Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-31 / 26. szám
Ha többet nyom; fizet Súlyosak a kerekek Közútjaink egyre nagyobb forgalmat kénytelenek elviselni. A fokozott terhelés mind nagyobb igénybevételnek teszi ki az amúgy sem kiváló úthálózatot. Az egyik legnagyobb veszélyt a súlyos' járművek jelentik. A kamionok, óriás daruk, a házgyári elemeket szállító trélerek, különösen a Kraz, Tátra, Kába, Máz teherautók általában nehezebbek, mint amit útjaink védelmében jelenleg engedélyeznek. És hogy mennyit engednek meg? Nos, az évek múlásával, a gépkocsipark és az elszállítandó áruk mennyiségének- növekedésével — kényszerűségből — egyre többet. Ezúttal a megengedett értéken áll a mutató. Az 1953. évi KRESZ szerint még hat tonnát, az 1962. évi szerint nyolc tonnát, jelenleg pedig tíz tonnát nyomhat egy teherautó tengelye büntetlenül. (Kettős tengely esetén 16 tonnát.) Szakemberek foglalkoztak azzal, hogy milyen hatása van ennek a túlsúlynak a burkolatra. így például a nyolctonnás tengelyterheléshez képest a tíztonnás 2,4- szeres, a 13 tonnás 7-szeres rongálást okoz. A növekvő súllyal tehát hatványozottan Yiő a keletkezett kár. Ezért a nehéz szállítmányok csak engedéllyel és természetesen a megfelelő bírság befizetése ellenében közlekedhetnek. A túlsúly büntetése elég .sokra rúg. Tengelyenként és kilométerenként, a túllépés arányában, 20—250 forintig terjed. Tízezer forint alatt ritkán jön ki a végösszeg. Ha ráadásul engedély nélkül közlekedett, a bírság a fenti alapdíj tízszerese. A KPM Közúti Igazgatóságainak feladata, hogy kiszűrjék ezeket a járműveket. Először a tranzitforgalmat ellenőrizték, mert a külföldi kamionok rendszeresen nagyobb terheléssel érkeznek hazánkba. Eddig tíz határátkelőhelyen szereltek fel tengelysúlymérő készülékeket; az idén újabb í hatot terveznek. A belföldi forgalom ellenőrzésére 1974- ben a Miskolci Közúti Igazgatóság kapott mozgó berendezést; jelenleg Roburba szerelve járja az utakat. Még az idén minden igazgatóság kap egy ilyen'mobil készüléket. A napokban a 37-es út mentén; a felsőzsolcai elágazásnál néztünk meg egy ilyen ellenőrzést. A mérőkocsi mellett lerakták a tengelytávolságoknak megfelelő mérőlapokat, majd a csoport vezetője, Kovács János figyelte a forgalmat. A piros karszalag és a jelzőtárcsa csakhamar egy pótkocsis Krazt terelt a mérőbélyegekre. Az eredmény a fuvarozó számára megnyugtató volt; jóval tíz tonna alatt mutatott a műszer. Még két kocsit vizsgáltak, az egyik cementet, a másik sódert szállított. Itt sem volt kihágás. A múlt évi adatok azonban bizonyítják; nem minden mérés végződik ilyen békésen, jegyzőkönyv nélkül. A 366 ellenőrzés során 35 jármű volt tengelytúlsúlyos. Víz a kohászoknak A Lenin Kohászati Művekben az 1976. évi nyereség alapján 184 millió forintos fejlesztési alapot képeztek 1977-re. Ebből az összegből 94 millió forintot technológiai fejlesztésekre, 90 milliót pedig munkavédelmi és szociális beruházásokra költöttek. Jól gazdálkodtak ez utóbbi összeggel a kohászatiak, hiszen nem kevesebb, mint 300 feladatot oldottak meg a segítségével. Legjelentősebb ezek közül, hogy 16 millió forintos költséggel befejezték a gyáregységek ivóvíz- és fürdővízszükségletét biztosító hálózat kiépítését, megkezdték a hidegüzemi tanműhely építését, amelyre 9 millió forintot költöttek, s a kohók levegő- szennyezését csökkentő, úgynevezett ELEX gáztisztító berendezéseket szereztek be s szereltek fel, amire 15 millió forintot fordítottak. Távbeszélő- központok két megyében A Miskolci Postaigazgatóság Borsodban és Hevesben 376 távbeszélőközpontot üzemeltet. Ebből automata főközpont 12 darab, kézikapcsolású CB-rendszerű főközpont 25, míg LB-rendszerű 339. E központok összes kapacitása 44 012, a bekapcsolt távbeszélő-állomások száma pedig 36 930. A számok alapján úgy tűnik, mintha csaknem 8 ezer üres állomás lenne. Sajnos, ez nem vigasztaló a több mint 15 ezer várakozó számára, ugyanis ezek a szabad helyek mind olyan főközpontokban vannak, ahol + Mérés előtt el kell helyezni az egyenként nyolcvan kilogrammos mérőbélyegeket. Ez Philips gyártmányú készülék. Rövidesen azonban kapnak egy modernebb svéd (Telub) berendezést, amely lényegesen rövidebb idő alatt felállítható és sokkal könnyebb. Lengyel bányászok a Júnóban A Borsodi Szénbányák Vállalat és a Katowice vajdaságbeli wujeki szénbányák évek óta jó kapcsolatban állnak. Ez egyebek között a dolgozók csereüdülését is elősegíti; A lengyel bányászok több csoportban — a Nehézipari Minisztérium anyagi hozzájárulásával — üdülnek Tapolcán, míg a borsodiak Lengyelország legszebb tájain pihenhetik ki fáradalmaikat. Az idei első — 44 tagú — lengyel bányászcsoport ma reggel érkezett meg Tapolcára, a Júnó-szállóba, ahol két hetet töltenek el. Ezenkívül még 47 járművet kellett feljelenteni a KRESZ megsértéséért. (Például a polgári Tisza-hídon a megengedett 20 tonnánál nagyobb összsúllyal mentek át.) A fokozott ellenőrzés nemcsak túlsúlyt állapíthat meg. Fény derülhet a gépkocsi műszaki állapotára is. A rendszeres mérések óta csökkent a fekete fuvarok száma, kevesebben kockáztatják meg, hogy dupla rakományt szállítsanak a kevesebb forduló és a benzinmegtakarítás reményében. Szóval akadnak olyanok, akik nem örülnek a két Robur mozgékonyságának. A tavaly kiszabott bírság összege meghaladta a félmillió forintot. A cél azonban nem a bírságok növelése, hanem az, hogy minél kevesebb jármű rongálja az utakat. (kerényi) nincs telefonra igény. A kerületért A viszonylag kis létszámú — Miskolcon alig félezer dolgozót foglalkoztató —. Cementipari Gépjavító Vállalat kollektívája évről évre sokat tesz a városért, s különösen a II. kerület szépítéséért. Egyebek között az elmúlt évben 20 dolgozójuk 1500 normaórát fordított autóbuszvárók építésére, karbantartására. A kerületben öt új váró- helyiséget alakítottak ki, 8 várakozón végeztek javítási munkálatokat, hatot pedig újrafestettek. E társadalmi munkájuk értéke elérte a 167 ezer forintot. Szövetkezetünk előszerződést köt villanyszerelő szakmunkástanuló-képzésre 16 évet be nem töltött fiatalokkal, akik 8 általános iskolai tanulmányaikat 1978-ban fejezik be. A tanulók képzést nyernek: szerelési, erőátviteli, elektro- mérési szakterületen és háztartási gépek javításában. Univerzális oktatás! Kollégiumi elhelyezést biztosítunk! Jelentkézés helye: Általános Villamossági Ipari Szövetkezet 1137 Budapest XIII., Radnóti Miklós u. T9/b. Ügyintéző: Kurz - telefon: 490-765 Részletes felvilágosítást adunk levélmegkeresésre is! Vita és közöny Mi jobb nekünk: ha szabadjára engedjük a vitát, még annak kockázatával is, hogy olykor mellékvágányra siklunk; vagy az, ha az élet eseményeit, árnyoldalait, vélt vagy jogos sérelmeit, búját-örömét Szótlanul tudomásul vesszük? Pontosabban: ha merünk igent vagy nemet mondani, vagy közönyösen hallgatunk. Persze, az a jobb, ha vitatkozunk. Ez nálunk politikai követelménye a szocialista demokráciának. Biztatást is kapunk hozzá eleget: szóljunk bele országos, lakó- és munkahelyi dolgainkba. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert azokban mi vagyunk a fő érdekeltek. Jót, rosszat látva, tapasztalva, vitatkozzunk természetes szükséglettel. S hogy így tesszük, ezernyi példa igazolja. Törvényjavaslatokat bocsátunk beiktatásuk előtt a közvélemény elé; nagy horderejű, országos kérdésekben kérjük a véleményt; Itt, nálunk is, városfejlesztési ügyekben például „szondáznak” a városatyák, mielőtt kimondanák a végső szót.. Vagy nézzünk körül a munkahelyeken: adatik-e fóruma a szónak? Igen. Azt hiszem, túl vagyunk azokon az időkön, amikor az ösztönzés után tüstént hozzá kellett fűznünk: senki se féljen a retorziótól. Egyszóval vitakészségünkben is kétségtelen a fejlődés, példázva a politikai érettséget, bizonyítva életünk demokratizmusát. Beláttuk és nyugtáztuk: a haladás ellentmondásait jó szellemű vitákkal s ezt követően, ha egyetértettünk, egységes cselekvéssel oldhatjuk fel. Igen ám, de ha ennyire egyértelmű a dolog, minek vesztegetjük rá a szót? Mert ma még csak elvileg, konzekvenciáiban egyértelmű, a gyakorlatban nem egészen — s ez már önmagában is ok rá, hogy vitatkozzunk a vitáról. Formailag és tartalmilag. Formailag annyiban, hogy vannak látszatviták, látványos viták, vitának nevezett viták, amelyek tartalmilag nem egyebek szófecsérlésnél. A „mindenki elmondja a magáét” még nem vita. A vita eleve feltételez szenvedélyességet, logikus érveket és ellenérveket, meggyőződést — még ha hibás is az! —, a tények és a lényeg alapos ismeretét, fel- készültséget. Apropó, felkészültség! Jó dolog-e az, hogy 20— 25 perces kiselőadásra készülünk fel például valamely tanácskozás előtt, s ezt zsebünkből előhúzva, felolvassuk... Ez a gyakoribb s nem az élő szó. De hát lehet-e ebből vita? Ha nem arra reagálok, amit a másik mond? Vagy mondjunk egy másik példát. Több órás tanácskozások telnek el anélkül, hogy a végén tudnánk, miről is „vitatkoztunk”. Nem tudjuk, mert hiányzott a vita. A közösségi érdekeket érintő szavak nem hangzottak el, amelyek felkeltik az érdeklődést, légióként pedig: gondolatokat adnak és gondolatokat szülnek. Ha ezek nincsenek, miről vitatkozzunk? Az üres szót — közöny követi. Most nem arra a közönyre utalok, ami megtalálható egyik-másik lelkesedni nem tudó vagy nem akaró emberben. Arra a közönyre gondolok, amelyeket a frázisok, a gondolat-nélküliség szül; a közérzeti közönyre, a nem-tudok-kapcsolődni megítélésre, a szóló és az őt hallgató kontaktusa, a kötődés lazaságára. Ha egyszer engem nem ragad magával és nem ráz fel, nem hatol az agyamba és monoton módon érinti érzésvilágomat — mit mondhatnék? Pedig esetleg volna mondandóm, de állhatom-e a „versenyt” azzal, aki oly szépep csokorba szedte dolgát, csak éppen semmit nem mondott? Nekem legalábbis nem. Hát én most álljak fel és mondjam el, esetleg botladozó nyelvvel azt, amit tulajdonképpen itt és most el kellene mondanom?! Nem, inkább hallgatok, majd elmondom legfeljebb a munkatársamnak, akivel már úgyis vitatkoztunk erről a kérdésről. Aki így tesz, a közösséget fosztja meg épkézláb gondolatoktól. Miközben érzi, hogy kikívánkozik belőle a szó, unottan néz maga elé, közönybe süllyed. De van-e joga hozzá? Nem tenné-e helyesebben, ha szólásra jelentkezne és azt mondanál itt tárgyalunk már két órája, de a dolog velejét nem mondtuk ki. Nekem ez és ez a véleményem!... Mindegy, hogyan mondja el. Retorikai készséggel, indulatosamé vagy higgadtan, nyelvbotlásokkal, laza szerkezetű mondatokkal. Hiszen nem az a lényeg, ahogyan elmondja, hanem az, amit elmond. Nem az előadói készségére van szükség, hanem a gondolataira. A véleményére, az elismerésére, a kritikájára, a javaslatára. De hát nem „hozta ki” belőle a tanácskozás légköre. Egyszerűen arról van szó, hogy bár volna mit mondania, a bátrabbaktól nem kap inspirációt, mert a bátrabbak — a gyakorlottabbak, a jó szókinccsel rendelkezők — nem kényszerítik ki belőle a vitát. ... Ha valóban van vita-légkör, a közöny csak azoké marad, akik az alaptermészetükben, vagy nézeteikben hordozzák azt. CSALA LÁSZLÓ FEBRUÁR: Mezőgazdasági könyvhónap Az Ady Endre Művelődési Házban csütörtökön este 6 órakor Szuchy Róbert, a Hazafias Népfront városi titkára nyitja meg a februári mező- gazdasági könyvhónap miskolci rendezvénysorozatát. A megnyitó után dr. Túri István, a Kertészeti Egyetem docense tart előadást Zöldségtermesztés a házikertben és minikertben címmel. A mezőgazdasági könyvhónap alkalmából több szakmai előadás, bemutató színhelye less az Ady Endre Művelődési Ház, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ, a Gárw donyi Géza Művelődési Ház, a görömbölyi Budai Nagy Antal Művelődési Ház, a szirmai Radnóti Miklós Művelődési Ház, a martintelep Tompa Mihály Fiókkönyvtá és a Budai József mezőgazdasági szakkör.
