Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-15 / 294. szám

a miskolciaké a szó

Nem a szövetkezet „találmánya"

VÁI.ASZ EGY PANASZRA

Rovatunk december 12-i számában „Többször rossz, mint jó” címmel közöltük Takács György, Miskolc, Tizes honvéd u. 22. sz. alatt lakó olvasónk panaszát arról, hogy épületükben feltűnően gyakran romlik el a lift. „Hogy miért nem lehet azt rendesen megcsinálni?” — kérdezte. Az alábbiakban a lakásszövetkezet elnökének válaszát közöljük.

Az ilyen kedélyesen felvetett kérdésre máris hasonló kedélyes válaszként mondhatom, hogy a felvonók meghibásodása nem az Alkotmány Lakásszövetkezet találmánya. Ha a könnyebik oldalát keresném a dolognak, én is feltehetném a kérdést az illetékes tervezőknek és beruházóknak: hogy is gondolták, ekkora épületet egy felvonóval ellátni? Régen ilyen épületekben két felvonó üzemelt, felváltva. Ezt ma már hiába vitatnánk, mert ez az épület így van kész, ahogy van. Ezekkel a feltételekkel kell üzemeltetni. Persze, szívesen átadnám üzemeltetésre néhány hónapig annak, aki ezt a házat így, ahogy van, elképzelte. Hatásosabb büntetést el sem tudnék képzelni. Persze, a panaszos nem ezekre az eszmefuttatásokra kíváncsi, hanem arra, hogy a továbbiakban mennyire lesz üzembiztos a felvonó.

A felvonók karbantartását szakember végzi, negyedévenként felügyelő, félévenként hatósági ellenőr vizsgálja. Ezzel a feltétellel üzemelnek felvonóink. További ráfordítást egyetlen felvonóra sem tervezünk. Hozzátartozik viszont a tiszta képhez az is. hogy a műszer műszaki szintjén elkészített felvonó nem töri el a goromba bánásmódot, és általában nincs köszönet abban, ahogyan ezeket a felvonókat használják. Az átadást követően két alkalommal szakították le a panaszolt felvonó automatikusan működő belső ajtaját, és ha belépünk a felvonóba, az összekarcolt, különböző ábrákkal telerajzolt járószék egyáltalán nem azt a látszatot kelti, mintha a rendeltetésszerű használat szabályait a tulajdonosok magukévá tették volna. Közelebb áll az igazsághoz, hogy lesz üzemképes felvonó, ha úgy vigyázzák használói, mint a saját holmijukat.

Megnyugtatásképpen annyit tudunk még ígérni, hogy ismételten meghívjuk a felvonógyári MEO-t egy hatósági vizsgálatra, és a megállapításoknak megfelelően elvégeztetjük a szükséges munkát. Ilyen helyszínelés már volt ennél a felvonónál, de konstrukciós hibát nem találtak, és a karbantartást szakszerűnek ítélték meg. Szövetkezetünkben volt olyan felvonó, amely gyári hibás volt és érvényesítettük szavatossági igényünket. Ha erre utaló meghibásodások bizonyíthatók lennének, bejelentettük volna szavatossági igényünket. Inkább fordult elő viszont olyan meghibásodás, amikor hatósági ellenőr, tapasztalva az erőszakos rongálást, le akarta állítani a felvonót.

Ha már módom nyílt panaszos levélre válaszolni, szeretném megragadni az alkalmat, hogy a szövetkezeti vezetők véleményével egyetértésben kifejezzem álláspontomat: ne higgye senki, hogy egy lakásszövetkezetben bárkinek is érdeke egy hiba kijavításai csak úgy félig elintézni, hogy aztán újra meg újra, még odahaza a lakásunkon is hallgathassuk a panaszos telefonálókat. Biztos, hogy minden intézkedésünket legjobb tudásunk szerint úgy tesszük meg, hogy az a tagságnak a lehető legkedvezőbb legyen. Ha viszont megoldhatatlan helyzetekben nekünk szegezik a kérdést, sajnos felelősségelhárítási szándék nélkül mondhatom, nem tudunk egyértelmű választ adni, mert nincs egyértelmű válasz. Utalhatok tetőbeázásra (az átadás pillanatától tizenkétszer történt beázás egy lakásban!), de az eset négy év óta ismétlődik. A lakó panaszolja mindenhol, hogy a szövetkezet nem intézkedik. A felvetés jogos, de a címzés helytelen. Nem a szövetkezet építette a házat, de a kérdést mégis a szövetkezet vezetőjének teszik fel. De, ha erre megfelelő választ akar kapni a lakás- tulajdonos, aki tizenkétszer beázott — bárki megpróbálhat a vegere járni —, nem lesz egyértelmű a válasz.

Ilyen és hasonló példákat tudnánk felhozni mindamellett, hogy tudjuk: ez nem mentség. A felvonó-témában említhetjük, hogy ha ebbe a háztípusba betervezik a két felvonót, ma lényegesen egyszerűbb a dolgunk. Nincs felvonó-ügy. Ha viszont igaz, hogy némely kérdés már akkor bonyolult .yolt,, a.mikor a házat a szövetkezetekre bízták, akkor most — bárki is — miért akarja leegyszerűsíteni úgy, hogy igennel, vagy nemmel tudjon rá válaszolni egy lakásszövetkezeti vezető, aki maga is szövetkezeti lakástulajdonos?

Takács József az Alkotmány Lakás] és Garázsfenntartó Szövetkezet elnöke

A Palota már szép, de mi lesz a

Szívem szerint virágcsokorral gratulálnék az építőknek, akik ily csodálatosan megszépítették a mi kedves, lillafüredi Palotaszállónkat. Öröm a szemnek rátekinteni, s hiszem: ezekben a na- pokban-hetekben igen kevés miskolci tud majd ellenállni kíváncsiságának, bizonnyal ezrek rándulnak majd ki. gyönyörködni - a látványban, melyet oly régen kívántunk- vártunk. S az épület meg is érdemli a kíváncsiságot, minden ..mustrát” kibír. De nyilván nem leszek egyedül, akiben óhatatlanul előtolakszik a kérdés: vajon mi lesz a mi szép Palotánk környékével ?

Higgyék el, nem ünneprontásnak szánom, de amióta láttam az újjávarázsolt szállót. gyötör a gondolat, hogy az elvadult függőkért, a gyakran ^elapadó vízesés megrontja majd az összképet. Nem vagyok „telhetetlen”, tudom, hogy mindent egyszerre nem lehet. De • mégis szeretném tudni, hogy mikor jut pénz rá. mikor kerül sorra a környék rendezése is?

Sárosi Pálné

Miskolc, Tízes honvéd u. 15. sz.

A Palotaszálló igazgatójának válasza: közvetlenül a szálló körül a parkírozás tavasszal folytatódik, a kertészeti vállalat ígérete szerint április :4-re be is fejeződik. A függőkért rendezése azonban a városi tanács hatáskörébe tartozik.

környékével?

A városi tanács építési osztályától kapott válasz: a jövő év első felében kezdik meg a támfal balesetveszélyes részeinek helyreállítását, s az építési munkák miatt megrongálódott parkrész rendbetételét. Ezzel egyidő- ben az alsó vízesésnél levő park kertészeti munkáit is elvégzik.

Profi

futotta be?

Bármilyen egészséges is a testmozgás, a loho- lás keveseknek válik javára. De mit tegyünk? Lelépünk a villamosról az Augusztus 20. Strandfürdő előtt, aztán futólépés, hogy elcsípjük az átkelőhelyen a zöld jelzést. Ám bármilyen fiatalosan is szedjük lábainkat, átkelni nem lehet. Mielőtt elérnénk a biztonságos járdát, mindenki „pirosra" szalad. Ugyanis: rosszul van beállítva a villanylámpa a MÉSZÖV épülete előtt! Találgatjuk, hogy amikor a lámpák beprogramozása történt, talán hivatásos sportoló „futotta” be a távot.

Azóta csak a helybeli járművezetőkre számíthatunk, mert azok tudják és kivárják a gyalogosátkelést még pirosat mutató lámpa mellett is. De aki nem ismerős városunkban ...! Vagy mi van azokkal, akik nehezebben járnak? Idősebb emberek itt nincsenek biztonságban.

Sok a gyalogos ezen. a helyen a hivatalok munkakezdése előtt és zárása után. Sürgős segítséget kérünk hát a gyalogosok védelmében.

F. É.

Miskolc

A ROVAT LEVÉLCÍME:

Déli Hírlap Szerkesztősége 4 miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15 III. em. 305. szoba Telefonszómo: 18-221

Még mindig kérdőjel

# Rovatunkban október 17-én közöltük a fenti fotó párját. Ekkor hívtuk fel első ízben az illetékesek figyelmét rá, hogy szinte kérdőjellé görbült a szabadtéri autóbuszváró az ócskapiacon. S mint látható, azóta sem történt semmi azért, hogy kiegyenesítsék az eltorzított oszlopokat!

(Solymos László felvétele)

Bántó feliratok

%c Szeretem városunkat, különösen a patinás Széchenyi utat.

Akkor is, ha sebhelyes-foghíjas. Nyugtalan kíváncsisággal bámulom nagyvárosivá érett forgatagát, kirakatait, mindazt, ami az utcaképhez tartozik. Ezért nem megyek el a főutcán található hibás feliratok mellett. Bántóak. Valakinek végre ellenőriznie, korrigáltatni kellene ezeket. Csak pár példa, s csak egyetlen helyről: a háziipari szövetkezet 5. sz. boltjának kirakatában (Széchenyi út 113. sz.) ilyen feliratok hirdetik, mi mindent vállalnak. (A hitelesség kedvéért le is fotóztattuk. A szerk.) Helyesen: hegesztést, védőhuzatok, pliszírozást kell írni. (Ez utóbbit lásd: Magyar Értelmező Kéziszótár 1110. oldal.)

Handa Imréné

Miskolc, Ságvári u. 2. sz.

Bükkszentkereszten a helyzet változatlan

TÖBB TÖRŐDÉST ÉRDEMELNE BANKÜT

Köszönet a Gelkának

A Miskolci Építőipari Vállalat vezetősége és a Kom- lóstetőn dolgozó munkáskollektívája a sajtó nyilvánossága előtt fejezi ki köszönetét a Gelka vezetőinek és a Ki- lián-déli szerviz dolgozóinak azért, hogy soron kívül megjavították a komlóstetöi munkahely kilenc bojlerét, amellyel dolgozóink részére a tisztálkodáshoz szükséges meleg vizet biztosítjuk.

Deák Ferenc

miép

, igazgatási osztályvezető 4

Debrecenből járok fel a hétvégeken a bánkúti síparadicsomba. Kitűnően érezzük ott magunkat, ha már végre feljutunk. Ám feljutni — művészet. Íme: december 4-én reggel hét órakor indultam Debrecenből, fél kilencre értem Lillafüredre, ám onnan három és fél óráig tartott míg felvergődtem a bánkúti turistaházig. A közlekedés kritikán aluli volt. A felvezető út jeges, síkos, az úttesten csak egy nyomsáv volt, parkírozásra pedig szinte semmi lehetőség. Több száz gépkocsi tartott a hegynek és, sehol egy forgalomirányító.

Szinte érthetetlen, hogy miért csak a Balatonra való lejutással törődnek az illetékesek, amikor a téli hegyeknek is egyre több látogatója van. S nem értem, miért kezelik ilyen mostohán éppen

Ne az utcát fűtsük!

A Győri kapu 83. számú épület V—VI. emeletének lépcsőfeljárójában az ablaküveg már három hete kitört. Nemcsak esztétikailag kifogásolható ez, hanem most, a „zimankós” időszakban ugyancsak lehűti a lakások hőmérsékletét is. Miért kell hetekig várni egy ablaküveg betéteiére, hiszen ez sokkal olcsóbb lenne, mint az utcának fűteni? — tette szóvá Kelemen Jánosné, Miskolc, Győri kapu 83. sz. alatti olvasónk.

D. Jenőné, Miskolc, AGROBER:

A kérdezett rendelet természetesen még érvényben van. Panaszával egyébként — éppen mert közérdeklődésre számot tartó tanulságokat hordoz —, részletesen foglalkozunk.

T. Ferencné, Miskolc, Kilián- dél:

Kis türelmet kérünk.

Simon Ferencné, Miskolc:

Rovatunk legközelebbi számában közöljük közérdekű levelét.

Bányai Gábor, Miskolc, Katowice utca 45.:

Panaszát a Miskolci Közlekedési Vállalathoz továbbítjuk. Levelét a válasszal együtt közöljük.

Farkas Sándor, Miskolc, Erdélyi u. 2.:

A levelében közöltekről tájékoztattuk a MIK igazgatóját. A választ rövidesen közöljük.

Dénes János, Bükkaranyos, Csárda Erdészház:

Hihetetlen. Háry János mesélt hasonlókat. Kár, hogy nem készült fotó az esetről.

Barczi Ferencné, Miskolc, Árpád u. 8.:

Nem karácsonyi ajándék. Tény, hogy van ilyen rendelet. S nem is vadonatúj. Rovatunkban mához egy hétre foglakozunk vele.

Bánkutat, a Bükk legszebb síparadicsomát. Nem vagyok egyedül a véleményemmel: több törődést érdemelne ez a csodálatosan szép bükki táj.

Varga István

Debrecen, Apafája u. 11. sz.-*

A bükkszentkereszti parkírozás gondjairól a DH december 5-i számában olvastam. A cikk szerzője felvetette, hogy nem ártana, „Megállni tilos!” táblát kitenni az úttestnek legalább az egyik oldalára.

Helyes, hogy felvetik a zsúfolt parkolást, ám érdemes volna egy kissé arról is beszélni, hogy miért ilyen a helyzet télen Bükkszentkereszten. amely országos jelentőségű gyógyüdülőnek van nyilvánítva a jó levegője miatt, Ezt az országos jelentőséget azonban sajnos — különösen télen — nem tapasztaljuk.

A havat ugyanis csak a faluba vezető úton takarítják el, szűkös két sávban. A Lófőtisztás felé vezető útról még csak el sem tolják, holott ez az út is segíthetne megoldani a parkírozás gondját.

Bükkszentkereszten síversenyeket is rendeznek, tehát vissza-visszatérő téma lesz a parkírozás. Ha a tanácsnak nincsen pénze ,parkírozóhely kialakítására, lehetne úgy is segíteni, hogy — legalább hétvégeken — megtisztíttat- ják az utak egy részét a vastag hótakarótól. Tapasztalataimat december 11-én. vasárnap szereztem. Cikkük megjelenése óta ekkor már csaknem két hét telt el. Lehet. hogy el sem olvasták az illetékesek ?

Kovács József Miskolc

Ki van az utasokért?

A közlekedési vállalatok dolgozóinak gyakorta le kell nyelniük a gőgösen odavetett megjegyzést: mit akarnak, maguk vannak az utasokért, s nem az utasok magukért.

Ez azonban csak fél igazság. Mert nemcsak nekünk kell az utasokért lenni, hanem az utasoknak is egymásért. Az alábbi példa talán jobban bizonyítja:

December 6-án a Sajóbábony—Miskolc között közlekedő autóbuszon az egyik „kedves” utas minősíthetetlen magatartásra ragadtatta magát. Az ok: miután előzőleg többet ivott a kelleténél, útközben „megtisztelte” az utasteret. A kalauz Miskolcon észrevette, hogy a „kedves” utas beszeny- nyezte az autóbuszt, ezért felszólította, hogy tegye vagy tetesse rendbe. Ezt a felszólítást követte az utas minősíthetetlen magatartása, a nyomdafestéket nem tűrő kijelentések koszorújában odavetett mondat: Mit képzel a Volán, hiszen az utasokért vannak ...

Ügy vélem, jó lenne kinek-kinek a gondolkodásában helyére billenteni az ilyen szemléletet. Mert: amennyire igaz, hogy a Volán az utasokért van, annyira igaz az is, hogy nem az ilyen magatartású utasokért. Jóllehet, többnyire ők panaszkodnak a szállításra, a szolgáltatásra és általában mindenre. Az ilyen magatartás, véleményem szerint, nemcsak a Volán dolgozóinak az önérzetét sérti, hanem a tisztességes utasokét is. S ehhez még csak annyit: végre becsüljük és tiszteljük egy kicsit jobban egymás munkáját. S nem árt, ha néha segítjük is.

Kar ősi Sándor Volán 3. számú Vállalat, forgalomvezető