Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-06 / 31. szám

a miskolciaké a szó Ottfelejtett kirándulók Nagyon régen járom füstös városunk gyönyörű környékét, s örömmel tapasztalom, hogy egyre többen hódolnak a sza­bad természetnek. Különösen a kisgyermekes szülők köréből gyarapszik a kirándulók tábora, ami a jövőre nézve is biz­tató, hiszen már pici kortól egészséges kikapcsolódásra neve­lik ily módon a jövő nemzedéket. Amennyire örvendetes ez, annál szomorúbb, hogy a kirán­duló tömegek közlekedése — enyhén szólva — bizonytalan. A Bükkbe ugyanis azok is ki szeretnének jutni, akik — kicsi gyermekeik vagy egészségi állapotuk miatt — nem képesek tíz kilométereket gyalogolni, hogy a vágyott területen töltsék idejüket. Számukra természetesen ott volna a Volán távolsá­gi járata. Csakhogy kockázatos vállalkozás számítani rá, mi­velhogy egyre több a „fóka”, s kevés az „eszkimó”. Vasár­naponként gyakorta tömötten érkezik a busz már a Marx térre is, lemaradnak a vasgyáriak, városközpontiak. S még ők a szerencsésebbek: legfeljebb — lógó orral! — hazabal­lagnak. De... ... ha sikerül kijutni, akkor hogy jön haza az emberfia? A lemaradás réme megkeseríti a kirándulás örömét. Van, aki olyannyira tart a lemaradástól, hogy már a 12.45-kor vissza­induló busszal hazamegy, bár szívesen maradna még. Ám, ha a háromnegyed 4-kor vagy 5 órakor induló járatot kísérli megvárni mondjuk a Rókafarmon, többnyire úgy járhat, mint például mi is, január 29-én. Otödmagamnak — köztünk egy 5 esztendős gyermek — mutatta meg a sziluettjét a menetrendszerűen érkező busz. Pár perc múlva egy másik suhant el mellettünk, mintha ott 6em lettünk volna. Mindkettő tömött volt, s otthagyott ben­nünket a teljes bizonytalanságban: lesz még mentesítő vagy Köszönöm, doktor úr! Súlyos betegen, men­tővel szállítottak janu­ár 10-én a füzérradvá- nyi kórházból Miskolc­ra, a Megyei Tüdő­gyógyintézetbe. Az élet és halál közötti állapot­ban voltam. Dr. Varjas József osztályvezető fő­orvos küzdött az élete­mért. S míg csak túl nem jutottam a krízi­sen, állandóan mellet­tem volt, bár a hiva­talos „munkaideje” ré- ges-rég letelt. Hiszem, hogy ennek a kitartó küzdelemnek köszönhe­tem: ma már saját ke­zemmel írhatom e so­rokat. Hálával tartozom az osztályon dolgozó ápo­lónővéreknek a köteles­ségükön felüli gondos­ságukért, áldozatos munkájukért. És nem­csak a magam nevében szólok. A nyolcas kór­teremben valamennyi betegtársam nevében is. Köszönjük annyi fá­radságukat, hivatástu­datból fakadó annyi munkájukat, „amennyit ember megköszönni tud”! Körösi László Sátoraljaújhely, Tűzoltó tér 7. sz. Mi mennyi? Avasi morzsák Szög a kolbászban Már van annak pár hónap., ja. hogy egy Zsiguli személy- gépkocsi kidöntötte a 2-es buszmegállóban (a vasúti fe­lüljáróval szemben) levő vil­lanyoszlopot. Azóta is ott díszeleg, nem szúr szemet senkinek. S az sem, hogy közvilágítás sincs! Rovatunkban múlt év de­cember 1-én szóvá tettük a Testvérvárosok útja 36. szá­mú épületnél levő korlát nél­küli lépcsőfeljárót. Az ott lakók, s a bölcsödébe járó szülők nevében kértük, hogy a veszélyes lépcsősor mellé mielőbb helyezzenek el ka­paszkodó korlátot. Nyeste Sándor, a Miskolci Beruhá­zási Vállalat főmérnöke ígér­te: a kérésnek eleget tesznek. Ígéretét nagyon rövid időn belül beváltotta. Az utca la­kói ezúton köszönik meg a gyors intézkedést. Tulajdonképpen nem any- nyira értetlen az ember, mint amennyire képzelik. Mert először is: azt, hogy helyet kell kapni egy vásáron, azt mindenki érti. Azt is. hogy a hely szűkös, tehát egy-egy megér (mondjuk) néhány fo­rintot. Ez lenne a helypénz. De mondhatom úgy is, egy helynek a díja, ez esetben helydíjról lenne szó. Idáig minden vásáron tartózkodó érti. Azt is, hogy mindez — ha összegben mondjuk, ha anélkül — tétel. Sőt, még az is közérthető, hogy minek mennyi az ára. Csak egyet nem értek: milyen az a sovány sertés? Hány kilónak és hány hónaposnak kell lennie? Mert ugye, ha száz kilón alul van, és sze­retném eladni, akkor az ne­kem, az eladónak; sovány. A vevőnek száz kilón aluli, de hízó. És ekkor kezd vitába az eladó, a vevő, aminek a helypénzszedők sem tudnak véget vetni, tudniillik, szerin­tük megvan az legalább százegy kiló, ami fölött ugye..­D. T. B. Van viszont egy másik ké­résük, amelynek teljesítésére korábban — szintén tavaly — ugyancsak ígéretet kaptak a beruházási vállalattól. Még­pedig az, hogy a 2-es busz­megállóval szemben is léte­sítsenek feljáró lépcsősort. Ez különösen indokolt azóta, amióta átadták az új ABC- áruházat, s megnyílt a Pira­mis étterem. Ezekhez a léte­sítményekhez elég nagy kerü­lővel lehet lépcsőn feljutni; A bátrabbja — a fiatalok — nekivágnak a domboldalnak. Csakhogy: jön a tavasz, s a parkos részt keresztül-kasul gázolják. Jó lenne, ha ezt az ígéretet is oly gyorsan valóra váltanák, mint az előzőt. M. G. A MISKOLCIAKÉ A SZÓ Szerkeszti: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 352? Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 A sok bába között elvész a gyerek? sem, vágjunk neki gyalog, vagy várjunk még? Egy ideig to­porogtunk, áztunk, fáztunk, aztán elindultunk Hollóstetőre. Ott már „csak” 80 percet kellett még várakozni, amikor fel­tűnt egy — a Rókafarmon látott buszoknál is tömöttebb — kocsi. A különbség „csupán” az volt, hogy ennek igen ren­des volt a vezetője. „Bepréselt” bennünket, jóllehet Hollóson már vagy húszán voltunk. Eddig a nagyon sokunk problémája. Es ez csak egy va- sránap az ötvenháromból. Jó lenne, ha a hátralevő vasárna­pokon az eddigieknél jobb megoldást találna a Volán a ki­rándulók tömegeinek közlekedtetésére. Szóráth Sándorné Miskolc, Gyula u. 30. sz. Nem kell félni a nyertesnek! Olvastam a DH január 28-i számában a Nem könnyű a nyertesnek című cikket. Az abban foglaltak késztetnek arra, hogy az alábbi kérdése­imre őszinte választ kérjek önöktől, mert ezek közszájon forognak. 1. Igaz-e, hogy azoknak, akik egymillió forinton felüli összeget nyernek a totón vagy a lottón, azoknak nem fizetik ki a teljes össze­get? A millión felüli nyere­ménnyel csak akkor rendel­kezhetnek, ha például házépí­tésre, telek- vagy üdülővásár­lásra akarják fordítani? 2 .Igaz-e, hogy a millión fe­lüli nyereményekért az OTP nemcsak, hogy nem fizet ka­matot, de még a nyertesnek kell a nyeremény megőrzésé­ért díjat fizetni? Fáradozásukat előre is kö­szönöm, szíves válaszukat vá­rom. Sipeki László Miskolc, Gyula u. 9. sz. A szíves választ ezúttal az OTP megyei igazgatóhelyet­tese, Kolla György adja: 1. Nem igaz. Jelenleg álta­lában 3 millió 600 ezer fo­rint például a lottó-főnye- temény. Ha a nyertes magá­val akarja vinni, viheti. Csak jó nagy bőrönddel menjen az OTP-be. 2. Ez sem igaz. Sőt! Speciá­lis, évi 6 százalékos kamatot adó betétlehetőséget kínálnak neki. Ha ugyanis 3 évre ilyen betétbe helyezi nyereményé­nek a tetszés szerinti hánya­dát. Kétéves lekötésnél 5 szá­zalék. egyévesnél 3 százalék a szavatolt kamat. Csak ak­kor nincs kamat, ha egy éven belül „mozdítja” a betétet. Akkor is csak a kivett összeg után nem jár a pluszpénz. A maradék természetesen ka­matozik. Az OTP ugyanis nem tesz különbséget, hiszen a mi lottó-nyerteseink is tisztességgel megvásárolják millióikat. 3 forint 30 fillérért — mint tudjuk. .Egy teherautó — amely a volt borsodi nyomdaépület tatarozásából visszamaradt anyagokat szállította el — január 24-én leszakította a villanyvezetéket a Széchenyi úti dufart alatt. És nemcsak ott rongált: az udvarban a tetőtartót is megnyomorította, emiatt a Széchenyi út 95. szám alatt a közvilágítás megszűnt — tette’ szóvá Né­meth Sándor, Miskolc, Szé­chenyi út 97. sz. alatt lakó olvasónk. * Lassan két hete történt te­hát a galiba. Igaz. a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat (a gépkocsi gazdája) Ezt kérdezi Szabán Vilmos miskolci olvasónk. A magánkereskedelemről a múit év július 1-től hatályos 1977. évi 15. számú tvr. és a végrehajtásáról szóló 13/1977. BkM. számú rendelet tartal­maz renlelkezéseket. A ren­delet egyértelműen kimond­ja, hogy magánkereskedői te­vékenységet magánkereskedői igazolvány alapján lehet folytatni. Ezt az engedélyt a helyi tanács kereskedelmi feladatokat ellátó szakigazga­tási szerve adja ki a jogsza­bályban meghatározott vagy a belkereskedelmi miniszter által engedélyezett szakmák­ra. A magánkereskedői igazol­ványban meg kell határozni a magánkereskedő szakmáját és telephelyét. Országos vásá­ron (hetivásáron, hetipiacon, búcsún, alkalmi ünnepi vá­sáron, autóvásáron) az a ma­gánkereskedő árusíthat, aki magánkereskedői igazolvá­nyát kizárólag vásározó te­vékenység folytatSsára kapta, azonnal intézkedett, megren­delte mind az ÉMÁSZ-nál, mind a MIK-nél a hiba mi­előbbi kijavítását. (Kire mi tartozik.) az ÉMÁSZ ideigle­nesen helyrehozta a hibát; az ott lakók ne legyenek vilá­gítás nélkül. De félő, hogy esetleg csak ideig-óráig lesz áramuk, ha véglegesen — és sürgősen — rendbe nem hoz­zák az egészet. A kiszakadt vezeték most is ott csüng, esetleg életveszélyes is lehet. A MIK is intézkedett: el­küldte megrendelését a saját főépítésvezetőségének. De hogy ebből mikor lesz kész munka?! Jóllehet, ebben az esetben igencsak indokolt volna a soronkívüliség! és ebben az esetben a ma­gánkereskedői igazolvány zá­radékaként be van jegyezve a „Kizárólag vásáron árusít­hat” szöveg. Árusíthat az is, akinek ma­gánkereskedői igazolványa a BkM. rendelet mellékletében meghatározott szakmák vala­melyikére szól és nem üzlet- helyiségben árusít. Ilyenek például a rövidáru, a bazár­áru, az ajándéktárgy, játék, háziiparicikk-kereskedés, a pecsenyesütés stb., mintegy 30 szakma. Árusíthat továbbá az a bu­dapesti használtcikk-kereske- •dő, aki vásári árusításra a telephelye szerint illetékes szakigazgatási szervtől enge­délyt kapott. Ezzen az eset­ben az igazolványon fel van tüntetve záradékként a „Vá­sáron is árusíthat” szöveg. A vásározó magánkereske­dő egyidőben egy vásáron — egy árusítóhelyen — vehet részt. Dr. Sass Tibor Ki árusíthat vásáron? Főzőkolbászt vásároltunk január 26-án, a Bajcsy-Zsi- linszky úton levő 2?9. számú fűszerboltban. Falatozás köz­ben — szerencsémre — a fo­gam közé akadt egy csaknem centis drót vagy szögdarab. Hogy kerülhetett ez a kol­bászba? S mi van, ha meg­eszem? Még rágondolni is rossz! Hiszen, ha megbeteg­szem, talán rá sem jövök, hogy mitől lyukadt ki a gyomrom ... Kérem, hogy a kolbász készítői jobban ügyel­jenek! Lassú Árpád Miskolc, Augusztus 20. u. 12. sz. (Az esetet a Miskolci Hús­ipari Vállalat figyelmébe ajánljuk. A „bűnjel” szer­kesztőségünkben megtekint­hető. A szerk.) Szeles Béláné, Miskolc, Árpád u. 46. sz.: Jelzését köszönjük. Továbbítot­tuk. Bízunk benne, hogy mire lapunk megjelenik, már idősze­rűtlenné válik a „téma”. Ha té­vednénk, mi fényképezünk. Karányi József, Miskolc, Vá­szonfehérítő u. 30. sz.: A levelében leírtak pontosítá­sára volna szükség. Jól értettük? 1966 őszétől rossz a radiátora? Netán eltévesztette a dátumot? Kérjük, keressen meg bennün­ket telefonon vagy személyesen. Murányi Tibor, Bánréve, Dó­zsa György u. 3. sz.: Kérdésére választ kérünk, s levelét — mely sokakat érintő témát feszeget — azzal együtt közöljük. S. K.-né, Miskolc: Sajnáljuk, hogy csak a mono­gramját közölte. Így köszönetét legfeljebb szóban tudjuk tolmá­csolni. Levélíróink ugyan kérhe­tik, hogy nyilvánosságra csak nevük kezdőbetűje kerüljön. De nekünk — a szerkesztőségnek — tudnunk kell, hogy ki ő, s hol lakik. Istók Laura, Miskolc: A kért idézet így hangzik: „A legtöbb ember képes és hajlandó is elkövetni akármilyen útjába akadó komiszságot, ha éppen be­léje botlik; de mihelyt valaki m^r elkövette, a többiek mind föllélegeznek, és örülnek, hogy mégsem ők tették, hogy nem ők jöttek kísértésbe, s azt az egyet olyan előkelő irtózással nézik, mint a Gonoszság villámhárító­ját, rajta mérik le tulajdon haj­lamaik rosszaságát, és úgy keze­lik, mint a megbélyegzettet, a« istenek kiválasztottját a bűnre, holott közben irigykednek rá, fáj a foguk azokra az előnyök­re, amelyekre szert tett.” Egy/> ként Gottfried Keller: Falusi R<*- meó és Júlia című elbeszélésében szerepel, s Ottlik Géza fordította.

Next

/
Thumbnails
Contents