Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-11 / 36. szám
ha nem lesz Galéria Képzőművészek tanácskoztak A Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezete megtartotta idei első félévi rendes ülését. Mazsaroff Miklós művészeti titkár számolt be az 1977-es év munkájáról, értékelte az elmúlt esztendő észak-magyarországi képzőművészéti eseményeit, majd ismertette, illetve elfogadásra javasolta az 1978-as munkatervet. Tárlatok, engedély nélkül 318 kiállítás volt tavaly területünkön — Borsod, Heves és Nógrád megye 28 szövetségi és 68 Alap-tagja dolgozik az észalc-magyarországi szervezetben —, ezek közül kiemelkedett a IX. miskolci grafikai biennále, melynek anyagát bemutatták Varsóban, és hamarosan Szófiában rendeznek belőle kiállítást. A X. biennáléra reprezentatív kiadványt kívánnak megjelentetni az eddigi biennálék anyagából. Félő azonban, hogy nem lesz folytatás. Mert ha Miskolc nem biztosít az ideiglenes Galéria helyett megfelelő kiállítótermet, elveszik városunktól a biennále rendezési jogát. Az idei évre 327 kiállítást terveznek Észak-Magyaror- szágra, ám ez a szám — mint a beszámolót követő vitából is kiderült — nem feltétlenül jelent minőségi előrelépést. A művészek egyelőre megvalósíthatatlan óhaja, hogy műveik megfelelő körülmények között kerüljenek a közönség elé. A kiállításokkal kapcsolatban sok szó esett az amatőrökről, illetve • az engedély nélkül megrendezett tárlatokról, és a zsűrizés — a zsűritagok kiválasztásának — rendjéről. Nógrádhoz és Heveshez hasonlóan megyénk képzőművészei is szeretnének szorosabb kapcsolatot kialakítani az üzemek dolgozóival, szocialista brigádjaival, ehhez kérik az illetékesek támogatását. És ahhoz, hogy — ugyancsak a szomszédok példájára hivatkozva —, Miskolcon is méltó körülmények között fogadhassák a testvér képzőművészeti szövetségek alkotni érkező vendégeit Világhét és etikai bizottság Az elmúlt év képzőművészeti világhetének rendezvényeinél tartalmasabb programokkal kívánják felhívni a figyelmet az 1978-as témára. Ezúttal „az utca művészete, esztétikája” áll majd középpontban. Az ülésen tervbe vették helyi etikai bizottság megalakítását, melynek mindhárom megyéből egy-egy képzőművész lesz a tagja. Kijelölték az 1978-as teendők munka- bizottságainak felelőseit, majd tiszteletbeli tagok felvételéről szavaztak. Sz— Villantó Új székházban Széchenyi út 73. Az Északmagyarországi Horgászegyesület új székhaza. Ezekben a napokban nagy a nyüzsgésforgás, a horgászok készülődnek a negyvenedik, jubileumi közgyűlésükre, amely egyben küldöttgyűlés is lesz. Jelenleg a megye városaiban küldöttválasztó gyűlések vannak. A miskolcit február 26-án tartják. A Borsod—Miskolc Horgászegyesület, a jogelőd, 1938-ban alakult, s az Északmagyarországi nevet 1955- ben négy miskolci és egy vidéki (a szerencsi) egyesület összefogása után vették fel. Akkoriban mindössze 500 tagjuk volt, ma pedig már 4500 felnőtt és 1500 ifjú horgászik vizeikben. S nem is akárhogy. Befejeződött a fogási eredménynaplók összesítése, 1977-tíen több halat fogtak, mint a megelőző esztendőben. Saját vizeikről 55 ezer, míg más kezelésben levő vizekből 15 ezer kilogramm hal akadt horogra. Az elmúlt hónapban, a Hernádon levonuló szennyeződés nem okozott olyan nagymérvű halpusztulást, mint az 1973-as, amikor elég jelentős mennyiségű méreg került a folyóba. Most főleg paducok pusztultak. Igaz. a székház még nagyon új. de benne az élet már a régi. A mostani „halínséges” napokban kedden és pénteken 5 órától 9 óráig tart nyitva a klub, a könyvtárból zömében érdekes horgászkönyveket kölcsönözhetnek, társasjátékok, s a jövő héttől már filmvetítés is várja a horgászokat. Az egyesület egyébként a farsahgot is megünnepli: február 18-án lesz a báljuk. LS. Krúdy centenáriumára készülnek Nyíregyházán, Krúdy Gyű. la szülővárosában emlékbi. zottságot alakítottak az író születésének közelgő centenáriuma alkalmából. A megyei tanács az évforduló alkalmából pályázatot hirdet a Krú- dy-életmű irodalmi és képző- művészeti feldolgozására, míg a nyíregyházi Krúdy Gimnázium országos középiskolai szövegmondó vetélkedőt szervez. £ A Radnóti Miklós színpad „Volt egyszer egy kabaré” címmel bemutatta új zenés, táncos, szórakoztató műsorát, amelyet több neves szerző írásaiból Bodrogi Gyula rendezett. Képünkön: az előadás egy részlete. (Pólya Zoltán felvétele) Indiaiak ősi tudománya Tara Csandra doktor, a kanpuri orvosi egyetem dékánja már tíz éve gyűjti az ősi indiai sebészeti eszközöket. Nemrégiben bemutatta gyűjteményét kollégáinak, akik India legkülönbözőbb pontjairól érkeztek Kanpur- ba, a 36. sebészkonferenciára. A gyűjteményben többek között műtőkések, csipeszek, fogók találhatók. Csandra szerint az ősi indiaiak 126- féle eszközt használtak, és a legbonyolultabb operációkat is elvégezték. Csandra gyűjteményének több darabja meglepően hasonlít a mai eszközökre. Ez is meggyőzően bizonyítja az ősi indiai sebészet különleges adottságait A Gyermekváros segítői Amióta benépesült a miskolci Gyermekváros, szinte naponta jelentkeznek szocialista brigádok és magános személyek, akik meg akarják szépíteni a szülői szeretetet és íftthont nélkülöző gyermekek életét. Tavaly több mint nyolcszázezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A Lenin Kohászati Művek Allende szocialista brigádja vállalta és folyamatosan javította a villamos berendezéseket, szerelési munkákat végzett és kijavította a háztartási gépeket. A VOLÁN 3. számú Vállalat dolgozói -gondoskodtak a gyermekek szállításáról kirándulások és üdülések alkalmával. A kis város lakói csehszlovákiai körutat és balatoni kirándulást élvezhettek a volánosok jóvoltából. Dicséret illeti a miskolci Fodrász Szövetkezet kollektíváját is, amiért díjtalanul rendben tartják a gyermekek haját. Munkájuk értéke tavaly meghaladta a harmincötezer forintot. A Hejő- csabai Cement- és Mészmű szocialista brigádjai a vízvezetékek és a csatornahálózat karbantartásáról gondoskodtak. És sorolhatnánk tovább a példákat. Minden elismerést megérdemelnek azok az édesanyák és családok, akik egy-egy apróság patronálását vállalják és „második szülőként” sokféleképpen gondoskodnak róluk: hétvégeken otthonukba hívják és szeretettel veszik körül fogadott gyermekeiket. A gyermekváros igazgatóságának véleménye szerint a „kapuk nyitva vannak”; szívesen veszik, ha akadnak önzetlen, gyermekszerető emberek, akik egy-egy fiatal életútját segítik egyengetni. Röpülj páva Borsod megye a nyolcas döntőben Mekkora Borsod-A.-Z. megye? Nagy? Kicsi? Gazdag? Szegény? Mi, akik itt élünk, nem is érzékeljük, mert csak ritkán kényszerülünk arra, hogy viszonyítsunk, összemérjük magunkat másokkal. Szó sincs arról, hogy ez a megye tehetségtelenebb lenne, mint más! Csak éppen ösztönözni kell, felfedezem és támogatni (vagy vonzani?) ezeket a tehetségeket, okosan „gazdálkodni” velük! Hogy ez mennyire így van, azt éppen a Röpülj páva! tegnapi fordulója tanúsítja. Kevés megyénk van, amelyben ennyi szín, mert ennyiféle táj, történelmi tradíció található együtt. (Elég tudatos-e ez megyénkben? Élünk-e ennek a mozgósító erejével?) S hányfajta életforma létezett és él még ma is ebben a tarka megyében! A Bodrogközben pl. a nagy folyószabályozásig az ősi halászó-csikászó-pákászó vízi élet, sajátos állattartás, Gömörben a jóízű palóc szokások, munkás-hagyományok (Ózd, Borsodnádasd stb.); Mezőkövesd környékén a summás élet dalai és a szép népviselet stb., stb; Nem folytatjuk a sort, mert csupán jelezni kívántuk, hogy ha jól gazdálkodunk, akkor kiderülhet, hogy a bőség zavarával küzdünk! Mit kaptunk vissza ebből a tegnap esti műsorban? ízelítőt. S itt kell szólnunk ennek a versenyformának az előnyeiről és hátrányairól. Emlékszünk? Az előző Röpülj páva! versenyek az egyéni teljesítményekre épültek. Lényegében egyfajta tehetség- kutatás, illetve leletmentés volt: kitűnő énekeseket, táncosokat stb. „fedezett fel”, a szó jó értelmében divatba hozta a népdalt, népművészetet. A siker is az egyéné volt, illetve az együtteseké, s ennek óriási az ösztönző ereje! Ez, a mostani megoldás viszont inkább a megyét, mint az egészet méri meg, a hangsúly eltolódik a szervezésre, rendezésre, a feltárógyűjtő munkára: nagyobb kört érint: néprajzi (pl. dr. Bodó Sándor stb.), zenei- tánc-sziakembereket (pl. Stol- lár Béla stb.), és a sok-sok „névtelen”, de lelkes pedagógust, akik az alapokat lerakják, a hagyományok ápolására, szeretetére nevelik a gyerekeket (lásd pl. Cigánd- kisiskolások; Szentistván- óvodások. Ezek a pedagógusok megérdemlik az elisme- rést-jutalmat.) Tehát arról van itt szó, amire a bevezetőben utaltunk: ismerjük-e igazán, tudunk-e gazdálkodni a hagyományainkkal, a megye szellemi kapacitásaival? Ha jól élünk vele, akkor valóban mozgósít hatja az egész megyét! Az egyéni becsvágyat befogja a kollektív-tudat vitorlájába. Mert mindkettőre egyformán szükség van: az én, az individuum önmegvalósítására és a mi: az összetartás, az együttvagyunk, egyet akarunk tudatának az erősítésére, amit egyszerűen lokálpatriotizmusnak nevezünk. Hogyan szolgálta ezt a borsodi műsor? A zsűri döntése szerint eredményesen, s ennek okkal örülhetünk, ehhez joggal gratulálhatunk! Valóban színes és gazdag, sőt egy kicsit már zsúfolt is ez a műsor. De jogos volt az a kérdés is, amit a „társadalmi zsűri” egyik tagja tett fel: az ifjúság mennyire ismeri, becsüli, éli ezeket a hagyományokat? S itt nyilván nem, nem elsősorban a drága matyó ruhák viseléséről van szó ... A kérdést Budapesten tették fel, de itt kell válaszolnunk rá! S ez nem ünneprontás akar lenni! örüljünk ennek a sikernek (már csak azért is, mert oly ritka...), amely kötelez. (horpácsi) A legnagyobb Közép-Ázsia legnagyobb könyvtárát építik Taskent- ban, Üzbegisztán fővárosában. A könyvtár a tervek szerint több mint nyolcmillió kötet befogadására alkalmas. HÉTFŐTŐL _ február 13-18-ig SZOMBATIG [»a) i A MISKOLCI CENTRUM ÁRUHÁZBAN NDK* CSEH LENGYEL ÉS HAZAI Szalonképessé vált Mi pótolhatná a farmert? KOZ/ylETIKAI KIÁLLÍTÁS AZ I. EMELETEN TANÁCSADÁSAI O “ 12 IG 14 “18IG Senki, még csak távolról sem gondol arra, hogy a farmer valaha kimehet a divatból. A farmerrel valahogy ügy áll a dolog, mint az autóval: amíg nem pótolja egy teljes értékű másik, használják. Mi tudná pótolni a hanyagul elnyűtt, viseltes, agyonmosott, kirojtosodott, gyönyörű farmert? A klasszikus, indigóval festett, pamutból készült, valódi blue jeansnek — a farmernek — a következő tulajdonságai vannak. A strapabíró, nehéz anyag vásárláskor még merev. Ha a farmer divatosan, szűk, olyan szorosan fogja körül a csípőt, mint egy satu és csak egészen különlegesen hullámzó járás lehetséges benne. A farmer csak akkor kényelmes, ha kinyúlottan, agyonmosottan „lóg” viselőién. A farmer minden mosáskor többé-kevésbé összemegy, egyre inkább kifakul, i viselés során kitöredezik a •'irrásnál. Ha a farmert nem ülőn mossák, szép kék színét szívesen átadja a világosabb ruhadaraboknak. Habár a farmer egyszerű ruhadarab és tömegszériában készül, viszonylag drága. A farmerből nagy üzlet lett. Mert a változás és a felszabadulás vágya — az öltönyviselés alóli felszabadulás vágya is — nemcsak a fiatalok öltözködését befolyásolta. Maga a fiatalos külső vált divattá. Az egykori munkanadrágból szabadidő-öltözet lett. Először klasszikus formájában viselték, majd előállítói újabb meg újabb díszítésekkel látták el és alakították a divat szerint. Virágocskák, foltok, szegések jöttek és tűntek el, farmeranyagból készült könyvborítókat, kézitáskákat kapott hátára a divathullám. Rövid idő alatt befutott a „talpig farmerben” módi. Az ..előkelő” farmer bársonyból, kordból, sőt arannyal átszőtt anyagból is készülhet. Szó ami szó, a farmer mindenütt szalonképes viseletté vált, és egyformán hordják a gyerekek, s még a középkorosztály felső határát „súroló” hölgyek és férfiak is.
