Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-30 / 25. szám

F ■ ■ g ■ ■ r '”**’*' . r a miskolciaké a szó Amikor égett a Robur... Alig 16 soros rövid cikk adta hírül a DH utolsó oldalán, hogy ismét kigyulladt egy autó a miskolci utcán. A szűksza­vú közleményből éppen csak az nem derül ki. hogy valójában hogyan és kik fékezték meg a lángokat. Pedig érdemes lett volna részletesebben foglalkozni vele. Sokféle tanulsággal szolgált. Nem konkurrálni akarok, csak pótolni valamit, hírt adni arról is. ami kimaradt a tájékoz látásból. Íme: Idő: 1878. január 19., reggel 6 óra. Hely: a Kazinc'.y utca 1. sz. előtti útszakasz. Előzmény: a 14-es autóbusz — 82-85 rendszámú — átha­lad a Szemere utcai kereszteződésen, majd hirtelen fékez és megáll. Vezetője a motort is leállítja, kinyitja a busz első aj­taját, s látjuk: kezében tűzoltókésziUékkel szalad a másik oldalon lángoló Robur típusú gépkocsihoz, s azonnal oltani kezdi a motortüzet. Néhányan leszállunk a buszról, a többség az ablakokon ke­resztül figyel. A kocsisor közben mindkét irányban gyarap­szik: egyik oldalon asr égő Robur, másikon a mi buszunk zár­ja cl az utat. Rövidesen segítői akadnak a bátor buszvezető­nek. Kollégái. A 82-16, a 82-66 és a 35-91 rendszámú városi autóbuszok vezetői. Ök is elővették a tűzoltókészüléküket. Aztán a fűszerboltból is érkezett segítség. A Robur vezetője szól a boltosoknak: telefonáljanak a tűz­oltóságra. Nem bízik benne, hogy sikerül az oltás. Ám mire felhangzik a tűzoltókocsi szirőnahangja, a buszvezetők elol­tották a tüzet. A tűzoltók félrehúzódnak, s ismét megindul a forgalom. Az utasokkal zsúfolt kocsikkal — mintha mi sem történt volna — a buszvezetők is folytatják útjukat. Idegeinkben még alig csitult a feszültség, amikor rádöb­bentünk, mi volt zavaró egész :dö alatt. Tessék figyelni: az autóbuszvezetőkön kívül egyetlen más gépkocsi vezetője sem igyekezett a mentést segíteni. Pedig voltak sokan. Nyugod­tan ültek a volán mögött, esetleg csendesen szemlélték a tör­ténteket. Nem ez volt az első ilyen eset. Ezeken a hasábokon nem is oly régen olvastam róla, hogyan mentett meg ugyancsak egy buszverető a lángok martalékából egy másik gépkocsit. S olyannyira szerény volt, hogy fölöttesei már csak akkor szereztek tettéről tudomást, amikor a poroltót kérték tőle számon. Nyilván szerény az említett négy társa is. S lehet, hogy köszönetét sem kapnak bátorságukért, legfeljebb az igazolójelentés ad még pluszmunkát nekik, amelyben leír­ják: miért ürült ki a tűzoltókészülékük. Jóllehet, legalább jó •’szót, egy dicséretet, köszönömöt megérdemelnének ... E pár sort azért is írtam, mert úgy érzem, félrebillenne a mérleg, ha a buszvezetők bátor, önfeláldozásra kész maga­tartásáról hallgatnánk. Ne csak az emberi gyengeséget hoz­zuk nyilvánosságra — erre több példa volt e hasábokon —, hanem azt is, ami átlagon felül példaadó náluk ... Palágyi László Miskolc, Kaffka Margit u. 47. sz. , Naná! Dekázzanak! Néhanapján előfordul, hogy reggel betérek a Széchenyi úton levő Ínyenc boltba. Hol toros káposztát, hol hurkát kérek a falatozóban. Nem. nagy mennyiséget, mert nem tudok „ki­rály módra” reggelizni. Többnyire tiz-tiz dekát ebből is, abból is. A múlt hét pénteken — január 27-én — ugyanilyen „igénnyel” tértem be az Ínyencbe, s kértem a kiszolgálót: lehetőleg tíz deka le­gyen a tíz deka. — Naná, majd dekázni fogom! — volt a válasz. S elém tette a blokkot. Naná! Éppen így gon­dolom. Legkivált azért, mert már-már unom azt a nagyvonalúságot, amit nemcsak itt, de nagyon sokfelé tapasztalhatunk. Ha tíz dekát kérek — kérünk! — akármiből, az — érdekes módon — sohasem kilenc, inkább tizenhárom. Ha fél ki­lót, az 55 deka. Én is, mások is, röstellnek szól­ni: ugyan emeljék-vág- ják le róla a többletet. Inkább nyelek egyet. Pedig ez a plusz nem­csak a gyomromat, a pénztárcámat is „meg­üli". M. G. Korom és széngáz a Szinva partján Sok nyugdíjas lakik a Szin- va-parti bérházakban. Az idös embereknek az egészsé­ge sem a „régi”, de a Lenin Kohászati Művek felől, szálló korom, széngáz tetézi egész­ségünk romlását. Egy évig nem lehetett panaszra okunk, nem tapasztaltuk azt, hogy a korom belepte volna lakásun­kat, s azt sem, hogy estén­ként ne tudjunk szellőztetni, mert a széngáz beáramlik a szobába. Most viszont — különösen esténként — szellőztetni nem lehet, a fojtó bűz még a zárt ajtón, ablakon is beáram­lik az otthonunkba. Laikus ember vagyok, de gondolom: ha a Hejőcsabai Cementmű megtalálta a módját, hogy a környékbeli lakásokban meg­szűnjön a mész- és egyéb le­rakódás, itt is lehetne tenni valamit, már ennyi év után. özv. Kovács Zoltán és a Vászonfehérítő u. 60.. 62., 64., 66. sz. alatti lakók Ho! van nyugdíjasok klubja? Szeretném megtudni, hogy hol van Miskolcon nyugdíja­sok klubja, s milyen napo­kon tart nyitva? — kérdezi Mészáros Tibor, Sajólád, Arany János u. 34. sz. alatti olvasónk. Válaszunk: a Vasas Megyei Művelődési Központban (Mis­kolc, Marx Károly u. 36. sz.) nagy létszámú, jól működő nyugdíjasklub van, ahol minden hétfő délután 5 órá­tól tartanak foglalkozást. A Rónai Sándor Művelődési Központ nyugdíjasklubja Mis­kolcon, a Hatvanötösök u. 17/a. szám alatt mindennap déli 1 órától este 7-ig tart nyitva, ahol különböző'köte­lező és szabad foglalkozások, rendezvények, szórakozási le­hetőségek várják az oda lá­togató idős embereket. Nem naplóztak, javítottak! lön világosság?” címmel olvastam a január 26-i szám­ban megjelent jegyzetet, ami a szilveszteri és a 23-i, szer­dai áramszünet miatt emelt szót. Ami e válaszlevél megírá­sára késztetett, az nem az ÉMÁSZ védelmezése, hiszen tudom, hogy a szolgáltató vállalatok között jól szer­vezett vállalat és nincs szük­sége rá, hogy bárki védel­mébe vegye. A jegyzet hangvétele ellen van kifogásom. Nem segíti a dolgok tisztázását. Azt mond­ja, a szerelők jöttek, csinál­tak valamit és égett a vil­lany. Aztán megint jöttek, megint csináltak valamit és megint égett a villany. Mindkét alkalomkor jelen voltam az üzemzavar-elhárí­tásnál, mindkét alkalomkor tudtam, hogy benaplózhatták volna a szerelők, hogy éjjel nincs biztosítva a munka el­végzésének feltétele, ügyelet­Reszkető házak ben ilyen hibát kijavítani nem kötelességük. Nem nap­lózták be, hanem kijavították a hibát! Ä két fiatal szerelő. Nagy Andor és Ferencz Ti­bor, a III. kerületi ÉMÁSZ- kirendeltség kisfogyasztó szolgálatosai emberségből is, szakmai ismeretből is jelesre vizsgáztak. A gyertyafény mellett végzett lelkiismeretes munkájukért csak köszönet illeti őket. Tudom, holnap is, holnapután is el fogják vé­gezni azokat a munkákat, melyeket benaplózhatnának, de szeretném, ha mások is becsülnék bennük azt, hogy éjszakai ügyeletben, sokszor emberfeletti munkát végez­nek. Ez nem azonos azzal, hogy jönnek és csinálnak va­lamit. Dolgoznak és jó, hogy mindennap számíthatunk rá­juk. Takács József, az „Alkotmány” Lakás- és Garázsfenntartó Szövetkezet elnöke A közelmúltban olvastam a rovatban a Rázós villamo­sokról, hadd írjak hát a resz­kető házakról most. A városban az egyetlen hely a Tízes honvéd utca páratlan oldala, ahol az ablakok alatt szinte karnyújtásnyira dübö- rögnek-csattognak a villamo­sok, zajuk alig elviselhető az itt lakóknak. Panaszainkra annak idején választ is kap­tunk, mondván: nincs és nem is lesz gumisín ezen a pár száz méteres szakaszon. Azt hiszem, ez az egyetlen városrész, ahol mindenki bol­dog, amikor havazik. A hóval tömített síneken suhannak a villamosok. Átmeneti boldog­ság, hosszú távra alkalmat­lan „megoldás”. Négy éve élünk itt, s őszin­tén bevallom: eddig csak az önző csendvágy fakasztott „villamosellenes” panaszra. Ám az utóbbi hónapokban új jelenségre figyeltünk fel. Szá­raz időben az egész lakóépü­letünk rezonál, reszket, ami­kor elhalad előtte a villamos. Ez igen jól megfigyelhető, amikor kisebb a forgalom, csendesül a külső és belső élet Még a bútoraink is re­megnek a lakásban. Nem tudom, mennyi az élettartama egy lakóháznak. De, hogy ez a reszketés meg­rövidíti a „kihordási” idejét, károsítja a milliókat érő épü­letet, az bizonyos. S ertnek a fényében már nem hiszem, hogy önző, egyéni érdeket szolgálna, vagy pazarlás vol­na a 300 méternyi sín kicse­rélése olyanra, amely a la­kások százait kímélné az idő előtti „elöregedéstől”. Fodor Lászlóné Miskolc, Tizes honvéd utca 13. sz. Szeretettel varja a MÉH! % És nemcsak ezt a roncsot, amely egy Bajcsy-Zsilinszky úti portán található, hanem bármelyiket, amely városunk legkülönbözőbb pontján árválkodik elhagyottan. Aki beszál­lítja, igencsak jól jár, hiszen kilónként 40 fillért fizetnek érte a Sajó-parti MÉH-telepen. Akkor is csak nyerhetnek rajta, ha a MÉH-ne/c, kell beszállítania, mert a szállítási költ­ségen felüli összeg annak a markát üti, aki felhívja rá a figyelmet. Persze azok az intéz­mények is kapva-kaphatnak a lehetőségen, amelyek nem tudnak mit kezdeni a kimustrált és kibelezett roncsokkal. Telephelyükről a MÉH elszállítja a hulladékba való „autókat", felszabadul a helyük, s legkivált: nem ékteleníti sem a külső, sem a belső városképet a rozsdásodó kacat. S ez pedig már mindannyiunk számára tiszta haszon! (Pusztai László felvétele) Inkább falidísz Kérvény: a Miskolci Építőipari Vállalathoz Régóta tatarozzák a Kun Béla úton levő MÁV-bérhá- zat. Ami azonban ott két hó­napja van, tűrnetetlen. Az emeletekről kikerült törme­léket, port, szemetet csator­nán, csuzdákon juttatják le a földszintre, vagy az ott vá­rakozó gépkocsik platójára. A csúszda vége azonban a kocsi platója fölött másfél méter­nyire van. A lezúduló por, piszok belepi a környező há­zakat, szellőztetésről szó sem lehet. Még a csukott ajtókon, ablakokon keresztül is beszáll a lakásokba. Már több alkalommal Szó­vá tettem, szóvá tettük az építkezésnél, hogy a csatorna végére tegyenek zsákot, amely felfogja a szálló port. Vagy locsolják le a törme­léket, mert' ez így elviselhe-\ tetlen. Ám figyelembe sem veszik kérésemet — kéré­sünket! A tatarozást a Mis­kolci Építőipari Vállalat vég­zi. Most, a sajtó nyilvános­sága előtt kérjük őket: talál­janak megoldást jogos pa­naszunk orvoslására. Kabay Sándor lakóbizottsági tag Miskolc; Sarolta u. 10. sz: Gazdát keres egy értékes csomag Ára és külleme falidíszre utal, előszobában vagy nya­ralóban mutatós lehet, de munkaeszköznek aligha felel meg. Ez a ritka darab egy poroló, amelyet a napokban vásároltunk. A kis és nagy testű porszívók korában ugyan nem feltétlenül szük­séges takarítóeszköz, de na­gyobb takarítások alkalmá­val jó, ha van. Nem tudom, hogy készítői láttak-e már valódi porolót, mert a jelenleg kínált — bár ritkán beszerezhető — áru nem is hasonlít hozzá. Páco- latlan, matt, s főként töré­keny, gyenge. Egyébként a külalakja változatlan, csak éppen használni kockázatos, pillanatok alatt falidísznek is alkalmatlanná válik. Hogy miért vettem meg?... hobbi, szeszély?... Talán egyik sem. Volt kidobni való pén­zem. S még nem vesztettem el a „kísérletező” kedvemet. Istók Laura Miskolc Vasárnap, január 2í-én, a reg­geli órákban a lillafüredi kis- vasúton (Lillafüred felé menet) találtak egy csomagot. A benne Mivel az emancipáció foly­tán a férfiaknak is ki kell venniük részüket a „női” munkából, a sors különös szeszélye folytán, házunk tá­ján nekem jutott a bevásár­lás megtisztelő feladata. Nincs is addig semmi baj, amíg olyan üzletben vásárol­hatunk, ahol az eladók ud­variasak, figyelmesek. Ilyen helyre szívesen visszatérünk máskor is. Bevásárlási körzetem ható­sugarán kívül esik az Áru­csarnok. Ám a napokban mégis úgy sikerült, hogy ott vettem meg a heti kommi6- siót. S kellemes meglepetés­ben volt részem. Az eladók udvariassága igazán dicsé­retre méltó. Készségesek, fi­gyelmesek, előzékenyek. Szí­vesen segítettek az általam nem talált áruk kikeresésé­ben is. De legjobban a húsáruk levő értékes holmit — igazolt tulajdonosa — átveheti Miskolc, Tizes honvéd u. ZZ. III/3. szám alatt. pultjánál elhelyezett mérő­számológép lepett meg. Eddig csak hallottam róla, de va­lójában most láttam ilyet először. Mondhatom: remek találmány. Eleve megelőz mindenféle „anyagi” vitát. Teljesen kizárja a vásárlók esetleges megkárosítását. Korrektül, pontosan, részre­hajlás pélkül végzi munká­ját. Egy pillantás a számtáb­lára, s a vevő pontosan tud­ja: mennyi húst vett és mennyit kell érte fizetnie. Melegen ajánlom más üzle­tekbe is. (Elsősorban a hús­boltokba, ahol rendszeres az eladó és a vevő közötti ár­vita!) Az okos masina fölös­legessé teszi, hogy csak a Pa- taky fejszámolóművész isko­lájából kikerült eladók ke­rüljenek a pult belső oldalá­ra. Miskolcon van egy pár olyan üzlet, ahová szívesen jár vá­sárolni az ember. Most, hogy megismertem a Búza téri Árucsarnokot, ezt is ezek kö­zé sorolom. Sok belvárosi üz­let (nemcsak fűszer-csemege) követhetné példáját. Kérem, vegyék ezt a pár sort úgy. mintha a Vásárlók könyvébe jegyeztem volna b« Kiss Sándor, Miskolc, Báthory Asztalos Kálmán, Miskolc, Ku- sor 30. sz.: . ruc u. 35. sz.: Fotóval szeretnénk dokumen­tálni azt, amit leírt. Úgy véljük: még holnap sem tudunk elkésni vele. Csütörtöki számunkban kö­zöljük levelét — s az illetékes válaszát! Köszönjük, hogy írt. Szegő Lajos: Szűkszavú — már ami a pon­tos címét illeti. Beküldött írása a jelenlegi formában közlésre alkalmatlan. Egy újságcikknek a következő kérdésekre kell tudni választ adni: hol, mikor, ki, mit? Lényeges kérdésre nem fe­lel az írása: mikor? Az Állami Gazdaságok Árpád utcai boltjára valóban nem az öné az első panasz. A leírtakra választ kérünk feletteseiktől, s levelét a válasszal együtt közöl­jük. Hidas Ágnes, Miskolc: Megpróbáltuk telefonon elérni. Nem sikerült. Kérjük, amilyen hamar lehet, keressen fel ben­nünket. Története rendkívül fi­gyelemre méltó. Megpróbálunk segíteni. P. I. Miskolc A MISKOLCIAK® A sző Szerkeszti: Radványi Éva Levélcím: Déli Hírlap szerkesztősége 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonszám: 18-221 Öröm itt vásárolni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents