Déli Hírlap, 1978. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-24 / 20. szám

14 aranyból 9 Borsodé! j^c Az utolsó méterek... Bodnár Tibor, a borsodiak sífutó­váltójának hajrá-embere, aki egyben az egyéni verseny­számban is bajnoki aranyat nyert, ezúttal a váltót is győ­zelemhez segítette. (Szabó István felv.) „Remek versenyek, kitűnő rendezés” — hangzott lépten- nyomon a résztvevők véle­ménye a XIII. téli úttörő­olimpia havas versenyszá­mainak döntőivel kapcsolat­ban. aztán néhányon keser­nyés humorral még azt is hozzátették: „kár hogy a há­zigazdák kissé - udvariatla­nok” ... Ezzel arra céloztak, hogy az első két versenynap hat aranyérméből a borsodiak csak kettőt „engedtek” át más megyebelieknek. Hát ha még a nagy seregszemle vég­eredményét sejtették volna, hogy a zárónap még öt első helyet hoz a házigazdáknak; azaz a 14 aranyéremből 9 Borsodban marad!... Mert azért egy olimpián nemcsak a szíves vendéglátás, hanem a győzelem is fontos! A szombat-vasárnapi „aranyeső” után a döntők utolsó szakaszában is volt olyan versenyszám, amelyben a biatlon és sífutás alapján szinte előre ki lehetett vol­na adni az aranyat a borso­diaknak. S a fiú sífutóváltó igazolta is a papírformát: a Bodnár Tibor, Nemes Béla, Horváth Zsolt összeállítású gárda a nógrádi és hevesi együttes előtt meggyőző fö­lénnyel szerezte meg a me­gye ötödik győzelmét! E há­rom fiúnak — a biatlont, sí­futást, összetett versenyt és sífutóváltót alapul véve — jelentős szerepe volt abban, hogy Borsod a megyék nem hivatalos pontversenyében nagy pontkülönbséggel került az első helyre, melynek ju­talma a KISZ Borsod megyei Bizottsága által adományozott szép kivitelű serleg lett. A leányok sífutóváltó ver­senyében Nógrád megye Te­lek Olga, Galbács Judit, Hro- nyecz Tünde összetételű csa­pata jókora előnnyel érkezett célba Budapest és Heves me­gye gárdája előtt. A borso­diak két csapata is minden tőle telhetőt megtett a siker érdekében, ám ezúttal ere­jükből és tudásukból csak az 5—6. helyre tellett. A szánkósok háromnapos küzdelemsorozata is befejező­dött a tegnapi utolsó futa­mokkal; átütő borsodi sike­rekkel! A hat versenyszám­ból csupán az úttörő I. kor- csoportos fiú és leány me­zőny élén végzett más me­gyebeli, négy aranyérem e sportág bajnokságában is Borsodnak jutott. Az utolsó versenynap érmesei és borsodi helyezettjei: Fiú sifutóváltó: 1. Borsod I. (Bodnár T., Nemes B., Horváth Zs.), 2. Nógrád, 3. Heves, 4. Bor­sod H. (Nemes X., Bérezés L„ Iván E.). Leány sífutóváltó: 1. Nógrád (Telek O., Galbács J., Hronyecz T.), 2. Budapest, 3. Heves, 5. Borsod II. (Fenyvesi Zs., Hege­dűs Sz., Kalló Zs.). Szánkóversenyek, úttörő I. kor- csoportos fiúk: 1. Tarr János (Hajdú), 2. Kopcsó Dezső, 3. Lőcsei János (mindkettő Borsod). 1. korcsoportos leányok: 1. Kapás Ágota (Somogy), 2. Szolnoki Te­réz (Komárom), 3. Sziklai Ag­nes, 12. Tóth Zsuzsa (mindkettő Borsod). II. korcsoportos fiúk: 1. Szolnoki Attila (Borsod), 2. Sebő János (Nógrád), 3. Szemán illés (Borsod). H. korcsoportos leá­nyok: 1. Blaskó Valéria (Borsod), 2. Molnár Erzsébet (Heves), 3. Ferencz Éva (Fejér), 5. Fehér Tünde (Borsod). Kisdobos fiúk: 1. Mezei Károly, 2. Matiszcsák Attila (mindkettő Borsod), 3. Stuller Zsolt (Heves). Kisdobos leányok: 1. Orliczki Judit (Bor­sod), 2. Solymosi Ildikó (Nóg­rád), 3. Szabó Katalin (Hajdú)', 15. Behinya Zsuzsa (Borsod). A megyék közötti összesített pontverseny végeredménye: 1. Borsod 132,5 p., 2. Nógrád 67,5 p., 3. Heves 54 p., 4. Budapest 36 p., 5. Veszprém 19 p., 6. Hajdú 15 p., 7—8. Baranya és Somogy 7—7 p., 9—10. Fejér és Komá­rom 5—5 p., 11—13. Győr, Pest és Szolnok 1—1 p. A háromnapos onszágos méretű úttörősport sereg­szemle tegnap este a szakkö­zépiskolai kollégiumban az ünnepélyes eredményhirde­téssel és díjkiosztással, majd a sportpályán a már hagyo­mányos záróformaságokkal ért véget. Még egyszer felso­rakoztak a megyék és a fő­város legjobb kis sízői és szánkósai, aztán csillogó szemmel vettek búcsút az ötkarikás zászlótól, majd el­hangzottak a búcsúszavak: „Viszontlátásra jövőre Sop­ronban, a XIV. téli úttörő­olimpián!” MONOSTORI GYULA Asztalitenisz Csak két bronz A salgótarjáni sportcsar­nokban élénk érdeklődés kí­sérte az ez évi országos asz­talitenisz felnőtt vidék-baj­nokság küzdelmeit. Ez nem­csak az érdeklődők nagy szá­mát tekintve keltett kellemes meglepetést, hanem a részt vevő versenyzőket illetően is. A korcsoport 81 (!) asztalite­niszezője fogott ütőt a kezé­be, a 29 egyesület képvisele­tében. A viadal férfiszámaiban a Honvéd Kilián SE, a nőknél a Tolnai Vörös Lobogó ver­senyzői jeleskedtek, míg a miskolciaknak ezúttal meg kellett elégedniük két igen szerény dobogós helyezéssel. A férfi párosban a Dec. 4. Drótművek kettőse, a Nagy— Egervári duó szerzett bronz­érmet, a vegyespárosoknál pedig Szabó (MÉMTE)—Pat­rik (Egri Vörös Meteor) ke­rült a dobogó harmadik fo­kára. o Sí lói szerepeltek az i A Lillafüred alpesi síbaj­noksággal párhuzamosan azo­nos időben rendezte meg Ké­kestetőn a Bp. Honvéd, csak­nem 300 induló részvételével, országos sífutó versenyét A kétfokos hidegben, jó porhó­val borított pályán, öt kor­csoport versenyzői álltak rajthoz. A miskolciakat csak az ifjúsági korosztályban és a nők felnőtt mezőnyében kép­viselték versenyzők. Mindkét számban átütő sikerrel szere­peltek, hiszen az ifjúsági fiúk 8 kilométeres versenyében mindhárom érem a Honvéd Papp J. SE sízői birtokába jutott, s a nőknél is első he­lyen végzett a DVTK színeit képviselő Kalló Mariann. Az ifjúsági fiúk sorrendje: 1. Pál J„ 2. Káposzta, 3. Páll Cs. Társadalmi támogatás 3 tömegsportnak Atlétika Megyei bajnokság a „sátorban” Egy nagyszerű kezdeményezés — az 1977. május 7-én beindult Edzett ifjúságért tömegsport­mozgalom — eddigi tapasztalatai­ról, a további feladatokról esett szó azon a kibővített országos koordinációs értekezleten, ame­lyet az OTSH tanácstermében az irányító, valamint az azokkal együttműködő szervek képvise­lőinek részvételével rendeztek meg. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1975. december 16-i határozatá­ban felhívta a figyelmet arra, hogy az ifjúság egészsége, fizi­kai képessége, edzettségi állapo­ta és annak folyamatos fejlesz­tése alapvető társadalmi érdek. Egy évvel később a Miniszter- tanács határozatba foglalta, hogy a KISZ által meghirdetett „Ed­zett ifjúságért” elnevezésű akci­ót 1977-től kezdve fokozatosan a fiatalok valamennyi korosztályát átfogó mozgalommá kell fejlesz­teni. A határozatokat felmérések tanulságai sürgették, olyan té­nyek, hogy az egyetemre fel­vett fiatalok mintegy 50 száza­léka gyenge testi felépítésű, a sorköteles fiatalok 28 százaléka katonai szolgálatra alkalmatlan, s a hipertóniás esetek a 10—14 éves korú fiatalok körében saj­nálatos módon 21—-38 százalékos gyakorisággal tapasztalhatók. Nyilvánvaló, hogy ebben a moz­gásszegély életmód is szerepet játszott. Az eddigi tapasztalatok jók, még akkor is, ha helyenként nem megfelelő a felkészültség, s a sokat emlegetett szemléleti vál­tozást sem sikerült elérni. Tény, hogy a mozgalom elterjedése, rendszerré válása hosszabb fo­lyamat, amely a szervezők ré­széről áldozatkész munkát kíván —• méghozzá minden szinten. El­sőrendű fontosságú feladat 3 mozgalom kiszélesítése az isko- ákban, továbbá az, hogy az ese­ményeken a résztvevők száma növekedjen. Ez évben az Orszá­gos Sportnapok is az Edzett if- úságért mozgalom jegyében ke- ülnek megrendezésre. Kívülről szemlélődve, az ember el sem hinné, hogy mennyi minden, s milyen sok ember elfér a „sátor” te­teje alatt. A vasgyári tenisz­pályán álló sátorcsarnokban egyszerre akár négy szám­ban is versenyezhetnek az atléták, s ilyenkor télen — a most már korántsem holt­szezonban — az sem baj, ha a sprint-egyenes csak 40 mé­ter, s a futókör sem több 240 méternél. Gerelyt hajíta­ni, kalapácsot dobni termé­szetesen nem lehet, a rúdug­rás is problémás lenne, de zavartalanul lehet távolt és magasat ugrani, súlyt lökni — nem is beszélve a futó­számok variálásának lehető­ségéről. Igaz, a fővárosi Olim­piai Csarnok jobb feltétele­ket biztosít, de a megyék versenyében tavaly is győztes borsodi atlétika mindenkép­pen hasznát látja annak, hogy a sátorcsarnokban ver­senyeket, bajnokságot ren­deznek télidőben is. Abban, hogy nemrégiben a megyék vándorserlegét végleg el­nyerte Borsod, bizonyos, hogy néhány pont erejéig ez a lehetőség is besegített — megnyújtva a felkészülési és versenyidőszakot. A hét végén a megyei baj­nokság zajlott a DVTK sá- íorcsarnokában — ifjúságiak és serdülő korúak számára. Az indulók száma megfelelt a várakozásnak — a teljesít­mények pedig az időszaknak. A hét végén tehát — nevez­zük hivatalos nevén — fe­dettpályás bajnokokat avat­tak a Vasgyárban. A részletes jegyzőkönyvből ezúttal a dobogósok neveit írtuk ki — csupán az utolsó két számjeggyel jelezve a korcsoportokat megkülönböz­tető születési évszámokat. Tehát: az 1978. évi megyei atlétikai fedettpályás bajnok­ság legjobbjainak eredményei a következők. Lányok. 40 m sík., 62-ben születettek: 1, Molnár Mária (M.-kövesd) 5,9, 2. Kiss J. (DVTK) 6.0, 3. Szabó Z. (DVTK) 6,1 mp. 63-asok: 1. Pé­csik Gabriella (DVTK) 6.0. 2. Kazuska (DVTK) 6,2, 3. Tóth J. (Zrínyi) 6,2 mp. Kétkörös futás (240 m), 63­asok: 1. Gál Judit (Földes G.) 35,5, 2. Tóth ,T. (Zrínyi), 3. To­kár M. (Zrínyi). Távolugrás, 63-asok: 1. Pócsik Gabriella (DVTK) 475, 2. Dankó (DVTK) 465, 3. Darab (Kossuth) 428 cm. 62-esek: 1. Sárkány Ani­kó 463, 2. Pusztai (MVSC) 459, 3. Molnár (M.-kövesd) 445 cm. Súlylökés, 62-esek: 1. Németh Leonóra (DVTK) 10,06, 2. Hu­bicska (DVTK) 9,38. 3. Kubicskó (DVTK) 7.83 m. 63-asok: 1. Ni­kita Cecília (DVTK) 8,95, 2. Hankó (Zrínyi) 7,58, 3. Kovács R. (Zrínyi) 7,44 m. Magasugrás, 62-esek: 1- Szabó Rita (DVTK) 150, 2. Kubicskó 145, 3. Pusztai 145 cm. 63-asok: 1. Gál Judit (Földes) 145, 2. Ni­kita 140, 3. Szabó Cs. (Zrínyi) 125 cm. Fiúk. Egykörös futás (120 m), 60-ban születettek: 1. Fodor Antal (DVTK) 14,7, 2. Urbán (Szikszó) 15,3. 3. Vincze (Földes) 15.6 mp. 61-esek: 1. Balogh Sándor (DVTK) 15.0, 2. Pásztor (Szikszó) 15,4 és Pál (MVSC) 15,4, 3. Kovács (Föl­des) 15,5 mp. Háromkörös futás (360 m), 59-esek; 1. Kovács Dénes (Zrí­nyi) 53,6, 2. Czakó (Zrínyi) 53.9, 3. Huszár (Zrínyi) 54,2 mp. 60- asok: 1. Fodor 48,6, 2. Becs (Föl­des) 51,8, 3. Szűcs (Zrínyi) 52,5 mp. 61-esek: 1. Szász László (MVSC) 50,1 és Koros András (Földes) 50,1, 2. Deák (DVTK) 50,2, 3. Csután (Gépipari) 50,4 mp. Távolugrás, 60-asok: 1. Fodor Antal 596, 2. Becs 562 cm. 61-esek: 1. Sasvári György (Szikszó) 540, 2. Balogh 535, 3. Hritz (DVTK) 518 cm. Magasugrás, 60-asok: 1. Fodor Antal 170, 2. Artim (Szikszó) 170. 61-esek: 1. Balogh Sándor 165, 2. Pásztor (Szikszó) 165, 3. Hritz (DVTK) 150 cm. Súlylökés, 61-esek: 1. Marján Miklós (LMTK) 13,58, 2. Bencze (MVSC) 11,88, 3. Oláh (DVTK) 11,47 m. 60-asok: 1. Füredi Attila (LMTK) 11,10, 2. Urbán (Szikszó) 10,76, 3. Artim (Szikszó) 10,55 m. h. k. Makedónjai Fülöp sírja? Görög archeológusok sok éves előzetes munka után egy, időszámítás előtt 340—337-böl származó sirt fedeztek fel Ma- kedónia első fővárosa helyén. Előzetes értékelések szerint a sir makedóniai Fülöpé, Nagy Sándor apjáé. Makedóniai Fü- löp időszámítás előtt 382—338 között élt, mint hadvezér és politikus ismért, az ő nevéhez fűződik Makedónig, Görög­ország feletti uralmának megteremtése. A temetkezési hely egy 5x5 méteres sírboltból áll, a fa­lakat festmények díszítik. A falfestmények különböző va­dászjeleneteken kívül azt a mitológiai jelenetet ábrázolják, amikor az alvilág istene, Plútón elrabolja Zeusz lányát, Per- szephonét. A sírbolt közepén, található a kripta, az uralkodó földi maradványaival, körülötte koronák, különböző díszek, kard, pajzs, tőr és vértek. Láthatók az elhunyt kiemelkedő voltát bizonyító áldozat nyomai. A sírbolthoz vezető kamrában több régi sírra bukkantak, az egyik közülük, a szakértők feltevése szerint, Nagy Sán­dor egyik hadvezérének, Antigonosznak a sírja. Az értékes leletek pillanatnyilag a szaloniki múzeumban, vannak, ahol alapos szakértői vizsgálatnak vetik alá őket. Gyermekkereskedők Gyermekkereskedő bandát leplezett le a bangkoki rend­őrség. A razzia során a ban­da különböző rejtekhelyein több mint 30 gyermekre buk­kantak, egyhónapostól négy­éves korig, akiket a bűnözők Mivel Japánban csak Honshu szigeten marad meg a hó, ide igyekeznek a téli sportok kedvelői. És itt, a hegyes, .erdős, behavazott vi­déken 'gyakran találkoznak majmokkal. Az itteni ma- kako majmok (egyébként a japán népművészet legked­veltebb figurái) a legésza­kibb majomfajták. Bár ezek az élőlények a sziget őslakói, a telet igen nehezen vészelik át. Nem­csak a hidegtől szenvednek, hanem az éhségtől is, amely arra kényszeríti őket, hogy még a fák kérgét is meg­egyék. Nyáron friss faleve­lekkel, bogyókkal és az erdő más ajándékaival táplálkoz­nak. Nem feledkeznek meg az állatokról a helyi parasz­tok sem, akik gazdagon megvendégelik a törvény ál­tal is védett majmokat, hogy ne pusztítsák el a gyümöl­csösöket. A japán makako majmok egyik érdekes tulajdonsága, ami egyébként jellemző a Dél-Indiában élő fajtákra is, hogy rendkívül szeretik a vizet. Forró nyári napokon órákig fekszenek a parton, vidáman fecsegnek, úsznak, sőt még a víz alá is lebuk­nak. Csak este, alváshoz ké­szülődve térnek vissza az er­dőbe. Szobrok (Mező István rajzaj Négyezer éve — az alkohol elten Ahogy L. Babinov bolgár tudós Az ókori Egyiptom or­vostudománya című, Szófiá­ban megjelent könyvében írja, már 4000 évvel ezelőtt is folytattak antialkoholista propagandát. Legalábbis egy ebből az időből az egyiptomi ásatások során talált szöveg­rész így hangzik: „Ne idd tönkre magad! Még a szere­tőd is elfordul és felháborodj va ezt kiáltja: -Takarodj, részeg!«” Véget ért a XIII. téli úttörő-olimpia 500—1000 dollárért akartak eladni külföldön. Igen ke­gyetlenül bántak a gyerme­kekkel. A legtöbbjüket azon­nal kórházba kellett szállí­tani. Majmok a hóban

Next

/
Thumbnails
Contents