Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-15 / 39. szám

.. -a # V, w Naponta hétszázan ingáznak A szabál’, az szabál’ Épül a leányszálló, de engedély nélkül Kinek ne lenne öröm a gyarapodás, a gazdagodás? Ügy is volt, hogy mint ilyenről, csupa ovációval íródik minden sor. A Pa­mutfonóipari Vállalat Mis­kolci Gyárában ugyanis há­romszáz férőhelyes leány- szállót építenek. S mi több, a mi beruházási gyakorla­tunkban szokatlanul rövid idő alatt hozzák tető alá. Üdvözlendő ez, különösen itt, és most, Tudja azt min­denki, hogy az ország textil­ipara milyen munkaerőgon­dokkal küzd. Sok-sok lehe­tőséget fel kellene villanta­ni a nők előtt, hogy beáll ja- nak. vagy megmaradjanak a fonó- és a szövőgépek mel_ lett. Nem könnyű a csábítás, hiszen amit itt nap mint nap csinálni kell, az sem könnyű. Aki csak vendég­ként nézi a gyárat, figyeli a munkásokat, nem is tudja igazán. Csak az, aki bele is kóstol. Albérletbe kényszerülnek Nem csoda hát, ha a vál­lalat munkaerő-megtartó té. nyezőnek tekinti az épülő le­ányszállót. Ma még sokan laknak albérletben, s nem is a legrózsásabb körülmények között. Igaz, a vállalat fizet egy csekélyke hozzájárulást. (Hétszázan pedig naponta ingáznak.) A hatemeletes, házgyári elemekből épülő szállóban barátságos, máso­dik otthon várná a pamut- fonós lányokat. Minden szinten főzőfülke, hűtőszek. lények, televízió. Egy közös nagy könyvtár és társalgó lenne benne, betegszoba és elkülönítő, szóval minden, ami egy korszerű munkás- szálló fogalmába belefér. Sőt, nem lenne gond az ipari tanulók elhelyezése sem. Az iparág vezetői is isme­rik a témát, s nem fukar­kodtak. A 39 milliós beruhá­zásból az állam 36 milliót adott. S mi több, már jó elő­re megelőlegezte. fis itt vegyül az örömbe az ’"üröm. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy azok az em­berek — a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói —, akik most tartó­pilléreket emelnek be daru­val, tudják-e, hogy engedély nélkül építkeznek? Jogerős építési engedély ugyanis még nem látott napvilágot. Egy­szer már volt, de visszavon­ták. Igaz, Homér József, a vál­lalat főmechanikusa, a be. ruházás gazdája és dr. Szi- gethy Tibor igazgató „tartja a hátát” a következménye­kért, de mint mondják, a ri­zikót vállalni kell. Addigra megszüntetik D 0 Miért is járják ezt a kál­váriát? Pár száz méternyire tőlük a Településtisztasági Szolgáltató Vállalat fekália- bekeverést végez. Ettől az objektumtól a közegészség- ügyi előírás szerint minden­féle épületnek egy kilomé­terrel távolabb kellene lenni. De a szabály, az szabály, így is van rendjén. Ki akarná nap mint nap a legyeket hajku- rászni? De... ‘A fekáliabe- keverést 1979. március 1-étől megszüntetik. Áttelepítik, mindössze 300 ezer forintos költséggel. Emiatt lóg a leve­gőben egy olyan építés, ami ennek több mint százszorosa. Sőt, a szálló csak akkor nyíl­na meg, amikor ezt a telepet már szanálták. Miért ne le­hetne addig nyugodtan foly­tatni az építést? Az ügynek már regénye, nagy stósz irodalma van. Gyártja mindenki a maga posztján a kérelmeket, a fel­lebbezéseket, a határozató, kát, az engedélyt és a visz- szavonást. Az egyik fiókból csúszik a másikba. Ott egy időre megpihen, majd to­vábbvándorol. Faramuci helyzet, hogy ilyen nehezen akarjuk befogadni ezt a „pár milliócskát". Pedig fel kel­lene érte már mutatni vala­mit ... OLÁH ERZSI Miskolc és agglomerációja A városfejlesztés vezérfonalául szolgáló általános rendezési tervet 1970-ben hagyta jóvá a kormány. Kidolgozásához azonban körülbelül tíz évvel korábban láttak hozzá, így más­fél évtizedes helyzetelemzéseken, vizsgálatokon alapszik. Az­óta pedig sok víz lefolyt a Szinván, s a város társadalmi és gazdasági életében beállt változások sürgették a terv felül­vizsgálatát. Szükségessé tette továbbá a terv felújítását az is, hogy fokozódott Miskolc és a vonzáskörzetébe tartozó tele­pülések, másképpen fogalmazva: a város és agglomerációjá­nak egymásrautaltsága. Kézenfekvő, hogy a városi tanács párhuzamosan ké­szítteti el az agglomeráció­fejlesztési tervet az általá­nos rendezési terv felülvizs­gálatával. Hiszen e kettő — mint már utaltunk rá —- ezer szállal kapcsolódik egyj máshoz. A minap a városi tanács végrehajtó bizottsá­gának ülésén tájékoztatót hallhattunk róla, hogyan ha­lad a tervezési munkával a Városépítési Tudományos és Tervezőintézet. CSAK 1980-RA Rövidesen hozzá kell lát­ni a város következő ötéves tervének kidolgozásához, és a tanács vezetői azt remélték, hogy e munkában az újjá­született általános rendezési tervre is támaszkodhatnak. A budapesti szakemberek azonban csak 1980-ra tudják befejezni a felülvizsgálatot, mert — mint a végrehajtó bizottság ülésén elmondták — hiba lenne elszakítani az i agglomerációs terv készítésé­től. De ha a vártnál távo­labbra is tolódott a határidő, segíteni tudnak a középtávú tervezésben, hiszen máris sok vizsgálati adattal ren­delkeznek. A részszámításo­kat készséggel bocsátják a városfejlesztők rendelkezésé­re. Egyébként ez év dereká­ig — a többi településével együtt — elkészítik Miskolc tizenöt éves lakásépítési tervjavaslatát is. Lesz tehát anyag bőven a folyamatos konzultációhoz! PILLANTÁS A JÖVŐBE A tervező szakemberek abból indulnak ki, hogy Miskolc dinamikusan nö­vekszik a következő évek­ben is. A népesség száma 1995-re eléri a 235—243 ez­ret. 2010-ben 270 ezer, 2050- ben pedig körülbelül 340 ezer lakosa lesz városunk­nak. Könnyű belátni, hogy ilyen mértékű fejlesztés a város jelenlegi területén nem valósítható meg, hiszen máris fogytán vannak az építési területek. Miskolc te­hát túlnyújtózik majd hatá­rain, arról azonban még ko­rai lenne beszélni, melyik irányba és meddig. A város fejlődésének fő mozgatója — mint eddig is — az ipar lesz. A munka­erő-tartalékok máris kime­rültek. ezért csakis intenzív iparfejlesztésről lehet szó a jövőben. Ezt sürgeti egyéb­ként az a tény is, hogy a megye vegyipara egyre „iz­mosodik”. és várhatóan nö­vekszenek az agglomeráció, ban a munkaeVő-feszültsé- gek. A tervkoncepciók között szerepel a város szellemi bá­zisának erősítése, egyebek között olyan új oktatási in­tézmények idetelepítésével, melyek nem a műszaki, ha. nem a humán tudományokat képviselik. (békés) • • Üzemeink Veszprémben Az üzemtörténet-írás mű­velői találkoznak országos értekezleten, március 3-án, Veszprémben. Megyénkből hat meghívottja van a ta­nácskozásnak, amelynek al­kalmából üzemtörténet-írási kiállítást is rendeznek. Mis­kolcról a Pamutfonóipari Vállalat Miskolci Gyára, a MÁV Járműjavító, az ÉSZAKTERV, az ÉÁÉV és a Miskolci Közlekedési Válla­lat üzemtörténeti dokumen­tumait állítják ki. „Tanítsa meg a családját helyesen közlekedni^ Yetélkedősoroxat Mielőtt hazánkban beve­zették a nemzetközi közle­kedési szabályokat, széles körű oktatási akciót indítot­tak. Borsodban 1975-ben 120 ezer gépjárművezetőt tar­tottak nyilván, akik közül 84 ezren vettek részt szer­vezett oktatásban és 70 ez­ren tettek sikeres vizsgát. 1976-ban a balesetek szá­mának nagymértékű csökke­nése bizonyította, hogy a jogszabályalkotók elméletét a gépjárművezetők helyesen alkalmazták a gyakorlatban, Noncsi-változatok Noncsi, azaz Noémi, ötesztendös hajadon. Lépcsőházi szomszédunk. Pici kora óta isme­rem, a szem :m előtt növekszik. Jó barátságban vagyunk. Noncsi nem átlaggyerek. Gyönyörű kis kölyök. Filigrán porcelánbaba, a szeme kék, szőke haja fiúsra nyírva. Hanem a beszélőkéje, az még csak az átlagon felüli! Olyanokat mond, hogy ... Szóval, hogy milyeneket, abból állítok most össze egy csokrot. „Kiszólásaiból” egyéb­ként valóságos gyűjteményem van .. , jjc Átadási határidő: 1978. december 31. Még csak ovis, de a betűk egy részét már ismeri és tízig számol is. A minap a mamá­ja oktatta. — Ide figyelj, Non­csi. Van hat almád. Ebből kettőt elaján­dékozol a pajtásod­nak, akkor mennyi marad neked? Noncsi töri a fejét néhány pillanatig, majd nagy komolyan így szól: — öt. — Dehogy. Számolj csak. Hatból kettő ... Na mennyi az? — öt. — Na de, ha hat­ból kettőt odaadsz, miért marad öt? — Azért — mondja öntudattal —, mert nem ajándékozok oda egyet se is. — Enyje. Ha nem adsz a hatból egyet se (is), akkor megmarad a hat. Noncsi arca felra­gyog. — Csak öt marad. Mert egyet megettem! Noncsi gyakran áT- látogat hozzánk. A minap este éppen va­csora közben csönge­tett. Bejött a kony­hába és beleszippan­tott a levegőbe. — Csókolommitesz- tek? — Pörköltet, Hoked­livel. Kérsz? Megvonta a vállát. — Hót«,. én már vacsoráltam. — Néz­te, nézte a lábast, majd bizonytalanul azt mondta: — De ha nagyon akarjátok. társadalmi munkában még ráteszek egy la­páttal ... Noncsiért a papája jött át egyik este. aki nagy Fradi-drukker. afféle vérmes szur­koló, aki kölni képes’’ a csapatáért. Nos, érkezése qlótt éppen — biztatásom­ra — kórusban mond­tuk Noncsival — mi­vel én nem vagyok Irodista —.hogy: Fűi. fuj, Fradi! Fuj. fuj Fradi!... Noncsi megérezte a csöngetésből, hogy a drukker-papa jön. ezért előrelátóan és diplomatikusan a fü­lembe súgta: Ne mondd mea Ottónak — jobb perceiben így hívja az apját, főleg ha az nem hallja —, hogy... tudod ... a Fradit... Megegyez­tünk. — Noncsi, sipirc hazafelé! — Nem! — maka- csolta meg magát az amazon. — De igenis, még­hozzá tüstént! — Mi még beszél­getünk ... — Azt mondtam, hazafelé! Noncsinak lebigy- gyedt az ajka, szemei nedvesek lettek. — U-úgy! Akkor azért is: Fuj, fuj, Fradi! Es még egyet a gyűjteményből... Annak idején — nem is olyan régen —, amikor a tévé Vi­téz László hőstettei­vel szórakoztatta a gyerekeket, Noncsi a fejébe vette, hogy ő is egy Vitéz László. — De Noémi — mondtam neki —, hogy lehetnél te Vi­téz László. Hiszen a Vitéz László fiú, te pedig kislány vagy. Töprengett, töpren­gett a gyerek, majd kellő megfontoltság után így szólt: — Tudod, az még majd kiderül. Még ki­csi vagyok... — a illetve óvatosan vezettek. El­lenben a következő évben némi lazulás volt észlelhető. Az új KRESZ oktatásában főleg a gépjárművezetők képzésével foglalkoztak és a gyalogosok, a legnagyobb számban közlekedők tanítá­sát a társadalmi szervek vé­gezték — az erőfeszítések el­lenére gyengébb eredmény, nyel. A balesetek előidézői között a gyalogosok aránya feltűnően megnőtt. A Borsod megyei Közle­kedésbiztonsági Tanács most új mozgalom indítását kez­deményezte, abból az elvből kiindulva, hogy a gépjármű- vezetői engedéllyel rendel­kezők taníthatnák család, tagjaikat a KRESZ-re. A tanácskozásra meghív­ták a legtöbb hivatásos jár­művezetőt foglalkoztató nagyvállalatok, így többek között a VOLÁN, az ÉPFU, a Lenin Kohászati Művek, a Diósgyőri Gépgyár szállítási osztályvezetőit és az Autó­klub oktatásirányítóit. „Tanítsa meg a családját helyesen közlekedni” eine, vezéssel vetélkedősorozatot indítanak. A járművezetői engedéllyel rendelkezők csa­ládjuk két, de legfeljebb öt tagjának oktatását vállalhat­ják, akikkel jelentkezhetnek a vetélkedőre. A téma: a gyalogos és kerékpáros köz­lekedés szabályainak isme­rete. A vállalati selejtezők után az első helyezett családok jogot szereznek a városi döntőben való részvételre, ahol az első díj 3000, a má­sodik 2000, a harmadik 1000 forint és több vígaszdíjat is kiosztanak. A vetélkedő dön­tőjében minden versenyző család ajándékot kap. A szervezési munkát megkezd­ték. A jelentkezés és a ve­télkedőfordulók lebonyolí­tásának módját és határ, idejét később ismertetik. A Magyar Rádió miskoM stúdiója a mozgalom felett védnökséget vállalt, és folya- matosan tájékoztatja a hall­gatókat a vetélkedő alakulá­sáról. A DH várospolitikai fóruma

Next

/
Thumbnails
Contents