Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna! ■Ill Görögök és törökök Ha valaki belepillant az el­múlt néhány esztendő világ- gazdasági évkönyveibe, érde­kes adatokat talál arról, hogy kiktől és milyen áron vásá­rolt búzát Törökország 1960 és 1977 között. Nem kevesebb, mint tizenöt ilyen nagy üz­letről számoltak be a világ­lapok — ám 1977-ben az or­szág már 300 ezer tonna bú­zát adott el külföldre. A múlt mellé odakívánkozik a jelen: az 1977—78-as gazdasági év­ben — így jelentik február derekán a török lapok — egymillió tonna búza export­ját tervezik.., AZ ÉGEI-TENGERI OLAJ Első pillanatban ez azt je­lenti, hogy az új, korszerű technológia bevezetése a tö­rök mezőgazdaságban komoly termelésnövekedést hozott. Ám a hír második fele riasz­tó. Az exportra Ankarának tonnánként 50—100 dollárt rá kell fizetnie. Amikor An­karában járt Frydenlund nor­vég külügyminiszter, török kollégájával és Ecevit minisz­terelnökkel gazdasági kérdé­seket is érintettek. De a leg­fontosabb két téma a török —görög csúcsértekezlet kér­dése és az Égei-tengeri olaj­kutatás problémája volt. Ankara felkérte Oslót; tá­mogassa a török álláspontot a felségvizek és az olajkincs tulajdonának kérdésében ki­alakult vitában. A török szakemberek azt is közölték: Norvégiától szeretnének mű­szaki segítséget kapni az Égei-tengeri olajkutatáshoz — és ezt a segítséget eset­leg majd Athénnal együtt ké­rik az Északi-tengeri olajme­zők kitermelésében eredmé­nyesen dolgozó norvégoktól. Vajon lehetséges-e igazi eredményt elérni a héten kez­dődött Ecevit—Karamanlisz találkozón? (A két kormány­fő megbeszélését Ecevit java­solta „ismerkedési céllal”, és bár Karamanlisz előzőleg „rendkívül alapos és részle­tes előkészítést” kívánt, most beleegyezett abba, hogy előbb csak beszélgessenek, s maid csak a második találkozón kerüljön sor a konkrét prob­lémák megvitatására.) A NATO ÉRDEKEI MEGKÍVÁNJÁK... Aligha kétséges, hogy Athén hirtelen álláspontváltoztatá­sának az országon kívüli okai vannak. Karamanlisz nemrég nyugat-európai körutat tett. A közös piaci országok ve­zetőinek ígérete, amelyek szerint még 1978-ban befeje­zik a görög tagságról szóló tárgyalásokat, volt az első „meggyőző érv”. De legalább ilyen jelentős az is, hogy megmagyarázták a görög mi­niszterelnöknek: a NATO-ér. dekek azt kívánják, hogy mi­előbb feloldható legyen az Ankarára kimondottt ameri­kai fegyverszállítási embargó. Márpedig amíg nincs görög —török megállapodás, erre nem kerülhet sor... Persze abban a szinte ki­bogozhatatlan problébacsomó- ban, amely ott van a görög —török tárgyalóasztalon, nem egyforma súlyú témák fo­nódtak össze. Akad olyan is, amelynek megoldásához egy­általán nem elég Athén és Ankara. A felségvizek és lé­gifolyosók kérdésében persze lehet megegyezési alaoot ta­lálni. Az az egyszerű tény, hogy a török szárazföld és görög szigetek között néha csak kőhaiításnyi távolság van. megköveteli, hogv ne a máshol szokásos normák alap­ján keressék a megoldást. Ugyancsak józan belátással kell vizsgálni az olaikinrs tu­lajdonának kérdését is. Me”t ha a halászhajók hálóinak ki­vetésénél tekintettel kell len­ni a különleges földrajzi vi­szonyokra, ez még inkább pa­rancsoló szükség a kontinen­tális talapzatban és az Égei- tenger szigetvilágát körülöle­lő vizek mélyén lelhető — egyelőre megállapíthatatlan mennyiségű — olaj kérdésé­ben is. A CIPRUSIAK HELYETT? Egészen más a helyzet a két ország közötti problémák talán legforróbbika, Ciprus esetében. Egy pillanatig sem kétséges, hogy Ecevitnek és Karamanlisznak módjában van segíteni a szigetország görög és török lakosságának — például abban, hogy a vi­lágpolitikai realitásokat tekin­tetbe véve kíséreljenek meg­oldást találni. De sem Athén, sem Ankara nem dönthet a ciprusiak helyett; Ciprus füg­getlen, szuverén szigetköztár­saság. A megoldás csak a Ciprusi Köztársaság képvise­lőinek bevonásával zajló tár­gyalások eredménye lehet. A nélkülük folytatott megbeszé­lések nemcsak a nemzetközi jog szempontjából kifogásol­hatók, hanem figyelmen kívül hagyják a kialakult helyzetet is. Ennek a helyzetnek pél­dául fontos eleme, hogy a török megszálló csapatok a török lakosság lélekszám-ará- nyánál lényegesen nagyobb területet tartanak kezükben; de hasonlóképpen fontos an­nak a figyelembe vétele is, hogy mind a görög mind a török parasztságot, súlyosan érinti az otthonaiból való el­távolítás. Kényszerátköltözte- tések, megszállás — nem a probléma megoldása, hanem elmérgesedése felé visznek. „Senki sem akarja az Égei- tengeri görög szigetek státu­sát megváltoztatni” — mon­dotta nemrég Ecevit. Ezt a kijelentést ki kellene egészí­teni egy hasonló nyilatkozat­tal Ciprus dolgában is. Ez segíthetne valóban eredmé­nyessé tenni a görög—török csúcstalálkozót. G. M. A fonal rakoncátlan jószág, csak a boszorkányos ügyességgel dolgozó kezeknek engedel­meskedik ... (Herényi felv.) Főpróba a megyei döntőre Hónapokkal ezelőtt kez­dődött az a többlépcsős, or­szágos vetélkedősorozat, amellyel a magyar fiatalok köszöntik a VIT-et. A vá­rosi selejtező Miskolcon is még februárban meg volt; a megyei döntő a jövő héten lesz. A művészeti csoportok vetélkedője azonban több száz fiatalt érint; nekik és az eseményeknek helyet adó Vasas Művelődési Központ­nak is fel kell készülnie. A négy kategóriában (kórus, néptánc, irodalmi színpad, pol-beat) versenyző csopor­tok ezért ma reggeltől estig főpróbát tartanak. Új front Lyukóhányán A Borsodi Szénbányák lyu- kóbányai üzemében új front­fejtést alakítottak ki. A több hónapos előkészítő munka eredményeképpen a gépek át­szerelése nélkül egy évig dol­gozhatnak itt a ' bányászok. Az új fejtés naponta 1100 tonna jó minőségű szenet ad. Értesítjük az utazóközönséget, hogy a 8. Centrum Bükk Kupa autórérsehy"'miatt' március ‘ i i- én, ' szombaton 17.3Ó-tól l£.3ö-ig. a közúti forgalom elöl lezárják, a Széchenyi útnak az Ady-híd —Tanácsház tér közötti szaka­szát. Az útlezárás ideje alatt az 1-es, 1/D-s, 101-es és 101/B-s jelzésű autóbuszjáratokat a Bajcsy-Zs. út-Ady-híd—Madarász V. u.— Batthyány u.—Szabó L. utcán át közlekedtetjük. Megállóhelyek: Búza tér (Aru- csarnok előtt), valamint a 11-es járat megállói. MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT Kertésshedőknek ajánljuk Télvégi lemosó permetezés Az előző esztendőben tö­megesen lepték el a gyü­mölcsfákat a szívogatásuk- kal nagy kárt okozó tetvek. A levelek nedveiből táplál­kozó kártevők gyengítik a fákat, csökkentik ellenálló- képességüket. Szívásuk nyo­mán a hajtások és levelek deformálódnak, csökken a tápanyagforgalom, vissza­marad a hajtások növekedé­se és beérése. Ilyen állapo­tában a kártevők sokkal könnyebben fertőzik a fát. Mar előzőleg irtunk arról, hogy a fákat tél végén rit­kítani és tisztítani kell, mert a kártevők a sűrű ko­ronában könnyebben tudnak elszaporodni. Egyrészt mert védett helyen vannak és a permetlé nem éri el köny- nyen a telephelyüket; más­részt a sűrű koronában a levelek sokkal vékonyabbak, és így könnyebben válnak a férgek martalékává. Éppen ezért minden törekvésünk Az MHSZ Borsod megyei Gépjárművezető-képző Iskola felvételt hirdet gyakorlati koktatói állományba. Feltétel: szakoktatói bizonyítvány, illetve annak hiányában; # legalább 3 éves hivatásos vezetési gyakorlat, # középiskolai végzettség, # szakoktatói tanfolyam elvégzésének a vállalása. Jelentkezés, bővebb felvilágosítás: Miskolc, Rákóczi u. 12. szám, fszt. 4-es szoba, valamint: MHSZ Járási Vezetőség, Sátoraljaújhely, Kossuth u MHSZ Járási Vezetőség, Szerencs, Hunyadi köz 4. MHSZ Járási Vezetőség, Mezőkövesd, Mar* K. u. 3. MHSZ Járási Vezetőség, Encs, Rákóczi u. 16. MHSZ Járási Vezetőség, Edelény, Antal Gy. u. 8. MHSZ Városi Vezetőség, Kazincbarcika, Lenin u. 34. MHSZ Városi Vezetőség, Leninváros, Hámán K. u. 5. MHSZ Városi Vezetőség, Ózd, Vörös Hadsereg u. 49., MHSZ Városi Vezetőség, Sárospatak, Rákóczi u. 78. oda irányuljon, hogy fo­kozzuk a fák eilenállóképes- ségét, így kevesebb növény­védő szerrel tudjuk őket megvédeni. A megfelelően metszett, gondosan meg­tisztított fák kevesebb per- metlével és jobb hatásfok­kal permetezhetők. A me­chanikai védekezésben rejlő lehetőségeket ilyenkor lehet leginkább kihasználni. A gondos tavaszi ritkítás és tisztogatás után itt van az ideje a télvégi lemosó j permetezésnek, aniit ..-.már- 'Citis közepétől rügypatta­násig el kell végezni. A házikertekben, ahol általá­ban véve több fajtájú gyü­mölcsfa van, az eltérő rügy­pattanás miatt vagy korán kell végezni, vagy két me­netben megosztva lehet el­végezni a lemosó permete­zést. Az egyetemes preme- tezés esetén a legkorábban fakadókhoz kell igazodni, a kajszihoz, ribiszkéhez és a köszmétéhez. Kétmenetes permetezés esetén a kajszit, az őszibarackot, a ribiszkét, köszmétét és málnát a kösz­méte rügypattanásakor; míg a többi gyümölcsfélét a körte rügypattanásakor kell permetezni. Permetezés al­kalmával a fa környékét, amennyiben sóska, spenót, vagy szamóca van alatta, műanyag fóliával takarjuk le. Az almát, körtét, birset, szilvát, ribiszkét, köszmétét, málnát és szőlőt 0,8—0,9 százalékos Krezonit E-vel, vagy 1,5—2 százalékos No­vendával, vagy 4—5 száza­lékos gyümölcsfaolajjal, il­letve 4—5 százalékos Neo- pollal permetezzük. le. Cse­resznye, meggy, kajszi, őszi­barack és rózsa lemosó permetezését 0,6—0,7 száza­lékos Krezonit E-vel, vagy 1—1,2 százalékos Novendá- val, illetve 4—5 százalékos Neopollal végezzük el. Az őszibarack és a kajszibarack általában érzékeny ezekre a szerekre, úgy hogy, ameny- nyiben kaliforniai vagy kagylós pajzstetvektől men­tesek, ezeket zöldbimbós ál­lapotban permetezzük 0',5' százalékos rézoxid-klorid- dal, vagy 0,2 százalékos Or- thociddal, és tegyünk hozza 0,1 százalékos Bi 58-at, vagy 0,1 százalékos Meta- tiont. Ennél a permetlénél 0,05 százalékos Nonitot is alkalmazzunk. A szőlő tél végi lemosó permetezését a metszés után végezzük el. Kétszer egy-, más után ne használjuk ugyanazt a permetanyagot,' kivéve a Neopolt. Novendá- val lombfertőtlenítést is vé­gezhetünk. Vigyázni kell arra, hogy a permetlé ne jusson a gyökerekhez, mert azokban kárt tesz. Lemosó permetezéshez más nö­vényvédő szert ne kever­jünk. Örökzöld fáknál és bokroknál alkalmazni nem lehet. Permetezéskor a fát és a bokrokat tetőtől talpig le kell mosni. Szolnoki Jenő, mezőgazdasági mérnök Idegenül-magyarul Talán a „csóko­lom a kisztihand- ját” idétlen-vicce - lödö köszönés le­het az őse annak az új jelenségnek, melyre a napok­ban figyeltem fel. Vagy még inkább a bizonytalanság, nagyképűség, eset­leg nyelvi sznob­ság. Kinél-kinél ez vagy az, a vég­eredmény minden­képpen riasztó. Arról van szó, hogy sokan — leg­inkább verbálisán szóban — obligát- nak, kötelezőnek érzik, rendkívül kultiválják, kedve­lik az idegen sza­vaknak ezt a non­szensz, képtelen használatát, ami­kor rögtön meg is magyarázzák azok értelmét, lefordít­ják őket. (Lásd!) Megmutatva ezzel az okosoknak, hogy lám, tudnak ők külföldiül, ugyan­akkor segítve a gyengébbeknek, hogy ők is értsék a dolgokat. Lehet, hogy ta­pasztalataim (nem jut eszembe idege­nül) kauzálisak, nem általánosítha­tók, én mégsem tudok toleráns, tü­relmes (elnéző, en­gedékeny) lenni az ilyen nyelvi per­verzitással (feslett- ség, természetelle- nesség, visszásság, fonákság). Rendben van, hogy irtjuk az ide­gen szavakat. Az is rendben van, hogy rengeteg ide­gen szó meghono­sodott nyelvünk­ben, és az is vilá­gos, hogy sok szó­nak nincs meg a pontos magyar megfelelője, csak hosszas körülírás­sal, magyarázko­dással tudnánk ki­fejezni — tehát az ilyeneknek helyük van a (magyar) Nap alatt. De nem hiszem, hogy ez az idegen-magyar mi­csoda jól szolgálná a nyelvi ismeret­terjesztést. Legfel­jebb nevetséges. Maximum. Legfel, jebb. (szabados) Mluszol, és útvonalon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents