Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-19 / 297. szám
Hogyan élünk — hogyan éljünk? a|f Melyik is lesz a megfelelő méret? A konfekciókínálat jobb volt a szokásosnál. Telt ház volt a játékboltokban Aranyvasárna (Folytatás az 1. oldalról) Tíz óra körül dömping a Széchenyi úton. Nemre. Korra való tekintet nélkül sietnek, rohannak, de a kezek többsége meg csak a pénztárcát szorongatja. Csupán néhány embernel díszeleg egy-egy csomag. A BIK 213. számú játékboltja előtt ideges toporgás. Mennének be, de az ajtóra kitehetnék: telt ház. — Valami különlegeset keresnek? — fordulok egy harmincéves házaspárhoz. — Nem mondhatnám — nézi mereven a csukott ajtót a feleség —, de nálunk nincs olyan, amit keresünk. — Nálunk? — Sajóeesegről jöttünk. Időnként egy-egy vásárló kijön, egyet-egyet beengednek. — Miért olyan bosszús? — merészkedem megkérdezni egy kabátját igazgató férfitól. Szinte levegőt sem vesz közben, úgy hadarja. — Most jöttem ki. Tudja maga, mi az a konstruktív játék? Az olyan, hogy a gyerek maga alkot, maga fabrikál, maga épít. Tudja, mi van itt benn? — bök az ajtó felé. — Felhúzható, lehúzható, állítható, fektethető, ülő, alvó baba, autó ... Áh! — legyint és további magyarázat nélkül hagy. Szemben, a Royalból kibukik egy teret kitöltő hang, gazdájával együtt. Feleségének magyaráz, de a hanghullámok a túloldalon is megremegtetik a dobhártyát. — Azt hiszed, hogy máshol kapsz? Elég, nem megyek egy tapodtat sem! Kész! Három hely! Slussz! Elég — ismétli, s a csoportosulástól a neje gyors közbeavatkozása megmenti... elcipeli. Tizenegy óra, mire visszabotorkálok a Centrumba. Csomagok, táskák, szatyrok, fenyőfák, lökdösődés, goromba megjegyzések, „bocsánat” egy sincs: az utca — legalábbis nekem — egyáltalán nem aranyos. Benn: tömeg. — De van rajta rövid? Az eladó érti, készségesen megmutatja a Select-típusú asztali rádió kezelését — a rövidhullámét is— Selye János- nénak, aki Edelényből ruccant be. Mint megtudtam, azért, mert a készüléket csak szombaton viszi haza. Meg akarja lepni az „öreget”. 69 éves. Egyébként a műszaki osztályon a színes tévé mellett magnókat, lemezjátszókat keresnek. Van egy-két típus, de válogatnak. A barát, a szomszéd, a munkatárs bevált készülékeit keresik . . . — Te mit vennél? — állítok meg egy alig tizenéves kisfiút. — Valami japán magnót, mindegy milyet. — Van annyi pénzed? — A fater adott, hogy azt vegyek magamnak, amit akarok — és ezzel mutatja markát, ahonnan egy csomó ötszázas!!) kandikál ki... — Á. ezt ne vegyük meg, túl olcsó! — fitymál egy szőnyeget egy perzsabundás hölgy, férjével az oldalán. De nem ám csak úgy halkan, egymásnak, nem! Hadd hallja mindenki, majd unottan turkál a választék között. Üres kézzel távoznak — legalábbis innen. Ebéd után csendesül a főutca, ráérősebbek a léptek. Még egy-két óra, és elmondhatjuk: megvolt az arany- vasárnap, kielégítő kínálattal, akadt egy-két hiánycikk, a forgalom a tavalyihoz képest valamelyest növekedett . 1, Kossuth rádió, Budapest. 16 óra 3 perc •... ... a boltok már zárva. D. T. B. Mondhatni, örökzöld téma: mennyit eszünk, pontosabban miből mennyit, továbbá miként ártunk egészségünknek a helytelen táplálkozással? Jönnek az ünnepek, az evés-ivás tán legfőbb idénye, helyénvaló tehát, hogy megkérdezzük a szakembertől: hol is tartunk? Az Országos Élelmezéstudomá- jnyi Intézet nép táplálkozási osztályának vezetője, dr. Bouquet Dezső vázolja fel a pillanatnyi helyzetképet: — Sokan emlékeznek még arra, hogy milyen volt a lakosság táplálkozási színvonala, kultúrája a felszabadulás előtt, és azt követően is még hosszú ideig. A háború utáni esztendőket az jellemezte, hogy az emberek mindenekelőtt jól akartak lakni. Ez a „jóllakási periódus” hozzávetőleg eltartott az 1950-es évek végéig, amikor is nem a minőség, hanem a mennyiség, főként a több kalória fogyasztása volt a mérvadó. Igaz, a táplálkozási szempontból értékesebb tej és hús, valamint zöldség és gyümölcs nem is volt mindig kapható az üzletekben. Maradtak tehát a zsíros ételek, a sok kenyér, a burgonya, mely utóbbi egyébként — erre még visz- szatérek — több szempontból is hasznos eledel. — A minőségi változás szakasza tehát a hatvanas évek elejétől számítódik? — Igen, de az évszázados hagyományok változatlanul hatnak, főként faluhelyen — válaszolja az osztályvezető. — Mindenesetre a gazdasági gyarapodás megtette a magáét, van elegendő élelmiszer mindenütt az országban. S ami legalább ennyire fontos: az emberek ezt meg is tudják vásárolni, jóllehet nem tagadhatjuk: a szerény nyugdíjból élők, valamint a sokgyermekes családok nem mindig gond nélkül. Tény és való azonban, hogy a mai legfőbb akadály az egészséges táplálkozás általánossá válásának útjában: a szokások hatalma. A háziasszonyok ma is úgy főznek többnyire, mint ahogy anyjuktól, nagyanyjuktól megtanulták. Ha valaki faluról városba kerül, avagy fizikaiból szellemi munkássá lesz, ezzel még nemigen változtat étkezési szokásain. Ily módon ma egyike vagyunk azon országoknak, amelyek lakói a legtöbb — átlagosan napi 3200 — kalóriát fogyasztják. Miközben életmódunk változik, mind több a gépkocsi, mérséklődik fizikai aktivitásunk, aminek következményeként alacsonyabb a kalóriaszükségletünk is. Nem véletlen tehát, hogy hazánkban meglehetősen sok az elhízott ember. Egyes, természetesen hozzávetőleges becslések szerint az állampolgárok 25—30 százalékának van súlyfölöslege. — Mi a teendő? — Egyebek között gyorsabban kell korszerűsíteni a konyhatechnikát, az ételek elkészítésének módját. Több alufóliára, grillsütőre lenne szükség a háztartásokban, amelyekben pusztán a kuktafazék terjedt el eddig úgy, ahogy. Kedvező jelenség már, hogy növekedett az állati eredetű — hús, tej, tojás — fehérjék fogyasztása, ami felére tehető a napi 100 grammos átlagos fehérjeadagnak, a másik fele növényi eredetű. Több tejet iszunk, bár kevesebbet az indokoltnál, így nemzetközi összehasonlításban még mindig nem valami jó a helyezésünk. Jónak mondható a zöldség-, gyümölcsfogyasztas nagymérvű gyarapodása, bár jelentősek az évszakos ingadozások. Éppen ezért kedvező, hogy az ország sok településén déligyümölcsöt, valamint mélyhűtött árukat egész évben lehet kapni, hiszen C-vitamint például naponta kell fogyasztanunk. S itt térek vissza a burgonyára, amit gyakorta, úgyszólván mindennap eszünk, s amiben szintén található C- vitamin. — Tudok olyan irányszámokról, amelyek még több hús, még több cukor fogyasztását írják elő a következő évekre. Mi a véleménye erről? Színe és OScsóbb nincs? s)c A fényképezőgépek ára széles skálán mozog: pár száz fo- twiostól a több tízezer forintosig. Egy a jobbak közül”... — Olcsóbb nincs? — kérdezte az elegáns bundába burkolt fiatalasszony a rö- vidáruosztály eladójától. S mert a kezében tartott piszok-színű garbót eleve leértékelt áron hozták forgalomba, úgy érezte, magyarázattal tartozik: — Tudja, ez csak az anyámnak lesz. Tisztában vagyok vele, hogy ez a pillanatfelvétel nem illik bele a karácsonyi készülődés szép, színes tablójába. Sőt azt is sejtem, hogy a ki tudja hol élő mama nagyon örül majd a garbónak. Akkor is örül, ha a gyerekek csak egy-egy csomaggal, képeslappal képviseltetik magukat az ünnepen. Mert a karácsonyfa alatt — állítanak a magányos öregek is, mert így szokták meg — elő lehet szedni a régi képeket, emlékeket. Elő lehet szedni a bundába burkolt hölgyét, a „kislányunkét” is, aki — becslésem szerint — a háborús évek alatt várta legjobban a „Jézuskát”. Akkor tehát, amikor szaloncukrot is házilag kellett önteni — ugye emlékeznek a receptre, kedves, öreg szülék? — és nagy dolognak számított, ha néhány narancs, vagy egy koszorú füge is emelhette az ünnep fényét. De ha szerény volt is az ajándék, nem azért, mert: „Ez csak a kislányomnak lesz. ..” Ugye, értik, miről beszélek? Persze, hogy értik, legfeljebb azon csodálkoznak hogy miért éppen most, aranyvasárnap után, a közelgő szép ünnep előtt rukkolok elő a hangulathoz nem illő gondolataimmal. Mert a bolti találkozás önmagában még nem elég indok. Mondhatnám, hogy azért, mert a bundás hölgy korombeli — hogy tiltakozna e besorolás ellen! — és szüleitől mesz- szire szakadt öreg gyerekként, nekem is minden ünnep előtt döntenem kell az utazás és a csomag között. Sőt, döntenem kell a csomag tartalmáról is. Biztosan belejátszik ez is, az is. hogy az ajándékozásnak most nem a színét látom. Mégis más indított az ünneprontásra. Kezemben tartok egy levelet — sokszor elolvastam az utóbbi napokban —, melynek minden szava vádol. Pedig nem ezzel a céllal vetette oam'rra — külön-kiilön rajzolva minden betűt — egy idős asszony. Hogy hol él, és mi a neve, azt el kell hallgatnom. Még azt is, kiket dicsér, kiknek mond köszönetét. „Vendégül láttak és sok ! jóval, vacsorával és akinek t kellett, kólával traktáltak bennünket, öregeket, akik, tisztelet a kivételnek, már azt hittük, senkinek sem keilünk.” Hogy kinek nem kellenek? „Sokan vagyunk, akik a gyerekeinktől még csak jó szót sem kapunk, és meg sem látogatnak bennünket.” Miért kesergek? — kérdezhetik, hiszen a rövid idézetekből is kiderült, hogy egy vállalat, vagy szövetke- . zet valamilyen alkalomból megvendégelte nyugdíjasait. Már ez is baj? Ez nem. Az viszont igen, hogy egy dolgos élet alkonyán az apró figyelmesség is ilyen nagy élmény, hálálkodást fakasztó esemény lehet. Fukar kézzel méri az élet az idős asz- szonynak — és sok hasonló sorsúnak — az örömöket, ha csak „könnyes szemmel” tud a vacsorameghívásról beszélni. Igaz, erről nem a vendéglátók tehetnek! Zsúfoltak a böftok, a pos- la fuldoklik a csomag- és levélhegyek alatt. Azóta útnak indult a piszok-színű ruhadarab is. Akinek nem garbója, ne vegye magára! (békés) zitívum. hogy állampolgáronként és évenként átlagosan 70 kilogramm a húsfogyasztásunk. Ezt a mennyiséget nem indokolt lényegesen tovább növelni. Véleményem szerint egyáltalán nem fontos utolérnünk az Egyesült Államokat a fejenkénti 100 kilós húsevés'en, s még inkább nem a 60 kilós átlagos cukorfogyasztásban. Mi a 40 kilónál tartunk, ami magába foglalja azt a nem kevés cukrot is, amit szüret után adagolnak a musthoz, illetve amit illegális pálinkafőzéshez használnak fel. Csökkent a burgonyafogyasztásunk, ami ugyan világjelenség, mégsem örülünk neki nagyon, éppen a már említett C-vi- taminforrás miatt. A Skorbut akkor szűnt meg Európában, amikor nagyobb mértékben láttak hozzá a burgonya termesztéséhez. Nem csökkent, viszont a kenyér és tésztafélék fogyasztása a kívánatos mértékben, bár nem tudjuk, vajon a megvásárolt kenyérből mennyi jut az állatoknak, s mennyit — valószínűleg sokat — dobnak ki a szemétbe. Ugyancsak kedvezőtlen, hogy nem sikerült csökkenteni a zsírfogyasztást, ami olykor még növekszik is. Egy személyre számítva évente átlagosan 24— 25 kiló tisztazsírt fogyasztunk, de legalább ennyit „rejtett” zsírként; egyebek között szalonnában, töpör- tyűben és mindenekelőtt zsíros sertéshúsban. A növényi zsiradékok, főleg a napraforgóolaj fogyasztása, elterjesztése szerfölött indokolt lenne. — Ha nem tévedek, a tennivalók legfontosabbika tehát: a felvilágosítás. — A háztartások esetében valóban nem tehetünk mást — mondja dr. Bouquet Dezső. — Lenne azonban egy másik út is: a közétkeztetésben, valamint a vendéglátásban módosíthatnának valamit az otthonról hozott szokásokon. hagyományos ételeken, elkészítési formákon. Sajnos, ezt a nevelő szerepet nem tölti be sem a vendéglő, sem az üzemi konyha. De ha még tovább tűnődünk a tennivalókon, úgy eszembe jut. vajon miért ne lehetne olyan arányokat teremteni, amelyek a helyes táplálkozásra ösztönöznének? Hiszen az elhízás nem csupán szépséghiba — egészségügyi következményei is vannak. Egyes országokban a biztosító társaságok például a kövér embereket csakis magasabb díjért hajlandók biztosítani. mert jól tudják, hogy esetükben nagyobb a kockázat, Sok betegséget sorolhatnék fel. amelyre hajlamosít a túlsúly: cukorbetegség, érelmeszesedés, magas vérnyomás. és így tovább. Ezt már korán felismerték, közhelyként is hat, hogy az elhízott ember élete megrövidül. Bár az elhízásnak sokféle oka van, például hormonális, mégis, döntő részben a túlzott kalóriafogyasztásra vezethető vissza. KERESZTÉNYI NÁNDOR Énekel: Bontovics Kali Vukán György, Berkes Ba azs, Jávori Vilmos és Bon tovics Kati lesz a vendégei Molnár Béla Ifjúsági és Üt törőház dzsessz-klubjának. i koncert holnap este 7 órako kezdődik. Változó élet, változó táplálkozás
