Déli Hírlap, 1978. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-03 / 53. szám

1 *m rr A jovo ápolónői # Elsősegély, aztán szerepcsere (bal oldali kép). Óvatosan kell megfordítani az ágyon a beteget, akit egyébként most az egyik osztálytársuk „alakít” (jobb oldali kép). A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál I anácskozíak a szocialista brigád vezetők Az egészségügyi szakmun­kásképzés bázisai ma már a megye több városában mű­ködű szakközépiskolák — nyilatkozta a minap lapunk­ban dr. Szabó István megyei tőorvos. Ezek közé az isko­lák közé tartozik a miskolci intézet is, melyet az idei tan­év kezdetekor adtak át. Háromszáz fiatal ismerke­dik falai közölt a szép, de nehéz gyógyító munkával. Jóllehet, vadonatúj az isko­la, az idén már érettségizői is lesznek, mert két második, ugyanennyi harmadik és ne­gyedik osztályt átvettek a 2. számú ipari szakközépiskolá­tól. ahol korábban hasonló képzés folyt. Jó kapcsolata van az isko­lának a Semmelweis Kórház­zal. Tizenegy kórházi orvos segíti — óraadóként — a ta­nító, nevelő munkát. A két felső osztály tanulói a gya­korlati foglalkozásokat is a kórházban tartják. Négy év után, általános ápolói és általános asszisz­tensi képesítést kapnak a diá­kok. További tíz hónap ta­nulással azonban huszonkét más egészségügyi szakma va­lamelyikére szakosodhatnak. A gyerekek 60—70 százaléka vidéki, kollégista, vagy be­járó. Kérdés, mennyien ma­radnak majd közülük váro­sunkban az érettségi után. A betöltetlen státusok többsé­gét ugyanis a miskolci kór­házakban tartják nyilván. Riportunk az első évfo­lyam gyakorlati óráján ké­szült. B. D. Megyénk legnagyobb épí­tőipari vállalatára jelentős feladatok megoldása vár eb­ben az esztendőben — de az V. ötéves terv további éveiben is — mind a lakás­építésben, mind a kapcsoló­dó létesítmények kivitelezé­sében. E nagy munkában a vállalat vezotői elsősorban a szocialista brigádokra, a brigádtagok kezdeményező, alkotókészségére számítanak. S hogy nem csalatkoznak bennük, arra bizonyíték a vállalat elmúlt évi eredmé­nye: hosszú évek után elő­ször, túlteljesíte.lték lakás- építési tervüket. Egyebek között erről is szó volt tegnap a BÁEV tanácstermében, ahol a vál­lalat szocialista brigádveze- töi tartották szokásos évi tanácskozásukat. Vachter Mihály, a szakszervezeti bi­zottság titkára köszöntötte a vállalat 331 szocialista kol­lektíváját, s valamennyi dol­gozóját képviselő 120 brigád­vezetőt. majd Petrasovszky István, a BÁÉV műázaki igazgatóhelyettese tájékoz­tatta a jelenlevőket az épí­tőipari vállalat elmúlt évi eredményeiről s az idei ter­vekről. A szocialista brigádveze­tők ezt követően a vállalat módosított munkaverseny­szabályzatát vitatták meg. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter a minőség javítása érdekében rendelet­ben szabályozta a premizá­lási feltételeket, s ennek, va­lamint a különböző megvál­tozott rendeleteknek megfe­lelően módosították a mun- kaverseny-szabályzatot a ta­nácskozás résztvevői. Ugyan­akkor megvitatták a válla­lati munkaverseny 1978. évi terveit, majd a munka- és üzemszervezés fejlesztésére, a munkaidőalap hatékonyabb felhasználására, az anyag- és energiatakarékosságra kidol­gozott vállalati intézkedési tervet. A vállalati vezetők ezután bejelentették: az elmúlt évi eredmények alapján a Fe­hér Miklós vezette kőműves vegyesbrigádot a Szakma Kiváló Brigádja címre ter­jesztették fei, 11 brigádnak adták át a Vállalat Kiváló Brigádja, 4 kollektívának pedig a Vállalat Kiváló If­júsági Brigádja kitüntető címet. A 331 szocialista bri­gádból mindössze 19 nem szerzett valamilyen elisme­rést. a többiek a brigádmoz­galom különböző fokozatú kitüntetéseiben részesültek. Megvitatták és elfogadták a Kiváló Vállalat cím meg­pályázására készült felier­jesztést. végül a vállalati munkaverseny-vállalást fo­gadták el. Jk Ez még csak műanyag baba és türelmesen viseli a pá­lyázást (Sólymos László feléételei) Uúsvétra Sonka, csokoládé Haragszomrád Megtörténik, hogy azonos munkahelyen dolgozó munkatár­sak összekapnak valamin, s nem beszélnek egymással. Saj­nos az is előfordul, hogy a vezető sértődik meg, s játssza a haragszomrádot. Többé nem szól munkatársához, keresztül­néz rajta —, ahogy mondani szokás. Megsértődhet-e egy vezető? Természetellenes volna, ha azt mondanánk, hogy nem. Hiszen ember. Van önérzete. Jogo­san vagy jogtalanul sértik meg? Se így, se úgy nem szabadi Kritizálni igen, sértegetni nem. Ebből az alapállásból egé­szen más a helyzet. Ha egy vezető a kritika miatt sértődik meg, rosszul teszi. Ha bántó a szó — s ez nem tévesztendő össze azzal, ha éle van a szónak! —, nyilvánvalóan nem ve­zetőként, hanem önérzetes emberként reagál rá. Ilyenkor jo­ga van kikérni magának a hangnemet, vagy ha higgadt ter­mészetű, vitatkozzék, s védje a maga igazát. Bárhogy történjék is azonban, kérdés, van-e joga úgy meg­sértődni, hogy idegenként kezelje beosztottját? A kérdésre csak egyetlen válasz van: nincs joga rá. hogy ezt tegye. Be­osztásánál fogva nem teheti. Mert ő vezet, irányít, márpedig nem történhet ez a megfelelő emberi kapcsolatok nélkül. Egyik intézményünkben a termelési értekezleten egy dol­gozó bizonyos hibákért a nyilvánosság előtt elmarasztalta a munkahelyi vezetőt. S az nem tiltakozott, nem is magyaráz­kodott. így hát nyilvánvaló volt, hogy a kritizálónak igaza van. S mit kapott az igazmondásáért? Nem. nem retorziót, ettől szerencsére ma már visszaretten minden vezető. Azt kapta, hogy a következő napokban a vezetet a dolgozónak még a köszönését se fogadta. Pedig ebben az, esetben és ott olyanok a körülmények, hogy ha ez a vezető és ez a dolgo­zó nem működik normálisan együtt — mások látják kárát. A dolgozó kénytelen mindmáig a vezető helyettesével tár­gyalni, s vele beszélni meg a problémákat. Azt mondtuk az imént, alig akad manapság vezető, aki nem retten vissza a retorziótól. Csakhogy a retorzió nem ki­zárólag visszaütés. A retorzió lehet morális, lelki töltetű is! ,A nem-szólok-hozzád, a haragszom rád mi más, ha nem ilyen?! Ezen a modor, is meg lehet félemlíteni a beosztot­tat. „Még a pillantásodat is kerülöm azért, hogy tudd, meg­sértettél, s én most haragszom rád, tehát ehhez tartsd ma­gad ...” Vagyis a beosztott tudatában ott éljen a folytonos rettegés, hogy ez a némaság bosszút liheghet, bármikor ki­törhet a vihar. Nem jó dolog ez. Tilos! A vezetéssel sok minden együtt jár. Még az is, hogy bizonyos dolgokat le kell nyelni. Eset­leg apróbb igazságtalanságokat is. A vezetés nem szimpátia­kérdés. Törvényszerű követelményei vannak; persze, az már a" i dolog, ki hogyan viselkedik olyankor, amikor valami­ért szembekerül a vezetettek A legrosszabb megoldás a ha­ragszomrád. Részben igazat adás annak, akinek a részéről elhangzott a szó — most mindegy, hogy milyen szó —, más­részt retirálást jelent, visszakozzt. de egyben indulatok to­vábbi gyűrűzését is, ami mindenkor és mindenképpen kihat a környezetre. De mit tegyen a vezető akkor, ha igaztalanul bántják, sőt megsértik? Téves nézet az, hogy a párt-, a szakszervezet?, az ifjúsági szervezet és a kollektíva csak a dolgozót védi meg a vezetővel szemben. Lehet ez fordítva is: a vezetőt védik meg azzal szemben, aki oktalanul le akarja járatni. Köte­lességük megvédeni! Már csak azért is, nehogy a vezető kényszerüljön rá, hogy hatalmánál fogva igazságot szerez­zen magának. A vezető minden demokratikus eszközt igény­be vehet, hogy ne érje őt — hangsúlyozom: igaztalan! — sé­relem. Csak kettőt nem tehet: hogy visszaél hatalmával, vagy játssza a megsértődöttet. Mindkettőnek megvan az ellenszere. Az előbbinek a szo­cialista demokrácia vétójoga. Az utóbbi kissé szubjektív do­log. A vezetőnek legyen a felkészültsége mellett bizonyos ve­zetői intelligenciája, hogy ennek segítségével intézze el sze­mélyes dolgát, és semmiképpen ne rekessze ki abból a köte­lékből beosztottját, amelynek munkájáért, sőt magatartásá­ért is ő az első számú felelős. CSALA LÁSZLÓ November eleje óta gyárt­ják a Szerencsi Csokoládé- gyár Diósgyőri Gyáregységé, ben a húsvéti csokoládéfigu­rákat. Tavaly csaknem 300 tonna húsvéti csokinyuszit, tojást és egyéb alkalmi fi­gurát készítettek. A belke­reskedelem összesen 830 ton­nát’ igényel, ami — részben a karácsonyi termékek elhú­zódott (és túlteljesített) gyártása miatt — keménv feladat elé állítja a gyár 750 dolgozóját, a borsodsziráki és az alsóvadászi csomagoló­üzemek, valamint a szerencsi anyaintézet „húsvétosait”. Március közepéig több mint 15 ezer túlórát fognak telje, síteni, így szeretnék megter­melni a vállalt mennyiséget. A belföldi igények kielégíté­se érdekében a tavalyihoz képest csökkentették az ex­Palánták, lápkcckával Az elmúlt évben 250 000 darab tápkockás palántát biztosított a kiskert-gazdálko­dási szakcsoportnak a mis­kolci UNIÓ Áfész perecesi palántanevelő telepe. Az idén körülbelül hasonló mennyi­ségre számíthatnak Pereces­ről, a főként Miskolcon tevé­kenykedő kiskert-gazdálko­dási szakcsoportok portot, így remélhetőleg min­denki kedvére válogathat majd a huszonhétféle hús­véti csokoládéfigurából. Ma kezdi meg a húsvéti termékek kiszállítását a Bor. sód megyei Húskombinát. Az eredetileg tervezettnél — a belkereskedelem újabb igé­nyei miatt — jóval több hús­véti húsféle kerül megyénk és a főváros boltjaiba. 150 mázsa magyar parasztsonka. 355 mázsa darabolt, füstölt comb. 1271 mázsa füstölt, kötözött sonka. 200 mázsa füstölt tarja és 300 mázsa füstölt csülök jut az üzle­tekbe: ebből összesen 300 mázsa húsféle Pestre, a töb­bi megyénkbe. Ahogy u muzeológus Iái ja A Muzeológus szemmel külföldön című szabadegye­temi sorozat legközelebbi , előadása ma este 6 órakor kezdődik a TIT Kazinczy Klubjában. Dr. Janó Ákos vetítettképes előadása jugo­szláviai élményeiről szól. „Behívók" a jövő héten ÖszíöÉíjjal külföldön Háromszáznyolcvan magyar ösztöndíjas kezdheti meg ta­nulmányait szeptemberben az európai szocialista országok egyetemein és főiskoláin. Az ősszel meghirdetett pályáza­tok iránt ismét nagy volt az érdeklődés, mintegy 1200-an küldték el jelentkezési lapju­kat. A január végén megtar­tott felvételi vizsgán 650-en értek el jó eredményt. Szá­mukra március végén lesznek az úgynevezett felvételi be­szélgetések. A sikertelenül pályázók mór megkapták az értesítést, a felvételi beszél­getésekre pedig a „behívókat” a jövő héttől postázza az Ok. tatási Minisztérium. Tatus Későn kaptam a szomorú hírt: Tatus meg­halt. Volt neki rendes, tisztességes neve, de én azt nem tudom. — Milyen ember volt? Külsőben úgy festett, mint holmi ágról- szakadt. Nyűtt ruhákban járt. Maga volt az élő igénytelenség. Vándorló ősei nomád ter­mészete szerint élt. Évtizedek óta például egy elhagyott, öreg kemencében lakott. Ügy élte az életét, mint az évelő növény: télen tetszhalálba dermedt, tavasszal kivirult. Sze­rette a természetet, minden időben az erdőt, a mezőt járta. És nemcsak szerette, de is­merte és értette is a természetet. Ezért tu­dott olyan tökéletesen idomulni a rendjéhez, hogy szinte eggyé olvadt vele. Szolgának szegődött a természethez: föld­höz, állathoz, növényhez. S ennek a boldog szolgaságnak egyetlen bére volt: a léte. Be­szélni tudott a fákkal, az állatokkal. Barangolásaira engem is mindig hívott. Hívott, tartsak vele, valami csudálatosai mutat majd. Egy csudálatos völgyet, amely akkorácska, hogy a kölyökszél is egyetlen iramodással végigfutja; nem túl hosszút és nem túl szélest, ahol az ég sem tűnik oly ijesztő magasnak, s ha az ember kitárná a kezét, tán átérné az egész völgykatlant. Ab­ban a csudálatos szurdokban kötésig ér, bu­ján tenyészik a fű, a virág és van egy szelíd vízfolyás, hová inni járnak a vadak, ahol fürdőző borzot is meglesett már. Ide invi­tált folyton, kérve, vigyem a puskát is. No, nem vadat ejteni, csak szeretne legalább egyet a levegőbe durrantani, mivel valami­kor szenvedélyes orvvadász volt. Sajnálom, hogy csak ígérgettem, de nem tartottam vele soha. Különben kovács volt a mestersége, s Jwt kérték, csinálja meg ezt vagy azt a munkát valami műemlékhez, fogta a szerszámait, szívesen dolgozott. És gyakran kérték, jó fizetséget kapott utána, amit fillérre beosz­tott. Sokat beszéltem neki, szedegesse össze az éveket, mikor és hol dolgozott, hiszen nyugdíjat kaphatna. Nem érdekelte ez a do­log. Inkább öreg fővel munkát vállalt. Korcs kutyájával éjjeliőrnek szegődött. Először nem, akarták felfogadni. Szegényes, nyűtt öltözéke riasztó volt azoknak, akik nem is­merték. Aztán munkahelyén nagyon meg­szerették. Az irodába is behívogatták, feke­tét főztek neki és kérték, hogy meséljen. 0 pedig mesélt és mindig csudálatos dolgok­ról. Értett a csillagászathoz, sőt, az okkultiz­mus dolgaiban is igen járatos volt. Mikor lakhelyén, az öreg ég kiégett kemencében szétnéztek halála után, meglepődve tapasz­talták, milyen értékes könyvekkel lakott együtt. Azt mesélik, hogy barangolása közben, az erdőt-mezőt járva érte utol a halál. Több nap után a város fölötti erdő szélében, va­dászok találtak rá. Egy mohos tölgy tövére borulva hunyta le a szemét. Mondják, hogy mosoly merevedett az arcára. Biztosan arra a csudálatos völgyre gondolhatott, ahová mindig engem is hívott, arra a csudálatos völgyre, amely tán a valóságban nem is létezett. pataki: DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents