Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-18 / 42. szám

Péntek esti premier VERONAI FIUK Bor József, aki nem először „meghívott vendége” a Miskolci Nemzeti Színháznak (reméljük, nem is utoljára), a meglepeté­sek mestere; operett- és musical-rendezései mindig szolgálnak valamely sajátságos zamattal, friss leleménnyel, s mindenekelőtt a „csodatevésnek” azzal a képességével, amely valóban kevesek sajátja. Pedig manapság egyre gyakrabban szorulnak rá szín­házaink — köztük a miskolci társulat is — ilyenfajta csodák­ra; hogy a néző ámuljon-bámuljon, s ne lássa a díszle­tek és jelmezek olykori szegényességét, ne hallja meg, hogy akinek szerepe szerint énekelnie kellene, az nem tud énekelni, hogy, aki táncol, kikorosodott-pohosodott már a táncból, hogy a szöveg tudása helyett sok a lallázás-trallalázás, hogy a pró­zamondás néha leckemondásra hasonlít, már tudniillik ahogyan egy gyenge-közepes tanuló mondja a leckéjét, ésígytovább, és- ígytovább ... Itt is, most is bámulunk káprázó szemmel és fü­lelünk zúgó-zsibbadó fülekkel mindhalálig, akarom mondani, a szokásos gonddal koreografált taps-fináléig. Hogy mire? Hát fon­tos az, kérem? ... A rendezés most a tech­nika felvonultatásával reme­kel. Ö, nemcsak a színpad- technika mindenfajta lehe­tőségének kihasználásáról van szó. Az ide kevés lenne! De hogy felmorajlik egyszerre a nézőtér, amikor Valentin villogó-berregő valódi mo­torkerékpáron nyargal be a szníre, s viharzik el onnan, hogy példáját aztán Proteus, a másik nemes veronai ifjú is kövesse, majd nem ugyané motorkerékpárokon ülve vív­ják meg szerelmi párbajukat, miközben már közeledik a színpadon körbekarikázva Veronából Milánó felé a csalfa és csalárd Proteus el­hagyott Júliája, anyává téve és fiúnak öltözve, komorná- ja, Lucetta kíséretében, ugyancsak csillogó, de sze­rencsére, nem berregő kem­ping-bicikliken. Ha jól meg­gondoljuk, Veronától Milá­nóig biciklizni nem megve­tendő teljesítmény egy más­állapotban levő arától... Dehát, nem is ez a fontos. Itt minden lehetséges, és egyébként is köztudott, hogy a szerelem mindent legyőz (omnia Vincit amor). És mi minden van még ezenkívül is, ó, szemek és fülek! A díszlet például; a West-side story filmváltoza­tában megismert, vörös fé­nyekben égő drótháló, ami azóta a musical-előadások díszletének elengedhetetlen velejárója, s van belőle itt is annyi, hogy elég lenne a színház köré kerítésnek. A drótháló mögött pedig lát­hatók mindenféle csodapalo­ták és fényreklámok ... De­hát nem is ez a fontos! Hanem... hanem például, hogy milyen leleményes a házgyári garázsnak álcázott hercegi palota, a tetején vi­torlaárboccal, amin vas­zászló kúszik le és fel csiko­rogva és egy kék lámpa is villózik olykor, á la „kék fény”; hogy fénymegszakító­val filmszerűsített és lelas­sított verekedést látunk, míg csak a szemünk könnybe nem lábad, hogy van itt há­romezer éves ázsiai árnyjá­tékot idéző szerelmi légyott a megvilágított lepedő mö­gött, majd ugyanaz, fölötte és körötte lengő lepedők alatt, van lepedőkbe burko­lózott és hámisan trillázó égi kar, és egyáltalán túlságosan is sok lepedő van itt. Persze, azon már lehetne vitatkozni, hogy ebben a kel- mebőségben miért nem ju­tott elegendő anyag Szilvia, a milánói herceg lánya — egy herceg lánya! — legher- cegnőibb kosztümjéhez, amelynek csak eleje van és háta, s jól látható, hogy e két textildarab kétoldalt egy­mástól mintegy 20—20 centi­méter távolságra tartó ara­nyozott szalagok alatt mi van ..., illetve, hogy a milá­nói hercegkisasszonyokra rossz idők járnak manapság, még alsóneműre se igen te­lik nekik ... Dehát nem is ez a fontos. Bárha a színpa­don és környékén elhintett mikrofonokból kettőt-hármat zaciba csapnának, telne ab­ból legalább egy ingecskére. S észre se venné senki, hogy hiányoznak, annyi van be­lőlük ... Egész kis erdő áll nyeles mikrofonokból; a ját­szó színészek időnként oda­szaladnak, lekapnak egyet a helyéről, fürgén belesuttog- nak-jajdulnak-dúdolnak va­lamit, aztán visszateszik, s — az élet, akarom mondani, a játék megy tovább. Lehet­ne persze kevesebb mikro­fonnal is, van ilyen technika is, de mit kezdenének akkor hangjukkal-kezükkel mind­azok, akik most a mikrofo­nokat szorongatják? Tudjuk, most az a koncep­ció, hogy egy csomó lány és fiú — mit is csinálhatna unalmában — Shakespeare- hapeninget rögtönöz a szín­padon; vagyis hogy itt min­den „rögtönzött”, a díszlettől és zenétől a jelmezeken és kellékeken át Dárdás kere­keken gördülő kutyájáig és Marcel Marceau-tól kölcsön­vett Bip-figurájáig. S a rög­tönzés ugye, sokféle terhes kötelezettség alól fölmenthet. Mit korhűség, darab-hűség, zene-hűség stb.!... Improvi­zálunk. Csakhogy a kérdés az; összeegyeztethető-e iga­zán a nagyszínpad követel­ményeivel ez a stílus? Az a kérdés: a nagyszínház rend­jéhez, fegyelmezett székso­raihoz szokott néző képes-e „felnőni” ehhez a koncepció­hoz? Vagy elbizonytalanodik, esetleg éppenséggel félreérti a helyzetet, azt gondolja, be­csapták, s komolyan megne­heztel ... Dehát nem is ez a fontos. Az előadást megtartották. Proteusként Poór Pétert lát­tuk. Harmath Albert — a mikrofon ellenére úgy tűnik — tehetségesen énekelt Va­lentin szerepében. Júliaként, Proteus szerelmeseként Mil- viusz Andrea vonzó jelenség, fiúruhában és bikiniben egy­aránt. Horváth Zsuzsa re­mekül táncol s eredeti, bár nem eléggé kulturált énekes­tehetséget mutat fel Szilvia­ként, a milánói herceg lánya­ként. Mint Thurio, Szilvia je­gyese Ábrahám István kel­lően buta, felfuvalkodott és ellenszenves, s a kellőnél ta­lán valamivel testesebb; énekszámai kulturáltak. Komáromy Éva mint Lucet­ta, Júlia komornája vallhat­ja magáénak az este legjob­ban előadott dalát; és tud kerékpározni is. Mátyás Jenő mutatós milánói herceg és atya, talpig bordóban. Blas- kó Péter pantomimoe-oltott Dárdásának jó szívvel tapsol­tunk, akkor is, ha jelenléte- játéka „magánszámnak” ha­tott az előadásban. Fürge, Valentin szolgája Kulcsár Imre volt, cirxuszi — am nem a Fővárosi Nagycirkusz porondjáról való — bohóc­mezben. Eglamourként, Szil­via szerelmeseként Matus György meggyőző volt úgy is, mint ejtőernyős katona, és úgy is, mint mindenre el­szánt amorózó. Antonióként, Proteus apjaként Bánó Pál pedig beoizonyította, hogy egy vérbeli horgász a szín­házi zenekari árokban is fog­hat eleven halat. Kalmár Péter igényes kar­mesterként dirigálta Galt McDermotnak a jazz legjobb hagyományaioól merítő mu- sicai-zenéjét. Bár ha a kar­mester dirigálhatná a mikro­fonok használatát, s az erő­sítőt is! Nem a karmester és a Prizma együttes tagjaival bővült zenekar igyekezetén, valamint a jó voKálegyüttes képességein múlik (tagjai; Mikó Margit, Molnár Anna, Ősz Ilona, Takács Mária, Bodor László, Farkas Sándor. Pál Géza, Pécskay Tibor), hogy a zajtól időnként alig haliunk valamit a zenéből. Hatásos és alkalmas teret ad a játékhoz Gergely István „westside-os” díszlete. Hruby Mária jelmezei talán túlsá­gosan is sokféle igénynek igyekeznek egyszerre megfe­lelni. Feltétlen dicsérettel kell szólni Somoss Zsuzsa koreográfusi és játékmesteri munkájáról; neki köszönhe­tő, hogy a színfiadon történő sokféle mozgás a lepedők mögötti árnyjáték-stilizáció- tól a mikrofonokhoz való szaladgálásig mégiscsak ösz- szeáll valami esc' ekvéssorrá, színes és lendületes forgatag­gá, a műfaj igényeinek meg­felelően. A színház balettkara lelkesen tesz eleget „totális” feladatának. Ja, és amiről majdnem elfe­ledkeztünk! Willam Shakes­peare A két veronai nemes című drámáját — nálunk 1855-ben játszották először, uramisten, hol vagyunk már attól! — John Guare és Mel Shapiro formálta musical­szövegkönyvvé, a magyar fordítás Szabó Magda mun­kája, a dalok magyar ver­seit Romhányi József írta- fordította ... Dehát nem is ez a fontos. PAPP LAJOS MOST JO LENNI AUTÓSNAK Rettenetesen irigy­lem az autósokat. Nem általában, nem nyáron, amikor or­szág-világ járó útra indulnak, még ke­vésbé a fagyos télben, amikor a jeges úton csúszkálnak szegé­nyek, hanem konkré­tan és most. Csodála­tos ilyenkor autós­nak lenni. A busz­sofőrt éppúgy irigy­lem, mint az úrveze­tőt vagy a taxist, de szívesen ülnék teher­autó volánja mögé is. Micsoda kéj, micsoda gyönyör! Ez a ti idő­tök, autósok! Ez a néhány nap, amikor az éjszaka leesett hó a délelőtti napsütés­ben sűrű, fekete la­tyakká olvad. Ilyenkor kipróbál­hatjátok ügyességete­ket, hogy önmagatok és utasaitok pompás mulatságára nyakon, övön alul és felül, orrba-szájba fröcsköl­jétek a magatehetet­len, életre nem való, hitvány gyalogossere­get. Nyáron is van­nak tócsák, de hol van azok tartalma a téli pocsolyák iszapos, undorító levétől! Csak a téli fröcskölés nyújt maradéktalan örömöt az autósnak. Autósa válogatja, hogy kinek mi szerzi a legnagyobb boldog­ságot a fröcskölésben. Van aki a mennyi­ségre megy, van aki a minőségre. Ismerek például egy olyan zsi- gulist, aki ha kell, órák hosszat lesben áll, csak hogy sike­rüljön latyakvégre kapnia egy világos irhát. Az igazán pro­fik képesek úgy le­fröcskölni minket, nyavalyás gyalog bé­kákat, hogy szemünk- szánk tele lesz, s mi­re segítségért kiált­hatnánk, mire vissza­nyernénk látásunkat, ők már két sarokkal messzebb szedik áldo­zataikat. Belátható időn be­lül nem veszek autót, egyelőre be kell ér­nem a busszal. Olyan­kor, amikor fent va­gyok, rögtön a jobb­oldalra húzódok, az ablakon át kéjesen lesem, amikor meg- ugrasztjuk a sok rossz járókelőt. Átkozódó, sárban fürdő, síró- rívó emberek sora jelzi, amerre elhala­dunk. Baj csak akkor van, amikor leszállók a buszról. Ilyenkor nincs menekvés, akár­hogy vigyázok, meg­kapom én is a maga­mét.. . Az anyja is­koláját az egész autós bagázsnak!... Ó, ha én is közietek lehet­nék! SZABADOS GÁBOR A költészet tolmácsa Beszélgetés Kozák Andrással Megtelt a Rónai Sándor Mű­velődési Központ színházterme Kozák András és a Kaláka együttes irodalmi estjén. Be­szélgetésünket még az előadás előtt kezdtük, aztán a műsor végén folytattuk. Így megtud­tam azt is, hogy milyennek ta­lálta közönségét a színész. — összehasonlíthatatlanul jobbnak, mint ahonnan jöt_ tünk. Görömbölyön valahogy nem értették az egészet. Itt jó kapcsolatba kerültem a közönséggel. — A Kalákáékkal együtt adott estek száma már a hat­van felé közelít. Kle«rész; ő egyenrangúnak, vagy önálló­nak tekinti játékukat a mű­sorban? — Egyenrangúnak és nem valamiféle „hangulat, feldobónak”. Ellentétben né­hány kritikai észrevétellel... — Hogyan látja az önálló előadói est jövőjét, liisz-e e műfaj továbbélésében, — Hiszek abban, hogy ez mindig is létezni fog, mert a költészetet így lehet tol­mácsolni, Talán ez nem ép­pen az a kor, amikor na­gyon szeretik a költészetet, de hogy mennyire szükség van rá. azt éppen a hiányá­val lehetne legjobban meg. mutatni. A Kalákáékkal ezen a héten mutatjuk be új mű­sorunkat az Egyetemi Szín­padon. A Hamlet-összeállí. tásból talán választ lehet kapni ezekre a kérdésekre is. — Mi a véleménye a magyar színházi kritikáról? — Azt hiszem, elsősorban az lenne a feladata, hogy a közönség és a színház időn­ként nehézkes kapcsolatát könnyebbé tegye. Erről egy kicsit néha elfeledkeznek és egyértelműen csak bírálnak, bár véleményük éppen azért számít, mert ők is ugyanazt látják, mint a közönség. — Milyen szerenekben lát­hatjuk a közeljövőben? — Főként a televízióban láthatnak majd ismét. A filmre nagyon kevés időm marad. Most játszom a Gel- léri Andor Endre szerelmes novelláiból készült összeál. lításban, a napokban kezd­jük Hubai Miklós A szob­rász álma című művéből ké­szült tévéjáték forgatását. Sor kerül majd Páskándi Géza Rejtekhely című drá­májának felvételeire is. S közben utazom a Hamlet- összeállítással. Remélem, Miskolcra is eljutunk a Ka­lákával. Balettet néznek a bérlettel A MÁV Miskolci Vontatá­si Főnökségének húsz dolgo­zója utazik Budapestre va­sárnap reggel, hogy a vas­utasbérlettel megnézze az Erkel Színházban délelőtt 11 órakor kezdődő A világ te­remtése című balettet. Verseny Pesten Arany fésű, arany ecset A farsangi szezon a nagy fodrász- és kozmetikusver­senyek időszaka is. A múlt heti verseny után ezen a hétvégén, vasárnap a Hotel Duna Intercontinental­ban gyűlnek össze az ország fodrász- és kozmetikusver­senyzői. Bizonyítandó, hogy jártasak a fésű, az ecset s a szépítőszerek használatában — s nem utolsósorban bo_ szorkányos gyorsasággal. A Budapesti Divatszövet­kezet rendezésében az ország tíz szövetkezetének verseny­zői adnak itt egymásnak randevút. Köztük lesznek megyénk képviselői is, akik szeretnének az élmezőnybe kerülni. Egy női-, egy férfi- fodrász. és egy kozmetikus­csapatunk küzd majd az Arany fésű, arany ecset ver­senyben a dobogós helye­zésért. Kazincbarcika szépítői Kazincbarcikán az üzemek, vállalatok szocialista brigád­jai és lokálpatrióta lakosok tavaly több mint nyolcmil­lió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Különösen a jubileumi park, a zöldöve­zetek létesítésében és a gyer_ mekintézmények építésében segítettek sokan kétkezi munkájukkal. Elkészült az idei feladat­terv, mely kilencmillió forint értékű társadalmi munkavál­lalást igényel. Az üzemek, vállalatok, népfrontaktívák megkapták a programot, hogy mindenki a szakértel­mének megfelelő feladatokból vállalhasson részt. VADAS ZSUZSA Miskolci nyár Dzsessz fesztivál, La Mancha lovagja, Miskolc nyáti kulturális ren­dezvényeinek tervét vitatta meg — a többi között — a városi tanács művelődés­ügyi bizottsága, legutóbbi ülésén. A májusi programok kö­zül kiemelkedik a 18, mis­kolci tv-fesztivál (11—17- ig), Kocsis Zoltán önálló zon. goraestje a Miskolci Nem­zeti Színházban (29-én), va­lamint az ünnepi könyvhét, mely már átnyúlik a június­ba. A diósgyőri vár lesz a szín­helye a tavalyi kezdeménye­zésből kinövő országos ama­tőr vártárlatnak. Ugyancsak a vár ad otthont a Miskolci Nemzeti Színház La Mancha lovagja című produkciójá­nak; öt alkalommal kerül színre a világhírű musical. Az Ifjúsági Ház dzsessz- klubjának több napos ren­dezvénye lesz a júliusi nem­zetközi dzsesszfesztivál. És még mindig a várnál ma­radva : öt alkalommal lép fel városunkban Köllő Miklós é& pantomimegyüttese, a Do­minó, és itt rendezik meg a kazincbarcikaiak a Horváth István amatőr színjátszó fesztivál együtteseinek mis­kolci vendégjátékát. Májustól augusztusig öt kiállítást rendeznek a Mis­kolci Galériában; a Miskolci Képtárban Zichy Mihály- illusztrációk, a diósgyőri vármúzeumban a Pénzverés Észak-Magyarországon című kiállítás látható egész nyá­ron át. De láthatják majd a miskolciak és a városunkba látogatók Kokas Ignác fest­ményeit, Szabados Árpád grafikáit, Szentirmai Zoltán plasztikáit és Benkő Mariann textilmunkáit. Augusztusban — már hagyományosan — a Művészet című folyóirat ki­állítását rendezi meg a Jó­zsef Attila Klubkönyvtár. Május 30-án lesz az első és október 17-én a befejező hangversenye a Collegium Musicum idei estjeinek az evangélikus templomban. (A tizenegy előadás közül egy kórushangverseny, tíz orgo. naest.) Júniusban és július­ban két-két alkalommal sze­repelnek a Miskolci Szimfo­nikusok a várban. A Kos­suth Művelődési Ház udva­rán — a Muzsikáló Udvar­ban — barokk és reneszánsz zeneműveket hallgathatnak majd az érdeklődők. A há­rom nyári hónapban negy­ven térzenei hangversenyt vártárlat... ad városunkban a MÁV, a Bányász és a Vasas Fúvós- zenekar. Minden bizonnyal fiatalok ezreit vonzzák majd a Va­sas és a Gárdonyi Ifjúsági Park rendezvényei, folklór- műsorai, beatkoncertjei, va­lamint az Ifjúsági Ház rock- udvarbeli hangversenyei. Négy intézmény — a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pont, a Vasas Művelődési Központ, a Vörösmarty Mű­velődési Ház és az Úttörő- ház szervez nyári gyermek­foglalkoztatásokat. Júniusra a Gárdonyi, júliusra az Ady Művelődési Ház várja az idegen nyelvi táborba jelent­kezőket. A jövő nyárra Miskolcot méltóképpen reprezentáló egységes nyári programot kí­vánnak összeállítani; a kul­turális események, műsorok középpontja a vár lesz. Ek­korra már „beáll” az intéz­mények sorába a műjégpá­lya — azaz a helyén nyáron létesítendő szabadtéri szín­pad —. ahol beatkoncerttől filmvetítésig sokféle előadás­ra nyílik majd mód — a* esőtől védetten. sz. a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents