Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-08 / 57. szám

Lent a helyzet változatlan Vis már van, támfal még nincs A legjobb Volán-osok a volánnál A téma nem új; lapunk­ban múlt év november ki­lencedikén részletesen fog­lalkoztunk vele. Néhány mondat erejéig most eleve­nítsük fel az akkor írtakat. 1976 tavaszán, tehát két évvel ezelőtt, a nagy esőzé­sek és a hóolvadás miatt le­omlott a lillafüredi Szinva- vízesés melletti támfal, s a Petőfi mésztufabarlang fe­letti kis vár egyik bástyája. Leomlott és várt türelme­sen sorsára. Az illetékesek tavaly július 25-én összeül­tek, hogy határozatot hoz­zanak a támfal rekonstruk­ciós munkáinak megkezdé­séről, s a pénzről, ami nél­kül az egész el sem kezdőd­hetne. A tanácskozás vége: határozat született, mely szerint a munkát a Miskol­ci Mélyépítő Vállalat és a Miskolci Kertészeti Vállalat fogja elvégezni. Pénzt is ke­rítettek: 400 ezer forintot a városi tanács és 450 ezer forintot az Észak-magyaror­szági Intéző Bizotcság adott. És ezek után jött a már szokásos meglepetés: a két vállalat a kivitelezési fel­adatokról lemondott Üjabb cég után néztek, s október­ben az ÉVIZIG vállalta, hogy ha lesz szabad kapaci­tása, hozzálát a munkához. A pénz és a támfal azóta vár a sorsára. Egyébként az eredeti megállapodáson a be­fejezési határidő: ez év má­jus elseje. És még valami: akkori­ban nem zuhogott a víz­esés ... Most, négy hónap eltelté­vel újból visszatértünk a helyszínre. A vízesés csodá­latos szépségével zúdul alá a magasból, több mint egy hete. A táj is lenyűgöző, amíg a magasba nézünk. De lent a helyzet változatlan. A fakerítés ugyanúgy dísze­leg a barlang mellett — rajta az ÉVIZIG felirat —, mint hónapokkal ezelőtt. A bástya és a támfal köveit viszont már a Szinva mossa. Hogy meddig? Az ÉVIZIG a napokban vonul ki Há­morba, a Szinva mederren­dezéséhez, s majd innen mennek fel a munkások a támfalat reparálni. Ügy áp­rilis vége felé. Pártrendezvények, munkaidőn kívül A párt illetékes vezető testületéi a közelmúltban megálla­pították: eredményesen valósul meg az a korábbi döntés, hogy a pártrendezvényeket lehetőleg munkaidőn kívül tart­sák. Pártunk e határozatával és annak gyakorlati végrehaj­tásával példát mutatott a társadalmi munkaidőlap jobb ki­használásában. Számszerűen is kimutatható, hogy országosan csökkent a pártrendezvényekből eredő munkaidő-kiesés. A pártszervezetek többsége a Politikai Bizottság erről szóló határozatát kedvezően, egy része viszont aggodalmaskodva fogadta. Attól tartottak, hogy a határozat végrehajtása során visszaesik majd a testületi ülések színvonala, s csökkenni fog a rendezvények látogatottsága. Ezek az aggodalmak alapta­lannak bizonyultak. Éppen ezért tovább kell munkálkodnunk a határozat következetes végrehajtásán. A határozatot ugyanis helytelenül értelmezték néhány he­lyen. Ebből adódott, hogy mereven és differenciálás nélkül határozták meg az értekezletek időpontját. A határozat hely­telen értelmezéséből adódott az a merev felfogás is, hogy a párt tagjai bármiféle pártmunkát csakis munkaidőn kívül végezhetnek, s minden értekezletet — bárki szervezi, rendezi is azt — csak a munkaidő végeztével lehet megtartani. Ugyanakkor még változatlanul találkozni egyes helyeken a másik véglettel is, vagyis a rendezvények megtartását to­vábbra is csak munkaidő alatt tudják elképzelni. Figyelmet érdemel, hogy a pártszervezetek egy része a végrehajtás feltételeit ma is csak szervezeti intézkedésekkel igyekszik megteremteni, és nem tekinti feladatának a munka- niódszer hozzáigazítását a határozatból adódó követelmé­nyekhez. Egyes helyeken a határozat után sem megfelelő a munka tervezése, változatlanul magas a testületi napirendek száma, nem elég körültekintő a témák kiválasztása, nem alakult megfelelően az előterjesztések tartalmi színvonala és terjedelme. A párt testületéi elé kerülő napirendek anyagában sok­helyütt túlteng a jelenségek elemzése, holott ezt sokszor semmi sem indokolja. Ma is találkozni lehet azzal, hogy nem kellően előkészített ügyekben hoznak döntést, amikor a vég­rehajtás feltételei nincsenek biztosítva. Változatlanul tapasz­talható, hogy aránylag nagy számban kerülnek olyan témák a pártszervezet testületéi elé, amelyekben a döntéshozatal más szerv, így a tanács, a szakszervezeti bizottság, a népi ellenőrzés feladatkörébe tartozik. A feladatok és hatáskörök ilyesfajta átvállalása vagy elvonása a helytelen munkamód­szer egyik megnyilvánulási formája, ami — az egyéb hátrá­nyok mellett — feleslegesen leköti a pártszerveket, szükség­telenül növeli a tanácskozásra fordított időt. A pártszervezetek koordináló tevékenységének fejlődése ellenére nem csökkent megfelelően az értekezletek száma, sok még a párhuzamosság. Másrészt viszont gondot okoz az is, hogy a határozat merev értelmezése miatt több helyen elmaradtak a jól bevált egésznapos titkári és reszortfelelősi értekezletek, továbbképzések. Némelyik gazdasági vezető az ifjúsági szervezet és a szakszervezet aktivistáinak indokolt esetben sem engedélyezte munkaidőben az értekezleteken, rendezvényeken való részvételt. Ám arra is érdemes oda­figyelni, hogy a tanácsok és intézményeik több helyen már a késő délutáni és esti órákban is az ügyfelek rendelkezésére állnak, ennek ellenére a pártszervek vezetői is elnézik, hogy a munkahelyi vezetők égy része továbbra is engedélyezi be­osztottainak különféle ügyeik munkaidő alatti intézését. Jó lenne, ha mindenütt megértenék: az említett párthatá­rozatnak mindenekelőtt a pártszervezetek munkamódszeré­nek további javítására, csiszolására kell késztetnie. Arra, hogy hatékonyabbak legyenek a tanácskozások, csökkenjen a felesleges, egymást ismétlő párt-, állami és társadalmi ren­dezvények száma. Minden pártszervezetben gazdálkodjanak takarékosan az idővel, akár munkaidő után, akár az alatt tartják összejöveteleiket. A túlzott elemezgetések helyett a feladatok pontos kimunkálására, a konkrét teendőkre össz­pontosítsák a figyelmet. A határozat alkalmazásánál vegyék jobban figyelembe a helyi lehetőségeket és körülményeket. Így válhat a munkaidő-kiesés csökkentését célzó párthatá­rozat a munkastílus továbbfejlesztésének is hatékony esz­közévé. BÍRÓ JÓZSEF—DR. KOVÁCS JÓZSEF, az MSZMP KB munkatársai Ám nemcsak ezzel van itt baj. Amíg a vízesés nem működött, a környék lakói és mások a kiszáradt med­ret használták szemétgyűjtő­nek. S a szemét a hónapok hosszú sora alatt szépen fel­gyülemlett, míg az újból meginduló víz magával nem sodorta. A könnyű fajsú- lyúakat! Mert a kivételesen nehéz maradványok — autó­A két évszázados jubileum alkalmából Kollóhszi ipariöiténeti kiállítás Kétszáz esztendővel ez­előtt alapították a Hollóházi Porcelángyárat. A jubileumi program keretében ipartör­téneti kiállítás mutatja be az elmúlt két évszázad vál­tozásait, a gyártás fejlődé­sét, de képet kapunk a je­lenlegi helyzetről és a jövő elképzeléseiről is. Arról, hogy miért nemzetközileg elismert márka a hollóházi porcelán. A Finomkerámia-ipari Mű­vek és az AMFORA Üveg-, Porcelán-, Kerámia-, Mű­anyag-kereskedelmi Válla­lat által szervezett bemuta­tó március 10-én, pénteken délelőtt fél tizenegykor nyí­lik a Rónai Sándor Műve­lődési Központ színházi elő­csarnokában. Az ipar és a kereskedelem együttműkö­dését, a közös piackutatást példázó bemutató szakmai nappal egészül ki; a vendé­geket a megnyitó után 11 órára várják a tanácskozás­ra, a művelődési központ klubjába. Vitaindítót Tóth Ferenc, a Hollóházi Porce­lángyár igazgatója tart gumi, dróthuzal, zsindelyte­tő — megakadtak a sziklá­kon. Velük már a sebesen rohanó Szinva sem bírt. Ez a helyzet márciusban. Lassan az idegenforgalmi és turistaszezon is elkezdődik. Másképp kellene várni az érkezőket... (illésy—sólymos) Ki tud többet a Szovjetunióról? Középiskolások vetélkedője A tanév eleje óta készül­nek a középfokú oktatási in­tézmények a hagyományos, Ki tud többet a Szovjet­unióról? című vetélkedőre. A helyi versenyeket már megtartották, ma délelőtt az. MHSZ székházéban pedig megkezdődtek a megyei döntők. Elsőként a szakkö­zépiskolások álltak zsűri elé, a gimnáziumok 19 csa­pata holnap versenyez, a szakmunkásképző intézete­ket képviselő, 18 iskolából érkezett diákcsoportok pe­dig március 10-én, pénte­ken mérik össze tudásukat. Az iskolákat a házi döntő­kön első helyezést elért négytagú csapatok képvise­lik, a most folyó versenyek­ről pedig iskolatípusonként egy, tehát összesen három csapat jut a területi döntőbe. Felvételiznek , a honvédtisztj elöltek Oroszlányban rendezték a döntőt Tegnap délelőtt 11 órakor jó kiállású fiatalemberekkel telt meg az MHSZ-székház egyik tanterme. Mindegyikük csomaggal érkezett, sejtetve, hogy csupán gyülekeznek a helyiségben, s innen elutaz­nak valahova. Valóban: az egy óra után induló gyorssal a fővárosba vették útjukat. A székházban tartózkodó avatatlannak nyilván nem tűntek fel különösképpen, hiszen innen számos alka­lommal utaztak már el az ország valamelyik részébe a szövetség ifjú sportolói, vagy — különösen a késő délutáni órákban — napon­ta lehet látni fiatalokat a folyosókon, ahogy a külön­böző előadások szüneteiben kipihenik a figyelés fára­dalmait. A tegnapi fiúk azonban nem tartoznak az említet­tekhez. Olyan fiatalok ők, akik Miskolc és a megye más városainak középiskoláiban nemsokára érettségiznek, vagy már tavaly maturál­tak, s azóta dolgoznak vala­hol — és valamennyien a honvédtiszti pályát válasz­tották élethivatásukul. Bányász Mihály őrnagy vezetésével utaztak Buda­pestre, hogy több napon át tartó felvételi vizsgán bizo­nyítsák : alkalmasak a szép, ám nem könnyű pályára. Esélyeik? Az őrnagy csupán annyit mondott, sokat sej­tető mosolygással: a borso­diak, s különösen a miskol­ciak, a korábbi években is mindig „kivágták a rezet”. Mire e sorok megjelen­nek, már megpróbálkoztak az első akadályok leküzdé­sével. Rerríéljük, sikerrel, s szívből kívánjuk, hogy a többin is eredményesen té- gyék túl magukat. T. I. Amatőr filmek fesztiválja Székesfehérvárott találkoz­nak április 6—9. között a leg­jobb hazai amatőr filmesek: Fejér megye székhelyén a megyei művelődési központ ad otthont ebben az évben az országos amatőrfilm-fesz- tiválnak. A négy napig tartó ' rendezvénysorozaton fekete­fehér. illetve színes techni­kával készített filmeket mu- j tatnak be. A fesztivállal egy- időben kiállítás is nyílik: megrendezik a fesztiválra beküldött filmek plakátjai­nak a tárlatát. A kiállítást az teszi érdekessé, hogy a plakátokat nem hivatásos szakemberek, hanem maguk a film alkotói tervezik és ké­szítik el. Több mint száz gépkocsi­vezető részvételével szomba­ton és vasárnap Oroszlány­ban rendezték meg a Volán- gépkocsivezetők országos versenyének döntőjét, amely­nek eredményeit vasárnap hirdették ki. Az autóbusz-, teher- és személygépkocsi-vezetők­nek elméleti és gyakorlati felkészültségükről kellett számot adniuk. Az oroszlá­nyi döntő szereplői több mint 20 ezer gépkocsivezető közül kerültek ki, ennyien vettek részt a megyénkénti előversenyeken. Külön ér­dekesség: 14 női versenyzője is volt a döntőnek, s nem kis meglepetésre, jobban szerepeltek, mint a férfiak. A rendkívül szoros ver­senyben végül a követke­zők érdemelték ki A Volán legjobb gépkocsivezetője cí­met: az autóbuszvezetők kö­zül Tombácz Béla, a szegedi 10. sz. Volán, a tehergépko­csi-vezetők közül Varga Ist­ván, a budapesti 1. sz. Vo­lán dolgozója, a személy-, illetve tehertaxisok vetélke­désében pedig női verseny­ző bizonyult a legjobbnak; Pfefjer Ilona, a székesfehér­vári 14. sz. Volán verseny­zője. / A verseny győztesei a Volán Tröszttől pénzjutal­mat kaptak, s elnyerték az Országos Közlekedésbizton­sági Tanács különdíját, a bajnokoknak járó ezüstser­leget. A miskolci Volán 3. sz. Vállalatot 9 tagú csapat képviselte. Mint Pál Zoltán­tól, a csapat vezetőjétől megtudtuk, a miskolciak ugyan szerény helyezéseket értek el, ám mindenképpen hasznos volt részvételük. Az elmúlt évinél is magasabb színvonalú, nagyobb köve­telményeket támasztó ver­senyen az autóbuszvezetők 32 fős mezőnyében Szegő Imre, a miskolci személy- forgalmi üzem gépkocsiveze­tője a 15., Bényi József és Sándor Lajos, az encsi fő­nökség autóbuszvezetői pe­dig a 23., illetve a 28. helyet szerezték meg. A tehergép­kocsi-vezetők között 33-an indultak, közöttük ötvös Zoltán a 16., Dervarics Sán­dor a 26. helyezést érte el. (Mindketten a miskolci te­herforgalmi üzemnél dol­goznak.) A személy- és te- hertaxi-vezetők kategóriájá­nak 41 indulója volt. \ miskolciak közül Porkoláb Józsefné a 7., Stoffa Béla a 12., Balog László a 14., míg Farkas Mária a 33. he­lyet szerezte meg. (Vala­mennyien a miskolci taxi­főnökség dolgozói. T. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents