László — megtud­tuk róla, hogy a Kassai Thá- lia Társulat művésze —kel­lemes orgánummal, nagy in­tellektuális erővel közvetí­tett, végig őrizve a szinkro- nitást, s nem fedve el a színpadi művészek kvalitá­sát. (gyarmati) Ma és holnap Ma cs holnap rendezi meg a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa. a Rónai Sándor Mű­velődési Központ cs az ese­ménynek otthont adó Diós­győri Vasas Művelődési Köz­pont a szakszervezeti színpa­dok 6. megyei találkozóját. A találkozón négy miskol­ci amatőr színpad mutatja be műsorát: a Vörösmarty Művelődési Ház Etűd szín­pada, a BÁÉV Latabár End­re színpada, a Rónai Műve­lődési Központ Csortos Gyu­la színpada és a Vasas Mű­velődési Központ Pécsi Sán­dor színpada. Rajtuk kívül alberttelepi, edelényi, ózdi és sajószentpéteri szakszervezeti színpadok lépnek fel. A találkozó — mely egy­ben Verseny is — ma 13 óra­kor kezdődik. A tizenegy 80 éves lenne Szinte nincs is olyan 11 és K> év közötti ember, aki életében legalább egyszer ne hallotta, ol­vasta volna a Piros fejfák című verset, amely a háborúban el­esett szovjet katonáknak állít emléket. írója Fodor József, aki nyolcvan évvel ezelőtt, 1898. április 22-én született az erdé­lyi Nagyilondán, és néhány évvel ezelőtt Budapesten hunyt el, és aki a Nyugat második nemzedékének jeles képviselő­je volt. Első köteteit sajátos pátosz, ódái hevület jellemzi; költé­szetét határozott erkölcsi fe­lelősségtudat, a haladó esz­mékért hevülő lelkesedés és filozófiai igény hatja át. összhang nélkül és Jelenések évei című köteteiben (1938, 1940) költészete már elmélyült, és harcos humanizmussal telt meg. Jelentős publicisztikai tevékenysége során (Pesti Napló, Újság. Független Ma­gyarország) bátran küzdött a fasizmus, a faj elmélet hívei ellen. A felszabadulás után az irodalmi élet egyik vezető személyisége volt. Mérlegen, Az ember és a hang. Boldog zendülés című köteteiben ösz- szegyűjtött versei megújuló életörömökről, lelkes tett­vágyról tanúskodnak. Irodal­mi tevékenységét 1957-ben ' Kossuth-díjjal jutalmazták. Régebbi és újabb cikkeinek válogatott kötete A történe­lem sodrában címmel 1961- ben jelent meg, míg váloga­tott verseinek kötete, a Szer­telen ünnep, 1962-ben, Ver­seit több idegen nyelvre is le­fordították. Lengyelül Mind többen tanulnak ha­zánkban lengyelül. A színvo­nalas Oktatáshoz, az igé­nyek kielégítéséhez azonban korszerűbb tankönyvekre van szükség. Az egyetlen, Magyarországon kiadott nyelvkönyv elavult, helyette újra van szükség. Megjele­nése lényegesen enyhítene a nyelvoktatás gondjain — hangzott el egyebek között azon a kétnapos tudományos konferencián, amelyet a ma­gyarországi lengyel nyelvok­tatásról tartottak a buda­pesti Lengyel Kulturális és Tájékoztatási Központban. együttes közül (Alberttelep- ről és Sajószentpéterröl két- két csoport jön) kilenc ma szerepel. A délutáni „mun­ka.” után bizonyára kellemes kikapcsolódást nyújt majd a résztvevőknek a Flamingó­táncest, mely 8 órakor kez­dődik. Vasárnap délelőtt fél 10- től mutatkozik be az albert­telepi és a sajószentpéteri gyermekcsoport. Ezután ke­rül sor az eredményhirdetés­re és a díjkiosztásra. Vala­mennyi résztvevő emléklapot kap, melyet Pető János gra­fikája díszít. A zsűri jutal­mazza a legjobb rendezőt, a két legjobb színpadot és a két legjobb egyéni alakítást. Ebéd után szakmai beszél­getésen vitatják meg a cso­portok munkáját. Szakszervezeti színpadok találkozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents