Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-11 / 9. szám

Egy gyári mintacsalád (2.) Kilencen vagyunk mi egyek A DH várospolitikai fóruma Az autóbuszok utasai kérdezik # A mindentudó sugárfúró és gazdája. Ha korunk szakmunkás-ide­áljáról s legfontosabb szemé­lyiségjegyeiről kellene képei adni, köztük biztosan modell­re találnék. De mit érne egyet­len ember a többiek nélkül? Valamennyien csak így, együtt valósíthatjuk meg önmagunkat, álmainkat; partnerekkel. Jó munkatársakkal. Valahogy így egészítik ki egymást a Diós­győri Gépgyár E-gyáregységé- nek szereldéjében dolgozó Hoffmann József vezette szo­cialista brigád tagjai. A kilenc­tagú kis közösség négy tagjá­val; Radványi Sándorral, Nagy Bélával, Rácz Géza bácsival és Lakatos Sándorral tegnap már megismerkedtünk. Most a többieket! a sor. A brigádtagok közül csak keveseknek adatott meg az összehasonlítás lehetősége a régi és a mai között. (De jobb is így.) Salamon József még 1943-ban kezdte, ta­nulóként. Igazán ő a meg­mondhatója, mi változott azóta. Nem vitás, göröngyös volt az út. amíg dobogóra kerültek, amíg a Magyar Népköztársaság Kiváló Bri­gádja kitüntetést átvehették. Magyarázni lehet — Jó értesítő kellett, hogy bejussunk, meg a protekció sem ártott. De ez a brigád sok mindenért kárpótolt már. A múlt évben háromszor voltunk hosszabb-rövidebb kiránduláson. Egymaga sok­kal nehezebben mozdul ki az ember. így, közösen, olyan szervezetten megy minden, hogy nem marad­hatnak ki a jelentősebb lát­nivalók. De ha sakkozni, sportolni kell, akkor is talá­lok partnereket. Mit mond­jak? Jó a szellem, mindent megbeszélünk, jót, rosszat. — Minden szép és jó? — Azért nem egészen. Anyaghiány az adódik. Régi betegség a gyárban. Magya­rázni lehet, csak elfogadni nehéz. Azért v,alamit már változnak a dolgok, csak­csak belemelegszünk a szer­vezésbe. Hornyik Attila a brigád csendesebb tagjai közül való. Egy nagy teljesítményű su­gárfúrógépen dolgozik, bár szakmáját tekintve hegesztő. Szereti ezt a monstrumot, mert könnyű vele. Rengeteg kis gombocska szabadítja fel az embert a nehéz fiizkai munka alól. — Sokat kell vele napon­ta ... ? Bátortalanul elmosolyodik, de a brigádvezető kisegíti: — Nyugodtan megmond­hatod, hogy rengeteget. Kánya Sándor szintén ala­pító tag. — Kihez húz a szíve a brigádban? — Mindenkivel jóban va­gyok. Mégis? Azokhoz, akik­től tanultam: Hoffmann, Radványi. — Mondd meg. inkább a fiatalokhoz — bátorítja a brigádvezető, majd hozzám fordul: — Tudja, nőtlen ember, s a fiúkkal jobban elmehet ide is, meg oda is. Aki a szekeret húzza — Az igaz, hogy kiállók mellettük — helyesel Kánya —, mert bérben egy kicsit elmaradtak. Nekem az a vé­leményei!»,- hogy ha egy fia­tal akarja és tudja húzni a vállalat és a népgazdaság szekerét — úgy, mint egy idősebb —, kapja meg a pénzét. Kánya Sándor szakszerve­zeti bizalmi. Ügy tűnik, a fiatalok bizalmasa. Csetneki Józsefet csak a brigádvezető tudja bemu­tatni. — Munkásőr/ s most is ott van. Amilyen tettrekész itt a gyárban, olyan a tár­sadalmi életben is. A Haza­fias Népfrontban is sokat dolgozik, a körzetében pedig lakóbizottsági elnök. Szó, ami szó, nem riad vissza a kényes megbízatásoktól sem. Apropó! Még ülnököskö- dik is. — Most már magán a bri­gádvezetőn a sor. Eddig ön segédkezett a bemutatkozás­nál. De fordítsunk! Jelle­mezze a brigádvezetőt he­lyettese, Radványi Sándor, így. szemtől szembe. — Kitűnő ember, kitűnő szerszámlakatos. 1966 óta dolgozunk együtt. Ez nagy idő. Elegendő egy ember megismerésére. A brigád életében pedig történelem. Az ő vezetése alatt nyertük el a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet. A múlt évben leérettségizett. Szakszervezeti bizalmiként kezdte és két éve tagja a vállalat szakszervezeti bizott­ságának és a szakszervezeti tanácsnak. Gyárkapun kívül: az MVSC kézilabdázóinak edzője, hajdan NB I-es já­tékos. Hogy elismert szak­ember, bizonyítják a külföl­di kiküldetések is: a múlt évben Venezuelában járt, üzembe helyezni egy lemez­ollót. — Kitűnő szakember, jó társadalmi munkás, sportra­jongó. De brigádvezelönek milyen? Ő tartja a hátát — Annak is igazi. Csak egy kicsit csendes. Mert tud­ja, hogy van, néha veszeked­ni is kell — mondja Radvá­nyi, s rágódik a szavakon. — Ha nem is veszekedni, de erélyesebbnek lenni. De ki­neveljük lassan — mosolyog hamiskásan. — Azelőtt úgy vette, hogy mindenki jófiú. Pedig két ember között kü­lönbséget kell tenni. Van, aki csak az erélyesebb szó­ból ért. Ha nem ilyet hall, azt mondja: ha akarom meg­csinálom. ha akarom nem. A brigádvezetőnek kell tar­tani a hátát. Még a főnökök előtt is ki kell nyitni olykor- olykor a száját. Mert nem egy ember beszél „belőle”, hanem kilenc vagy tíz ...-* Ilyenek ők. Csendesek és erélyesek, fiatalabbak és idősebbek. Családosok és nőtlenek, képzőművészek és természetbarátok. Sportra­jongók, és a társadalom mindennapjai iránt érdeklő­dők, az üzem és a gyár gondjaiért aggódók. Kinek mi az erőssége. De így együtt olyan harmonikusan dolgoznak, élnek, amire azt mondhatjuk: ilyen lehetne a gyári kis családok ideálja. OLÄH ERZSI A tömegközlekedési viszo­nyok alakulásában minden­ki érdekelt. Még azok is, akik saját gépkocsijukkal közlekednek, hiszen a tor­lódások miatt meghosszab­bodik az ő menetidejük is. Mindenki érdekelt, s min­denkit érdekelnek a változá­sok. MIÉRT NEM ALL MEG A MARX TÉREN? Harkályi Elemérné lyukó- bányai lakos — nem első­ként és bizonyára nem is utolsóként — arra kért vá­laszt, miért nem áll meg a Marx téren a 101-es és a 101/B-s autóbusz? A gyors járatok bevezetése óta minduntalan találkozunk ezzel a kérdéssel, s már a tanács, illetve az MKV szak­emberei is rutinszerűen ad­ják a választ: a gyors járato­kat a lakosság kérésére ve­zették be. A menetidőt azon­ban csak úgy lehet rövidíte­ni, hogy csökkentik a meg­állók számát. Ez vonatkozik a 101 és a 101/B gyorsjára­tokra is, melyek elsősorban azoknak az utasoknak tesz­nek jó szolgálatot, akik a belváros és Diósgyőr között közlekednek. A Marx tér és környéke egyébként jól meg­közelíthető villamossal, vala­mint az 1/D-s, és az 1-es je­lű autóbuszokkal. Erdődi Lászióné' a Bor­sod megyei Tervező Válla­latnál dolgozik, ezért kifogá­solja, hogy a gyorsjáratú autóbuszok nem állnak meg a munkahelyéhez közeli Ka­talin utcai megállóban. (Mel­lesleg: a tervező vállalat melletti épület a sajtóház, így az olvasónak adott vá­lasszal az újságíróknak is Ma délután két órakor a pártszékházban a háromszáz­nál kisebb létszámú KISZ- bizottságok titkárainak tart értekezletet a KISZ városi bi­zottsága. Varga Zoltán titkár ad tájékoztatót az 1978. évi KISZ-választásokról, a ká­der- és szervezeti feladatok előkészítéséről. Ezután a KISZ városi bizottságának 1977. december 23-i üléséről hangzik el beszámoló, végül aktuális kérdésekről lesz szó. Városi tanácstagok fogadóórái 1978. január 11. Dr. ivánkiewicz Dénesné, Sze­mere u. 3., 16 órától. Január 16. Karaba László, Szinyel Merse Pál u. 10., III/2., 17 órától; Keszt­helyi Zoltán, 1/7. pártalapszerve. zet, Kisfaludy i^. 35., 18 órától; László Vilmosné, Daru u. 23., 1? órától. Január 17. Dr. Iglai Tibor, 1/7. pártalap* szervezet, Kisfaludy u. 35., 18 órától. Január 21. Korencsik János, szirmai ta- nácskircndeltscg, 17 órától. meg kell elégedniük.) Tehát: a gyorsjárat az Ady-hídnál megáll. Az Ady-híd és a Ka­talin utca között pedig oly kicsi a távolság, hogy ha mindkét helyen megállítanák a buszt, akkor már nem is lehetne gyorsjáratnak ne­vezni. Czinkei István, Kinizsi ut­ca 7. szám alatti lakos a 21-es autóbusz Herman Ot­tó Múzeum előtti megálló­ját balesetveszélyesnek tart­ja. Egyben javasolja, hogy süllyesszék föld alá a meg­állót. A tanács építési és közle­kedési osztálya a javaslatot nem tartja megvalósítható­nak, de arra ígéretet kap­tunk, hogy megoldást keres­nek a balesetveszély csök­kentésére. A MAJÁLIS PARKI VÉGÁLLOMÁS Mint a gyorsjáratok meg­állóinak helye, száma, válto­zatlanul foglalkoztatja a mis­kolciakat az 5-ös számú busz végállomásának áthelyezése. Mint ismeretes, korábban a Marx térről, most pedig a Majális-parktól indul a Lil­lafüredig közlekedő autó­busz. Bizonyára nem Szántó Lajosné lillafüredi lakos az egyetlen, aki nem érti, miért került sor erre a forgalmi intézkedésre. A Marx tér a város egyik legfontosabb forgalmi cso­mópontja, hiszen a két nagyüzem (LKM, DIGÉP) mellett terül el, és innen in­dulnak Lyukó és Pereces fe­lé is a tömegközlekedés jár­művei. Tegyük utána mind­járt: meglehetősen elavult ez a forgalmi csomópont, és néhány éven belül sort is kerítenek a rendezésére. A zsúfoltságot kívánták csök­kenteni azzal, hogy az 5-ös Az 1977-es esztendő nem vonul be „dicső évként” a bodrogkeresztúri Kerámia Ipari Szövetkezet történelmé­be. Termelési problémák, át­állási nehézségek nehezítet­ték munkájukat az elmúlt esztendő elején, s utána már hiába következett három ki­tűnő eredményű negyedév, a kezdet nehézségeit csak rész­ben lehetett korrigálni. Mentséget mégsem kell keresniük, hiszen részben rajtuk kívül álló okok befo­lyásolták az év eredményeit, s egyébként sem volt még ilyenre példa a keresztúri „kerámia-országban”. (Ha a3 „ország” kissé túlzás is, de az kétségtelen, hogy a köz­ség életében meghatározó szerepet játszik a szövetke­zet, sok család keresi itt a kenyerét.) Gyorsabban és olcsóbban Az újabb új esztendő kez­detekor kellemesebb hírek­kel szolgálhatnak a keresz­túriak. Sikeresen Ismerked­nek például azzal a félauto­mata formázógéppel, ame­lyik már dolgozik, s vele az emberinél tízszerte nagyobb termelékenység produkálható. és a 15-ös busz végállomá­sát máshová helyezték. Le­hetővé tette ezt az is, hogy elkészült a majális-parki végállomás, mely a 101-es és az 1-es autóbuszokkal jól megközelíthető. Az utazási tarifa egyébként nem válto­zott. Mindehhez csak annyit füzünk hozzá, hogy nagyon hiányzik — különösen ilyen­kor, télvíz idején — a ma­jális-parki megállóból a fe­dett váró! HA MEGÉPÜL AZ ÉSZAKI TEHERMENTESÍTŐ ÚT ... Lehet, hogy a válaszokkal nem mindenki elégedett, hi­szen szeretnénk még gyor­sabban, kényelmesebben utaz­ni. De a városi tanács, il­letve a Miskolci Közlekedé­si Vállalat vezetői sem hi­szik azt, hogy az említett forgalmi intézkedésekkel mindep problémát sikerült megoldani. A közlekedési viszonyok alapvető javulását csak az úthálózat bővítésé­től, elsősorban az északi te­hermentesítő út megépítésé­től remélhetjük. A már em­lített Marx téri csomópon­ton kívül átépítésre szorul a Tiszai pályaudvar előtt levő Zója téri csomópont is — hogy csak a legégetőbb gon­dokat említsük. * A város tömegközlekedé­sével, a 3. számú Volán és a Miskolci Közlekedési Vál­lalat munkájával hétfőn egész oldalas összeállításban foglalkozunk. (békés) A tömegcikkek, a poharak és kávéscsészék formázására ké­szült gép, amely az NDK- ban készült, ezernél is több darabot képes gyártani egy műszakban, s így nemcsak gyorsabbá, hanem olcsóbbá is teszi majd a termelést. Bodrogkeresztúr ipari kerá­miáiról is jól ismert már, s ez az újabb előrelépés ismét a háztartási eszközök vá­lasztékának bővítését szol­gálhatja. Fiatalok klubja Nemcsak a termékek, ha­nem a termékeket gyártók körülményei is változnak Bodrogkeresztúrban. Molnár Mária KISZ-titkár mesélte, hogy november óta saját klubjuk van, s ez színeseb­bé. tartalmasabbá teszi a szervezeti életet. Előadások, közös foglalkozások tartásá­ra nyílott így lehetőség, de már az is nagyon jó, hogy egyáltalán össze tudnak jön­ni valahol a szövetkezet alapszervezetének tagjai, il­letve a fiatalok. A társadal­mi munkában, egy már meg­levő helyiség átalakításával készült ifi-klub már átadása óta is számos érdekes ese­mény színhelye volt. h. k. Titkári értekezlet Háztartási kellékeket gyárt a formázógép Új év „kerámia-országban” # Az ilyen szíveknek kedves ez az embléma. (Kerényi László Jelvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents