Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-31 / 26. szám

sf: Ostrom a javából (Kerényi }elv.) Két hétig vásár Mintha ingyen adnák Tudja aranyoskám, ennyiért meg sem varrják! Miskolc főutcája olyan volt tegnap, mintha az egész vá­ros szabadságot vett volna ki erre a napra, hogy le ne maradjon a kereskedelem nagy attrakciójáról. Persze, csak a zászlódíszes üzletek előtt tolonganak. A többi boltban éppen csak lé­zengenek a vásárlók. Hogy milyen zászlók alatt sorakoz­nak? A szezon végi vásár lo­bogója alatt! Igaz, ezt nem lengeti a szél, valamiféle ke­mény papundekliből készült, de rajta van a jelszó: 20—30 —40 százalékkal kínálják ol­csóbban portékájukat az üz­letek. A tét: egy pulóver A Tulipán Divatházban a földszinten és az emeleten egyaránt dúl a harc. A tét: egy-két pulóver, harisnyanad­rág, kombiné, hálóing. Erdélyi András, az üzlet vezetője is valahonnan a frontvonalból kerül elő, hogy elmondja, milyen készlettel és választékkal indulnak a startnak. Két és fél milliót költhetnek itt a vásárlók, de még ezen a héten is várnak árut. — Hogy látja: egyenlőéic az erőviszonyok? — Az biztos, hogy nagy a nyomás, bár nem félünk a forgalomtól. Mi azt szeret­jük. ha sok a vevő. Minden részvétem az el­adóké. Ilyenkor az ő pártju­kon állok. Próbálom a hely­zetükbe képzelni magam, de nem valószínű, hogy mosolyt tudnék erőltetni az arcomra. Ez az érzés a Centrum Áru­házban csak erősödik ben­nem. Aki látta, erre mond­hatja, hogy nem igaz! A méteráruosztály gondolája jó masszív lábakon állhat, hogy elbírja a rá nehezedő nyomást. — Csak az első három nap, vagy az első hét ilyen — mondja Orbán Lajos árufor­galmi vezető —, aztán csilla­podnak a kedélyek. De a pat­ronáló brigádok is segítenek ilyenkor az eladóknak. Eladók gyöngye Minden üzletvezető kint van a terepen, és így irányít­ják a „hadmozdulatokat”. Egy fejkendős néni ismeret­lenül rámkérdez: — Ma mindent ingyen ad­nak? A költői kérdésre nem is vár választ, máris egy ruhát mustrálgat. Bódig Mátyásnét a méter­áruosztályon, Nemes Antal- nét a divatáruosztályon és Szegedi Imrénét a konfekción hiába is akarnám megszólí­tani. Vevő legyen a talpán, aki ilyenkor az eladók köze­lébe tud férkőzni. A hetven­egy éves Bálint Gyulánéval azonban pár szót tudok vál­tani. Már nyugdíjas, de ami­kor a munka dandárja járja, mindig lehet rá számítani. Azt mondják róla: fáradha­tatlan. A szakmában még mindig az eladók gyöngye­ként emlegetik. A Szilvia Ruhaház előtt fél füllel hallottam a következő­ket: egy idős nénit kérdezte az ismerőse, hogy mit akar venni? — Én, semmit. De olyan sokan állnak itt. Kíváncsi vagyok, mi van az üzletben. Angyali türelemmel vár tovább a sorára, amíg az aj­tónálló kislány beengedi. — Nyolc órakor kellett vol­na nyitni. De már fél nyolc előtt is annyian álltak, hogy engedtünk a nyomásnak, és kinyitottunk — mondja Kö­vér József üzletvezető. — Mennyi is van a kasszában? — szól oda a pénztárosnak. — Tessék. Két és fél óra alatt 150 ezer forint — nyugtázza elégedetten, miközben szünet nélkül csomagolja a télika­bátokat, kosztümöket. Hol a cipőm?-gy ősz hajú néni gyűrött, kék borítékból számolja le a pénzt. Arcára van írva, mennyire örül az új szerze­ménynek. Boldog, hogy jó vásárt csinált, hiszen nem mindennap adnak 368 forin­tért jersey kosztümöt. — Tudja, aranyoskám, ennyiért meg sem varrják — világosít fel a jó vételről. Csak néhányan a Szilviá­ból, akik örömet akarnak szerezni a vásárlóknak: Bene Gyuláné, Serfőző Józsefné, Lippai Béláné és még heten. A Sötétkapu alatti Centrum Cipőboltban egy bácsika ke­resi kétségbeesetten a régi cipőjét. Amíg az újat próbál­ta, lába kelt, azaz arrébb so­dorta a tömeg. Amikor zok­niban toporogva megtalálta, nehéz lett volna eldönteni, melyiknek örül jobban: az újnak, vagy a réginek? * Az egész város egy nagy vásár. Az Ady-hídtól a Ta­nácsház térig. Még 11 na­pig... OLÁH ERZSI Dinoszauruszok bizonyítják • Ügy 110 millió évvel ez­előtt a brit szigeteken még éltek diplodocusok, a dino­szaurusz-csoport képviselői, a földünkön élt gerincesek leg­nagyobb fajtái. A diplodo- cusok hossza elérte a 20 mé­tert is. Erre a következtetés­re jutottak az angol paleon­tológusok, miután két évvel ezelőtt a La Manche-csator­na közelében levő White-szi­geten diplodocus-csontokra bukkantak. A lelet paleonto­lógiái szenzációvá vált: kide­rült, hogy a diplodocus és a dinoszaurusz-csoport más képviselői 30 millió évvel az­után éltek Európában, hogy Észak-Amerika területén már kihaltak. Ez a lelet ismétel­ten bizonyítja azt a felte­vést, hogy Európa és Ameri­ka valamikor egy kontinens volt. •• Ülést tart Ózd tanácsa Az idén első ízben ma dél­után ül össze Ózd város Ta­nácsa. A testület tagjai megvitat­ják és elfogadják a város 1978. évi költségvetési és fejlesztési tervét, majd be­számoló hangzik el a városi tanács ügyrendi bizottságá­nak tevékenységéről. Kevesebb utas, de messzebb A MÁV Miskolci Igazgató­ságának a napokban elké­szült kimutatása bizonyítja: 1977-ben kevesebben utaz­tunk. A szakemberek azzal szá­moltak, hogy 34 millió 700 ezer utast kell elszállítani az igazgatósági szerelvényeknek, ezzel szemben 33 millió 675 ezer fizető utast regisztráltak. Nőtt viszont az utazási távol­ság: a megelőző évi 39.91 ki- » lométerről 44,61 kilométerre. Az utazási távolság növeke­dése miatt a személyszállí­tásból eredő bevétel az utas­szám csökkenés ellenére sem lett kevesebb, sőt 0,2 száza­lékkal nőtt 1976-hoz képest, s elérte a 252 millió forintot. Hét végi közlekedés Bánkútra Értesítjük a lakosságot, hogy a bánkúti turistaházat gépjármű­vel — 1978. január 28-tól márci­us 31-ig szombaton, vasárnap és ünnepnapokon — csak a dédes- tapolcsányi, s az abból kiágazó borovnyáki úton át lehet meg­közelíteni. Bánkútról vissza Mis­kolc felé a dédestapolcsányi utat Jávorkúton át a szomorúi elága­zásnál lehet elérni. Ezen forgalomszabályozásról a kihelyezett közúti jelzőtáblák megfelelő útmutatást adnak. Miskolc megyei város Tanácsa V. B. építési és közlekedési osztály ' ....... ............ Szürke, szürkébb, legszürkébb Amikor újak, még viszonylag elfogadható képet nyújtanak a panelből készült ház-homlokzatok. A miskolci szmog azon­ban megteszi a magáét... Én is abban a szalagházban lakom, melyet az elsők között építettek fel — házgyári elemekből — a városban Ma már úgy fest a később készültek mellett, mint egy kopott, szegény, öreg rokon. Üde színfoltot jelentenek a város főutcáján azok az épüle­tek, melyeknek a homlokzatát a közelmúltban tatarozták. Csakhogy a házgyári épületeken nincs vakolat, festék, követ­kezésképpen ezeket nem lehet majd — ha elérkezik az ideje — olyan módszerrel kicsinosítani, mint a hagyományos mó­don épülteket. De lehet-e egyáltalán? Mert abba aligha nyu­godhatunk bele, hogy lakótelepeink képe így változzon: szürke, szürkébb, legszürkébb. A házgyárban elmondták,, hogy ha bepiszkolódik egy-egy panel szállítás, raktározás közben, akkor egyszerűen lemossák ultrás vízzel. Elvileg elképzelhető, hogy hasonló módon „meg­fürdessenek” egy házat, sőt egy egész lakótelepet. Elvileg —1 mondom, mert a gyakorlatban aligha tisztítható le tökélete­sen a ripacsos felületekről a rájuk rakódott por, korom. Könnyebb lenne a dolog, ha legalább simák lennének a panelek. (Manapság már ilyen a felülete a közintézmények építésére szánt elemeknek.) A házgyárban azonban szándé­kosan teszik érdessé az eredetileg sima paneleket — a tech­nológiai előírásoknak megfelelően. Miért? Azért, mert az így kiképzett felület — állítólag! — szebb és némi kárpótlást nyújt a festék, a színek hiányáért. No igen, a színek. Sok éve beszélünk róla, hogy jó lenne színezni a kopár felületeket. Nem azért, mert bárki úgy hiszi, hogy a formai monotóniát így fel lehetne oldani. De vala­micskét mégis segítene. (A színes üveggel burkolt erkélyek kétségtelenül változatosabbá teszik a homlokzatokat, ám a beton hatalmas szürke felületei még így is uralkodnak.) Be­szélünk róla, de tenni vajmi keveset tettünk eddig. Pedig nem kellene feltalálni sem a technológiát, sem a célnak meg­felelő festéket. Mi hányzik hát? A pénz. A festett panelek nem lennének sokkal drágábbak, mint a mostaniak — a ri­pacsos felület előállítása is pluszmunkát jelent —, viszont szükség van egy üzemcsarnokra, ahol a festést végeznék. Nos, erre a beruházásra nincs pénz. A Borsod megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnak — hallottam az indoklást — ennél „fon­tosabb” fejlesztésekre sem futja. Azon lehet vitatkozni, hogy új korában csúnyább-e mond­juk egy fehér cementből készült házgyári épület, mint a fes­tett homlokzatú. De azon aligha, hogy az utóbbinak a tisztán­tartása, felújítása lényegesen egyszerűbb lenne. Megtérülne tehát az említett beruházás. A szólásmondás szerint a tisztaság fél egészség. Igaza van az Élet és Irodalom cikkírójának, aki — a lakótelepre is vonatkoztatva — így módosítja az ismert szólást: „A tisztaság fél szépség.’’ » (békés) Hírünk az országban Tallózás lapokban, folyóiratokban „A kereszt alakú épületben 320 ággyal, négy csecsemő belosz- tály, műtőkkel ellátott 62 ágyas sebészet, 15 ágyas fül-, orr-, gé­ge-, 12 ágyas intenzív osztály működik... (A többi részleggel együtt) összesen 535 ágy, egyen­ként 425 ezer forintért.” KÜZDELEM AZ ÉLETÉRT A bevezető idézet, s az al­cím a Népszabadság január 26-i számában megjelent cikkből való. Az írás a mis­kolci Gyermekegészségügyi Központot mutatja be, egyéves fennállása alkalmából. Mis­kolcon kívül egész Borsod és Heves megye újszülöttjeinek egészségén őrködik az orvos- tudomány legkorszerűbb gyó­gyító eszközeivel, vizsgáló műszereivel felszerelt intéz­mény. S az itt dolgozó or­vosok, egészségügyi munka­társak teljes közösségére jel­lemző az a hivatástudat, amelyet a cikk az újszülött- nathológiai-koraszülött osz­tályról szólva említ: „Az orvosok tudása és a szak­képzett nővérek gondoskodása Igen sok 700—800 grammos kicsi életét mentette meg. Köztük olyanokét is, akik napokon át egyáltalán nem mutattak életje­lenségeket — de nem mondtak le róluk ...” A BÍRÁLÓK VÉDELME A Pártélet című folyóirat legutóbbi számában a közér­dekű bejelentések ügyével foglalkozik „A bírálók vé­delmében” című cikkben. S egyebek között egy igen ta­nulságos borsodi példát ele­mez. Az egyik itteni gyáregy­ség pártalapszervezetének há­rom tagja járt kálváriát amiatt, hogy közérdekű be­jelentéssel — a társadalmi tulajdont sértő vezetői intéz­kedések miatt — fordult a Központi Ellenőrző Bizott­sághoz, illetve a hatósághoz. A gyáregységben viszont „Megindult a gépezet, hogy munkahelyük megváltoztatására, az üzem elhagyására kényszerít­sék előbb a bejelentőket, majd az ügy folyamatában azokat is, akik nem voltak hajlandók a bejelentő lejáratásához segédke­zet nyújtani.” A megyei pártbizottság a bírálat megtorlásának tényei, az elkövetett súlyos pártsze- rűtlenségek miatt foglalko­zott az üggyel... a gyáregy­ségvezetőt és a pártszervezet titkárát megfelelő pártbün­tetésben részesítette. Az ille­tékes állami szervek is meg­vizsgálták a történteket, s ennek következtében ... új vezető áll a gyáregység élén.’ A KÜLÖNLEGES PISZTRÁNG A népszerű Képes Újság idei negyedik számának élén mutatja be érdekes képes riportban a Garadna-völgyi pisztrángnevelő tógazdaságot. Megemlékezik a cikk a gaz­daságot megteremtő Vásár­helyi Istvánról, Herman Ottó tudós tanítványáról, s a te­lep mai munkájáról is be­számol. „A Garadna-vBIgyl telep veze­tője ma Grasalkovits Tibor. Munkatársa a Bükk egykori tu­dós remetéjének nevezett Vásár­helyi István özvegye, aki férjé­től tanult sok ismerettel... gon­dozza az értékes halállományt.” Feleletet kapunk arra a kérdésre is, miért olyan kü­lönleges értékű hal a piszt­ráng. „A mesterségesen megteremtett tökéletes körülmények között is négy év szükséges ahhoz, hogy az ikrából táplálkozásra alkal­mas hal kifejlődjék.” összeállította: BERECZ JÓZSEF Csongrádban Veszettség­gyanús rókák Csongrád megyében az utóbbi hetekben tucatnyi ve­szettséggyanús rókát ejtettek el, illetve ilyenek tetemét ta­lálták meg. Az egészségügyi szervek többször is felhívták a lakosság figyelmét arra, hogy ne nyúljanak ezekhez az álla­tokhoz. Ennek ellenére a na­pokban Szeged határában, a Fehér-tó jegén talált róka­tetemet három szegedi egye­temi hallgató magával vitte. Megnyúzták, majd fejét és bundáját kollégiumi szobá­jukban akarták elrejteni. Sze­rencsére gyorsan fény derült felelőtlen tettükre, és idejé­ben megkapták a védőoltást, a rókafejet pedig elküldték vizsgálatra. A legtöbb vad-megbetege­dés a szegedi járás területén fordult elő. Mindazok, akik veszettséggyanús rókát elej­tettek és érintettek, vagy ilyen rókatetemhez nyúltak, védőoltásban részesültek. Ankét a szarvasmarha- tenyésztésről A Magyar Agrártudomá. nyi Egyesület Borsod megyei Szervezete ma egész napos ankétot tart a miskolci Tech­nika Házában a szarvasmar­ha-tenyésztés helyzetéről. A* ankéton részt vesznek U megye állattenyésztési fel­ügyelőségének e témával foglalkozó szakemberei, vala­mint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes képviselői is.

Next

/
Thumbnails
Contents