Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-09 / 7. szám

a miskolciaké a szó Hámor — jégpáncélban -------------------­Miskolc útjai szárazak. Ki gondolna rá a város belsejé­ben, hogy nem mindenütt. Mert Hámor kivétel. Nálunk még ma is 10—20 centis jég­páncél borítja az úttestet, s szó szerint életveszélyessé te­szi a közlekedést. A mi kör­nyékünkön ugyanis a hóesés és a fagy beállta óta hókot­rót vagy sószóró kocsit látni sem lehetett. Hámor — Lilla­füred árnyékában — őrzi jég­páncélját. őrizheti, mert vaj­mi keveset törődnek vele. S nemcsak az idei tél tapaszta­latai ezek. Ijesztően veszedelmes a mély keréknyomokat őrző jégfelü­let. Pénteken döbbentem rá, hogy mennyire. Kocsival tar­tottam a Losonci utcán át a Palota utca felé. Hirtelen „önállósította” az autót a jég. Keresztbe fordított, s oldalt csúsztatott jó 10 méteren át. Egy kerítés fogta meg a kor- mányozhatatlanná vált jár­művet. Nem vagyok ijedős gyerek, de még órák múlva is reszkettem a gondolatra: mi lett volna, ha történetesen egy gyalogos kerül elém? Az itt lakók — amennyire tehetik — a házuk előtt pró­bálják síktalanítani az utat. Csakhogy a hamu is vajmi keveset ér. Nem értem: mi mostoha gyerekei vagyunk Miskolcnak, hogy így kiesünk ötödik hónapja rossz a liftünk. Ügy vélem, nem szükséges külön ecsetelni, hogy mit jelent ez egy tíz­emeletes bérház életében. Az idősebbeknek kétségbeejtő a helyzetük. A mi lépcsőhá­zunkban például az ötödik és a hatodik emeleten lakik egy-egy olyan házaspár, akik már neki sem mernek vág­ni a lépcsőnek. Idegileg már azért készülnek ki, mert a bezártságot sem lenet huza­mosan elviselni. Egészségi állapotuk viszont a lépcsőjá­rást nem bírja. Szövetkeze­ti ház a miénk, ezért még a panaszunkkal sem tudunk hová fordulni. Az igazgató­ságon pedig csak elfogadha­tatlan magyarázatot kapunk. Olyasmit, hogy tulajdonkép­pen már eredetileg is hibás volt a lift, ezért kellett visz- szaküldeni alkatrészeit a e a „látószögből”? Másra nem tudok gondolni. Nem hiszem, hogy kapacitáshiány okozná elhanyagoltságunkat. Az egész települést körbe lehetne szór­ni. vagy hóekézni negyed-fél­óra alatt. Leglább egyszer-' egyszer. Ám ha erre valóban nem futja a gépi erőből, leg­alább ajándékozzanak meg bennünket egy teherautónyi sózott homokkal. Magam is szívesen elszórom, hogy a pén­tekihez hasonló helyzetbe ne kerüljek többet. S nyilván se­gítenének a település többi lakosai is. Mert jelenleg -itt gyalog is inkább korcsolyával biztonságos a közlekedés! K. István Hámor, Palota utca gyártó cégnek. Állítólag ga­ranciális a javítás. Ezt meg azért sem értjük, mert hi­szen négy és fél éven át mű­ködött a felvonónk. Hogy mi történt vele? S meddig tart, míg kijavítják? S egy­általán: • hol orvosolhatják panaszunkat? — kérdezte D. I., Kuruc utca 67. sz. alatti olvasónk. Válaszunk: amennyiben a lakásfenntartó szövetkezet igazgatósága valóban nem foglalkozna érdemben a pa­nasszal, forduljanak a MÉ­SZÖV lakásszövetkezeti osz­tályához. Ha pedig valóban a gyártó cég miatt kerültek ilyen helyzetbe, nem árt, ha a lakástulajdonosok, a szö­vetkezeti tagok levélben is­mertetik súlyos gondjukat a gyárvezetéssel, sürgős segít­séget kérve. Postások dicsérete Elnéztem derék pos­tásainkat az ünnepek előtt és alatt. S csak csodálni tudtam birkó­zásukat a hatalmas le­vél. és csomagáradat­tal. Kora reggeltől késő aélutánig cip ekedtek degeszre tömött táská­jukkal, mígnem kiürült a szinte feneketlen al­kalmatosság. Mondhatná bárki: kö­telességüket teljesítet­ték. Ügy gondolom, azért mindenképpen köszönet illeti őket, ahogy ezt tették. Hiszen zavartalanul, időben kézbesítették szerelte­inkhez, s szeretteinktől a küldeményeket, s ez idén sem volt csekély teljesítmény. Jó néhányukkal be­szélgettem. Zokszó nél­kül végezték feladatu­kat, bár nehéz léptük árulkodott fáradtságuk­ról. Hiszem: sok ezer i miskolci nevében mond­hatok köszönetét nekik ezért a szépen lezajlott ünnepi dömpingért. Kun Pál Miskolc, Dorottya u. 1. sz. Szabó Jánosné, Gyóri kapu: Kár hogy nem írta meg a pontos címét. Szép törekvésé­ben szívesen segítettünk volna. Egyébként — higgye el — nem akartuk megbántani a házfel­ügyelőket. Tisztában vagyunk vele: nem könnyű a munkájuk, ha valóban eleget akarnak tenni kötelezettségeiknek. Márton Balázsné, Putnok: A hároméves gyermekgondozá­si segély akkor is jár, ha vala­ki 44 évesen szül. Ez nincs kor­határhoz kötve. Drukkolunk és gratulálunk. Kecskés József, diósgyőri vá­rosközpont: Tudomásunk szerint a Béres- cseppek üzemszerű előállításá­nak előkészítése folyamatban van. A Herbária Vállalat fogja gyártani. A szerződést erre már megkötöttek. Idén forgalomba kerül. Sáros! Pálné, Miskolc, Tízes honvéd utca: Rövidesen meglátogatjuk. Hegedűs Miklósné, Szakáid, Zrínyi út t, sz.: Reméljük, hogy a szilvesztert mii sört már saját tévékészülék -i- kön láthatják. Ha nem, kérjük. Írja meg. Jókívánságait köszön­jük. Rossz a lift Továbbra is számíthatunk az indiszkrécióra? Sok ezer társammal fél­évenként egészségügyi vizs­gálatra vagyok kötelezve. Köztudott, ezek amolyan szűrővizsgálatok, a megelő­zést szolgálják az élelmi­szeriparban és a kereskede­lemben dolgozóknál, de leg- klvált védik általa a fogyasz­tók tömegeit. Rendkívül hu­mánus intézkedés. Csakhogy: minden egyes vizsgálat alkal­mával hihetetlenül zavarba hoznak. A rendelőintézetekben — s •z mindenütt így van! — többnyire 20—30 ember cso­portosul a labor előtt. Vér­vételre vár, vagy éppen ar­ra, hogy legyen végre egy szabad „pohár”. Aztán ezzel a „billikommal” elvonul a „félreeső” helyre, ahonnan — a produktummal — ismét a nyílt színen kell végigsé­tálnia. A várakozók termé­szetesen megszemlélik az „eredményt”, ami félreis­merhetetlen, lévén az abla­kok zárva. Szóval — mindig zavarba hoznak, ezek a tapintatlan mozzanatok. Ez mindig így lesz? Továbbra is számítha­tunk erre a . kényszerű in­diszkrécióra? Zs. D-né Miskolc (Válasz.' egyelőre igen. Be­látható időn belül nem lesz­nek összkomfortosak a ren­delőintézeteink. Egyébként: próbálja meg a humoros ol­daláról felfogni —, javasol­ják az illetékesek.) Késik a naptár? # A Hatvanötösök utcájából nézve legalábbis úgy tűnik: három napot késik a naptár. Lapunk december 22. számában — amikor újfent közöltük: a parkírozó gépkocsik lehetet- lenné teszik a gyors és akadálytalan forgalmat az erre tartóknak — hivatkoztunk az ille­tékes szakigazgatási szerv határozatára, amely szerint 1978. január 3-tól az utca teljes hosz- szában várakozási, illetve megállási tilalmat rendelnek el. Ám január 5-én — mint e fotó is tanúsítja — ennek még semmi jele sem volt. A gépkocsisorok vígan parkíroztak, parkí­rozhattak. A tilalmat jelző KRESZ-táblák azonban — ha késve is — január 6-án végre a helyükön voltak. Meglepetés: a gépkocsik is. Éppoly vígan parkíroztak tovább, mintha mi sem történt volna. A „premier” vajmi jól sikerült tehát. Lapunk zártakor a helyzet még változatlan. Feltételezésünk: a gépjárművezetők nyilván úgy vélik, hogy a „Megállni tilos!” és a „Várakozni tilos!” táblák utcadíszek. Még nem döbbentek rá: a Hatvanötösök utcájá­ban ezentúl igen drága lehet a várakozás. Minimum — ötven forint! (Pusztai László felv.) Mikor kötelesek a tartásdíjat postázni? Pár hete egy fedél nélküli kábelakna veszélyezteti a já­rókelők testi épségét a Sze­mere kert oldalánál —szem­ben a leánykollégiummal, pár lépésnyire a 11-es buszmeg­állójától. Ügy látszik, eddig nem szúrt szemet senkinek — legalábbis azok közül, akik tehetnének is róla, hogy be­fedjék. Magam már segítet­tem volna a bajon, ha vala­hol láttam volna a fedőlap­ját, azt azonban — az akna környékén — látni sem lehev. Szívesen szemükbe néznék azoknak, akik ily felelőtlen módon hagyják, el munkate­rületüket. Naponta erre já­rok, s egyre jobban tartok tőle: súlyos balesetet okoz ez a nyitott akna. Javaslom: sürgősen fedjék be. Mielőtt valaki kezét-lábát törné mi­atta — tette szóvá Sz. Kál­mán miskolci olvasónk. A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsy Zsilinszky út 15. II! em 305 szobo Telefonszáma: 18-221 Férjemtől különváltan élek. A bíróság gyermektartásdíj fizetésére kötelezte őt. Az összeget a munkáltatója vonja le a béréből és postáz­za számunkra. Férjemmel nincs is semmi probléma, rendesen, becsületesen dolgo­zik. De a vállalat... ! Nem egyszer „elfelejtették” le­vonni a tartásdíjat, a postá­zást pedig egyszerűen nem veszik komolyan. A legtöbb esetben egy hét, vagy tíz nap múlva kapom kézhez az összeget, pedig — a bélyeg­ző tanúsága szerint — a pos­tai „átfutási idő” csupán egy­két nap. A tavalyi nyereség- részesedés kifizetésekor pél­dául két héttel később ér­deklődtem a pénz felől, ami­kor is közölték, hogy még nem volt idejük postázni! Hát ilyen is lehet?! Ha az államnak minden más levo­nással szemben elsődleges a gyermektartásdíj. akkor a vállalatnak miért nem szív­ügye? Kérdésem az lenne: a fize­tési nap után mikor köteles a vállalat a gyermektartásdí­jat postázni? O. J.-né Miskolc, Tízes honvéd u. 20. sz. * Válasz: azonnal! Ha ezt el­mulasztják, forduljon pa­nasszal az ügyintéző ellen a vállalat felelős vezetőjéhez. Ha nem intézkednek, akkor a bírósághoz! A levont gyer- mektartásdij átutalásával nem késlekedhetnek! Rázós villamosok örömmel tapasztaljuk, mily hasznos intézkedésekkel igyekszik javítani városunk tömegközlekedését az MKV igazgatósága. Most nem a gyors és szép autóbuszokról, hanem villamosainkról sze­retnék szólni. Arról például, hogy az egyik vezérállás fel­számolásával bővítették az utasteret. Néhány kocsin zárttá tették a vezetőállást, s ez is csak javunkra válik, hiszen a villamosvezetők za- vartalanabbul, a hidegtől is jobban védve végezhetik munkájukat Hangszórókat szereltek fel az utasok tá­jékoztatására. S lehetne so­rolni még az újítások sorát, amelyeket mi, utasok köszö- . ettel veszünk tudomásul. De... Engedjék meg, ho"-- a sok jó mellett megkérdezzem: miért ráznak-zörögnek „átla­gon felül” egyes villamosko­csik? F.gyszer én ezt megkérdez­tem egy szakembertől, aki el­mondta: a „rázós” kocsik ke­rékpárjának abroncsa „la­pot” kapott. Ezek aztán —, amellett, hogy ráznak-zörög­nek —, rongálják a pálya­testet is. Tudom, nem olcsó dolog a lapos kerékpár vagy kerék­csoport felújítása — újra- esztergálasa —, kicserélése. Ám úgy vélem, hogy a szak­emberek egyszer csak meg­találják az „orvosságát”, s egyre több olyan villamos- kocsi kerül a forgalomba, mint például a 171. számú. Mintha párnákon siklana. Lendeczky László, Miskolc, Kuruc u. 37. sz. S. O. S. Fedél nélküli kábelakna!

Next

/
Thumbnails
Contents