Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-14 / 293. szám
I Kispesten is lehetséges.,. Ma: Bd. Honvéd-DVTK Cselgáncs OB Remekellek a miskolciak A diósgyőri l'iúk szombaton higgadt, tervszerű játékkal, harcos felfogásban küzdve igazolták azokat, akik bíztak bennük, s elhozták az egyik pontot a Ferencvárostól. Ezzel azt is bizonyították, hogy a DVTK-val ma már minden csapatnak számolnia kell, még saját pályáján is ... És ami a Fradival szemben sikerült, miért ne ismétlődhetne meg Kispesten is? — Sokan úgy vélekednek — tettük fel a kérdést Fekete Ferenc edzőnek, aki a fővárosban maradt Szabó Géza vezetőedzőt erre a három napra helyettesíti —, hogy a hosszú ideje hullámvölgyben levő zöld-fehérekkel szemben érthető a pontszerzés, de az aligha sikerülhetett volna, ha a Fradi rendezi sorait ' a „VB-szünet” alatt. Igaz ez? — Á játék képe alapján, melyet a képmagnó felvételei is megerősítenek, kétségtelen, hogy az FTC továbbra is gyenge formában van. A fiaink idegenbeli sikerének értékéből azonban ez mit sem von le. Kétségtelen, hogy egy jobb teljesítményt nyújtó együttessel nagyobb csatát kellett volna vívniuk játékosainknak a pontért, de a DVTK ma erre is képes. — Kispesten is ismételhetnek? — Nagyon bizakodó a hangulat, bár kétségtelen, hogy a Bp. Honvéd ma egységesebb és jobb csapat, mint a jelenlegi Ferencváros. • Sok függ persze az egyéb körülményektől is. Az „egyéb körülmények” egyike az FTC ellen köny- nyebb sérülést szenvedett Borostyán és Fekete állapota. Előbbi a lábára, utóbbi a derekára kapott jókora rúgást, s még a hétfői edzést is ki kellett hagyniuk. Tegnap azonban már mindkét fiú a többiekkel együtt készült, s valószínűleg nem lesz akadálya pályára lépésüknek. A másik „körülmény” a játéktér állapota, az időjárás lesz. Mert az kétségtelen, hogy a Honvéd legtöbb játékosa technikailag képzettebb, mint a diósgyőri fiatalok, s a síkos, jéges talaj jobban kedvez majd nekik. A diósgyőri vezetők a taktikai elképzelés kidolgozásánál bizonyára figyelembe veszik majd ezt a tényt. Ökölvívás Mini mezőny, néhány jó meccs Az előzetes nevezések alapján sem ígérkezett valami nagy viadalnak az ökölvívók hagyományos Felszabadulási Emlékversenye, a mérlegelésre megjelent indulók létszáma aztán minden várakozást — alulmúlt. Mindössze 27 ifjúsági és 34 felnőtt öklöző jelentette a 18 sportkörből alakult mini mezőnyt a sportág ez évi utolsó magyar tornáján. Bizony ilyen kevesen még soha sem léptek kötelek köze Miskolcon rendezett ökölvívó-versenyen, mint ezúttal a Kubik tornatermében! ... A szakemberek véleménye szerint: „Az év utolsó napjaiban nincs már pénz a legtöbb szakosztály kasszájában az ökölvívók utaztatására. versenyeztetésére” ... Hm ... Más, a létszámtól lényegesebb hiányossága is volt azonban a viadalnak: a színvonal! Igaz, a kiírás II—III. osztályú, illetve ifjúsági kötöttségét tekintve nem is vártunk különleges, sziporkázó összecsapásokat, de parázs csatákat annál inkább. Sajnos, ez utóbbit sem kaptuk meg a háromnapos tornától, s a 47 lezajlott mérkőzésből az egyik kezünkön is megszámlálhattuk azokat a találkozókat, amelyekről elmondhattuk: „itt ökölvívást'is láttunk” ... Jellemző adat különben a színvonalhoz az is, hogy a két korosztály 22 hivatalos súlycsoportjából csak 17-ben rendeztek mérkőzéseket, köztük hétben a két-két induló miatt rögtön döntőket (!), s a lebonyolított összecsapásokból mindössze <13 (!!) tartott három meneten át... Különösen a selejtezők voltak harmatgyengék, de nem sok változást hoztak az elődöntők, sőt a finálé küzdelmei sem. Az idény végi „forma” erőhiányát a technikai képzetlenség még jobban kidomborította, s bizony alig-alig láttunk valami biztatót — különösen az ifjúságiakat tekintve — a jövőt illetően. A magyar ökölvívás jelenlegi helyzete pedig igencsak kívánatossá teszi a fel- emelkedés útjára való ráté- rést. Csakhát... A borsodiak szereplését tekintve az ifjúságiak nagyon gyenge teljesítményt nyújtottak, s a felnőtteknél is csúfén a Borsodi Bányász „hozta magát”. A fiatalabbak közül pedig négy döntősünk is volt, de mérkőzését egyikük sem tudta megnyerni, s bronzérmet is csupán hárman szereztek. A MÉMTE szineiben induló Borsodi nyújtotta közülük a legjobb teljesítményt. A II—III. osztályúak küzdelmeiben megyénk ök- lözői öt arany-, három ezüst- és négy bronzérmet szereztek, de közülük is csak Makkal, Jeszenszki, Taizs és a két Pallai versenyzett meggyőzően. Kár, hogy Engi selejtezőbeli győzelme alkalmával olyan súlyosan megsérült, hogy nem tudta a harcot tovább folytatni. A felnőtteknél egyébként a Borsodi Bányász óriási fölénnyel nyerte a pontversenyt is. Az ifjúsági korosztály súlycsoportonkénti végeredményei, legsúly: 1. Pintye (Kisvárda), 2. Kovács (Debreceni Sí), 3. Borsodi (MÉMTE) és Horváth (FTC). Harmatsúly: 1. Varga (FTC), 2. Berki (OKSE), 3. Bigus (B. Bányász) és Kerekes (FTC). Pehelysúly: 1. Térjek (FTC), 2. Lakatos (Kisvárda). Könnyűsúly: 1. Kővágó (FTC), 2. Dékány (MVSC), 3. Juhász és Novak (mindkettő NyVSC). Kisváltó- súly: 1. Buúaházi (ÉVIG), 2. Horváth (MEMTE). Váltósúly: 1. Rédl (KOMÉP), 2. Gál, 3. Simon (mindkettő B. Bányász). Középsúly: 1. Szalma (KOMÉP), 2. Hoífbauer (Bajai SK). Félnehézsúly: 1. Nagy J. (NyVSC), 2. 2. Nagy A. (FTC). A legtechnikásabb öklöző tiszteletdíját Pintye Csaba (Kisvárda), a legeredményesebb edzőét Koch István (FTC) kapta. A pontverseny élcsoportja: 1. FTC 50 p., 2. KOMÉP 10 p., 3. Kisvárda 8 p., 4. Borsodi Bányász 8 p., 5. MVSC 4 p, 6. MÉMTE 3 p. A felnőtt korosztály súlycsoportonkénti érmesei, papírsúly: 1. Pallai János (MVSC), 2. Tóth (NyVSC). Harínatsúly: I. Makkal (B, Bányász), 2. Kiss (NyVSC). Pehelysúly: 1. Kovács (Bajai SK), 2. Berki (Petőfibá- nya), 3. Benke (DMTE) és Kecskés (B. Bányász). Könnyüsúly: 1. Jeszenszki (B. Bányász), 2. Pallai József (MVSC), 3. Kajtár (Bajai SK) és Puporka (Petőfi- bánya). Váltósúly: l. Virágh II. (B. Bányász), 2. Kajtár (Tatabánya), 3. Sztupovszky (MVSC) és Virágh I. (B. Bányász). Nagyváltósúly: 1. Bakondi (Tatabánya), 2. Antal (Mezőkövesd), 3. Engi (MÉMTE) és Szalma (DMTE). Középsúly: 1. Boros (DMTE), 2. Balázsi (NyVSC). Félnehézsúly: 1. Kiss (BKV Előre), 2, Halastyák (NyVSC), 3. Szokolai (Óbuda), Nehézsúly: 1. Taizs, 2. Sillye (mindkettő B. Bányász). A legtechnikásabb öklöző Jeszenszky László (B. Bányász), a legeredményesebb edző Győri József (B. Bányász) lett. A pontverseny élcsoportja: 1. Borsodi Bányász 30 p, 2. MVSC 12 p, 3. NyVSC 10 p. (monostori) Hétfőn a délelőtti foglalkozást a sátorcsarnokban tartották, s főként gyorsasági gyakorlatokat, technikai ■ és taktikai elemeket „sulykoltak”. Délután a stadion füves pályáján különféle variánsokkal iramjáték, 3x400 m-es futás és sok-sok kapura lövés szerepelt a műsoron. Tegnap reggel még a tornateremben végeztek könnyebb gimnasztikái, átmozgató edzést és 11 órakor elindultak a mai mérkőzés színhelyére, Kispestre. — Nincs okunk a változtatásra — mondta az indulás előtt Fekete Ferenc edző —, s valószínűnek tartom, hogy Szabó Géza a szombaton szerepeiteket küldi kezdő 11-ként a pályára. Ezek szerint a Veréb — Szántó, Salamon, Váradi, Kutast — Oláh, Görget, Tatár — Borostyán, Fükő, Fekete összetételű együttes veszi fel a harcot a Honvéddal. Amennyiben Borostyán vagy Fekete mégsem vállalhatná a játékot, Szalai és Magyar jön számításba. MONOSTORI GYULA Tollaslabda A legfiatalabb sportág, a tollaslabda űzői is idényt zártak, s egy időre elteszik a versenyütőket. Az évad utolsó viadalára Nyíregyházán került sor, és azon ismét jeleskedtek a Honvéd Papp József SE tollaslabdázói. A felnőttek számaiban három első helyet szereztek és a serdülő fiúk küzdelmeiben is miskolciak álltak a dobogó mindhárom fokára. örvendetes, hogy a kazincbarcikaiak múlt évi úttörő-olimpiai érmes leányversenyzői is hallatnak magukról: a serdülő leányok egyéni versenyében ők végeztek az első három helyen, s a vegyespárosban is érmesek lettek. Felnőtt női egyéniben első: Frank. Férfi egyéni: 1. Zoványi. Vegyespáros: 1. Frank—Zoványi, 3. Boronkay—Zupcsik. Serdülő fiú egyéni: 1. Boronkay, 2. Nagy, 3. Cseh és Keksz (valamennyien a H. Papp J. SE versenyzői). Serdülő leány egyéni: 1. Tamók, 2. Osvay, 3. Amávta (mind a KVSE tollaslabdázó ja). Serdülő vegyespáros: 1. Tokár—Boronkay, 2. Amávta—Nagy, 3. Osvay —Keksz (a leányok a KVSE, a fiúk a H. Papp J. SE versenyzői). Befejeződtek a területi csapat- bajnokság küzdelmei is, melyekben ugyancsak a Honvéd aratott sikert: 20 pontot gyűjtve végzett az élen. Az utolsó fordulóban 5:4-re nyert a Debreceni Kinizsi ellen a hajdúságiak otthonában. — Unnepclnek-e már a Ku- bikbanv — kérdeztük Braskó Péteri, az MVSC cselgáncso- zoinak vezető edzőjét. — Csendben már igen, de az igazi majd a sportköri közgyűlésén történik. — Baján nem volt „baja” a zöld-fehér judósoknak? — céloztunk a most lezajlott ifjúsági junior országos bajnokságon elért eredményekre. — Nem, de az ellenfeleknek velük igen! Az MVSC cselgáncsozói igencsaic „ratettek” a kluo einöksege altai megszaoott tervre: Kétszer annyi pontot gyűjtöttek — 55 helyett Kittet! —, mint amennyi a célkitűzésben szerepelt. Munkájukra a Báján renuezett országos bajnoKságon tették fel a koronát, hiszen a serdülők és felnőttek eddigi 52 olimpiai pontjával szemben az ifjúságiak és a juniorok 57-et szereztek! Pedig a sorsolásnál ezúttal sem volt hozzájuk kegyes Fortuna. Legtööb judósuk olyan „ágra” került, amelyben a súlycsoport nagy esélyesei is helyet kaptak, s csak ádáz harc után jutottak el a dobogóig. A részt vevő egyesületek között igy is a miskolci zöld-fehérek szerezték a legtöbb pontot érő helyezést, és fölényesen nyerték a pontversenyt. A sportágban hivatalos ranglista még nem készült, de a magánszámítások alapján az ország cselgáncs-szakosztályai között az olimpiai pontok gyűjtésében j az MVSC-t egyedül a Bp. I 1 Honvéd előzi meg! A bajai országos bajnokság if- 1 júsági kategóriájában elért eredményeik, 53 kg: 2. Gercsák, 3. Varga Sándor. 57 kg: 1. Hoffmann, 2. Szobonya. 62 kg: 2. Nagy (még serdülő korú!). 68 kg: 3. Varga Dénes, 5. Gyetkó és Miskolci. —f-83 kg: 3. Szebeni. A juniorok bajnokságában, 60 kg: 5. Hoffmann. 65 kg: 3. Térjék. 71 kg: 3. Varga Dénes. 86 kg: 3. Sáfián. +95 kg: 2. Tóth Mihály. Az egy hónappal ezelőtt katonai szolgálatra bevonult Fló- rusz és Juhász súlycsoportjában egyaránt bronzérmes lett, ám az ezért járó 4—4 olimpiai pont már a Kilián SE tulajdonába került. • (monostori) Kozmetikus lesz az olimpiai bajnokai Az NDK-beli világklasszis úszónő, a 18 éves, háromszoros montreali olimpiai bajnok Ulrike Richter, az SC Drezda versenyzője befejezte aktív sportpályafutását, s iskolái végeztével kozmetikus-tanuló lesz. Hasonlóképpen visszavonul egy másik NDK-s úszónő is, mégpedig a 200 méteres mellúszás 1974. évi Európa-bajnoka, Karla Linke, aki orvosi tanulmányokat folytat a jövőben. DECEMBER 24 Ne halogassa az utolsó pillanatig... MÁR MOST ADJA FEL KARÁCSONYI KÜLDEMÉNYEIT! KÉRJÜK: GONDOS CSOMAGOLÁSSAL ÉS PONTOS CÍMZÉSSEL SEGÍTSE A POSTA MUNKÁJÁT! MAGyAR POSTA Manökenek lesznek ■fa Maneken-iskola... Az Állami Artistaképző Intézet nyolcadik alkalommal rendezi meg a manekenképző tanfolyamot. A 21 hallgató — a nyolchetes tanfolyamon — 160 órában sajátítja el a szakma alapvető ismereteit. A többi között pantomimet, színpadi mozgást tanulnak. (Balaton József felvétele) Gyilkos szemét Akadnak hongkongi lakosok, akik a szemetet egyszerűen kidobják az ablakon. Ez a művelet gyakran halálos áldozatokat követel: január óta 12 halálesetet jegyeztek fel. Az utóbbi időben több mint 1300-an fizettek büntetést, de még az sem segít. Reggelire — zabkása Könnyen elfárad? Gyakran idegeskedik, nehezen koncentrál és megérez minden időjárásváltozást? Mindezeknek a tüneteknek van egy kipróbált ellenszere, aminek hasznosságát elődeink már évezredekkel ezelőtt ismerték. Mi azonban annyira lebecsüljük, hogy csak takarmányként alkalmazzuk. Egy gabonafajtáról van szó — a zábról, amely különböző gyógyító tulajdonságokkal rendelkezik. A zab tartalmaz egyfajta élénkítő anyagot, aminek semmilyen káros mellékhatása nincs. Ez az élénkítő anyag, amely hatását tekintve a biológiailag aktív anyagok hormonjához hasonlítható és amely a zabból készült ételek emésztése során keletkezik, általánosan növeli az ember vitalitását, kedvezően hat fizikai és szellemi képességeire egyaránt. Egy kísérletsorozat részeként, nehezen tanuló gyerekek fogyasztottak rendszeresen zabpehelyből készült népet. Megállapították, hogy nemcsak felfogóképességük növekedett — ami egyébként rendszerint korlátozott volt —, hanem kedvet kaptak a munkához és a tanuláshoz is, a megszokottnál sokkal gyorsabban koncentráltak és nem fáradtak ki olyan gyorsan, mint általában. A zab nemcsak mint élelmiszer jelentős, hanem mint • gyógyszer is. Valamennyi gabonafajta közül a zab tartalmazza a legtöbb és a legjobb minőségű fehérjét, ezenkívül 25 százalékkal nagyobb B2-vitamin tartalma van, mint általában a gabonáknak. Ez annál is inkább jelentős, mivel az iparosodott országokban a lakosság többsége krónikus B-vilamin- hiányban szenved. A zab vastartalma miatt is értékes, aminek a vörösvér- íestek építésében van fontos szerepe, valamint a csontok erősítéséhez szükséges mész- és foszfortartalma # miatt is. \ zab rostjai is jelentősek: amikor ezek a rostok az emésztés során a baktériumok hatására felbomla nak, olyan anyagok keletkeznek, amelyek megkönnyítik az emésztési folyamatot és megvédik a beleket a fertőzéstől. Semmi különös nincs tehát abban. hogy a zabot már régóta értékes szernek tartják a gyomor, a bél és a máj megbetegedéseinek gyógyításában. Ezenkívül a zab gyermekkorban elejét veszi a növekedési és emésztési zavaroknak ; gátolja a fogszuvasodás folyamatát; ellenszere a cukorbetegségnek; csökkenti a vér koleszterin-szintjét. Mindezek után fel kell tennünk azt a kérdést, hogy ha ilyen jól tudjuk, milyen értékes anyag a zab, miért hiányzik mégis következetesen étlapunkról? Régen Európában a zab ugyanolyan fontos szerepet játszott, mint az ázsiai népeknél a rizs. 1800 körül a zabból készült ételek a parasztok és a városi lakosság alapvető éleimét jelentették. Száz évvel ezelőtt már csak a legszegényebb társadalmi rétegekben volt szokásos a zab fogyasztása. Nagv értékeire tekintettel itt az ideje annak, hogy újra megfelelően értékeljük ezt a fontos növényt és kenyér, péksütemény, lepény. nép vagv kása formájában ’’sméi beiktassuk étrendünkbe. Kerékpáron a föld körül Az utazás időtartama: 100 hét. Az út hossza: 90 000 kilométer. Az érintett országok szama: 51. Ezek a számok az 50 éves kanadai Johnny Hathaway utazásának legjellemzőbb adatéi. Manapság egy föld körüli úton nincs mit csodálkozni. De ha figyelembe vesszük, hogy Hathaway az egész utat (kivéve a tengeri átkeléseket) kerékpáron tette meg, akkor ez szemünkben lényegesen megváltoztatja a dolgot. Az utazó 1974 novemberében indult Vancouverből. Minden kontinensen megfordult, még a távoli Fidzsi-szigetekig is eljutott. Hajtott esőben és forróságban, nappal és — ha szükséges volt — éjjel, s csak ritkán engedélyezett magának pihenőnapokat. Végül tavaly októberben tért vissza városába, — Az utazás általában sikeresen zajlott le — mesélta Hathaway. — Egyetlenegyszer sem betegedtem meg, soha nem voltam kimerült. Mindenütt szívélyesen fogadtak. Ami a kellemetlenségeket illeti, a legnagyobb Angliában történt, ahonnan egyébként származom. Meg akartam látogatni azokat a helyeket, ahol gyermekkoromat töltöttem, de úgy kellett nekem, éppen ebben az országban raboltak ki.
