Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-06 / 55. szám
Röplabda NB I. Bravúr után majdnem kudarc 2^ Egy korántsem jellemző kép a Kubikban játszott MVSC— Dunaújváros mérkőzésről. A vendégek egyszemélyes sánca eredménytelenül igyekszik blokkolni a vasutas játékos leütését. Az viszont, hogy három hazai játékos is nézi a jelenetet, bizony gyakran előfordult. (Szabó István felv.) Az erőviszonyoknak megfelelően Bp. Tipográfia—M. Medicor 8,5:5,5 A hat NB I-es női csapat részvételével egy hónappal ezelőtt Miskolcon megrendezett röplabda Avas Kupa mérkőzésein látottak alapján okkal vontuk le a következtetést: az élvonal három újonca közül az MVSC képviseli a legjobb játékerőt, s most felkerült ellenfeleinek legyőzése a bajnoki találkozókon, aligha lesz kétséges. Az új lebonyolítási rendszert — a „szűk visszavágós” alapot — figyelembe véve, mégis úgy gondoltuk, hogy az idegenbeli mérkőzésen egy, vagy két játszma is „elcsúszhat”. Dunaújvárosban azonban ez nem következett be, mert a miskolci lányok alaposan kitettek magukért, és játszmavesztés nélkül — alig 50 perc alatt! — bravúros győzelmet arattak. A hazai visz- szavágón viszont kis híján bekövetkezett a kudarc, mert az MVSC gárdája két órán át — nyolc perc kivételével — „álldogálva” nézte az igen nagy akarással küzdő dunaújvárosiak fordítási kísérletét. MVSC—DUNAÚJVÁROS 3:# (10, 3, 14) Az első' játszmában kissé nehezen lendült játékba a miskolci gárda, és feltűnően sok nyitást rontott, vagy fogadási hibát vétett. A háló játék azonban lényegesen jobban ment, mint a hazaiaknak, s ez eredményezte a vezetés megszerzését. A második játékrészben kitűnően ütöttek a vasutas lányok. és percek alatt 2:0-ra növelték előnyüket. A befejező játszmában — a már biztosnak érzett győzelem következtében — kissé kiengedtek á zöld-fehérek, és a nagy akarással küzdő ellenfél izgalmassá tette a hajrát. A játszmavesztés nélküli győzelem idegenben szép teljesítménynek számít. Jávorkuti, Bodolainé és Sza- bóné játszott különösen jól. MVSC—DUNAÚJVÁROS 3:3 (11, —13, 2, —11, 14) Az idegenbeli bravúr tudatában bosszantóan „lezseren” kezdett az abszolút esélyes MVSC, s az álldogálás megbosszulta magát: a vendegek 6:2-re elHajlandó vagyok az ügyetlenség vádját is vállalni, de kétségtelen tény, hogy legutóbb nem találtam meg Miskolcon a városi mezei futóbajnokságot, amelyről egyébként helyszínként a szövetség csak annyit közölt, hogy Majláthon lesz. (Utólag derült ki, hogy a házak között, a majláthi iskola környékén rendezték meg.) Amikor vasárnap a megyei mezei futóverseny keresésére indultam, nem gondoltam, hogy valóban keresés lesz a dolog vége. Pedig az lett, mert a Felső- zsolca és a Szerencs felé vezető utak által bezárt háromszögben olyan sűrű volt a köd, hogy csak méterekre lehetett látni, s így nemcsak jómagam, hanem a versenyzők nagy része is ta- pogatódzó keresgéléssel töltötte ideje egy részét. Az már csak tovább bonyolította a dolgot, hogy két pályát tűztek ki, s rajthely is többféle volt. A helyszín nem a legszerencsésebb kiválasztása a végén már nekem is kellemetlenséget okozott, mert a gyerekek nem egy csoportja nézett rám furcsán, amikor közöltem velük, hogy magam sem tudom, hol keressem a tetthelyet. (Megjegyzem, a szerencsi úttól 30 m-re levő rajthelynél jól sikerült térkép- vázlat volt kifüggesztve, s az már mindéről tájékoztatott. Csak a térképet volt nehéz megtalálni. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha a kiírás mellé ilyen sokszorosított térképvázlatot is . küldenek. Félreértés ne elhúztak. Az időkéréssel sikerült Homola edzőnek „felébresztenie” a gárdát, s a javuló támadó- és védőjáték meghozta a vezetést. A második játszma kezdete kísértetiesen hasonlított az előzőéhez — 6 :l-re „elszaladt” az ellenfél —, ám változás csak annyiban következett be, hogy 10:l0-nél együtt volt a két csapat. Az összhangtalan mezőnyjáték és a sok kezdetleges hiba következtében azonban az „ismétlés” már nem sikerült: egyenlített az ellenfél! A „hidegzuhany” végre felrázta a miskolci együttes tagjait, és szinte szóhoz sem engedte jutni a vendégcsapatot: nyolc perc alatt „kiütötték” őket. Mindenki azt várta, hogy most már gyorsan véget ér a mérkőzés — sék, nem miattunk, hanem a fölöslegesen bolyongó iskolások miatt.) A köd később oszladozni kezdett, s a terep tulajdonképpen megfelelő lett volna, ha a pályák kitűzése meg- gondoltabban történik. Esetleg megoldás lehetett volna egy ködmentes, délutáni terminus is. Így még inkább elismerésre méltó és a sport szeretetét bizonyító az a tény; hogy majdnem ezren indultak, s 921-en célba is értek. A célba be nem futók ügyében egyébként hadd jegyezzem meg, hogy ők sem tévedtek el, hanem sokkal inkább az a helyzet, hogy jó néhány gyereket megfelelő felkészítés nélkül küldtek el a nem is legalsó versenyzési foknak számító megyei bajnokságra. (Tanúja voltam annak, hogy egy tizenéves kislány sírva hagyta abba a futást, mintegy ezer méter után, s igencsak emlegette azt, aki „mindezt” kitalálta. A kislánynak természetesen csak annyiban volt igaza, hogy ezt nem neki találták kis, s őt — csupán a létszám növelése érdekében —* semmiképpen sem lett volna szabad elindítani. „Csapatérdekek” ilyetén szolgálata ,nem használ az atlétikának.) Az a tény, hogy 921-en befutottak, elsősorban természetesen azt jelzi,' hogy ennyien voltak képesek teljesíteni a korosztályuknak megfelelő távot, s azt már kevésbé, hogy teljesítményük milyen minőséget jelez. Nem vonatkozik ez természetesen az élvonalra, azokra, akik sajnos, a zöíd-fohér játékosok is! —, ,-n az új erőre kapott dunaújvárosiak nyitásait nem tudták a hazaiak „megszelídíteni”, s 10:10 után ezt a játszmát is „feladták”. A befejező játékrészben görcsösen erőlködött az MVSC, és — hibát hibára halmozott! Rosszul indította a támadásokat, és nagyon kevés volt a ponterős befejezés! A dunaújvárosiak 14-ig mindig vezettek (!), s csak az elkeseredett hajrá hozta meg a zöld- fehérek számára a 2 pontot jelentő győzelmet. A hazai együttes tagjai ezúttal mélyen tudásuk alatt játszottak, kiemelni közülük senkit sem lehet. (monostori) már korábban — például a Kausch-emlékversenyen — bizonyították felkészültségüket. Mindezt egyébként azért mondtuk el, mert az atlétika kiemelt sportág, s éppen ezért magasabb szintű munkát igényel minden sportirányító szervtől. A majdnem ezer résztvevő többsége a serdülő korosztályból került ki, s az ifjúságiak is sokkal többen voltak, mint a felnőttek. (Mindez természetesen tovább fokozza az előbbiekben elmondottak jelentőségét.) A különböző korosztályok természetesen más-más távon mérték össze erejüket. A mezei futás ez évi megyei bajnokai a következők: Fiúk — férfiak: 1967-ben születettek: Ferenc (DVTK). Csapatban: DVTK. 66: Mészáros (DVTK). Cs.: DVTK. 65.: Gantner (DVTK). Cs.,: DVTK. 64.: Pelles (KVSE). Cs.: KVSE. 63.: Vasas (DVTK). Cs.: DVTK. 62.: Krassalkovics (DVTK). Cs.: DVTK. 61.: Szabó (DVTK). Cs.: DVTK. 60. Szilágyi (DVTK). Cs.: DVTK. 59.: Papp (DVTK). Cs.: DVTK. Felnőttek: Szénégető (KVSE), 2. Vincze (DVTK), 3. Mecser (DVTK). Cs.: L DVTK, 2. KVSE, 3. OKSE. Leányok — nők: 1967-ben születettek: Fekete (DVTK). Cs.: DVTK. 66.: Himer (B. Bányász). Cs.: B. Bányász. 65.: Kuhár (DVTK). Cs.: DVTK. 64.: Kriston (KVSE). Cs.: KVSE. 63.: Galkó (DVTK). Cs.: DVTK. 62.: Nyitrai (DVTK). Cs.: DVTK. 61.: Szepesi (KVSE). Cs.: KVSE. 60.: Ferenczi (ÖKSE). Cs.: OKSE. Felnőtt nők: 1. Fejjelné (DVTK), 2. Ferenczné (DVTK), 3. iványi (DVTK). Cs.: 1. DVTK A, 2. DVTK B, 3. Szikszói Gimná_zium. Sportlövészei Az Ifjú Gárda versenye A KISZ Miskolc városi Bizottsága vasárnap délelőtt az Ifjú Gárda tagjai részére rendezett lövészversenyt, a Nyírfa utcai lőtéren. A versenyen 15 csapat indult. A VIT Kupáért folyó küzdelemben kispuskások és lég- pisztolyosok vettek részt. Eredmények: Légpisztoly, összetett csapatverseny: 1. LKM 210; 2. Berzeviczy G. Kereskedelmi Szakközépiskola 155; 3. 3. sz. Ipari Szakközépiskola 141 köregységgel. Női egyéniben: 1. Tóth Ildikó (Zrínyi). Férfi egyéniben: 1. Kopcsik Zoltán (LKM). Kispuska. Csapatban; 1. DIGÉP 500; 2. LKM 461; 3. 3. sz. Ipari Szakközépiskola 440 köregységgel. Fiú egyéniben: 1. Bordás Gyula (Keresk. Szakközépisk.). Női egyéniben: 1. Szabó Ágnes (Építőipari Szakközépiskola). „Jóból is megárt a sok” — tartja a szólás-mondás, hát még egy olyan sorozatból, melynek mintegy nyolcvan mérkőzése közül csak három-négy volt olyan, amely a tetszésnyilvánítást kiérdemelte. Mert kétségtelen, hogy a módosított játékrendszerrel, a múlthoz képest lényegesen kevesebb játéknappal megrendezett kézilabda Avas Kupa zárásán ilyen hangulat uralkodott. A kellemes tavaszi idő a korábbi kevés számú nézőt is inkább a szabadba csábította, s a részt vevő együttesek sem szívesen játszottak már a teremben, mivel a hamarosan kezdődő új bajnokság valamennyiüket szabadtérre szólítja. A zárónapon — egy kivételével — a döntőket, illetve az NB-s férfiak mezőnyében — a finálén kívül — a helyosztó mérkőzéseket játszották le. Az egyetlen, még hátralevő találkozóra — a B. Bányász—Özdi Kohász női döntőre — pénteken kerül sor, mivel a finálé játszására jogosult Eger SE átA sakk OB I. harmadik fordulójának miskolci mérkőzését a III. kerületi Tanácsi Hivatal I. emeleti aulájában játszották le. Mint az várható volt, a lényegesen erősebb fővárosi együttes biztosan szerezte meg a győzelmet. A 14 táblán két hazai győzelem született, hét találkozó végződött döntetlenül, a vendégek pedig 5 játszmát nyertek meg. Az első táblán Kluger Gyula Barcza Gedeonnal mérkőzött. A mérkőzés második órájának vége felé némi meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a két nemzetközi mester — az illendőség határain belül — hangos suttogással vitatkozik a tábla felett. Némi szemlélődés után derült ki, hogy ekkor már beírták a mérkőzéslapra kettejük döntetlenjét, de a két jó ismerős kielemezte a lehetséges folytatásokat. Dönadta a jogot az ózdiaknak. Ugyanis az egriek április 9- én éppen a B. Bányász ellen kezdik NB I-es szereplésüket, s nem akarták ezúttal „kártyáikat” felfedni. Az NB-s férfiak zárómérkőzései sok gólt, időnként már biztató játékot is hoztak. A második vonalban szereplő két borsodi együttes közül a Meteor játéka egy félidőn át már „bajnoki színvonalon” mozgott, az ózdiak pedig végig nagy fölényben voltak egy osztállyal alacsonyabb szinten játszó ellenfelüknél. A másik két NB Il-es borsodi csapat, a B. Bányász, és a KVSE annál nehezebben szerezte meg az ötödik, illetve hetedik helyet. A megyei bajnokságban szereplő csapatokat tekintve, az Ózdi Kohász II. fér- figárdája némi szerencsével lett tornagyőztes, a nőknél pedig a D. KÖZÚT elsősétésükben ekkor sem találtak hibát, jogos volt tehát a fél pont. Ez a döntetlen korántsem keltett olyan feltűnést, mint Orgováné az ugyancsak nemzetközi mester Nava- rovszki ellen. A fővárosiak erejére egyébként jellemző, hogy még a hatodik táblához is mestert tudtak ültetni Hajtun személyében, akinek a neve meglehetősen ismerősen cseng a sakkozók világában. A miskolciak két győzelmét a 8. táblán játszó Král és az ifjúsági Mikita aratta. Döntetlenül végzett Kluger, Orgonán, Balogh, Tóth J., Kovács, Ikanov és a másik ifjúsági: Érsek. Ezúttal nem sikerült pontot szereznie Eiglernek, Gátinak, Bellér- nek, Adóknak és Labancnak. A végeredmény tehát: Bp. Tipográfia—Miskolci Medigét csupán minimálisan jobb gólkülönbség biztosította. Az NB-s férfimérkőzések eredményei, az I. helyért: M. VÖRÖS METEOR—VSZ KOSICE 20:18 (10:6) A kassaiak tartalékegyüttesével szemben csak az első félidőben játszott igazán jól a Meteor. Ekkor sokat, bátran ég eredményesen indítottak, szélsőiket is jól foglalkoztatták. Szünet után hatgólos előny birtokában lefékeztek, védekezésük fellazult, és 19:18 után csak az utolsó percben lőtt góllal biztosították győzelmüket, mely a torna megnyerését is jelentette. Ld.: Csík (4), Csoltkó, Menyhért, Besenyei (3—3), illetve Matia (9). A III. helyérti ÖZDI KOHÁSZ—TISZAVASVÁRI 33:14 (13:8). Az eredmény csak a találkozó elején — 5:5-ig — volt szoros, aztán egyre jobban kitűnt, hogy a két csapat nincs egy „súlycsoportban”. Az ózdiak két átlövőjét és a nagyszerűen játszó Gráfot képtelenek voltak tartani a vasváriak. Ld.: Lázár (9), Fekete (7), Gráf (6), illetve Papp (8). Az V. helyérts B. BÁNYÁSZ—H. ZALKA SE 18:17 (8:8). Egyenlő erők küzdelméből a valamivel zártabban védekező Bányász került ki győztesen. Ld.: Matousek (5), Molnár (4), illetve Halász (5). A VII. helyért: KVSE—NY. TANÁRKÉPZŐ 18:15 (10:9). A nyíregyháziak a hajráig jól tartották magukat. A KVSE főként azzal nyert, hogy a szabolcsiak kitűnő átlövőjét, Bodnárt, szünet után jól semlegesítette. Ld.: Oláh (8), Kövér (4L illetve Bodnár (6). A „megyei” férfidöntő: ÖZDI KOHÁSZ II.—M. VÖRÖS METEOR II. 20:18 (11:11). A mérkőzésen az utolsó percig a Meteor vezetett nemegyszer három gó’ial isi —, ám a véghajrát az ózdiak bírták jobban és — nyertek. Ld.: Sipos (8), illetve Kecskeméti (6). A három női csoportgyőztes döntőjének eredményei: D. KÖZÜT—ZVL Presov 11:11 (6:7). Ld.: Erdei (4), illetve Kravcsi- ková- (4). D. KÖZÜT—MVSC 24:10 (10:5). Ld.: Vassné (8), illetve Puhl (8). ZVL Presov— MVSC 23:13 (10:5). Ld.: Ondrej- kqvá 'G), illetve Puhl (7)^ A tornát jobb gólkülönbségével a D. KÖZÜT nyerte, a ZVL Presov és az MVSC előtt. NB-s női mérkőzés: ÖZDI KOHÁSZ—ZVL PRESOV 16:12 (9:6). Az ózdiak csoportjukban a második helyen végeztek, s az egriek döntőtől történt visszalépése következtében ők játszanak a fináléban a B. Bányász ellen. Ld.: Gulyás Sápi (5—5)* illetve Kravcsiková (3). M. Gy. A „tökéletes emberfogás”... A B. Bányász játékosának nemcsak mindkét kezét, hanem még a lendítő lábát is fogják a Zalka kézilabdázói. így bizony lehetetlen a gólszerzés. (Szabó István felvétele) Ezren a megyei mezein Versenyfutás a ködben cor 8,5;5,5. (horválh) Kézilabda Avas Kupa Első: M. Vörös Meteor, D. KÖZŰT, Ózd II.
