Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-09 / 58. szám
a miskolciaké a szó Kérni vagy tiltani? Saínoi, kevés téma vált ki olyan heves vitát napjainkban, mint a dohányzás. (Holott Jó néhány, arra hasonlóan érdemeset találhatnánk még, hogy mást ne mondjak: az alkoholizmus, amellyel szemben sokkal elnézőbbek vagyunk, sokkal „tapintatosabban” bánunk vele, Jóval inkább „magánügyként” kezeljük.) A napokban közöltük L. N.-né, miskolci olvasónk levelét, amelyben a fodrász- szövetkezet „Bosszantó új(tás"-át tette szóvá, háborodva afölött, hogy az 5. sz. szalonban megtiltották a dohányzást. S lám, szinte postafordultával tucatnyi levél érkezett rovatunkhoz: a nem dohányzó vendégek mélységesen helyeslik az intézkedést. Hely hiányában néhány szemelvény ezekből: „Nagyon örültünk a dohányftístmemes fodrászműhely megvalósításának az 5. szalon vonatkozásában, mivel azok közé tartozom, akiknek van igényük és ízlésük a környezetük tisztaságával kapcsolatban. Nemcsak ax 5-ös, de a többi fodrászszalonra is jellemző, hogy mindenféle meghatározhatatlan illat, és már bűznek is nevezhető szagok veszik körül az embert. Ezt még kibírhatatlanabbá tette az a sűrű füst, amit egyes vendégek, de sokszor a fodrász is a vendég orra alá füstölt. Azt hisszük, ez a helyes rendelkezés sokkal terhesebb az ottani, dohányzó dolgozóknak, mint az átmenetileg ott tartózkodó vendégeknek. Ha pedig a fodrászok be tudják tartani, legyen a vendégekben is annyi önuralom, hogy betartsák ...” — írta B. Gy.- né, Miskolc, Árpád u. 28. sz. alatti olvasónk. „Nagyon helyes, hogy végre törvényesen is védik a nem dohányzók egészségét még a fodrászüzletben Is. Kár, hogy nem tudja a levél írója <L. N.-né), hogy az 5. sz. fodrászszalonban csak azt tartották be, ami az összes üzletre vonatkozik: „Nem szabad dohányozni!” Eddig kénytelenek voltunk tűrni és szenvedni mi, nem dohányosok a dohányzók agresszív, mindent lehengerlő önzését. Engedély nélkül mindenütt — még a bura alatt Is! — fújták a mérgező füstöt a fuldokló szomszéd orra alá ... Ha nem bírja ki Kedves Asszonytársam cigaretta nélkül a szépítkezést, akkor ezt a műveletet végezze el otthon, ahol azt csinál, amit akar...” — írta a többi között V. E.-né. x . „L. N.-né levelére válaszolva közöljük, hogy nem értünk egyet vele, mível igenis helyes dolog, hogy megtiltották a bura alatt ülőknek a dohányzást. Hihetetle.iül hangzik, hogy egy no ne bírja ki 3U—4U percig dohányzás nélkül.. .?* — hangzik T. L.-né többek nevében írt levele. A dohányzók ugyanakkor azt kérdezik: ugyan vajon miféle törvény rendelkezik a dohányzási tilalmakról? Melyik az a paragrafus, amely kimondja: meg lehet, vagy meg kell tiltani a füstölést ott ts, ahol tűzrendészet! okok miatt ez nem indokolt? Mi ez a kategorikus tiltás? .. A Dohányzás Ellen Küzdők Társaságának titkára, dr. Adorján Imre, s a fodrászszövetkezet elnöke. Bein is Sándorné levele „teszi helvére” a dolgokat: nem tiltják a dohányzást, csupán kérik a mellőzését! A hölgyek Jóérzésére apellálnak. A kulturált magatartás írott és íratlan szabályaira, amelyek szerint tekintettel kell lennünk egymásra. Kinek-kinek a természetes Intelligenciájára, amely kellő tiszteletre késztet mások iránt. Mert amennyire igaz, hogy nincs rá törvényünk, amely tüzrendészetileg Indokolatlanul tiltaná a dohányzást, annyira igaz az is: a társas élet indokoltan állít fel magatartásnormákat. Ezeket persze meg lehet szegni anélkül, hogy bírságot fizettetnének érte bárkivel. Am tudja a csuda, nem kínosabb-e a megsemmisítő pillantások kereszttüzében füstölögni, mint leróni a „büntetőpénzt”. .... . . __^ Hiszem: ha nem tiltják de kérik a kedves vendéget, vajmi kevesen vállalják, hogy nemet mondjanak. Különösen, ha - kellő figyelmességgel — netán külön dohanyzobelyiseget is kijelölnének a „füstmentes” szalonokban. k. e. Déli-e a Déli Hírlap? %' • A JW&L f:i '-Ifi V \ / f f $ BH ' : •I. iM- . Ir í I m m k Hóvirág és szíves szavak Hangulatos nőnapi megemlékezést rendezett március 7-én, a diósgyőri városközpontban a III/12-es területi pártalapszervezet és a területi Vöröskereszt-alapszerve- zet. Az ötven idős, de fiatalos hölgyet Benedek bácsi, a pártalapszervezet egyik tagja szórakoztatta cíteraszóval, s ettől olyan jó hangulat kerekedett, hogy nótázásba kezdett a hallgatóság. Hóvirág, kóla és szíves szavak... Sokáig emlékezetes marad ez az összejövetel. Szászfái József né körzeti ápolónő A MISKOLCIAKÉ A szó Szerkeszti: Bad ványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztőség» 352? Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út li. Telefonszám: U-221 Függönyt akartam vásárolni január 12-én, ezért elmentem a Centrum Áruházba. Találtam is megfelelőt, ami tetszett, és az ára is elfogadható lett volna. Kértem: mérjenek le belőle hat és fél métert. Jó. Előbb azonban lemérték az egész véget, s mivel nem maradt volna meg belőle az általuk meghatározott mennyiség, csak abban az esetben adhatták volna Ide, ha megveszem az egészet. Ugyanígy jártam február 25-én a Domusban. Ott is találtam az ízlésemnek és a pénztárcámnak megfelelő függönyt, de újfent nem vehettem meg, mert — mint mondták — a megmaradó darab nem egészen három méter, s már nem tudnák kinek eladni. Csak az égénél lehet megvásárolni. Vagy A diósgyőri városközpont elején van egy újságáruda. Mivel a Déli Hírlapnak rendszeres olvasója vagyok, nagyon sokad magam mai ott szoktam megvásárolni a lapot. Nem kevés mérgelődés közepette. Mert: mire hozzánk érkezik, már-már megkérdőjelezzük, hogy vajon kevesebbet, mint amennyi nekem kellene. Nem értem, ha netán pár centit akarok venni valamilyen méteráruból, akkor is bizonyos kötöttségek vannak. De hat és fél méternél miért nekem kell alkalmazkodni ahhoz, hogy az üzletnek a, végéből mennyi marad? Ez nem rám tartozik. Később megtudtam: az egyik helyen három, míg a másikon két méter visszamaradása esetén nem vágnak le a függönyből. Ha rendelet van rá, hogy „feltételeket” szabhat a kereskedelem a méteráru vásárlóinak, akkor az a rendelet miért nem egyértelmű? Es egyébként is: szerintem helyes volna felülvizsgálni, mennyire célszerű az ilyen rendelet, Mlskolezi József Miskolc, Bokányi D. u. Miért csak az első helyen? A villamosmegállók járdaszigete annyira hosszú, hogy két, egymást kővető kocsisor is kényelmesen elfér mellette. Csúcsforgalmi időszakban ki is használják a lehetőséget a villamosvezetők, amikor utolérik egymást. Érdekes módon azonban a második helyezett” mindaddig csukott ajtókkal várakozik, míg ki nem fut az első. Azután felkocog a helyére, s ott nyitja meg ajtajalt a le_ és felszállók előtt. Olykor tumultuózus jeleneteknek lehetünk szenvedő alanyai Mert miután csak a járdasziget felső végénél találnak nyitott kocsikat a várakozó utasok, azt rohamozzák meg. s igyekeznek be- pp.sszírozni magukat, s ezzel késleltetik Is — akaratlanul — az első kocsi indulását. Véleményem szerint ésszerűbb lenne, ha engednék: mindkét villamosra egyidő- ben szállhassunk fel, ha már egyidőben érkeznek. Higgyék el: a járdasziget alsó végénél is fel tud szállni a kedves utas. Ráadásul kisebb tülekedés mellett. Istók Laura Miskolc, Tízes honvéd u. 15. sz. (Az MKV szíves figyelmébe ajánljuk. A szerk.) déli-e a Déli? Az úgynevezett régi belvárosban ugyanis 12—12.30 óra között npr kapható a DH. Hozzánk viszont, a városközpontba rendszerint 14 óra körül érkezik. Gyakorta — mint március 3- án is — csaknem 15 óra van, mire befut a posta autója a lappal. Az említett napon is már 13.15 órakor sokan ácsorog- tunk az újságospavilon körül, várva a friss híreket. Többen háborogtak, s tették a megjegyzéséket a késés miatt. Az újságárus i* méltatlankodott, mondván: dupla annyi Délit tudna eladni, ha idejében érkezne a lap. Csak kevesen győztük kivárni azt a 90 percet — már az uzsonnánkat is elkölthettük volna —, amíg megjött a postaautó. (Rendszáma: FD 24-31.) Háromnegyed hármat mutatott az óra, mire a DH-hoz hozzájutottunk. Ha a városközpont valóban városközpont, érthetetlen, hogy ily mostohán kezelik... Benedek Imre diósgyőri városközpont Meghiúsult függönyvásárlás Avasi idill Nálunk íjc Nem éppen szívderítő „dekoráció” ez a tökéletesen „kibelezett” autőrQx.cs az icnasi lakótelepen. Érthetetlen, hogy gazdája miért nem Tette a ff&ra&ságot, .* teletyomélbt m Sajó- parti MÉH-tefepre, ahonnan hívásra házhoz mennek, s díjtalanul elszállítják a roncsokat. Ez a valaha jobb napokat látott 'karasszétrm egyéiblaémrt a laketttetetp legtetején található. A MÉH-teíep száves fugye&rme be ajánlljmlk. (Pusztai Ulászló felvétele) a szemét- szái!l;fltés már fogalom1!... Optimista vagyok; ihiszem, hogy nincs Miskolcon még egy 'Olyan terület, mint az Jlnkel IPertenc utca 'és a Dienes Tjásjiló utca áltál határolt. Mármint, hogy fen nyíre koszos. Mifelénk ugyanis a ■saemétKzállitae nmár fogalom. A köztisztasági vállalat űnjúíván '.egyszerűsítette munkarendjét. (Legalábbis úgy tűnik számunkra. Mert: korábban (hetente háromszor, az 'Utóbbi időben viszont csak kéthetente «gyszer számítják dl artcáiíikböl a szemetet. Reklamáló leveleinket nemhogy intézkedésre, de még válaszra sem méltatják. Ha így „fejlődnek”, már csak -az évi szemétdíj inkasszálása- bor üaeyelnek tea ránk. Mert, hogy ed ne felejtsem: a sze- Tnétdíjttnk ugyanannyi, mint amikor még másnaponként elszállították a hulladékot. Kerényí Béla Miskolc, Sárasi Gy. u. S8. sz. A buszvezető továbbhajtott Becsületsértés miatt taráró- sági pert akarok indítani a GF 15-03 forgalmi rendszámmá, -21-es jelzésű anatódwasz vezetője <eíM-ein, aki mnáimiiits ®-ám neggel, 7:80 óraikor oly- ammyira mainösálihatetlen ädffe- jjeaésekkel diietettit, amit mem toiinnia ed a nyomdafesték sem. F.r -eddig magánügy lemne, ha az előzmény nem vodma közűigyűrnie: a iLévay József «teáiról halra nagy ívróan kanyarodott a Kun Béla útra a busz. A Kun Béla úton haladó Wanttauurg szemeljg épó o - csórnak nem adta meg az elsőbbségiét, s olyan veszélyhelyzetet teremtett, hogy a wartibur&os vészfékezésre kényszerült Az erősen latyakos úton a vészfékezés következtében az egyébként nem nagy sebességgel haladó személygépkocsi megcsúszott, fel a járdára, s elütött egy idős hölgyet. Buszvezetőnk egy pillanatra megállt, aztán továbbhajtott. Máig sem tudom, hogy az idős hölgy milyen sérüléseket szenvedett a baleset miatt. Azt azonban igen, hogy a buszvezető egyértelműen hibát követett el nemcsak azért, mert a veszélyhelyzetet ő teremtette, hanem azért is. mert bár látta, hogy személyi sérülés történi, mégsem állt meg- sorsára hagyta a Wartburg utasait és a sérültét. Amikor a Tiszai pályaudvarom levő végállomáshoz érkeztünk, el őre mentem megmérni az autóbusz rendszámát. azzal a meggondolással, bogy a snemelyi sérülés miatt esetleg tanúként jelentkezhessek. (Ugyanezt tette az Augusztus 20. strandfürdőnél levő megállóban egy fiatalember isj A busz vezetőjéhez egy szót sem szóltam. Ennek ellenére ő kinyitotta a sofőrülés ajtaját, * olyan ocsmány szavakkal szidalmazott, ami lelkileg nyolc napon túl is sérti az embert. (Az említett, fiatalember tulajdonképpen ugyanezt kapta tőle a strand megállójában.) El tudom képzelni, hogy . idegileg netán kimerült volt a buszvezető. Ám ez sem mentség magatartására! Ilyen munkakörben senkinek sincs joga labilis idegállapotban a volán mögé ülni. (Levélírónk neve és teljes címe a szerkesztőségben rendelkezésre áll.) Majdnem mulattunk 4-én! Mit garantál az utazási iroda ? A Déli Hírlap február 2S-i számában Társasutazás garancia néliküi címmel szerkesztőségi cikk jelent meg A miskolciaké a szó rovatban. A cikkben a D. J.-né által szervezendő bulgária—törökországi társasutazással foglalkoztak. Miután az IBUSZ kazincbarcikai utazási irodájára is utalás történt, a cikkre az alábbiakat válaszoljuk: Az IBUSZ-irodáik gyakorlatában nem fordulhat elő, hogy valaki társasutazást szervezzen, ugyanakkor irodánkkal ne kerüljön jogviszonyba. A külső szervezőkkel ugyanis olyan megállapodást kötünk, amely magára a szervezésre és annak díjazására vonatkozik. Ehhez a megállapodáshoz a szervező munkáltatójának írásbeli hozzájárulása szükséges. Már csak azért is, mert külső szervező kizárólag vállalati társasutazásoknál működhet közre. Tőlük az utazni kívánóknak lehetőségük van a megbízás bemutatását kérni. Igaz, arra is van lehetőség, hogy bárki képviselhesse barátját, ismerősét az IBUSZ-nál, s részére társas- utazást fizethessen elő. Ez azonban nem jelenti azt, hogy irodáink szervezőjeként bemutatkozva, utasokat toborozzon a lakosság körében. Az IBUSZ ugyanis csak akkor garantálja az utazást, vagy a befizetett összeg visz- szatérítését, ha vele az említett megbízásos jogviszonyban van a szervező. Ami pedig az ominózus bulgária—törökországi társasutazást illeti: D. J.-né valóban érdeklődött a társas- utazás szervezésével kapcsolatban a kazincbarcikai irodánknál. Ám ennek szervezésére tőlük megbízást nem kapott, velük megállapodás megkötésére nem került sor. Tárnái Csaba IBUSZ-irodaigazgató Miskolc Vállalatunk az idei farsangi bálját az Av&s-iz,á!ló és étterem fehértermében rendezte meg március 4-én. Sem a „cégünk”, sem mi dolgozók nem sajnáltuk a zárt körű mulatság költségeit hiszen csak 2—3 évenként kerö rá sor, s érthetően mindannyiar nagyon vártuk már. Este fé nyolckor már zsúfolásig megtel a földszint, a későknek csak a: emeleti galérián jutott hely, aho va a pincérek nem nagy lelke sedéssel irányították a vendé gcket. A nagy-nagy várakozás már r vacsoránál csalódásba fordult. A felszolgálók ugyanis lekapkod ták előlünk az asztalokat kell eleganciával díszítő terítéket. í az aranyszegélyes tányérok he lyett a „hétköznapi” lapos tányérokon hordták ki a hűié vacsorát. Volt aki kapott szalvétát, s volt aki megosztotta azza’ akinek nem jutott. Az igen ízletes ecetes paradicsomot mélytányéron „szervírozták” az asztal- közéore, majd kiszedi magának mindenki a sültes tányérra. S hogy a koccintanivalóban is legyen „üröm” — háromdecis, felbontott palackokban hordták ki. A „pálmát” azonban a zenekar vitte el. Mint megtudtuk: alkalmi együttest kaptunk a fehér- terem híres zenekara helyett, amely éppen egy esküvői vacsora vendegeinek játszott talp- alávalót. A mi alkalmi zenekarunk „dicséretére” legyen mondva; olykor sikerült derültséget kelteniük; amikor négyen négyeié dalra zendítettek . .. Nem sorolom tovább. Am nehogy azt higgye bárki: kukacos- kodó kötözködésből teszem s:*>vá mindazt, ami mulatságunk m<V zét megrontotta. Csunán és kizárólag azért, mert úgy vélem: vendéglátóinknak is érdeke, hogy ne rontsa hírnevüket az elsőosztályú árakhoz méltatlan, s a besorolásuk követelményeinek meg nem felelő vendéglátás. Akkor sem, ha csak „vállalat' buli”-ról van szó. Sőt! Akkor különösen ne ... ! F. I á«irlóné Miskolc
