Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-28 / 304. szám

Délutáni támogatás Hosszú percek teltek a felsorolással, amikor nemrég a drótgyár egyik szocialista brigádjának vezetőjével beszélget­tem; sok iskolát patronálnak. Vagyis, ahol két kézzel végzett emeld meg, javítsd meg, szereld fel munkára van szükség, sok délutánt, estét eltöltenek. Tegyük hozzá, hogy szívesen, mert ez a szakmájuk, és mert a szocialista brigád cím egyik feltétele a társadalmilag hasznos tevékenység. Kicsit már sokalltam, de a brig^ádvezető mosolygott: minden családban van gyerek, és miért ne segítsünk, ha tehetjük? Rokonszen­ves magyarázat, és rokonszenves volt az ember is, nem vitat­koztam. Nem mondtam el, amit egy másik üzem patronáló tevékenysége kapcsán fogalmaztak meg a városi gyermek- és ifjúságvédelmi munkaértekezlet legutóbbi tanácskozásán, mert hosszúra nyúlt volna a beszélgetés. A társadalom mást, pon­tosabban mást is kér. Az említett értekezlet elé került, gonddal összeállított jelen­tés oldalai megérdemlik a figyelmet. A Lenin Kohászati Mű­vek szakszervezeti bizottsága állította össze, és név szerint felsorolják, melyik brigád melyik oktatási intézményt patro­nálja Miskolcon és a városon kívül. A parkettázástól az ablaküveg pótlásán át a kertészkedésig, játékok készítéséig, villanyszerelésig minden szerepel a listán, és az is, hogy melyik bölcsőde, óvoda, iskola vezetőjének a válláról vették le a „szakipari munka” elvégeztetésének a terhét. Mellé pedig elmondják, hogy mindez hány forintba, és hány, műszak után is munkával töltött órába került. Mégsem fogadta osztatlan lelkesedés a beszámolót, és viszonylag rövid volt az írásos anyaghoz fűzött vita is. Pedig a négyszemközti beszélgetések azt bizonyították, hogy tovább lehetne, tovább kellene foly­tatni, csakhát: bonyolult ez nagyon. A Lenin Kohászati Művek, de minden gyár és vállalat szocialista brigádjának köszönet jár érte, hogy társadalmi munkában dolgoznak. A hálás szóban nincs is hiány, csak a további szavak hiányoznak, amelyeket az iskolák igazga­tóinak és a gyárak személyzeti osztályainak, szakszervezeti bizottságainak kellene elmondani. Arról, hogy amilyen jól jön az iskolának a (mondjuk ki) ingyen adott, gyors munka, annyira hiányzik az üzemekben a munkáskéz, és hogy a gyermekvédő intézményekben sosem elég a segítség, úgy kellene az innen kikerült fiatalt a munkahelyen is tovább védeni; nevelését „kinn a világban” kellene befejezni. A gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek tanácskoz­tak; természetes, hogy arról volt elsősorban szó, hogy az anyagi segítség, a patronálás klasszikus formája után ma már a humánus támogatásra, a rászoruló fiatalok befogadá­sára, elfogadására lenne szükség; hogy a hiányzó otthon helyett a munkahelyen legyen egy kicsit a család. De velük együtt egyről beszélünk, ha a gyárak munkaerőgondjáról, az ifjúság beiskolázásáról van szó, mikor azon morfondírozunk, hogy munkahelynek, iskolának közelíteni kellene egymáshoz. A szocialista brigádok jönnek és mennek. Általában dél­után, amikor a gyerek már régen a téren rúgja a labdát, és fogalma sincs róla, hogy akik pihenés helyett az iskolájában dolgoznak: kohászok, lakatosok, asztalosok, vagy éppen a hengersor mellett állnak. Nem tucl róluk semmit. De nem is a gyereknek kellene tudnia, hogy a munkások legjobbjai nem arra valók, hogy a kiégett biztosítékot kicseréljék. (makai) Egy hónapig Indiában szerepel a bábszínház társulata • • Hétfőn a MALÉV külön- gépén dr. Szilágyi Dezső igazgató vezetésével egyhó­napos indiai vendégszerep­lésre utazott az állami báb­színház együttese. A huszon­öt tagú együttes az INTER­KONCERT szervezésében In­dia 6 nagyvárosának közön­sége előtt, 12 előadáson mu­tatja be műsorát, amelyen Bartók Fából faragott ki­rályfija, a Petruska, vala­mint a János vitéz szerepel. Az idén is: Szép magyar beszéd Az Oktatási Minisztérium az idei tanévben is meghir­dette a Szép magyar beszéd versenyt. A Kazinczyról el­nevezett versenyen részt ve­hetnek az ország gimnáziu­mainak, r-akközépiskoláinak és szakmunkásképző intéze­teinek növendékei. Az orszá­gos döntőben, amelyet a ko­rábbiakhoz hasonlóan Győr­ben, 1978. áprilisában ren­deznek meg, a legjobban szereplő 15 középiskolás és 15 szakmunkástanuló nyeri el a Kazinczy-érmet és a ve­le járó pénzjutalmat. Orosz nyelvű szóbeli „Lehet, hogy ez az évfolyam gyengébb...” Elsősök félév előtt Egsista egyetemisták verseny Az MSZBT, a KISZ KB, valamint az Oktatási Mi­nisztérium a korábbi évek­hez hasonlóan ismét meg­hirdette a szakközépiskolai tanulók számára az orszá­gos, orosz nyelvű szóbeli ver­senyt. Részt vehetnek a szakközépiskolák III. és IV., valamint a bányaipari ak­nászképző technikum III— IV. osztályos tanulói közül azok, akik az orosz nyelvet heti két órában tanulják és az országos középiskolai ta­nulmányi versenyen nem in­dulnak. Az iskolai szintű versenyeket január végéig, a megyei és a fővárosi ver­senyeket március 4-ig rende­zik meg. Az országos döntő időpontja 1978. április 13. apróhirdetés cs SÍ ess Pályázati felhívás! A B.-A.-Z. megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya (Miskolc, Tanácsház tér 1.) pályázatot hirdet közgazda­ságtudományi, illetve állam- és jogtudományi egyetemi végzett­séggel rendelkező fiatal szakem­berek számára főelőadói munka­körök betöltésére. Bérezés meg­egyezés szerint. Kettő híján Ötszáz a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem nappali tagozatán az elsősök hivatalos létszáma. A tanítás már befejeződött, következnek a félévi vizsgák. Nem minden­kinek. A félezer elsős közül — akiknek a száma a vizsgaidő- szak végére törvényszerűen (?) megcsappan — sokan még nem szerezték meg a vizsgázás jo­gát; nem kaptak aláírást, illet­ve gyakorlati jegyet. Milyenek a mostani elsősök, jobbak, rosz- szabbak-e az előző évek kezdő mérnökjelöltjeinél, milyen gon­dok vannak velük? — erre kér­tünk választ három tanszéken, ahol fontos alapozó tárgyakat oktatnak. Dr. Szarka Zoltán docens, a Matematikai Intézet Analí­zis Tanszéke vezetője: — Pillanatnyilag több, mint hetven elsős van, aki nem kapott még aláírást ná­lunk. Nem hiszem, hogy a mostaniak gyengébbek len­nének a régieknél, ez a szám tanszékünkön nem rendelle­nes, szinte minden évben ekörül mozog. Január 4-én még van lehetőségük az alá­írás pótlására, egyúttal már a vizsgára is tanulnak, ami rá két napra lesz. Két zárt­helyi dolgozatot írattunk a félévben, mindkettőnek leg­alább elégségesre kellett si­kerülni. Azok írtak pótzárt­helyit, akik ezt nem teljesí­tették. Szerintem nem túlzot­tak a követelményeink, az el­érhető 30 pontból 8 már elég a ketteshez. Mivel nincs gya­korlati jegy — csak aláírás —, ezért új módszert vezet­tünk be pár éve a tanulási kedv serkentésére. A közepes vagy annál jobb zárthelyi eredményt beszámítjuk a vizsgánál, a hallgatókat te-; hát megpróbáljuk ösztönözni, hogy ne csak a minimum el­érésére törekedjenek. Hogy milyen eredménnyel? Min­dig is voltak jó és rossz ta­nulók, szorgalmasak és lus­ták. Elég feszítettnek látom a tempót, véleményem szerint a tanszékek többsége magas követelményt támaszt a hall­gatókkal szemben. A hallga­tó pedig olyan — hiába min­den figyelmeztetés, jó szán­dékú ráhatás —, hogy a leg­könnyebb utat választja. Ez ellen — az egsista szemlélet ellen — egyelőre nem tu­dunk mit tenni. Téglássy Ferenc docens, az Ábrázoló Geometria Tanszék vezetője: — A pótzárthelyi után csaknem ötven elsősnek még mindig nincs aláírása, elégte­len a gyakorlati jegyük. Ál­talában véve — ezt nyugodt lélekkel merem állítani — a hallgatók nagy része nem, vagy csak igen keveset tanul. Hogy a követelményeink nem túlzottak, bizonyítja a jók és jelesek rendkívül nagy szá­ma. A mostaninál lejjebb már nem szállíthatjuk a mércét. Ki merném jelenteni, hogy az elsősök körülbelül egynegyede nem való egye­temre. Másik egynegyed azok, akik rendesen, becsülete­sen tanulnak. A maradék ötven százalék a „közép”, sajnos ők is könnyen azok­hoz húznak, akik rontják a légkört, a szellemet. Hiá­ba mondjuk, hogy nem ne­künk tanulnak, a szép szó kevés. A fő gondot ab­ban látom, hogy ahol a tan­« kör hangadói, lusták —ahol szinte szégyen tanulni —, ott ezek a többiekre is rányom­ják bélyegüket, magukkal húzzák szinte az egész cso­portot. Szerencsére az ellen­példa is igaz, azaz a jó tanu­ló hangadók is hasonló ha­tást tudnak elérni. Dr. Lendvay Pál docens, a Gépelemek Tanszék oktatója, az általános géptan című tantárgy felelőse: — Ami nem meglepő: het­venen vettek részt a „vil­lanyfényes pótmeccsen”, a pótzárthelyin. Ami viszont szokatlan: ezeknek a-fele ott sem szerezte meg az aláírást, szemben a tavalyi, tavalyelőt­ti egyharmaddal. Lehet, hogy ez az évfolyam gyengébb a tavalyinál. Üj rendszerű kata­lógussal, nem egy hallgató véleménye szerint sokszor „iskolás” módszerekkel pró­báljuk elejét venni a lazítás­nak, ami általában október végén szokott elkezdődni. Zárthelyit nem írattunk, vi­szont növeltük a kisdolgoza­tok számát. Ennek a hét dol­gozatnak a kettes átlaga kel­lett az aláírás megszerzésé­hez. * Hogy mi okozza az egsis­ta szemléletet, arra részben magyarázatot kaptunk. (Ha­marosan a hallgatókat is megkérdezzük ez ügyben.) Gyengébb, rosszabb lenne ez a mostani elsős évfolyam az előzőeknél? Lehet. De hogy — ha így van — ennek mi az oka, az nem derült ki. (szabados) Jó volt tudni, hogy ügyel Vajthó László Jó volt tudni, hogy van. Ott ül a kecskeméti Szabad­ság térre néző dolgozószo­bájában a jegyzetei között és 90 évesen is dolgozik. Az igazi, az életművet megko­ronázó könyvet, amelyben elmondott volna minden lé­nyegest az Életről, most akarta megírni. Ezernyi ter­ve volt még. írni akart ra­jongva szeretett Puskinjáról is, az Anyegin-fordxtásokról, Petőfi orosz fordításának pontatlanságairól. Cédulái beborították az asztalt, de nem múlhatott el nap, hogy újabbakkal ne szaporítsa azokat. Erre biztatott min­den írástudót: „Az ötlet el­száll, mindent fel kell írni, hátha jó lesz még valami­re”. Sziporkázott, szórta, aján­dékozta "z ötleteit; okos, ba­rátságosan hunyorító, sosem fáradt szeméből a nagyapók derűje, melegsége sugárzott. „Ügy szeretném az unoká­mat (huszonéves) megtanítani élni. Mire ő hetvenéves lesz, én még csak 140. Addig min­dent elmondhatnék neki, amit az életről tudok.” Laci bácsi tudott és akart élni, s ez a vitalitás ámulatba ej­tette, meg is szégyenítette a nyafogó, gyengébb fából fa­ragott fiatalokat. .. Humánu­ma erazmusi és voltaire-i volt; az igazi nagy TANÍ­TÓK erőforrása és adakozó kedve. A fél országgal leve­lezett, de az egész országra figyelt. Olvasta tanítványai cikkeit, tanulmányait — soha nem kritikátlanul, de min­dig őszintén örült mindenki sikerének. Szigorát aranyos humorral szelídítette, min­denkiben értéket látott, mert az értéket kereste. Jó volt tudni, hogy van és figyel. Figyelemmel kísér. Volt valaki, akinek el lehe­tett mondani a terveinket, aki érdemben válaszolt, mi­kor mindenki rohan, senki se figyel a másikra. Most hir­telen hidegebb lett a világ, halála vénné tesz minket. Ml lesz a céduláid sorsa, Laci bá’? Ki formál belőlük ízes, szatmári mondatokat, ki ren­dezi könyvekké? Jó Magvető voltál, az utolsó percedig munkás, aktív Értelmiségi, a szó reneszánsz értelmében. Ha Rád gondolunk, mindig rangnak fogjuk érezni a csúfolódásig megkopott „ta­nár úr” kifejezést, holott Te minden voltál, csak nem „úr”. EMBER voltál a tanári szo­bában, a sugárzó Értelem, az Inspiráló, a nagy Kezdemé­nyező, a mindenkit Bátorító. PARTNER voltál diáknak, kollégának, minden Hozzád fordulónak. Maradj hát az továbbra is. Hosszú téli estéken, ha bánt az élet, ha megkeserí­tenek a kudarcok, féltékeny­kedések, a közönyök, majd a könyveidért nyúlunk, hogy visszalopjunk magunknak. Bölcsességet tanulunk Tő­led és a titkot; hogyan lehet halálunkig frissnek, fiatalnak maradni, iróniát, amely baga­tellnek látja a perc nyűgeit és a percemberkéket, s csak a lényegre koncentrál. HS műsor SZERDA Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? Já­ték és muzsika tíz percben. — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Menni vagy maradni? — 13.40: Mezők, falvak éneke. — 14.00: Ezeregy délután. — 14.29; Régi híres énekesek műsorából. — 15.00: Hírek. — 15.10: Messziről - messzire. — 15.50: A KISZ Köz­ponti Művészegyüttes énekkara énekel. — 16.00: Ütközben. — 16.05: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. — 16.10: Schumann: g-moil szonáta. — 16.29; Lakatos Sándor népi zenekara játszik, Moldoyán Stefánia nótákat éne­kel. — 17.00: Hírek. — 17.07: Változatok a tanyára. — 17.32: Zenekari muzsika. — 18.15: Ap- rily Lajos összes versei. —18.25: Mai könyvajánlatunk. — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Balassa Sándor: Az ajtón kívül. Opera öt tételben. — 20.39: Rés és bás­tya. Esterházy Péter novellája. — 20.57: Kis magyar néprajz. — 21.02: Schutz Katalin népdalo­kat énekel. — 21.19: Chopin: Négy scherzo. — 22J)0: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Rene­szánsz muzsika. — 22.45: Élő­szóban a kódextöredék-kutatás- ról. — 23.00: Zenekari muzsika. — 24.00: Hírek. — 0.10: Aldobo- lyi Nagy György táncdalaiból. Petőfi rádió: 12.00: Nóták. — 12.3®: Hírek. — 12.33: Az eladott menyasszony. Részletek Smeta­na operájából. — 13.33: Bartók: Kolindák. A Gyermekrádió mű­sora. — 14.00: Kettőtől ötig. A Petőfi rádió zenés délutánja. — 18.00: ötödik sebesség. Ifjúság­politika-kultúra. — 18.00: Elve­szett óráink. — 18.10: A hang- lemezbolt könnyűzenei újdonsá­gai. — 18.30: Hírek. — 18.33: Klasszikus operettekből. —19.26: Jó estét, gyerekek! — 19.30: Harminc perc rock. — 20.00: Ez is, az is.... Hámori Éva műso­ra. — 22.00: Régi magyar dalok és táncok. — 22.30: Hírek. — 22.33; Kellemes pihenést. Szóra­koztató zene éjfélig. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00; Hírek, időjárás. — Tíz perc mezőgaz­daság. Készül a zárszámadási mérleg termelőszövetkezeteink­ben. Riporter; Borsodi Gyula. — Cigánydalok. — Női dolgok, női gondok. Mérlegen az 1977-es esz­tendő. Riporter: Jakab Mária.— Sanzonok: Vincze Viktória és Victor Máté előadásában. — 18.00—18.30; Eszak-magyarorszápi krónika. (Ülésezett a KP VOSZ Borsod megyei Bizottsága. A jö­vő évi jobb ellátásért. Harminc év a bányászcsapatért.) — A Manuel de Falla zenekar ját­szik. — Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. Televízió, 1. műsor: 16.20; Hí­rek. — 16.25: Teremlabdarúgó Képes Sport Kupa. — 18.15. Nyi­tott boríték. — 18.45: Szépen, jól magyarul. — 18.55: A Közönség- szolgálat tájékoztatója. — 19.10: Esti mese. — 19.20: Tévétorna. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Kis­fiúk és nagyfiúk és más törté­netek. — 21.05: Távolságok. Bán János tévéjegyzete. — 21.10: Menni kéne — Egy magyar színház külföldön. — 21.35: Eb­ben az évben történt. — 22.35: Tv-híradó 3. Televízió 2. műsor: 20.01: Hangverseny az Iparművészeti Múzeumban. — 20.35: Lidérces álmok. — 21.00: Tv-híradó 2. — 21.20: Nyina Kosztyerina napló­ja. — 21.45: Minden szerelem kezdetén. NDK tévéfilmsorozat. Miskolci Nemzeti Színház (3): Hamupipőke. — (7): Két férfi sakkban. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE A csillagszemű Szí. magyar film Kezdés: f4 és hn6 órakor A Scotland Yard vendége Mb., szí. angol film Másfél helyár! Kezdés: 8 órakor KOSSUTH Piedone Hongkongban Mb. szí., olasz film Másfél helyár! Kezdés: 1, 3, 5 és 7 órakor SÁGVARI Vigyázat, vadnyugat! Szí. olasz film Másfél helyár! Kezdés; 5, 7 órakor SZIRMA Tojásrántotta Mb. francia film Kezdés: f6 órakor PERECES ^ Tojásrántotta Mb. francia film Kezdés: 6 órakor CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.20: A mai nap kulturális programjá­ból. — 8.27; Händel: F-dúr szo­náta. — 8.42: Dohnányi: A te­nor. Vígopera. — 10.00: Hírek. — 10.05: Látogatóban Marco Pó­lónál. — 10.35: őrizem a sze­med. Ady Endre versei. —11.25: Olvasólámpa. — 11.40; Különös házasság. Mikszáth Kálmán re­génye folytatásokban. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05; Bundschuh István citerá- zik. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.33: Sláger- múzeum. — 9.30; A lövés. Pus­kin elbeszélése. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.55: Ifjúsági könyvespolc. Televízió l. műsor: 9.00: Tévé­torna. — 9.05: Szünidei matiné.

Next

/
Thumbnails
Contents