Déli Hírlap, 1978. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-24 / 47. szám

jfc Munkában a zsűri, középen az elnök: Ida Szemjonovna Kondaurova. (herényi László felvételei) Szakközépiskolások versenyeztek Orosz nyelvből: jeles Tegnap délelőtt az Ifjúsági és Üttörőházban tizennyolc ün­neplőbe öltözött fiú és leány járkált idegesen a második emeleti folyáson, és mormolt valamit; orosz nyelven ismétel­ték a szabadon választott me­moritert. Ez volt ugyanis az egyik feladat a szakközépisko­lások orosz nyelvi megyei versenyén. A második fordulóban be­szélni és társalogni kellett a zsűri egy tagjával két kép­ről. Az egyiken az Auróra cirkáló, a másikon egy téli táj látszott A harmadik fel. adat tűnt a legkönnyebbnek: egy orosz nyelvű szöveget kellett elolvasni, és válaszol­ni a szöveggel összefüggő három kérdésre. A három forduló végére bizony megizzadtak a ver­senyzők — harmadikos-ne­gyedikes tanülSk az iskolái verseny győztesei —, de nem volt könnyű dolga az öttagú zsűrinek sem. A zsűri elnöki tisztét Ida Szemjonovna Kon­daurova, a Pedagógus To­vábbképző Intézet munkatár­sa töltötte be. Munkájában segítette Lázár István, ugyan­csak az intézet munkatársa, Titkos Sándorné, a KISZ vá­rk A orosz nyelvi verseny második feladataként mesél­ni és társalogni kellett két képről. rosi bizottságának iskolai fe­lelőse, valamint két megyei középiskolai orosz nyelvi szakfelügyelő: Ruskó László és Szegedi Pál. Az eredményhirdetést fe­szült figyelem előzte meg. A tét nagy volt; ki jut az or_ szagos versenyre, ki képvi­seli a megyét. A zsűri — alapos mérlegelés után — ezt a lehetőséget Vaskó Eni­kőnek adta meg, tehát a ver. senyt ő nyerte. Enikő negye­dikes, a kazincbarcikai Irinyi János Vegyipari Szakközép- iskola tanulója. (Tanára Oláh József.) Az országos verse­nyen való részvétel mellett háromszáz forintos vásárlási utalványt is kapott, amely a Centrum Áruházban váltható be. A másodiktól az ötödik helyezésig ugyancsak vásár­lási utalvánnyal díjazták a versenyzőket. Valamennyi résztvevő oklevéllel térhetett haza, ami bizonyíték: orosz nyelvből jeles. A verseny után Szegedi Pál szakfelügyelővel beszél­gettünk. Elmondta, hogy a tanulók beszédkészsége lé­nyegesen jobb volt, mint az előző évi versenyen. Ponto­sabb, szabat06abb választ tudtak adni a feltett kérdé­sekre. A hangsúlyozáson azonban még javítani kell. Az országos versenyig még van idő... D. T. B. STOP! KÖZLEKEDÜNK! Legveszélyesebb pont: a Győri kapu Miskolc közlekedésbiztonsági helyzete A Miskolci városi-járási Közlekedésbiztonsági Tanács elnöksége a héten megvitat­ta városunk és a járás köz­lekedésbiztonsági helyzetét, ezen belül a közlekedési bal­esetek elmúlt évi alakulását. Sajnos, egy év alatt a me. gyeszékhelyen és a miskolci járásban 530-ról 548-ra emel­kedett a sérüléssel járó köz­úti közlekedési balesetek száma. A balesetekből 401 Miskolcon történt. Gyalogosveszély ? Miskolcon hovatovább ott tartunk, hogy a közlekedési baleseteket illetően gyalogos­veszélyről kell beszélnünk. Szinte elképzelhetetlen, ám így igaz, a 401 miskolci bal. esetből 110-et a gyalogosok okoztak! A balesetek előidé­zésének főbb okai között a gyalogosok második helyre szorították a gépjárművek elsőbbség meg nem adá­sát (105 baleset), s harma­dikra (71 baleset) a helytelen nül megválasztott sebessé, get... Csakúgy, mint az előző év­ben, 1977-ben is 52 esetben írhattuk az italozás számlá­jára a bekövetkezett balese­tet. Ha meggondoljuk, hogy közben azonban a közleke­désben részt vevők száma nőtt. ez tulajdonképpen elő­relépést jelent. Még visszatérve a gyalo­gosokra, érdekesnek tűnhet, hogy a balesetet szenvedett gyalogosok között több mint másfélszeresére nőtt a 15— 24 éves korosztályhoz tartó, zók aránya, de magas az öregek és gyerekek aránya is. E rovatban is többször foglalkoztunk már azzal, hogy a viszonylag biztonsá­gosnak tűnő Győri kapuban aránytalanul sok közúti köz­lekedési baleset történik. Nos, az elmúlt évben a Győri ka­pu rekordot döntött 29 bal. esetével (!) Szinte képtelen­ség megérteni, hogy ezen az útszakaszon, ahol évek óta sok a baleset, s ahol figyel­ve nyugodtan lehetne közle­kedni, mindenki siet, min­denki rohan ... Húsz-húsz baleset történt 1977-ben a Marx Károly utcán és a Szentpéteri kapuban (oda- vissza 2—2 sávos utakon!), s most hátrább került a sor­ban 16 balesettel a Bajcsy- Zsilinszky út. A belváros nemrég még talán legforgal­masabb útján, a Széchenyi úton 10 baleset történt. Eb­ben nyilván szerepet játszott a forgalmi rend megváltoz­tatása, ami csökkentette a gépjárművek számát. A járás útszakaszai, útjai közül továbbra is a 26-os, a 3-as és a 37-es út a legve­szélyesebb 26, 24. illetve 14 balesettel. A balesetek megelőzése ér­dekében 1977-ben is számos rendőri intézkedés történt. A város és a járás területén majdnem 10 ezer esetben kellett intézkedniük közleke­dési rendőreinknek a közle­kedési szabályok ellen vétők miatt. Összesen 1717 szabály­sértési feljelentés történt, ebből 1048 a gépjárműveze­tők, 669 a gyalogosok kárára. 8143 helyszíni bírságolás A fegyelmezett közlekedés­re „ösztönzés” egyik hatásos és bevált módszere a hely. színi bírságolás. Miskolc és a járás területén 8143 jármű­vezetőnek és gyalogosnak kel­lett a zsebébe nyúlnia, vagy csekken fizetnie azért, mert nem értette meg: fegyelme­zetlenségével veszélyeztette saját és mások testi épségét, összesen 637 640 forint bün­tetést fizettek!... (Ebből majdnem 100 000 forintot a gyalogosok.) Fentebb már szóltunk az ittasan közlekedőkről. Ugyan „mindössze” 52 balesetet okoztak Miskolcon, ám ez nem azt jelenti, hogy csak ennyien voltak. Hiszen a közlekedési rendőrök az év folyamán 5038 darab szondát használtak fel, s 502 esetben a szonda alkoholt mutatott ki! A közúti közlekedés rend­jét durván megsértők, illet­ve a szeszes ital hatása alatt vezetők nemcsak pénzbünte­tést fizettek: a rendőrség 1977-ben 175 vezetői enge­délyt is bevont. Ny. L Tegnap délután ülést tar­tott a megyei tanács mező- gazdasági, élelmiszer- és víz­gazdálkodási bizottsága. Az ülésen megvitatták megyénk termelőszövetkezetei műsza­ki ellátottságának helyzetét, illetve azt a tájékoztató je. lentést, amely a főbb mező- gazdasági termékek 1977. évi felvásárlásának eredményei­ről adott számot. Nagyvárosi „(áh fásítás”és egyebek Első miskolci albérletem — 22 éve an­nak — egyik ablaka a belvárosra, a másik a hátsó falura nyílott, igazi fa­lura. Erről egyik reggeli levegőzésem­kor győződtem meg. Míg a Kun József utcán (ma Szabó Lajos) belvárosi csúcs- forgalom zajlott, a hátsó ablakomon túl a falu élte a maga csendes hétköznap­ját. Alig akartam hinni a fülemnek: csordás kürtje zengett. Felkapaszkodva egy farakásra, a pásztort is láttam a Major utca táján, s az eléje kieresztett teheneket. Tudom, hová lett a csorda — meget­tük, felszippantotta a fejlődésnek lódult város, házak nőtték be a csordacsapást, talán az egykori legelőt is. A falu a szemem láttára hátrált, egyre hátrált, és egy szép napon nem volt sehol — a Major, Mátyás király, Attila utcák is tűnőben vannak, új utcaneveket kell kitalálni az égre szökkenő toronyházak­hoz. Az új a régire épül, s maholnap az óvárosnak a nyomát se leljük. Nem tu­dom, filmre veszik-e a tovatűnöt, amit már nem unokáink, mi sem fogunk lát­ni, csak lelki szemeinkkel, az emlékezet filmszalagján, egyre halványodón. Nemcsak nálunk, a világ minden tá­ján felpanaszolják, hogy az új városré­szek felépítéséhez van erő. technika és technológia, de ahhoz szinte semmi készség, hogy meörökítsék, leírják a szanált területek korábbi történetét. Kormányrendelet szorgalmazza a fa­lusi dűlőnevek gyűjtését, az azokhoz fűződő mendemondák följegyzését, mi­előtt a nagyüzemi táblásítás végképp elfeledtetné, számokkal jelölve a táb­lákat. Es a Kilián-dél, -észak, meg Avas-dél? A nagyvárosi „táblásítás” szükségszerű velejárója a fejlődésnek, de hagyománymentő tevékenységgel kellene megelőzni a földgyaluk munká­ját. Hátsó ablakom alatt csurgott-csordo- gált a Pece. Túl rajta „kézi üzemelésű” bolgárkertészet volt. A csöpp viskót, a hozzá ragasztott istállóval, már csak az emlékezet őrzi, meg egy nagyon külö­nös történet. Álmatagon forkasszemez- tem a meggyűlt éjszakával. Egyszer­esük mit láttam! Az istálló ajtaja vilá­gosodni kezdett. A szomszédok is ha­marább észlelték a tüzet, mint a ház fáradt lakói. A fellármázott gazda el­sőként a fehér kancát engedte szaba­don, kisvártatva csikója is belevágta­tott az éjszakába. A tüzet csakhamar eloltották. A történet izgalmas része ezután következett. Másnap este a gaz­da és felnőtt fia a lóval huzakodott, erőnek erejével be akarták vonszolni az ólba, de a kanca megvetette a lábát a küszöbnél, előre egy tapodtat se, csak hátra. Rémült, tiltakozó nyihogá- sát-hörgését ma is hallom, s a ló ösz­tönös gondolkozását is kitaláltam: nemcsak a füstszagtól irtózott, az is megfordulhatott a fejében, hogy „ami egyszer megesett, máskor is előfordul­hat ..Végül a gazda felhagyott a hiábavaló erőlködéssel, és a diófához kötötte a lovat. Egész nyáron ott éjsza­kázott, vágta az eső, fázott-reszketett, de a baljóslatú istállóba nem tette a lábát. Az első deres éjszakák után el­tűnt a ló, csikóstul — egy Trabant- combi gurult be az udvarra. A gazdáék kibontották az istálló falát, kitágítot­ták, és a Trabant nem tiltakozott, szé­pen besétált az istállógarázsba. A gép­nek nincs emlékezete, szaglása se. Kanyarodjunk vissza a Pecéhez, mely nyáron ki szokott száradni, kiadósabb záporok, hóolvadás idején azonban való­sággal bömbölt két-három lépésre ágyamtól, aludni se hagyott. Csak sem­mi lekicsinylés! Tudjuk, mit művelt ez a semmi patakocska ezelőtt kerek száz esztendővel, egy augusztusi éjszakán. A Sajó és a Szinva, együttes áradásuk mi­att, nem tudták elvezetni a Pece vizét, mely ráomlott az alvó városra. A ter­mészeti csapás kétszázhetvenhét ember életébe került, 2182 épület összedőlt, a kárt — mai pénzben — 300 millió fo­rintra becsülték. Bizonyára akad még olyan idős ember Miskolcon, aki eleven történelemként őrzi a rettenetes éjsza­ka emlékét, esetleg nagyszüleit ragad­ta el az áradat. Az ilyen ember más­képp tekint az árvízi emlékműre a Szent Annánál, mint aki csak műalko­tásként veszi szemügyre. Én meg szok­tam állni a megyei tanácsház falán levő táblánál. Ez látható rajta: vízállás 1878. Vili. 31-én. Magamhoz mérem. Mivel középtermetű vagyok, számig ért volna a víz... A Pece már is eltűnt a miskolciak szeme elől, a föld alá bújtatták. Me­rem remélni, a föld alatti csatorna ter­vezői alaposan tanulmányozták a nagy miskolci árvíz történetét, és hallották a szállóigét is: ami egyszer megesett, máskor is előfordulhat... A patakocs­ka vízgyűjtője a régi, ugyanaz az ég borul föléje, mint 100 évvel ezelőtt... A helytörténetírás egy település eleven emlékezete jóra-rosszra. Hol fekszenek a nagy miskolci árvíz áldozatai? Van még idő kiderítéséhez, s talán egy ko­szorúra is futja az utódok kegyeletéből, egy árva koszorúra? GULYÁS MIHÁLY Uj utat építenek Sátoralj aúj helyen Éppen száz esztendeje, hogy Sátoraljaújhely főutcá­ját az akkor valóban kor­szerű makadám burkolattal ellátták. Azóta sokszor tol. dozták-foltozták, de bizony az idő alaposan kikezdte, s mindenképpen „megérett” a teljes felújításra. Végre a napokban erre is sor került. A városi tanács a KPM Közúti Igazgatóságával közös költséggel megkezdte a városi átkelési szakasz új­jáépítését, amely a 37-es mű- út folytatása a városon ke­resztül a Hegyközbe: Pálhá. za. Hollóháza felé. Ezzel egy­idejűleg elvégzik a régi köz­művezetékek: az ivóvíz-, szennyvíz- és a csapadékcsa­tornák korszerűsítését is, il­letve, ahol ilyenek még nin­csenek, a megépítését, nem­különben a járdák felújítá­sát és a közvilágítás korsze­rűsítését. A város régi-régi gondját, a főutcán végigzörgő hegy. közi kisvasúinak a kitelepí­tését egyelőre az útépítés so­rán nem tudják megoldani. De a pályáját ennek is fel­újítják, lejjebb süllyesztik, s erre az időre ideiglenesen át­helyezik a másik oldalra. A nagyarányú építési mun­kálatok, amelyek több mint százmillió forintba kerülnek, a tervek szerint két évig tar­tanak. A gépjármű-forgalmat az útépítés alatt két terelö- úton bonyolítják le: az egyi­ket a város nyugati részén, az Esze Tamás utcában, a másikat keleti irányban, a dohánygyár mellett, a Rony. va közelében Torzsásig jelöl­ték ki és építették meg. Hegyi József BÉLYEGGYŰJTÉS Március 10-én Jelenik meg a Sci-fi-sorozat. Példányszáma fo- gazottan 462 000, nem fogazottan 8300. Az ez évi ifjúsági bélyeget áp­rilis 1-én, a hatvani országos ifjúsági bélyegkiállítás megnyitá­sának napján adja ki a posta. A bélyeg a hatvanéves magyar kommunista ifjúsági mozgalmat köszönti. Tervezője Szabados Margit. Február 22. és 28. között alkal­mi bélyegzőt is használ a posta annak emlékére, hogy 30 éves az Állami Bábszínház. Mindkét szín­házban, a Jókai tér 10., és a Népköztársaság útja 69. alatt is működik alkalmi hivatal, még­pedig az előadások megkezdésé­nek idején. A csehszlovák dolgozó népnek 1948-ban a reakció felett aratott győzelme, valamint a Nemzeti Front 30. évfordulójának a hazai posta 1—1 csk névértékű bélye­get szentel. Az egyiken 1948. Győzelmes Február, a másikon a Nemzeti Front jubileumára utaló felirat szerepel. A feketehimlő elleni védeke­zést propagálja az Egyesült Nemzetek Szervezetének az a két bélyege, amelyet március 31-én adnak ki. A genfi kiadás két bélyegének rajza azonos. Névértéke 0,80 és 1,10 frank, mindkét érték példányszáma 1,7 millió. A New York-i posta más rajzzal ugyancsak két bélyeget ad ki, névértékűk 13 és 31 cent. Az elsőnek 2 millió, a második­nak 1,7 millió a példányszáma. V. Gy. II Mi tárgyallak

Next

/
Thumbnails
Contents