Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-15 / 39. szám
„Minden helyiségben minden lámpa égett...” Maguk javítják EGY TELELŐ MONOLÓGJA Sokoldalú — Ha álmodom, most is mindig csak azt az irtózatos szeptemberi éjszaka lángolását látom, amit, míg élek, soha nem felejtek el. Mindig csak azt, változatlanul. Mást nem. Sohasem. Amíg le nem zuhant a gép, azt hittem, a törökországi körút szép élményei lesznek felejthetetlenek számomra. Szépnek ígérkezett a repülőút is, a naplemente a Márvány-tenger fölött, a játéknak tűnő hajók a nagy vízen, és szépnek ígérkezett a repülőút azért is, mert hazafelé jöttünk, hazaindultunk ... Emlékszem, hogy a csoport minden tagja igyekezett jó kilátást nyújtó helyet biztosítani magának, ezért szinte futottak a géphez. Nekem fájt a lábam, de a társamnak sikerült mégis a gép bal oldalán. a hatodik szakaszban két helyet foglalni. Ez a rész a szárny előtt van. jó helynek véltük. Még akkor sem bosz- szankodtunk, rossz előjelnek pedig egyáltalán nem gondoltuk, hogy az előttünk levő ülés hátuljára szerelt étkezőtálca állandóan lepattant. Újságpapírral merevítettük a helyére ... Előttünk egy idős házaspár ült. Később még előbbre is mehettünk volna, ahol a miskolciak voltak, de aztán meggondoltuk magunkat. Talán a fáradtság miatt nem akartunk előrehurcol- kodni. Nem tudom ... — ... Mondom, az út a tenger felett szép volt abból a nagy magasságból, ahol ezek a korszerű gépek repülnek. Aztán elértük a szárazföldet. Egészen váratlanul bemondták a hangszórókon, hogy leszálláshoz készülünk. Tisztán hallottuk, hogy a szöveg végén elcsuklott a stewardess hangja ... — Alighogy bekötöttük magunkat, azonnal zuhanni kezdett a gép. Én legalábbis így éreztem, de gondolom így is lehetett, mert láttam, hogy a társamnak beszédre jár a szája, de én semmit sem hallottam meg a hangjából, egyáltalán nem értettem, hogy mit mond, hogy mit akar mondani. Pedig nagyon ráfigyeltem. Nemcsak a mozgó szájára, hanem a szemére is. De nem. Egyáltalán nem hallottam, nem értettem semmit. Es ezt nagyon sajnálom, mert ezek lehettek az utolsó szavai. Az utolsók, amelyek nekem szóltak... önkéntelenül is ránéztem az órámra. Negyed nyolcat mutatott, vagyis hivatalosan tizenkilenc óra tizenöt percet. Ebben a pillanatán nagy ütközést éreztem, a biztonsági öv tartott csak meg a helyemen, és nagy robajt hallottam. A gép eleje hirtelen kigyulladt. Ügy éreztem, mintha valami óriási szánkón siklanánk, amely egyre jobban lángol. Ma is hallani vélem az égés pattogó hangját. Aztán a gép szétnyílt, széttört. Előttem az emberek bal és jobb oldalon két ülésenként eltűntek. Hirtelen meg akartam fogni az előttem lévő ülés fogantyúját, de már az sem volt meg. És akkor a társam felé pillantottam, a mellettem levőre, aki ebben a pillanatban ülő helyzetben, üléssel együtt kiesett mellőlem a lángokba. Tudtam, hogy én következem. Előttem és mellettem az üléseken már senki nem volt. Csak a szánkózó gép hatalmas lángjai. Csak a lángokat láttam. Az öv tartott, ez mentette meg az életemet. Aztán mikor a gép megállt, még jobban hallottam az egyre magasabbra csapó lángok pattogását, amely olyan volt, mintha valami óriási tűzön óriási zsírpapírt égetnének. — Aztán hallottam, hogy valaki kiáltott, valami ilyesmit, hogy siessetek, mert robban a gép: A biztonsági övét nem tudtam kikapcsolni, de mivel az ütközéskor meg- tágult, így alatta bújtam ki, és ahogy később mondták, vagy két métert eshettem lefelé, égő farmernadrággal. Aztán én is ugyanúgy elkezdtem futni, mint a többiek. El az égő gép közeléből. Később azt vettük észre, hogy mi, az életben maradottak mégis egy kupacban találtuk magunkat ... — Ha álmodom, most is mindig csak azt az irtózatos szeptemberi éjszaka lángolását látom. Ezután hónapokig a lakásban, a lakás minden helyiségében minden lámpa égett egész éjszaka. És ha álmomból, ebből az álmomból felriadtam, akkor láttam, hogy a bútorok, a lakbérénlakásszövetkezetek Pótmamaszolgálat és sportvetélkedő dezési tárgyak, az asztalok, a székek, a fotelek, a szekrények lassan csúsznak el a helyükről, mint valami filmben. Azt mondják rám is, hogy túlélő vagyok. Éppen ezért azt tartom, hogy, ha lehet, akkor élni kell. Élni kell!... * Nehéz helyzetben van ilyenkor a krónikás. Mint az orvosnak, végig kell néznie, bizonyos értelemben fel kell idéznie mások szenvedését. Ez a kötelességem. Nem fordíthatja el a fejét — mint más halandó —, ha szerencsétlenséggel találkozik. Oda kell kényszerítenie tekintetét. Ilyen és hasonló esetekben — amikor vert sereg katonájaként fejüket tenyerükbe hajtva hallgatnak a szemtanúk, a túlélők, nem szabad zavarni őket, még ha segíteni is akarunk. Hallgatnunk kell, amíg ők hallgatnak, még magukhoz nem térnek a sokkból, és erejük lesz — panaszkodni. Szükséges rossz a mi munkánk ilyenkor. Mégis dolgoznunk, írnunk, beszélnünk, fényképeznünk kell. Mert amikor a szemtanúk hallgatnak, mendemondák születnek. A túlélő, akinek monolón. jót feljegueztük, Válki Ti- borné, Kiszely Erzsébet. Pontosan ezen a napon született a vérzivataros világ 1944. évében. Tizenhat éves kora óta a vendéglátóiparban dolgozik. A sajószentpé- teri Holdfénytől a kazincbarcikai Napfényig. O. J. (Laczó József felvételei) Megyénk lakásfenntartó szövetkezeteinek kezelésében jelenleg 14 508 lakás van. Ez a szám a tervidőszak végére 18 ezerre nő, a lakásokban lakók száma pedig meghaladja majd a 60 ezret. Érthető, hogy ennek a nagy nemzeti vagyonnak a megóvása, a lakóépület-állomány felújítása, karbantartása, javítása mind jelentősebb feladat. így foglalt állást a MÉSZÖV legutóbbi küldöttközgyűlése is, ahol a két nagy miskolci lakásfenntartó szövetkezet (Avas-dél, Kilián-dél) elnöke számos úttörő, a gyakorlat próbáját hellyel-közzel már ki is állt kezdeményezésről számolt be. Az Avas-dél Lakásfenntartó Szövetkezet országosan is egyike a legnagyobbaknak. Négy éve ugyan még csak néhány száz, tavaly azonban már több mint másfél ezer, az idén pedig 2000 lakás tartozott, illetve tartozik hozzájuk. Ügyeiket önálló ügyvezetői rendszerben dolgozó, stabil gárda irányítja. A szövetkezetnél három különbizottságot szerveztek (nő-, műszaki és ifjúsági), amelyek sokat tettek a lakók érdekében (például a pótmamaszolgálat bevezetése, tanfolyamok szervezése, energiatakarékossági kezdeményezések, ifjúságvédelmi őrjáratok létrehozása, sportversenyek szervezése, jogsegélyszolgálat bevezetése — tavaly 148 ügyfelük volt! —, társadalmi munka végzése — 1977: 6420 óra — és egyebek). Az egész megyében egyedülálló, hogy liftszakértői felügyeletet, lift- javító részleget alakítottak, illetve alakítanak ki, s ezek működését az egész megyére kiterjesztik. Saját szakembergárdájuk segítségével már 1979. január 1-től vállalkoznak liftek kis- és középjavítására. sőt nagyjavítására is, nemcsak az Avas-délen, hanem a megye más városaiban is, amennyiben erre szerződnek velük a társszövetkezetek. Felmérték: az idén már 250 lakásszövetkezeti lift üzemel megyénkben, s ez a szám a lakások átadásával együtt tovább nő a tervidőszakban. A szövetkezet elnöke elmondotta: nemcsak szakembereik vannak, hanem megfelelő alkatrészekkel is rendelkeznek. Réegebben működik másik nagy lakásfenntartó szövetkezetünk, a Kilián-délen. öt évvel ezelőtt előrelátóan vállalkoztak egy kísérletre, amely ma már követésre méltó példa, ök alakítottak ki először Borsodban önálló karbantartó szervezetet —az akkor néhány száz lakástulajdonos saját anyagi felelősségére, kockázatára! Vállalkozásuk helyességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1974 óta a karbantartó részleg által végzett munka értéke megsokszorozódott!), 1 millió forintról 8 millióra nőtt. Külön érdemes felfigyelni arra, hogy a 8 millió forint értékű munka 85 százalékát a lakások, épületek karbantartására, felújítására fordították. Természetesen nem volt könnyű eljutni idáig. Szembe kellett nézniük nehézségekkel, de támogatókra is találtak. Tavaly például a megyei tanács szolgáltatásfejlesztési alapjából is kaptak anyagi támogatást. Megszolgálták, hiszen a 60 szakembert (!) foglalkoztató saját karbantartó részleg túlteljesítette tervét, az egy munkásra jutó termelési érték egyetlen év alatt 10 százalékkal nőtt. Ma már ott tartanak ők is, hogy más, nem társult szövetkezetek számára is képesek karbap- tartási-javítási kapacitást biztosítani... Most azon fáradoznak, hogy a karbantartó részleg képes legyen komplett lakásfelújítások elvégzésére is, s úgy, hogy az „átfutási idővel” a lakók elégedettek legyenek. (nyikes) Mit kap a kiskerttulajdonos? Jobb ellátás, nagyobb választék Vetőmagáruház kellene... A tavaszi vetömagellátás idei helyzetéről sajtótájékoztatón számolt be tegnap Horváth István, a Vetőmagtermeltető és -Ellátó Vállalat észak-magyarországi ki- rendeltségének igazgatója. A tájékoztatáson részt vettek a párt-, állami, vállalati és a mezőgazdasági érdekképviseleti szervek képviselői. Kétperces interjút kértünk a miskolci és Miskolc környéki kiskerttulajdonosok nevében. — A vetőmag ellátás tárgyi feltételei nem változtak itt Miskolcon. Nincs, mint másutt, vetőmag- vagy mezőgazdasági áruházunk. Tavasszal gyakori a sorban állás . Mit mondhatunk el az idei tavaszról? — A vetömagellátás tárgyi feltételei ma is rosszak. Az ellátás viszont jobb. Számokban: tavaly 471, idén 498 kereskedelmi egység árul a kistermelőknek tasa- kolt vetőmagot... — Ez nagyobb eladótér? — Is. Más dolog: megegyeztünk az áfészekkel, hogy a következő öt évben ugyanazok a boltok árulnak majd vetőmagot. Pontosabbak, a helyi ismeretekkel gazdagabbak lesznek a rendelések. — Korábban, ha kisütött a nap, megkezdődött a sorban állás. Idén? — Tavaly csak januárban kezdték a tasakos vetőmagok árusítását, illetve szállítását Most már az elmúlt év novemberében. Volt Is forgalom. Elhúzódik az idén, és képletesen nő az eladótér... — Hiánycikkek? — A tavalyi évhez mérten jóformán nincs. Többen kerestek ugyan vörösherét. Lesz. Lencsét, de az sajnos nem a mi profilunk. Keresett cikk lehet néhány virágmag, de az ültetés még messze van és a választék addig bővül... — Mekkora ez a választék? — A kertészkedőknek 186 fajta zöldség, és virágmagot kínálunk. Tavaly 2 millió 300 ezer tasakkal, idén 2 millió 500 ezer tasakkal. — Ez kockázat is? — A kockázatot vállalnunk kell és vállaljuk is. A hiány ugyanis a népgazdaságnak lenne nagyobb kockázat. Hadd tegyem ehhez: új gépeket szereztünk be, gyorsabbá válik a pótmegrendelések teljesítése, őszintén reméljük, hogy idén javul a kistermelőktől való felvásárlás színvonala is, mert ezzel tavaly nem volt minden rendben, és akkor nem csökken a termelési kedv sem... * Egy órával a beszélgetés után, miskolci boltokat jártunk. Félszáraz, félnedves volt a járda. Még nem süt a nap, de a boltokban sem volt csúcsforgalom. Kényelemszerető olvasóinknak ajánljuk, hogy a vásárlással ne várják meg a napsütést. B. G. Béke és barátság Holnap alakítja ki végleges munkatervét a Hazafias Népfront Miskolc városi elnöksége mellett működő Béke—barátság és szolidaritási munkabizottság. Az ülésen megtárgyalják a tavaszi béke. és az őszi szolidaritási hónap programját, az évfordulókkal. állami ünnepekkel kapcsolatos feladatokat. Reklámul Egyszerre vettem meg a Reklámújság idei első számát és A reklám lélektana című könyvet. Egyszerre is olvastam. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. .. Olyan ez, mint amikor a férfiember megházasodik. A szép, csinos, kedves asszonyka mellé kap egy zsémbes, házsártos, idegesítő anyóst is. A Reklámújság 4. oldalán ujjnyi betűk bizonygatják: A TISZA CIPŐ ÁLLJA A SARAT. És a 22. oldal sem állít kevesebbet: AZ ARANYPÓK ÁLLJA A PRÓBÁT. A könyv szerzője viszont állítja: „Beteg a magyar reklám. Nem gyógyíthatatlan, de nem is lábadozó. Állapota évek óta változatlan, stagnáló.. A jobbára vásárlóknak szánt, mindössze 1 forint 60 fillérbe kerülő újságban az Első Bútoripari Egyesülés azzal biztat, hogy „közületeket is kiszolgálunk”. Az SZKIV noszogat, hogy keressem a Szék- és Kárpitosipari Vállalat termékeit. A Chemical állítja, hogy a jövőt és önt (azaz engem) szolgálja. Értesülök továbbá arról, hogy hol találom nagy választékban a VBKM villamos háztartási készülékeit. Egy hosszú nevű vállalat a „Jobb géppel, mint kézzel!” kezdetű mottót ajánlja figyelmembe, azaz hogy vegyek nagy teljesítményű automata csomagológépet... A reklámról szóló könyv indulatos bevezetőjében olvasható: „Egy brazíliai szavanna indián törzsének, a nyambik- váróknak kezén — akik ujjközeik segítségével csak négyig tudnak számolni — elsorolhatnánk a Fabulonhoz hasonló értékű hazai akciókat.” A budapesti népi ellenőrök éppen a minap rótták meg a vállalatokat, mondván, hogy a reklám, és propaganda- munkát többnyire képzetlen emberek végzik, továbbá, hogy nem az árut. vagy valamilyen szolgáltató tevékenységet ajánlanak a nagyérdemű közönség figyelmébe, hanem a céget. Végezetül töredelmesen bevallom, hogy „A reklám lélektana” című, itt-ott vitára ingerlő könyvet többet és tovább forgattam, mint a Reklámújságot. (Igaz, többe is került!) ££ az áldozat talán méltó lesz a jutalomhoz. A Reklámújság ugyanis pályázatot hirdet „reklám célzatú karikatúrák szellemes képaláírásának” elkészítésére. Megpróbálom! Amikorra a következő szám megjelenik, akkorra talán megtanulok reklámul.., ____________ (brackó) I
