Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-16 / 64. szám

B f r ■ ill a J a miskolciaké a szó Legalább ideiglenes utat és szennyvízelvezetést kérnek a kőporosiak Szembántó apróságok a belvárosban Hégi a históriánk. A III. kerületi Kőporos utca felső sorá­ról van szó. Ezen az elhagyott kis településen másfél-két évtizede az a hír járja, hogy bontásra kerülnek az itt levő házak. Há­rem-négy tucat épületről, s a bennük élő csaknem száz csa­lád jövőjéről terjedt el a bizonytalan híresztelés. Alapja, hogy azóta sem engedélyeznek errefelé semminemű tataro. siíst, felújítást a lakóházakon. Sajnos, ez meg is látszik raj­tuk. S ha csak ennyi lenne, számunkra ez is elég. De: ráadásul kiépített közutunk és járdánk sincs. Gyalogosan, az úttörő- háztól a kőporos! bérbázak között haladva lehet megközelí­teni lakótelepünket. A bérházak végénél, a lillafüredi kis­vasúi vágányain keresztül, egy 30—40 cm széles, ideiglene­sen összetákolt lépcsőn juthatunk a felső sorra. Aztán nincs tovább. Mármint járda vagy úttest. Az említett átjáró is igen veszélyes, s nemcsak azért, mert sártenger takarja. Néhány gépkocsi-tulajdonos is van a felső soron. Szá­mukra még körülményesebb a közlekedés, mint a gyalogo­soknak. Mert: a nagyfeszültségű áramvezeték mentén haladó utcába behajtani tilos. (Egyébként is kritikán aluli a burko­lata.) A lillafüredi kisvasút végállomásától vezető „úttest” — ha csúfolható annak — már hosszú ideje valamiféle szc- métlcrakat: építési törmelék, föld. és hulladékkupacok min­denütt ... És a szennyvíz! Valóban elmondható: úton-útfélen szaba. dón folyik. Emiatt nyári időszakban messzire bűzlik a kör­nyékünk. De a kőporos! bérházak környéke is, mivel a felső sorról az alsóra, vagyis a bérházak ablaka alá folyik a szennyvizünk. Legalább ideiglenes megoldást találjanak az elvezetésére! S valami módon járható útra is szükségünk lenne, míg valójában bontásra kerül a telepünk. Amennyire tudjuk, a szanálásokra még újabb éveket kell várnunk. A mentesítő útból 1980-ig is csak 2,5 km készül el a tervek szerint. És még az sem érinti majd a Kőporost. Vajon med. dig — és így? — kell még szenvednünk a kényszerű álla­potot? Nagy Gyuláné Miskolc, Kőporos u. 30. sz. (felső sor) 1. Szép Miskolc város címe­re. öröm, hogy a Tanácsház téren — jól látható helyen — elhelyezték. Nappal külö­nösen jól mutat. Ám ha le­száll az est, bizonyára tör­hetik a fejüket az idegenek, hogy ugyan mit is akar áb­rázolni a hiányosan világító neonábra. Jó lenne megjaví­tani ... 2. A belvárosban hozzászok­tunk sok-sok évtized alatt, hogy szinte minden 200—300 méteren találtunk órát a közterületen. Számuk azon­ban az utóbbi években egy­re fogy. Eddig hármat sze­reltek le úgy, hogy helyük­re nem került új: a Zene­palotánál, a villanyrendőr­nél, a Széchenyi út 7. sz. előtt, hogy a negyedikről —• a belvárostól távol eső Marx tériről — ne is beszéljünk. Jószerével már csak az Ady- hídnál és a Kossuth utcában maradt óraszerkezet. Igaz, ez utóbbi nem működik. Pe­dig — közel van hozzá az Óra Szerviz... 3. A Sötétkapunál, az árká­dok alatt, igen primitív kö­rülmények között ajánlja egy mérleg gazdája a „PON­TOS TESTSÜLYMÉRÉS”-t. Ami egy cikkből kimaradt Azok közé tartozom, aki min­den cikket elolvas a DH-ban, függetlenül attól, hogy milyen témával foglalkozik. Sokszínűsé­gével gyakran okoz számomra örömöt a lap. Olykor azonban hiányérzetem támad. Ilyen hi­ányérzet maradt bennem a Mélyhűtött szakmaszeretet c. cikk elolvasása után is, jóllehet tp^om; mélységesen igaza volt. ?, szerzőnek mindabban, amit Ief írt a betegápolókról. Azt is tu. »dom, hogy egyetlen témába nem fér bele minden, ám ezzel együtt hiányoltam, hogy az orvosokról nem szólt, legalább egy mondat erejéig. Hiányérzetem nyilván sajátos helyzetemből is fakadt. Sokszor kényszerültem kórházi gyógyke­zelésre, öt súlyos műtétem is volt két évtized alatt. Nemegy­szer volt alkalmam tapasztalni orvosaink emberközelségét, lát­tam gondterhelt vagy sugárzó arcukat, éreztem kedves, biztató szavuk hatását, ami fél gyógyu­lással ér fel egy-egy nehéz mű­tét után. Láttam az ápolók oda­adó munkáját, éreztem kezük nyugtató simogatását, megfigyel­hettem, hogy kimerültségük elle­nére is megújuló szeretettel ké­pesek gondozni-ápolni a betege­ket, végezni vállalt, ám nehéz hivatásukat. Láttam ifjú pályakezdőket, s találkoztam velük 15—20 év után Is, amikor a szakmai tapasztalat ötvözte, de nem csökkentette szakmaszeretetüket', amelyet — úgy érzem most is — csak a magasfokú emberszerctetük múl fölül, jóllehet, azt is tapasztal­tam: milyen különösek vagyunk mi emberek, amikor betegek va­gyunk. Nem egvformán viselikk a fájdalmat, különleges és egye­di igényeink vannak, olykor­olykor a tűrőképesség, az alkal­mazkodás alapvető minimumával sem rendelkezünk. Szóval: nem könnvű velünk .. . Azért írtam le nagy-nagy örömmel mindezt, mivel ennek a szépen gyakorolt hivatásnak kö­szönhetem én is — mint annvian mások —, hogy annyi műtét és betegség után most, 51 éves ko­romban jól érzem maga™, s dol­gozhatok. Leírtam e pár sort azért is, mert' úgy érzem: a Kedves meglepetés volt A Hejőcsabai Cementgyár központi nőnapi ünnepségé­nek kedves meglepetést ho­zott a Gárdonyi Géza Műve­lődési Ház. Igen ötletes, gaz­dag kiállítást rendeztek ná­lunk ez alkalomból a díszí­tőművészeti szakkörök tag­jai. Gyárunk sok száz nő­dolgozója tekintette meg ki­állításukat. igen nagy érdek­lődéssel. Köszönetüket sze­retném tolmácsolni a műve­lődési ház figyelmességéért. Bartha Istvánné HCM szb-nőfelelós gyógyító munkában részt vevők­nek a tudás mellett a szakjna- és emberszeretetük összeforrott- sága adja az erőt munkájuk ma. gas szintű végzéséhez. Aki pe­dig e munkának „alanya” volt. csak őszinte, szívből jövő kö­szönetét tud mondani ma, és holnap is . .. Laki Lajos sí as. L Miskolc, Vándor Sándor u. 32. sz. Bizonyára a Hungarokonzum előtti automata személymér­leggel konkurrál. Nem nehéz. Az automata mérleg — csak­úgy, mint többi társa a vá­rosban — már évek óta nem működik. Ha nem javítják meg. legalább elvihetnék a szemünk elől. Egyáltalán: van gazdájuk ...?! Holló Imre Miskolc, Rácz Ádám ú. 23. Nem illik a bürokrácia oda, ahová az ember levett kalappal lép be! Nem eget rengető, de bán­tó a história, ami levélírásra késztetett. A minap ■ ugyanis a Marx téri gyógyszertárban akkora bürokráciával talál­koztam, amilyet kevés he­lyen tapasztalhatunk. (Pedig ez nagy szó!) A pénztárnál — előttem — egy hölgy Mira vizes üveget váltott be. Mindennapos lát­vány ez, az élelmiszerüzle­tekben pillanatok alatt zajló hoci-nesze. Nem úgy a gyógyszertárban. Megrökö­nyödve láttam:: a pénztáros­nő blokktömbot vett elő, s precízen' bevételezte benne az üveget, a kifizetett 1,50 azaz Egy/50 Ft-ot számmal és betűvel egyenként beje­gyezte, s aztán — a kiállí­tott blokkot az üveg vissza- váltójával aláíratta! Elfutott a méreg, első gon­dolatom az volt: inkább ki­fizetem én az egy-ötvenet. Igen ám! Csakhogy a pénz­tárosnő felsőbb utasítás sze­rint jár el, pontosan és lel­kiismeretesen, nem érdemli, hogy megsértsem. Még akkor sem, ha elmagyaráznám: őérte háborgók, a látszat el­len, amely azt sugalmazza a szemlélőnek: a betétdíjakkal való visszaéléseket feltéte­lezte az, aki kitalálta e te- kervényes adminisztrálást a kézzelfogható és leltározható üvegek esetében. Ügy gondolom, nem illik az ilyen kicsinyes bürokrácia egy gyógyszertárhoz, ahová az ember levett kalappal lép be. Miért akarják lejáratni ilyesmivel előttünk a gyógy­szerészeket? Végül is ideje volna már legalább akkora bizalmat adni az egy-ötvenes bagatell ügyekben, mint né­melykor — kevesebb okkal! — százezreket, netán millió forintokat érő esetekben tesz- szük. Kiss Andor Miskolc, Árpád utca Elképzelni is óborzalom, miféle illatorgiákra számíthat a város nagyérdemű lakossága, s a hozzánk látogató szép számú bel- és külföldi turista az Ady-híd környékén akkor, ha 20 °C fölé emelkedik a hőmérő higanyszála, s így marad a Pece patak, ahogy van. Hogy miféle hulladékok bomlanak medrében, nehéz lenne kielemezni. Egy bizonyos: most már elsősorban nem az esztétikai igény, de a közegészség kí­vánja meg, hogy addig is, míg lefedik, tisztítsák meg bakté­riumtenyészeteitől. Ha mód van rá, még a tavaszi nagy­takarítás keretében. (Laczó József felvétele) Van akinek sok jut, van akinek semmi! Ismerősöm meséli: a lábát lejárta himzőfona- lért. Nem kapott. Minde­nütt az volt a válasz: már elfogyott. Sajnos mindig „éppen akkor” ér oda, amikor már el­fogy. S mit tesz a vélet­len! Munkahelyén a kol­léganője részére gyönyö­rű színű hímzófonalat hagynak nála átadásra. Nosza, kérdezi is, hol volt Ilyen szerencséjük, hogy ennyi szép fonalhoz jutottak. A válasz meg­lepő volt: a házmester árulta, tőle vették. De nem ennyi volt ám, ha­nem „egy egész kazal”! Ki érti ezt? Annyi ideje lenne, hogy összejárja Miskolc boltjait, vagy annyi ismerőse, hogy szólnak neki a pamut ér­kezéséről? S hogy ez a több kézen átvándorló fonál útja során átmegy-e árváltozáson, azt nem tudjuk. Azt sem, hogy a boltok egy-egy vevő szá­mára mennyit adhatnak. Lehet, hogy nem áll mód­jukban korlátozni a fel­vásárlását, pedig talán többen hozzájutnának a keresett cikkhez. Hímző-horgoló ország lettünk. Nem csupán miskolci probléma hát a pamuthiány, hanem or­szágos. Nem tudnak any- nyi fonalat gyártani, hogy kielégítsék az igé­nyeket, bár már így is többszörösét állítják elő az elmúlt évekének. Asz- szonyainknak nagyon hasznos és kedvelt idő­töltése a varrás. Jó lenne még többet gyártani, hogy ne menjen el a ked­vük a kézimunkázástól a fenti okok miatt. Másodszor is az élen A KISZ Miskolc városi Bizottságához tartozó 1050 KISZ-alapszervezet közül idén is 21 kapja meg a Ki­váló KISZ-szervezet kitün­tetést. Közöttük az idén is — immár második esztendőben .— ott szerepel a Borsod— -Heves megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat központi KISZ- szervezete. A 42 tagot számláló alap­szervezetünk — bár tízen gyermekgondozási szabadsá­gon vannak — 571 órát töl­tött el társadalmi munkával, s csaknem hatvanezer forint értékű társadalmi munkát végzett. A Nagymiskolci Ál­lami Gazdaságban több na­pon át segédkeztünk az al­ma és a bab betakarításá­ban, s jóllehet, az alapszer­vezet tagságának 80 százalé­ka ifjú anya, mégis — má­sodik műszakjuk ellenére — szívesen vették ki részüket az akcióból. A szüretért ka­Csak eső ne legyen! Huszonöt éve lakom a Ka­zinczy utcában, ezért is tar­tom szükségesnek szóvá ten­ni azt a tarthatatlan állapo­tot, ami jelenleg itt uralko­dik. Ugyanis: ha nagyobb esőzés van, a páros oldalon patakszerűen folyik a víz, s ezért a gyalogos-közlekedés szinte lehetetlen. Ennek oka pedig: a Vizet a csatornák nem tudják befogadni, mert el vannak dugulva. Már nem egy esetben láttam, hogy az utcaseprők a szemetet is oda seprik, holott nem azt a célt szolgálnák, hanem, hogy a vizet elvezessék. Persze a vízelvezetők rendszeres karbantartásáról sem ártana gondoskodni. Panaszom fő oka: a 2-es buszmegálló. A Kazinczy ut­cában — tudvalevőn — vá­rosunk egyik legnagyobb át­menő forgalma bonyolódik le. Az autók az úttest köze­pén haladnak. Nem így a 2-es busz. Véleményem sze­rint elég lenne, ha az utolsó háznál kanyarodna a járda mellé, természetesen kissé lassítva. De ez általában nem így történik, hanem áthalad­va a kereszteződésen, rákap­csol a teljes sebességre és szorosan a járda mellett ha­ladva — bármilyen nagy le­gyen is a víz — guruk a megállóba. Azt hiszem felesleges ecse­telni, hogy mi, gyalogosok, ezáltal minek vagyunk ki­téve. Már előfordult, hogy vissza kellett térnem a laká­somba, hogy letisztítsam ma­gamról a rámfröcskölt sarat- vizet. Nem beszélve arról, hogy alig pár hónapja hoz­ták rendbe ezen az oldalon a házakat — nagyon szépek lettek —, de már meg lehet nézni, hogyan néznek ki. Gondolom, egy kis figyel- messéegel, óvatosabb, körül­tekintőbb vezetéssel lehet és kell is ezen változtatni. S. Pálnc Miskolc, Kazinczy u. pott pénzösszeget a miskolci műjégpálya építésére ajánlot­tuk fel, de jutott belőle öt­ezer forint a rokkant fiata­lok sportegyesületének, az Akarat SE-nek is. Jó eredményeket könyvel­hettünk el az Edzett ifjúsá­gért mozgalomban is. Ezt 4 arany-, 4 ezüst- és 24 bronz­jelvény bizonyítja. A gyes­en levőknek kismama-talál­kozót, az újszülötteknek név­adó ünnepségeket rendez­tünk. Igazán büszkén mondhat­juk el a múlt mozgalmi év­ről, hogy sikeres volt. Az elismerés sem marad el. Alapszervezeti titkárunk — Sáfrány András — a KISZ Központi Bizottságától Kivá­ló Ifjúsági Vezető kitünte­tést kap, hárman Kiváló If­júmunkás kitüntetésben ré­szesülnek. S alapszerveze­tünk is március 20-án veszi át kitüntetését az ÉMÁSZ- székházban megrendezett ünnepségen. t Farkas László, a KISZ-szervezet ágit. prop. felelőse A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Szerkeszti! Raúványl Éva Levelein!: Déli Hírlap szerkesztősége 3521 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út IS- Telefonszátn: 18-221 Közterületfoglalók Reméljük, hogy példátlan az alábbi eset. Két évvel ezelőtt készült el és adták át a kereskede­lemnek — egészen pontosan: a Miskolci Élelmiszerkiske­reskedelmi Vállalatnak — a Kiss tábornok utca 18—20 szám között az ABC-kisáru- házat. Mint általában a? ilyen jellegű kereskedelmi egységeknél tapasztalható ennek is szűk lett a raktára Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel — tartja a szó­lás-mondás, amelyet nyilván vallanak az áruház üzemel­tetői. (A történtek legalább­is ezt tanúsítják!) Sajátos módon oldották meg ugyanis a „raktárbővítést”. Jókora darabot kanyarítottak le az épület mögötti közterületből — beleértve a járdát is. Mi vásárlók reklamáltunk, hiszen tetemes kerülőkre kényszerülünk az önkénye­sen lezárt közterület miatt. A válasz: legyünk megértők, jobb híján „kénytelenek” a járdát is befogni a raktáro­zás céljaira. Ki hiszi el, hogy ezt meg „kell!” érteni ? Laczkó Lászji Miskolc. Kiss tábornok u. 20. Víziónk: a Széchenyi út üzletvezetői is követik a pél- dát. Hiszen 1 az ő raktáraik befogadóképessége is mélyen a kívánt mérték alatt van. Nem is kell hozzá túl élénk fantázia, hogy elképzeljük, milyen remekké formálhat­nák a városképet a járdákat elkerítő dróthálós, szabadté­ri „raktárak". S mekkora megértésre lennénk képesek, ha valóban meg „kellene!” értenünk! A — reméljük, egyelőre még valóban pél­dátlan — példát a Város, gondnokság szíves ügyeimé, be ajánljuk. (A szerk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents