Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

Mit láthat a látogató?

Holnap nyílik a lipcsei vásár

(Tudósítónktól)

Az NDK városaiban nagy érdeklődés előzi meg a holnap kezdődő, s 19-én záruló tavaszi lipcsei vásárt. Évszázadok óta nagy eseménye ez a hazai közönségnek, ám tegyük hozzá, a külföldi kiállítóknak is. Csak kevés európai vásár tekinthet visz- sza ilyen nagy múltra — Lipcsében a XII. század eleje óta rendeznek vásárt —, s csak kevés vásárváros kínál annyi látnivalót a látogatóknak, mint a szocialista Lipcse.

Az idei vásáron — jelentik az NDK-ban megjelenő újságok — 60 ország 9000 (!) kiállítója vesz részt, köztük mintegy harminc magyar vállalat. Az 1978. évi tavaszi lipcsei vásár jelszava már bizonyára otthon is ismert: „A világkereskedelemért, a műszaki haladásért!” A szocialista országok — olvashatjuk a lapokban — e jelszó, s a szocialista integráció, együttműködés jegyében mutatják be iparuk legújabb termékeit.

Ilyenkor különösen sok magyar turista érkezik az NDK-ba. A vásárra érkezők összekötik a kirándulást az NDK-ban dolgozó fiaik, lányaik, rokonaik meglátogatásával is. Sok-sok magyar fiatal pedig éppen a vásáron találkozik szüleivel, szeretteivel. megragadva az alkalmat, hogy mindjárt bemutassa nekik az NDK második legnagyobb városát, a mintegy 600 ezer lakosú vásárvárost.

Az idén 813 éves Lipcse sok látnivalót ad. Annál is inkább, mivel aki a vásárt teljes egészében meg akarja tekinteni, óhatatlanul megismerkedik magával Lipcsével is. A vásárnak ugyanis csak egy része az olyasféle vásárvárosi zárt terület, mint otthon. Budapesten a BNV, míg egy jelentős része a Hauptbanhof, a Főpálya- udvar előtti és melletti mintegy 16 épülettömbben kap mindig helyet. Aki például az utóbbi vásári résszel — ez általában a könnyűipari termékek bemutatója — ismerkedik meg először, mindjárt megismeri a lipcsei óvárosi rész. az Altstadt soksok látnivalóját, az Operaháztól a Thomaskirche-ig, vagyis a Tamás-templomig, vagy például a világhírű Auerbachs Keller vendéglőtől (Geothe és a Faust révén az egész világon ismert borozója) az Althes Rathausig, azaz a régi városházáig. Ám nincs messze innen a Népek Csatájának Emlékműve, vagy például a Tamás-iskola, a Thomas-schule sem, ahol J. S. Bach élt és dolgozott.

Különös eset? Aligha!

Történetről lesz szó, legyen mihamarabb történelem. Jó tanácsként mondjuk: akinek nem inge, ne vegye magára. Viszont akinek az, . . . !

Mint a történeteknél lenni szokott, a főszereplők jellemzésével kell kezdeni. Először is van egy tizenöt éves fiú. Rövid hajú — az iskola nem tűri a hosszút! —, értelmes, kissé félénkebb korosztályának tagjainál. Becsületes, feloldható egy-egy emberi szóval, tevékenységére, manuális képességére lehet hivatkozni.

Azután van egy iskola. Szakközépiskola. Híres arról, hogy a végzősök legjobb átlaga is négy egész alatt van. Ez, ugye, nem baj? Sőt! Visszaemlékszem saját középiskolámra, akkor humán gimnáziumnak hívták, a Radnóti Miklós nevet viselte, Szegeden le- ledzett. (Ma is megvan, szigor nélkül!) Onnan kikerülve bármelyik felsőoktatási intézményben a volt diákok érdemjegyei jobbak lettek. Ez nemcsak velem történt meg.

Szóval, van egy iskola, szakközépiskola, ahová a főszereplő jár. Elsős. A hosszú hajat elítélik, viselését tiltják, de a farmeröltönyt nem. Mert minden fiú azt viseli. A farmerek között különbség van. Az elsős főhősünkön az öltöny eredeti. Ebből az osztályfőnök, és az igazgató is arra következtetett, hogy rengeteg zsebpénzt kap. Sőt, erről egy osztályfőnöki órán, szülői értekezleten említést is tettek, nagyközönség előtt.

Történt, hogy januárban ez a fiatalember megbetegedett. A nátha ritkán tesz különbséget farmeres, és nem farmeres páciensek között. Csakhogy hősünk kollégista. Akkor járt volna el szabályszerűen, ha a kollégiumhoz tartozó körzeti (illetve iskola) orvosnál jelentkezik elsődlegesen, és ott veteti fel magát. Nem ez történt. A kis tapasztalatlan hazautazott, otthon vészelte át a kéthetes betegségét, a falu orvosának felügyelete mellett, aki minderről papírt is adott.

Betegsége múltával újból iskolára jelentkezett. Az első osztály- főnöki órán annak rendje és módja szerint igazoltatni akarta hiányzását. Ekkor kapta az első pofont: mind az osztályfőnök, mind később az igazgató kijelentette, hogy az igazolvány hamis!! Nem is volt beieg, csak szim / lt, hogy csaló, é* orvosa is az.

Mit lehetett ilyenkor tenni? Sírni, elbújdosni, iskolába nem járni, valós, illetve vélt ürüggyel a legkevesebbet találkozni az osztályfőnökkel.

Főhősünk tehát ..lógni kezdett’». Az osztályfőnök még két tárgyat tanított, tehát azokról kellett elmennie. Kapóra jött, hogy a fogsorát szabályozni kellett, hogy egyébként is hajlamos különféle megbetegedésekre. Kihagyta tehát épp a szakmájához legszükségesebb tárgyakat.

Az eredménye sem késett. Mind a témazárókon, mind a szóbeli feleléseken elhasalt: nem tudott semmit. Következésképp két tárgyból is bukásra állt, illetve áll.

Szülei mindezekből csak azt tudták, hogy nem jelenik meg órákon, és hogy ki fogják rúgni. Kétségbeesetten autóztak be az iskolába: beszélni az igazgatóval, az osztályfőnökkel. Előtte azonban kértek egy pszichológust, vizsgálja meg a gyereket. Más-e, mint a többi, alkalmas-e a pályára? A szakember véleménye kedvező volt.

Ezután mentek az igazgatóhoz, aki először a gyerek jelenlétében (!) hordta le a szülőket (de a gyereket is). Azután az osztályfőnök következett. Bár korábbi kedvezőtlen kijelentéseit kora (fiatal kora) sem menti, becsületére legyen mondva, hogy a negyvenes osztálylélszám, az elsős korosztály ellenére helyesen válaszolt. Tegyenek még egy próbát: próbálja a gyerek a hiányzások után az anyagot pótolni, ő mindent megtesz, hogy ez sikerüljön.

Ugye, ez így túl optimistán hangzik? Egyetlen előzményt nem írtam: felsőbb „körökből” érdeklődtek a gyerek felől.

Leírhatom, eredménnyel. De miért kellett ehhez kívülről jött beavatkozás? Jogában van-e egy igazgatónak — ha mégoly sok időt töltött is el a szakmában — látatlanból ítélni? Jogában van-e az osztályfőnöknek a rábízott gyerekek bármelyikéről — ismeret hiányában — ítélkezni, esetleg egy egész életet elrontani?

Csupán néhány kérdőjel ...» de élő kérdőjel. Büszkék vagyunk szocialista pedagógiánkra, joggal. A külföldi szakirodalom érdeklődéssel figyeli kísérleteinket. A kívánalom egyértelmű: gyakorlatban is igazoljuk, nem vagyunk méltatlanok az elismerésre.

Ezt még akkor is igazolnunk kell, ha „csupán” egy emberről v«n szó, s esete nem tipikus . ..

D. T. B.

Kérdezzen! le illetékesek válaszolnak

T örzsgárdatagok és vándormadarak

Fórum-műsor a Miskolci Hadiéban

Hogy milyen hatalmas város ad otthont a lipcsei vásárnak, hadd mondjam el: a vásárvárosnak 29 nagyobb hotelje, 45 nagyobb és ismertebb, zene nélküli, tucatnyi nagyon zenés étterme van, nem számítva a sok-sok kávéházat, tejbárt. A táncos éttermek, táncbárok neveze- tesebb.iei: az Esplanade, az Éden Kabaré, a Tivoli táncosbár, a Ring-Café, az Orion, a Toscana és a Nancy. A vásárlókat korszerű, ilyenkor áruval különösen jól ellátott áruházak várják, ám felkészülnek a külföldiek ezreinek fogadására a kulturális intézmények, vagy például a múzeumok, a kultúr- és klubházak is. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a vásár időszakában az egész város a vásárért él, dolgozik, tesz.

Mert a lipcseiek rendkívül büszkék vásárukra, s erre minden alapjuk és joguk meg is van. Ugyanakkor határtalan szeretette] és udvariassággal fogadnak mindenkit. A magyarokat különösen, hiszen nem csupán egy testvéri szocialista ország küldötteit köszöntik a magyar turisták személyében, hanem annak a több ezer magyar fiatalnak a hozzátartozóját, honfitársát is. akik munkájukkal rendkívül nagy megbecsülést szereztek és szereznek az NDK-ban hazánknak.

Ny. B.

Pécsi gyerekek japán díja

A japán külügyminiszter díját nyerték el a pécsi gyerekek a tokiói nemzetközi gyermekrajz-kiállításon szerepelt képükkel. A Szabó István Úttörőház sokszorosító grafikaszakköre — Kol- tai Magdolna tanárnő vezetésével — „Évszakok” címmel linómetszet-sorozatot készített a kiállításra. A négy részből álló nagyméretű képsor 13 úttörőlány és fiú kollektív munkája; a gyerekek maguk komponálták a művet és metszették linóleumba. A Tokióban rendezett VII. nemzetközi gyermekrajz-kiállí- tás igazgatósága most értesítette a pécsi úttörőházat, hogy a japán külügyminiszter díját az „Évszakok” című műnek ítélte oda a zsűri.

A Magyar Rádió miskolci stúdiója március 13-án, hétfőn délután 17 óra 5 perctől 17 óra 45 percig Fórumműsort sugároz. A téma: a munkaerő-gazdálkodás.

Ismeretes, hogy Borsod és He- vés megye üzemeinek többségében egy-egy nagyobb településen, sőt a mezőgazdaságban is gyakran gondot okoz a munkaerő-gazdálkodás. Immár nemcsak az foglalkoztatja egy-egy új üzem vezetőit, hogy kidolgozzák a szükséges technológiai folyamatokat, hanem az, hogy megteremtsék a technikát irányító személyi feltételeket is.

Éppen ezért egyre nagyobb jelentősége van a törzsgárda kialakításának. Ez utóbbit segíti szocialista bérpolitikánk a maga sajátos eszközeivel és segítik azok az intézkedések, amelyek nyomán mind nagyobb az erkölcsi és anyagi megbecsülése azokHollóháza két évszázada

Kiállítás a Rónai Művelődési Központban

nak, akik hosszú időt töltenek egy munkahelyen. A munkaerő- csábítás feltételei egyre inkább megszűnnek és ez is hozzájárul ahhoz, hogy kevesebb legyen a vándormadár és több a törzs- gárdatag.

A stúdióba meghívott vezetők a műsorban olyan kérdésekre válaszolnak, amelyek összefüggnek a munkahely-változtatás olyan témáival, mint például a szociális körülmények hiánya, a nem megfelelő bérezés és premizálás, a munkahelyi légkör, a szakmai felkészültség lebecsülése, a nem egyenlő teherviseits, vagy az üzemi demokrácia hiánya.

Az adás időpontjában a stúdió a 16-427-es és a 35-510-es telefonszámon tart ügyeletet, a stúdión kívül a rádió hallgatói két helyszínről, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatói tanácsterméből, valamint a Miskolci Pamutfonoda tanácskozóterméből egyenes adásban kapcsolódhatnak be kérdéseikkel a műsorba.

Cégtábla a századelőről

(Sólymos László felvételei)

Majdnem 30 milliót osztanak fel

^ ••

Nyereség az OKU-ben

A hét második felében megvitatták és jóváhagyták az Özdi Kohászati Üzemek 1977. évi nyereségének felosztásáról szóló tervezetet. A nyereség megközelíti az 1976.

évit: 29,7 millió forintot osztanak fel a kollektív szerződésben foglaltak figyelembevételével. Az üzem egy-egy dolgozója 15 napi fizetésének megfelelő nyereségrészesedést kap.

★ A külföldi piacokon a legnagyobb kereslete a kézzel festett porcelánoknak van. A gyár utánpótlásának két legjobbja a kiállításon is bemutatja tudományát.

Fenyőfa a márkája

lóházi porcelán. Lehet-e véletlen, hogy az idei tervekben már 400 ezer dolláros rexport, a jövő éviben pedig ennek a duplája szerepel?

Az ipartörténeti kiállítást szakmai programmal kötfc Egy kis ipartörténelem.

Ezek a régiségnek számító dísztárgyak a XIX. század középén készültek Hollóházán.

tötték egybe. A Finomkerá- miaipari Művek, a Hollóházi Porcelángyár és az AM- FORA-OVÉR.T öt megye — Borsod, Heves, Szabolcs, Hajdú és Nógrád — kiskereskedelmi vezetőit várta arra a szakmai napra, amelyen .letaeta eta eta eta ee Iyen Tóth Ferenc, a gyár igazgatója tájékoztatta a megjelenteket az elmúlt évi eredményekről, az idei törekvésekről, a kereslet-kínálat egyensúlyáról. Fehér Ferenc, a FIM kereskedelmi igazgatója és Németh József né. - az AMFORA- UVÉRT osztályvezetője elmondotta : á ' lakosságig igények még szélesebb ; körű megismerése, a belföldi kereslet még jobb kielégítése a célia ennek a tanácskozásnak. Hangsúlyozták: népies ízű, a helyi jellegre is utaló, a szépérzéket, az ízlést formáló porcelántárgyakat készítenek, forgalmaznak elsősorban.

A megyeszékhelyen most először rendez önálló kiállítást a hollóházi gyár. Március 19-ig tekinthetik meg az érdeklődők, s a Széchenyi úti üvegboltban meg is vehetik a kiválasztott dísztárgyat, étkészletet.

T. Z.

Oklevelek tanúskodnak róla, hogy hazánkban már a XIII. században gyártottak üveget. A hoilóházi üveghuta születéséről pedig így tudósít egy 1777-es okirat: „Rolly József tekintetes úr 3 évvel ezelőtt üveghutát emelt, amely épület becslés szerint 230 Rhenus Forintot ér".

A Hollóházi Porcelángyár, amely alapításának kétév- százados jubileumát tavaly decemberben ünnepelte, tegnap az AMFORA-ÜVÉR~T Kereskedelmi. , . Vállalattal közösen kiállítást rendezett * a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban.

A tárlaton két évszázad fejlődését igyekeznék bemutatni — termékeik változásán keresztül. Mert az üveget hamarosan felváltotta a gyárban a fajanszedény, a kerámia, majd 1949-től felhagytak a kerámiagyártással, s csaknem egy évtizedig korongolt kisfeszültségű porcelán szigetelők készültek itt. 1958 után folyamatosan áttértek a háztartási edény és díszmű-porcelán gyártására. Döntő fordulatot hozott a gyár életében az iparág reneszánsza a IV. ötéves terv időszakában, amikor ötszörösére növekedett a termelés, s külföldön is egyre keresettebb lett a fenyőfával márkajelzett hol-