Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-18 / 15. szám
Dunaújvárosban és Diósgyőrben Ollók minden mennyiségben. A Solingen! Az márka! Műköszörűs kerestetik Két acélmű, egyszerre r Ágaskodó kérdések az első kapavágás után sfc Az acélmű alapkövében elhelyezett urna zárófedele Hatalmas kartondoboz érkezik, a feladó: a megyei kórház. — Mi lehet benne? — Megnézzük — bontogatja Nagy Béla alkalmazott, műköszörűs mester, majd egy Lurdhoz hasonló orvosi műszert húz elő. — Ez a mik- roton-kés, sebészek használják. ■ ■ A Déryné utcai műhelyt függöny választja két részre. Az ajtóval szemben a felvevőpult, mögötte özvegy Mar- sek Jenőné, a tulaj. Beszélgetni sincs ideje, annyian hozzák-viszik az éleznivalót. A függöny mögött van az igazi műhely. Kések, ollók, borotvák, orvosi műszerek, húsdaráló kések, tárcsák — és a köszörűgép. Mellette korongok: fa-, filc-, csiszoló-, -....va- finom. Az egyik polcon cipőre szerelt korcsolyákat is felfedezek. — Egy idényben legalább egyszer élezni kell őket, de aki igényes, és czeretné, hogy jobban csússzon, az kétszer elhozza — Mikorra lesz meg? — hallatszik át az előtérből. Marsekné már az azonosító cédulát kötözi a késre és a két ollóra: — Csak a jövő héten. Mögöttem beindult az egyik gép. A szikrák csóvában húznak a védőlemez alá, s a kéz értően simogatja az olló egyik ágát. közben — csak úgy magának — dörmögi a mester: Ma délelőtt 10 órakor Budapesten. a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában, az MHSZ Országos Központja rendezésében országos agitá- ciós és propagandaértekezlet kezdődött. A program szerint este fél hétig tartó megbeszélésen —, amelyen minden megyéből delegáció vesz részt - előadások és hozzászólások hangzanak el a honvédelmi szövetség társadalmi agitprop. bizottságainak tevékenységéről, propagandamunkájuk elvi és gyakorlati kérdéseiről. — Gyengék ezek a mai ollók! A Solingen! Az volt a márka. Ma mar ... — Konkurrencia? — Vagyunk vagy hárman Miskolcon, míg élünk. De utánpótlás nincs. A fiatalok nem nagyon jönnek. Nem divatos ez a szakma. Pedig munka lenne bőven. — Talán kell hozzá valami különleges adottság — kérdem. Borsod megyéből Bokor József alezredes, az MHSZ megyei titkára vezetésével, vele együtt kilenctagú küldöttség utazott kora reggel a nagyszabású értekezletre. A szövetség miskolci szervezeteit a propagandamunka három vezető aktivistája képviseli. Rajtu' kívül az MHSZ mezőkövesdi városi és encsi járási titkára, az edelényi és a sátoraljaújhelyi járási agitprop. bizottság elnöke, valamint Kazincbarcikáról az egyik klubtitkár tagja a delegációnak. — Az ördögöt! Érzék kell, szó se róla, meg jó szem, biztos kéz, és ... igen nagy szakmaszeretet. De egyéb? Aligha ... Dolgozni kell, azért i em jönnek —, s mondja, mondja nem éppen hízelgő véleményét még akkor is, mikor már elbúcsúztunk. Azt még hallottuk, hogy az ajtónyitással egyidőben felsírt egy korcsolya a köszörűkő fölött. D. T. B. Dollárban és rubelben Szállítmányok A tőkés megrendelők által igényelt gyógyszeripari segédanyagok, valamint a szerves nitrotermékek gyártásával indult az év az Északmagyarországi Vegyiművekben. A gyár idei tervének két legfontosabb számadata : kétmillió, Illetve másfél millió. Az előbbi dollárban, az utóbbi rubelben. Holland, görög, jugoszláv partnerek várják az első szállítmányokat. A festékülepedést gátló anyag az Ivegél. Ebből az ÉMV elégíti ki a szocialista országok megrendeléseit, bizonyítván, hogy nem kevésbé fontos a gyárnak a szocialista export sem. És egy — kevésbé tudott — érdekesség: itt készítik a moszkvai olimpiára a birkózószőnyegeket. A nyugati fémtőzsdék árai szerint egy tonna hidegen hengerelt finomlemez 1978. január második hetében átlagosan 240 dollárért cserélt gazdát. Éppen egy évvel ezelőtt ennek az acélterméknek az ára 265—270 dollár volt. Korábban még több. Az acélpiac hírei a szakemberek körében enyhén szólva lehangolóan hatnak. Az árak soha nem voltak ennyire alacsonyak, soha ennyi acél termelői kapacitás nem hevert parlagon, soha ennyire nem voltak borúlátóak a nagy acélgyártó és exportáló országok szakemberei. Érvek és ellenérvek Magyarországon, csaknem egyidőben, két nagy acélipari beruházás kezdődött. A dunaújvárosi mű 9,4 milliárd forintba kerül, a diósgyőri 10 milliárd forintba. A Dunai Vasműben valamivel hamarabb kezdődött a munka, mint a Lenin Kohászati Művekben, de Diósgyőrben hamarabb írták alá a pénzügyi szerződéseket, mint Dunaújvárosban. Az új kon- verteres acélmű mindkét kohászvárosban 1982 végére készül el. Szakemberben, laikusban egyaránt fölágaskodhat a kérdés: kell-e nekünk acélmű (egyszerre kettő is!); milyen fejlesztések elhagyásának árán épülnek meg ezek a méregdrága komplexumok; továbbá a tartósnak ígérkező lanyha világpiaci kereslet mellett hogyan számolhatunk jól jövedelmező acélkivitellel? A kérdések természetesen már az első kapavágás előtt fölmerültek, s hozzáértő emberek okos gyülekezete keresett és talált érveket a hazai acélipar elodázhatatla- nul szükséges fejlesztése mellett... Mégis, a kérdések újra és újra visszatérnek, s így újból és újból válaszolni kell. Trabantban számolva Érdemes összevonni a világ híreit a már épülő két konverteres acélmű félmillió (!) Trabant ára költségű beruházásának tényével. Az egyik angol újság „Válságban Anglia acélipara” címmel így ír: „Az acélipart sújtják minden országban legjobban a nehézségek ... A vevők főleg az újonnan vásárolt televíziók beállítását igényelték, mióta meghirdették „A többi a mi dolgunk” Centrum-szolgáltatást. Sokan éltek e lehetőséggel, úgyhogy az áruház három autója mindig úton volt. Legkésőbb a vásárlás utáni napon, egész Nagy-Miskolc területén üzembe helyezik az akció körébe bevont tartós fogyasztási cikkeket. Amint azt az igazgatótól megtudtuk, január 31-ig bővítenék néhány osztályt. Az acél hagyományos piacai összezsugorodtak. A hajóépítők sok esetben alumíniumot használnak fel acél helyett, az autóiparban mindinkább tért hódít a műanyag, az építőiparban acélgerendák helyett gyakran megerősített betont alkalmaznak. Az 1970-es években a világméretű recesszió csökkentette a keresletet, így az acélgyártási kapacitás messze meghaladja a keresletet.” Egy hír Japánból: „Japán 1977-ben körülbelül 102,1 millió tonna acélt gyártott, 1,2 millióval , kevesebbet, mint egy évvel korábban. A japán acélipar egyre nagyobb nehézségekkel küzd, nemcsak a lanyha belföldi kereslet, hanem a külkereskedelmi problémák miatt is, s ezek a jövőben csak éleződni fognak.” Egy bejelentés az USA-ból: „Az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma az acél- dömping megakadályozására irányárakat állapított meg, különböző acélgyártmányokra.” Viszont, a távlati acélprognózis szerint a világfo- ( gyasztás 1980-ía 830—850 millió tonna lesz, s 1995-re eléri a 950 millió tonnát. A hazai termelés a mostani 4 millió tonnáról, tíz-tizenkét esztendő alatt, 5—5,2 millió tonnára nő. És egy érvként ható beruházás híre Lengyel- országból: Miskolc testvérvárosában, Katowicében 1982- re fejeződik be Európa egyik legnagyobb és legkorszerűbb kohászati kombinátjának épíMindenekelőtt a vegyes osztályt, ahol tapétaárusítást terveznek. Külön helye lesz — egy másik osztályon —az autóápoló szereknek. Az élelmiszerrészleg területét a duplájára növelik, a választékot pedig konzervekkel, befőttekkel bővítik. A második emeleten, a háztartási gépek és műszaki áruk osztályán árusítanak majd mezőgazdasági kisgépeket, kerti szerszámokat és különféle vetőmagvakat is. tése. Évente 9 millió tonna acélt állítanak elő ebben az óriási, új üzemben. Kevesebb verítékkel A hazai acélipar eddigi történetének legradikálisabb és legköltségesebb fejlesztését nem elsősorban mennyiségi szempontok indokolják:. A cél: a jobb minőség és a , kohászok munkakörülményeinek javítása. .■ v Az LKM pártbizottságának titkára e lap hasábjain így érvelt az acélmű szükségessége mellett: „...a kohászat rendkívül elavult Siemens—Martin acélművel termel, s ezt előbb-utóbb ki kell váltani ahhoz, h,qgy,,.i korszerűen, balesetmentesén tudjunk dolgozni.” Az Állami Fejlesztési Bank vezér- igazgatója ezt mondta Dunaújvárosban, január 12-én, a beruházás pénzügyi szerződésének aláírásakor: „Sokszor folyt már arról vita, hogy a vas és acél országa legyen-e Magyarország. i Ma már eldőlt a vita, s tudnunk kell, hogy a Dunai Vasmű sokszor visszafizette a költségvetésnek a korábban beruházott forintokat A beruházás egyik célja, hogy korszerűsítsék az acélgyártást Dunaújvárosban.” Tehát a mostaninál lényegesen több acéllal 1982 után sem kell kilincselnünk a világpiacon. Ám amit kínálunk, az jobb minőségű lesz, s kevesebb verítékkel készül.' BRACKÓ ISTVÁN Megszokott kép a vasúti pályaudvarokon, különösen a rendezőkön, hogy sárga felsős őrök kis, olajos kannával a kezükben, seprűvel, ronggyal, kaparóval felszerelve tisztítják a váltókat. A képhez még valami tartozik: rendszerint férfiak. Nem így a Lenin Kohászati Művekben! A gyár területén tizenöt nő végzi a gyári vasúti pálya váltóinak tisztítását. Munkájuk különösen a téli hónapok alatt nehéz, mivel a lehullott hó, dér, eső gyakran befagy a váltók alkatrészeibe. Most éppen fölengedtek egy kicsit... Javult az idő. Tennivalójuk azért bőven akad, hiszen ezt a munkát nem lehet gépesíteni... Nagy Béla, a kihalóban levő műköszörűs szakma egyik mestere. (Herényi László felvételei) Borsodi szakvezetők részvételével Országos értekezlet az MHSZ propagandistáinak A többi a mi dolgunk Centrum-hírek Ni a váltóinál
