Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-06 / 31. szám
a miskolciaké a szó Ottfelejtett kirándulók Nagyon régen járom füstös városunk gyönyörű környékét, s örömmel tapasztalom, hogy egyre többen hódolnak a szabad természetnek. Különösen a kisgyermekes szülők köréből gyarapszik a kirándulók tábora, ami a jövőre nézve is biztató, hiszen már pici kortól egészséges kikapcsolódásra nevelik ily módon a jövő nemzedéket. Amennyire örvendetes ez, annál szomorúbb, hogy a kiránduló tömegek közlekedése — enyhén szólva — bizonytalan. A Bükkbe ugyanis azok is ki szeretnének jutni, akik — kicsi gyermekeik vagy egészségi állapotuk miatt — nem képesek tíz kilométereket gyalogolni, hogy a vágyott területen töltsék idejüket. Számukra természetesen ott volna a Volán távolsági járata. Csakhogy kockázatos vállalkozás számítani rá, mivelhogy egyre több a „fóka”, s kevés az „eszkimó”. Vasárnaponként gyakorta tömötten érkezik a busz már a Marx térre is, lemaradnak a vasgyáriak, városközpontiak. S még ők a szerencsésebbek: legfeljebb — lógó orral! — hazaballagnak. De... ... ha sikerül kijutni, akkor hogy jön haza az emberfia? A lemaradás réme megkeseríti a kirándulás örömét. Van, aki olyannyira tart a lemaradástól, hogy már a 12.45-kor visszainduló busszal hazamegy, bár szívesen maradna még. Ám, ha a háromnegyed 4-kor vagy 5 órakor induló járatot kísérli megvárni mondjuk a Rókafarmon, többnyire úgy járhat, mint például mi is, január 29-én. Otödmagamnak — köztünk egy 5 esztendős gyermek — mutatta meg a sziluettjét a menetrendszerűen érkező busz. Pár perc múlva egy másik suhant el mellettünk, mintha ott 6em lettünk volna. Mindkettő tömött volt, s otthagyott bennünket a teljes bizonytalanságban: lesz még mentesítő vagy Köszönöm, doktor úr! Súlyos betegen, mentővel szállítottak január 10-én a füzérradvá- nyi kórházból Miskolcra, a Megyei Tüdőgyógyintézetbe. Az élet és halál közötti állapotban voltam. Dr. Varjas József osztályvezető főorvos küzdött az életemért. S míg csak túl nem jutottam a krízisen, állandóan mellettem volt, bár a hivatalos „munkaideje” ré- ges-rég letelt. Hiszem, hogy ennek a kitartó küzdelemnek köszönhetem: ma már saját kezemmel írhatom e sorokat. Hálával tartozom az osztályon dolgozó ápolónővéreknek a kötelességükön felüli gondosságukért, áldozatos munkájukért. És nemcsak a magam nevében szólok. A nyolcas kórteremben valamennyi betegtársam nevében is. Köszönjük annyi fáradságukat, hivatástudatból fakadó annyi munkájukat, „amennyit ember megköszönni tud”! Körösi László Sátoraljaújhely, Tűzoltó tér 7. sz. Mi mennyi? Avasi morzsák Szög a kolbászban Már van annak pár hónap., ja. hogy egy Zsiguli személy- gépkocsi kidöntötte a 2-es buszmegállóban (a vasúti felüljáróval szemben) levő villanyoszlopot. Azóta is ott díszeleg, nem szúr szemet senkinek. S az sem, hogy közvilágítás sincs! Rovatunkban múlt év december 1-én szóvá tettük a Testvérvárosok útja 36. számú épületnél levő korlát nélküli lépcsőfeljárót. Az ott lakók, s a bölcsödébe járó szülők nevében kértük, hogy a veszélyes lépcsősor mellé mielőbb helyezzenek el kapaszkodó korlátot. Nyeste Sándor, a Miskolci Beruházási Vállalat főmérnöke ígérte: a kérésnek eleget tesznek. Ígéretét nagyon rövid időn belül beváltotta. Az utca lakói ezúton köszönik meg a gyors intézkedést. Tulajdonképpen nem any- nyira értetlen az ember, mint amennyire képzelik. Mert először is: azt, hogy helyet kell kapni egy vásáron, azt mindenki érti. Azt is. hogy a hely szűkös, tehát egy-egy megér (mondjuk) néhány forintot. Ez lenne a helypénz. De mondhatom úgy is, egy helynek a díja, ez esetben helydíjról lenne szó. Idáig minden vásáron tartózkodó érti. Azt is, hogy mindez — ha összegben mondjuk, ha anélkül — tétel. Sőt, még az is közérthető, hogy minek mennyi az ára. Csak egyet nem értek: milyen az a sovány sertés? Hány kilónak és hány hónaposnak kell lennie? Mert ugye, ha száz kilón alul van, és szeretném eladni, akkor az nekem, az eladónak; sovány. A vevőnek száz kilón aluli, de hízó. És ekkor kezd vitába az eladó, a vevő, aminek a helypénzszedők sem tudnak véget vetni, tudniillik, szerintük megvan az legalább százegy kiló, ami fölött ugye..D. T. B. Van viszont egy másik kérésük, amelynek teljesítésére korábban — szintén tavaly — ugyancsak ígéretet kaptak a beruházási vállalattól. Mégpedig az, hogy a 2-es buszmegállóval szemben is létesítsenek feljáró lépcsősort. Ez különösen indokolt azóta, amióta átadták az új ABC- áruházat, s megnyílt a Piramis étterem. Ezekhez a létesítményekhez elég nagy kerülővel lehet lépcsőn feljutni; A bátrabbja — a fiatalok — nekivágnak a domboldalnak. Csakhogy: jön a tavasz, s a parkos részt keresztül-kasul gázolják. Jó lenne, ha ezt az ígéretet is oly gyorsan valóra váltanák, mint az előzőt. M. G. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Szerkeszti: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 352? Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 A sok bába között elvész a gyerek? sem, vágjunk neki gyalog, vagy várjunk még? Egy ideig toporogtunk, áztunk, fáztunk, aztán elindultunk Hollóstetőre. Ott már „csak” 80 percet kellett még várakozni, amikor feltűnt egy — a Rókafarmon látott buszoknál is tömöttebb — kocsi. A különbség „csupán” az volt, hogy ennek igen rendes volt a vezetője. „Bepréselt” bennünket, jóllehet Hollóson már vagy húszán voltunk. Eddig a nagyon sokunk problémája. Es ez csak egy va- sránap az ötvenháromból. Jó lenne, ha a hátralevő vasárnapokon az eddigieknél jobb megoldást találna a Volán a kirándulók tömegeinek közlekedtetésére. Szóráth Sándorné Miskolc, Gyula u. 30. sz. Nem kell félni a nyertesnek! Olvastam a DH január 28-i számában a Nem könnyű a nyertesnek című cikket. Az abban foglaltak késztetnek arra, hogy az alábbi kérdéseimre őszinte választ kérjek önöktől, mert ezek közszájon forognak. 1. Igaz-e, hogy azoknak, akik egymillió forinton felüli összeget nyernek a totón vagy a lottón, azoknak nem fizetik ki a teljes összeget? A millión felüli nyereménnyel csak akkor rendelkezhetnek, ha például házépítésre, telek- vagy üdülővásárlásra akarják fordítani? 2 .Igaz-e, hogy a millión felüli nyereményekért az OTP nemcsak, hogy nem fizet kamatot, de még a nyertesnek kell a nyeremény megőrzéséért díjat fizetni? Fáradozásukat előre is köszönöm, szíves válaszukat várom. Sipeki László Miskolc, Gyula u. 9. sz. A szíves választ ezúttal az OTP megyei igazgatóhelyettese, Kolla György adja: 1. Nem igaz. Jelenleg általában 3 millió 600 ezer forint például a lottó-főnye- temény. Ha a nyertes magával akarja vinni, viheti. Csak jó nagy bőrönddel menjen az OTP-be. 2. Ez sem igaz. Sőt! Speciális, évi 6 százalékos kamatot adó betétlehetőséget kínálnak neki. Ha ugyanis 3 évre ilyen betétbe helyezi nyereményének a tetszés szerinti hányadát. Kétéves lekötésnél 5 százalék. egyévesnél 3 százalék a szavatolt kamat. Csak akkor nincs kamat, ha egy éven belül „mozdítja” a betétet. Akkor is csak a kivett összeg után nem jár a pluszpénz. A maradék természetesen kamatozik. Az OTP ugyanis nem tesz különbséget, hiszen a mi lottó-nyerteseink is tisztességgel megvásárolják millióikat. 3 forint 30 fillérért — mint tudjuk. .Egy teherautó — amely a volt borsodi nyomdaépület tatarozásából visszamaradt anyagokat szállította el — január 24-én leszakította a villanyvezetéket a Széchenyi úti dufart alatt. És nemcsak ott rongált: az udvarban a tetőtartót is megnyomorította, emiatt a Széchenyi út 95. szám alatt a közvilágítás megszűnt — tette’ szóvá Németh Sándor, Miskolc, Széchenyi út 97. sz. alatt lakó olvasónk. * Lassan két hete történt tehát a galiba. Igaz. a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat (a gépkocsi gazdája) Ezt kérdezi Szabán Vilmos miskolci olvasónk. A magánkereskedelemről a múit év július 1-től hatályos 1977. évi 15. számú tvr. és a végrehajtásáról szóló 13/1977. BkM. számú rendelet tartalmaz renlelkezéseket. A rendelet egyértelműen kimondja, hogy magánkereskedői tevékenységet magánkereskedői igazolvány alapján lehet folytatni. Ezt az engedélyt a helyi tanács kereskedelmi feladatokat ellátó szakigazgatási szerve adja ki a jogszabályban meghatározott vagy a belkereskedelmi miniszter által engedélyezett szakmákra. A magánkereskedői igazolványban meg kell határozni a magánkereskedő szakmáját és telephelyét. Országos vásáron (hetivásáron, hetipiacon, búcsún, alkalmi ünnepi vásáron, autóvásáron) az a magánkereskedő árusíthat, aki magánkereskedői igazolványát kizárólag vásározó tevékenység folytatSsára kapta, azonnal intézkedett, megrendelte mind az ÉMÁSZ-nál, mind a MIK-nél a hiba mielőbbi kijavítását. (Kire mi tartozik.) az ÉMÁSZ ideiglenesen helyrehozta a hibát; az ott lakók ne legyenek világítás nélkül. De félő, hogy esetleg csak ideig-óráig lesz áramuk, ha véglegesen — és sürgősen — rendbe nem hozzák az egészet. A kiszakadt vezeték most is ott csüng, esetleg életveszélyes is lehet. A MIK is intézkedett: elküldte megrendelését a saját főépítésvezetőségének. De hogy ebből mikor lesz kész munka?! Jóllehet, ebben az esetben igencsak indokolt volna a soronkívüliség! és ebben az esetben a magánkereskedői igazolvány záradékaként be van jegyezve a „Kizárólag vásáron árusíthat” szöveg. Árusíthat az is, akinek magánkereskedői igazolványa a BkM. rendelet mellékletében meghatározott szakmák valamelyikére szól és nem üzlet- helyiségben árusít. Ilyenek például a rövidáru, a bazáráru, az ajándéktárgy, játék, háziiparicikk-kereskedés, a pecsenyesütés stb., mintegy 30 szakma. Árusíthat továbbá az a budapesti használtcikk-kereske- •dő, aki vásári árusításra a telephelye szerint illetékes szakigazgatási szervtől engedélyt kapott. Ezzen az esetben az igazolványon fel van tüntetve záradékként a „Vásáron is árusíthat” szöveg. A vásározó magánkereskedő egyidőben egy vásáron — egy árusítóhelyen — vehet részt. Dr. Sass Tibor Ki árusíthat vásáron? Főzőkolbászt vásároltunk január 26-án, a Bajcsy-Zsi- linszky úton levő 2?9. számú fűszerboltban. Falatozás közben — szerencsémre — a fogam közé akadt egy csaknem centis drót vagy szögdarab. Hogy kerülhetett ez a kolbászba? S mi van, ha megeszem? Még rágondolni is rossz! Hiszen, ha megbetegszem, talán rá sem jövök, hogy mitől lyukadt ki a gyomrom ... Kérem, hogy a kolbász készítői jobban ügyeljenek! Lassú Árpád Miskolc, Augusztus 20. u. 12. sz. (Az esetet a Miskolci Húsipari Vállalat figyelmébe ajánljuk. A „bűnjel” szerkesztőségünkben megtekinthető. A szerk.) Szeles Béláné, Miskolc, Árpád u. 46. sz.: Jelzését köszönjük. Továbbítottuk. Bízunk benne, hogy mire lapunk megjelenik, már időszerűtlenné válik a „téma”. Ha tévednénk, mi fényképezünk. Karányi József, Miskolc, Vászonfehérítő u. 30. sz.: A levelében leírtak pontosítására volna szükség. Jól értettük? 1966 őszétől rossz a radiátora? Netán eltévesztette a dátumot? Kérjük, keressen meg bennünket telefonon vagy személyesen. Murányi Tibor, Bánréve, Dózsa György u. 3. sz.: Kérdésére választ kérünk, s levelét — mely sokakat érintő témát feszeget — azzal együtt közöljük. S. K.-né, Miskolc: Sajnáljuk, hogy csak a monogramját közölte. Így köszönetét legfeljebb szóban tudjuk tolmácsolni. Levélíróink ugyan kérhetik, hogy nyilvánosságra csak nevük kezdőbetűje kerüljön. De nekünk — a szerkesztőségnek — tudnunk kell, hogy ki ő, s hol lakik. Istók Laura, Miskolc: A kért idézet így hangzik: „A legtöbb ember képes és hajlandó is elkövetni akármilyen útjába akadó komiszságot, ha éppen beléje botlik; de mihelyt valaki m^r elkövette, a többiek mind föllélegeznek, és örülnek, hogy mégsem ők tették, hogy nem ők jöttek kísértésbe, s azt az egyet olyan előkelő irtózással nézik, mint a Gonoszság villámhárítóját, rajta mérik le tulajdon hajlamaik rosszaságát, és úgy kezelik, mint a megbélyegzettet, a« istenek kiválasztottját a bűnre, holott közben irigykednek rá, fáj a foguk azokra az előnyökre, amelyekre szert tett.” Egy/> ként Gottfried Keller: Falusi R<*- meó és Júlia című elbeszélésében szerepel, s Ottlik Géza fordította.
