Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-12 / 291. szám
a miskolciaké a szó Nem mind fénylik, ami „Arany”... Szín: Arany Csillag étterem, gyorskiszolgáló részleg. Idő: 1977. december 3., déltájt. Konfliktus. Az átlagosnál a vendég számára örvendetesen kisebb forgalom, viszonylag gyorsan megérkezem a kiszolgáló ablakhoz. Korábbi tapasztalataim figyelmeztetésére kizárólag a pénztár mögötti táblán feltüntetett ételekből választok. (A bejáratnál levő tájékoztató tábla nem megbízható „információhordozó”.) Én: — Kérek egy borsos marhatokányt, és lencsefőzeléket. Kioktató válasz az ablak mögül: — Lencsefőzelék nincs, már régen nem szerepel a táblán. Én: — Bátorkodom megjegyezni, hogy még most is olvasható r«jta. A vita eldöntésére talán hívjuk ide a főnökét... Kioktató válasz, most már emeltebb hangsúllyal: — Reklamáció a pénztárnál! A pénztáros hölgy válasza: — Tessék a presszóban keresni, talán ott van ... — Nem az én dolgom előkeríteni. ETlőkeritik. Vele sem megyünk semmire a vita lényegében. Lencsefőzelék csak a táblán van. A tálban nincs. De már nem is a lencse izgat, hanem az: megérdemeljük-e, hogy fricskázzák önérzetünket? Berecz József A* Arany Csillag első osztályú éttermében szerdán délután fél kettőkor ízletes menüt fogyasztottam. Az udvarias és előzékeny felszolgálónak pár forint borravalót adtam, de a fiatal „főúrnak” már kevesebb jutott. Csupán 2,50. Ezt nyújtottam át — jószívvel. A „főúr” zsebre csúsztatta, és elfelejtett valamit. Kimondani a szót: köszönöm. Megszégyenítőnek tartottam, mert épp az unokám lehetne. S mert nyugdijamnak egy része volt ez az összeg is. Higy- gyék el: nem sajnáltam, hisz azért adtam. De azóta is izgat a kérdés: vajon mennyi borravaló után dukál az a — köszönöm? Kun Pál •> Miskolc, Dorottya u> 1. sz. Hat év után, fizetésemelés nélkül Bár nem vagyok miskolci lakos, szeretnék egy, számunkra igen fontos kérdésre választ kapni. Ügy gondolom, nemcsak bennünket érint ez, nyilván sok miskolci kismamát is érdekel a téma. Feleségem 19C9 óta dolgozik az egyik vendéglátóipari vállalatnál. Hat éven keresztül — 1971 júliusától — gyes-en volt, az egymás után született két kisgyermekünkkel. A gyes leteltével — november 1-én — visszament dolgozni. A vállalatnál közölték vele, hogy a hat év óta „érintetlen” fizetésének az emelését csak úgy kaphatja meg, ha külön kérvényezi a vállalat igazgatójától. A kérvényt el is küldte, de a kérelmet az igazgató elutasította, mondván; csak 1978 elejétől emelhetik. És ez az, amit én nem értek. Tudomásom szerint külön rendeletben szabályozták azt, miként kell rendezni a gyes-röl visszatért kismamák fizetését, hogy egy szintre kerüljenek azokkal, akik hasonló munkakörben dolgoznak. A feleségem fizetése jelenleg 300— Biztonsági öv — 400 forinttal kevesebb, mint az ugyanolyan beosztású kartársaié, őszintén szólva, kissé tanácstalanok vagyunk: jogosan igényli-e feleségem a béremelést, s ha igen, hova fordulhatunk, hogy érvényt szerezzen ennek a jogának? (A levélíró nevét — kérésére — nem közöljük.) Válasz: felesége jogosan igényli a fizetésemelést. A minisztertanácsi rendelet alapján a vállalati kollektív szerződésben is rögzítették a gyes-röl visszatérő kismamák bérének rendezését. Éppen ezért javasoljuk: felesége forduljon jogos igényével a vállalati szakszervezeti bizottsághoz. Amennyiben ott ■nem sikerülne eredményt elérni, a KPVDSZ megyei bizottságát keresse meg panaszával. ittas vezetőknek A dohányos is ember Bűntudattól retnegve, bűnös telkemet mentve mondom — mint egykor Luther a worm- si országgyűlésen —, hogy tisztelt nemdohányzó embertársaim azért vegyék tekintetbe: a dohányos is ember. Saját munkámmal keresett pénzemen veszem meg cigarettámat szocialista államunk dohányárudájában, és aztán „átmegyek” lassan már „illegalitásba”. amikor rágyújtok, nehogy megsértsek valakit. aki nem dohányzik. Legutóbb már az alkoholistákkal hoztak szinkronba, pedig nem is iszom. Nem értem az összehasonlítást. mert az alkoholista nem azzal zaóar, ha iszik (ez magánügye), hanejn azzal, ha részegen kötekedik. Bocsánat árva fejemnek, de még senkit sem láttam, aki a cigarettától kötekedő lett volna, nem dohányzó alkoholistát, aki pofozkodott is — annál többet. — Kérem, engedjenek néha dohányozni, és én elnézem majd, ha nemdohányzó embertársaim felhajtanak egy-két stampedlivel, csak ne zavarjanak engem jobban, mint amilyen csendben dohányzom. De amíg nem tiltja a törvény, szívhassam az állami boltban vett cigarettát. M. I. Többször rossz, mint jó Olvastam a DH-ban, hogy a Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnöksége elemezte az év első háromnegyedében Borsodban történt közlekedési balesetek okait. Megállapították, hogy az országoshoz képest jóval kisebb mértékben ugyan, de emelkedett a közúti balesetek száma nálunk is. Az előidéző okokat vizsgálva kiderült, hogy „valamelyest csökkent” az ittas járművezetők okozta karambolok és sérülések aránya. Szerintem ezt a folyamatot meg lehetne gyorsítani, méghozzá igen egyszerű módon. Be kellene vezetni a harmadik biztonsági övét a gépjárműveknél. Igaz, ez abban különbözne a már bevezetett kettőtől, hogy nem a gépkocsi karosszériájához, hanem a vezető derekához és a poharazáskor használt ülőalkalmatossághoz lenne rögzítve. És persze úgy, hogy mindaddig, míg a „pilóta” — vagy „mazsola” — alkoholos befolyásoltsága tart, ez az öv is biztonságosan a székhez rögzítve tartaná viselőjét. ötletemért újítási díjat nem kérek. (Legfeljebb egy ilyen „biztonsági övét”. Hátha meggondolom magam és veszek én is egy kocsit.) Z. Ferenc Miskolc, Széchenyi út Nem tudom, mit szólnának hozzá a liftszerelök, ha én ügy javítanám meg nekik a gázkészülékeiket, ahogy ők a mi liftünket. Két éve lakom ugyanis a Tizes honvéd utca 22. sz. alatt — a hetedik emeleten —, de igencsak rossz tapasztalatokat gyűjtöttem liftügyben. A mi felvonónk azóta is többször rossz, mint jó. Kijön a szerelő, „megjavítja”, aztán alig megy el, már nem is működik a masina. Hogy miért nem lehet azt rendesen megcsinálni... ? Ezt egyébként már megkérdeztem a lakásszövetkezetünk ügyvezetőjétől is, sőt! —írásban is feltettem ugyanezt a kérdést. Választ sem kaptam rá. Jó-jó, én még fiatal vagyok, bírnom kell a lépcsőt, de mit tegyenek azok, akik túljutottak ifjúságukon, s fent laknak a kilencedik-tizedik emeleten? Takács György Miskolc, Tízes honvéd u. 22. (Rajzolónk ötletét mellékeljük. Addig is, míg választ kapunk a kérdésre. A szerk.) Jó régen ott hever már a Győri kapui ifjúsági háznál ez a fölösleges postaláda. Ügy látszik, nem kell senkinek. Igaz, a közlekedést sem akadályozza, a járókelők felől tulajdonképpen maradhatna is. Csak arra volnánk kíváncsiak néhónyan: vajon azért feledték ott, mert selejtezésre került — bár szerintem még meg lehetne javítani! —, s : jm akarnak bíbelődni a MÉH-ig való szállításával? Ha netán mégsem így van, ezúton szeretném megnyugtatni az illetékeseket: nem fog hibázni az év végi leltár, ha itt keresik. ... az ígért hidroglóbuszt nem tudta beszerezni a miskolci vízművek, ezért más megoldást kellett keresniük a Szőnyi Márton utca s a környező terület vízgondjainak megszüntetésére. Nemcsak az ott lakóknak, de a vállalatnak is sok problémát okoz e városrész vízhiánya. Piuko- vics József főmérnök újabb ígérete: még az idén elkészül a terve egy nyomásfokozó berendezésnek, amelyet a Vologda városrészben fognak elhelyezni, hogy a lakótelep és a Szőnyi Márton utcaiak vízgondja megoldódjék. Ezt a berendezést teljes egészében a vízművek szakemberei készítik el, ezért remélhető, hogy már valóban nem lesz újabb módosítás, s a jövő év negyedének végén már nem lesz panaszra ok. (A panasz rovatunk december 5-i számában „A varázs- vessző sem segít!” címmel jelent meg.) ... a Bajcsy-Zsilinszky út és a Kun Béla út kereszteződésében a forgalomirányító lámpa programidejét a felüljáró építése idején a forgalomelterelés miatt, a csomópontban jelentkező — és mérési adatokkal alátámasztott A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. 111. em. 305. szoba Teleíonszáma: 18-221 S ha már a postaládáról van szó. az illetékesek szíves figyelmébe szeretném ajánlani a magyar helyesírás szabályait. A levélszekrényeken ugyanis következetesen helytelen a felirat: vagy a „LEVELET ELVISZIK” vagy „A LEVELET ELVISZIK” olvasható rajtuk. Szerintem így helyesebb lenne: A POSTALÁDÁT ÜRÍTIK... s alatta az időpont. forgalmi igények alapján állapították meg. A felüljáró átadását követően — még november 15-én — a megváltozott forgalomnak megfelelően átprogramozták a lámpát. (A Türelmetlen villanyrendőr c. panasz közlésével, tehát november 21-én, úgy látszik „utánalőttünk”. A lámpánál sajnos nem vettük észre a programváltozást. A szerk.) Ilyenkor karáisonytájt, örökzöld téma a játék. Országos íejtörősdi: mit vegyünk a gyerekeknek. Hovatovább, már-már nemzeti kérdéssé válik, s nem azért, mert nincs, hanem mert sok van. S a bőség zavara egyként rányomja bélyegét ajándékozók és ajándékozottak kedélyére. Mert minek Is örülnének gyerekeink, akiknek játékpolcán — otthon, bölcsödében, óvodában — ott van már a kereskedelem választéka? Most, nagymama koromban jöttem rá, hogy fölösleges a fejtörés. Tízhónapos kisunokám négykézláb mászkált a lakásban. A nyitott fürdőszoba ajtaján csillogó szemmel bűvölte a sárga, zöld műanyag lavórokat, örömsikoly: hopp, a zsákmány! Tisztára törölt szerzeményét a szóNégy éve folyik el az ivóvíz! Négy éve épült a házunkkal szemben egy ABC-áru- ház. Az építőanyag szállításakor eltörték az utcai vízelzáró csapunkat. Az útburkolat építésekor meg is vizsgálták, s ígéretet kaptunk, hogy rövidesen kijavítják. Ám a víz továbbra is csak folyt a törött csapból. Eleljártam a vízművek Vas utcai részlegébe jelenteni. Ki is jöttep párszor, de mert ők csak „belső” (vízóráig tartó) munkát végeznek. csupán annyit tettek — szerintem szabálytalanul —, hogy átvágták a csövet. A víz így már nem az utcára, hanem a portónkon levő szennyvízlefolyóba folyt. Ez a megoldás annyiban volt helyes, hogy legalább az utca burkolatát nem rongálta meg. Pár hónapja azonban most már ömlik a víz, s olyan zúgást okoz az aknában, hogy szinte pihenni sem hagy bennünket. Ezért is, meg azért, mert olyan sokat hallunk és olvasunk a víztakarékosságról, most már a Baross Gábor utcában levő központ reklamációs osztályára járok gyakorta panaszommal. ígéretet már kaptam eleget, hogy kijönnek a hibát kijavítani, de ez csak ígéret! Viszont — telefonsürgetésemre — már azt is megkaptam, hogy „ne szórakozzak velük”, fel van jegyezve a panaszom, majd kijönnek. De mikor? Meddig kell még várni? És mennyi jó ivóvíznek kell még elfolyni addig? — kérdezi Karuczka Sándor- né, Miskolc-Tapolca, Csabai út 12. szám alatti olvasónk. ba közepére helyeztük. Es bárom hete — más nem létezik a számára. Emeli, dobja, borítja. Bele lehet mászni, sőt ki is belőle. Megtanulta tisztelni is e tárgyat. Ismerkedéskor egyik szélét lenyomta, másik széle fej- bekoppintotta. Hüppögés, de azóta vigyáz. Tűnődve nézzük a sok-sok játékhalmazt, amely azóta Is pihenőben van már. S rájöttünk: a mai gyerekek ösztönösen is okosabbak, mint mi. Szeretik megválasztani a mozgásigényüknek megfelelő tárgyakat. S erre oda kell figyelni . . . Kisunokám már kinézte magának a kővetkező játékát: a MOS—6-os mosószer hófehér, benzinkannára emlékeztető dobozát. Megkapja! Fodor Lászlóné Miskolci, Tizes honvéd u. Iá. Pusztai László Miskolc, Eötvös u. 4. sz. Játék kerestetik
