Déli Hírlap, 1977. december (9. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-03 / 284. szám
# A törzsgárdisták. A nők láncot, a férfiak aranygyűrűt kaptak. Székely László ünnepi beszéde Városunk sor si or dnlój ának szim bólnma Miskolc, december 3. „Köszöntjük a felszabadító Vörös Hadsereget! A város lakossága örömünnepre ébredt az 1944-ik esztendő decemberének első vasárnapján.” így kezdődik az a köszöntő, amely 33 évvel ezelőtt a MÓKÁN komité hivatalos közlönyében, a felszabadulás utáni első miskolci lapban, a Szabad Magyarországban jelent meg. A fegyverek még dörögtek, a világ sok országában dúlt a háború, de a felszabadult országrészeken már béke volt. Béke: kenyér nélkül, villany nélkül, fűtőanyag nélkül, szegényen és ki- fosztottan, a meghalt, elesett, eltűnt hozzátartozókat gyászolva ... De béke volt. Az 1944. december 9-i újság vezércikke a város lakóit hívja segítségül: a sebek begyógyitására. Miskolc városa hosszú szenvedések után végre felszabadult... Miskolcot gyorsan újjá kell építeni. Legelsösorban a víz, világítás, gáz és tömegközlekedés és élelmezés és ruházkodás megszervezése a legfontosabb. ... A romokat el kell takarítanunk, hogy Miskolc városát újjáépíthessük. Ehhez a munkához szólítunk, várunk mindenkit.” A korabeli újság egylapos volt. Az akkori Miskolc szegény volt és boldog... Felhívás jelenik meg az üzletek azonnali kinyitásáról; a KMP titkársága orosz tolmácsot keres; a Korona moziban népgyűlést szerveznek; a gyárak dolgozni kezdenek. Nógrádi Sándor, az északi kerület első kommunista párttikára így emlékezik az 1944 végi időkre: „...Nos, és a munkástömegek? Étlen-szom- jan, fizetés nélkül takarították el a diósgyőri gyárak romjait... A lebombázott hatalmas diósgyőri szerelde csupasz falai között észrevettem egy lesoványodott, fiatal munkásasszonyt, kifakult rózsaszín kartonruhában különösen nagy igyekezettel rakja a nehéz törmeléket egy fatalicskába, és furikázza hátra a szerelde mögé. Szóba elegyedtem vele. Elmondta, hogy a férjével együtt a gyárban dolgoztak, és hogy életpárja is itt van valahol a gyár területén. - Bárcsak újra állna a gyár - mondotta. Meghatódtam, amikor okos szemét rám emelte, azt mondta: - Nekünk mindenünk a gyár." Történelem a 33 évvel ezelőtti ünnep. Új város épült, új nemzedék született. Emlékezzünk és emlékeztessünk! Ünneplő ünnepeink dicsérjék a hőst, s mindazokat, akik a romokból, egy velejéig romlott rossz társadalomból új világot, emberibb életet teremtettek. Országos és kisállat-kiállítás Székely László, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese a tegnapi drótgyári ünnepségen azzal kezdte beszédét, hogy 1944. december 3. bennünk, miskolciakban, az idősebb és a fiatalabb nemzedékben több mint három évtizede visszatérően ünnepi megemlékezést ébreszt. —• Békében ünneplő gondolataink között az első legyen a hálaadás mindazok iránt, akik a legdrágábbat, az életüket adták szabadságunkért ... 1944. december 3-án Miskolcon elhallgattak a fegyverek. Nem kellett többé az óvóhelyek sötétjébe bújni, nem kellett félni a frontvonal hullámzásától, az aknák, a tüzérségi lövedékek, a repülőbombák becsapódásától. H066ZÚ reménykedés után ismét békében lehetett élni... Üj élet fakadt az Avas-alján, és új hatalom született: demokratikus hatalom, amelyben a döntő szó a népé, a vezető szerep a forradalmi munkásosztályé lett. December 3. városunk nagy sorsfordulójának szimbóluma: jelképezi azt a történelmi szerepet, amelyet a szovjet hadsereg városunk és országunk felszabadításában betöltött, és azt a nagy fordulatot, amit a felszabadult nép forradalmi erői hazánkban végrehajtottak. Mi, akik itt élünk, nemcsak tanúi, hanem tevékeny' részesei vagyunk városunk fejlődésének, nekünk és általunk épültek lakótelepeink, üzemeink, intézményeink. Nekünk és általunk épül és gazdagodik országunk második váró. sa, Miskolc. Székely László ünnepi beszédében méltatta a város fejlődését, s utalt arra, hogy az elmúlt 33 esztendő meny- nyiségileg és minőségileg is olyan változásokat hozott, amilyenekre nem volt példa a város 600 éves történetében. Beszédét azzal zárta, hogy • büszkék és boldogok lehetünk, hogy részesei vagyunk e kornak. — Azt akarjuk — mondotta a szónok —, hogy törekvéseinkben teljes szívvel vegyen részt a szocializmus minden igaz híve, a haza és a város minden polgára. lej, szójából A szójából készült „tej” és „sajt” látszólag semmiben sem különbözik a tehéntejtől és az abból készült sajttól, illata és íze azonban más. A szójából készült termékek azonban nemcsak olcsók, hanem nagyon egészségesek is. A szójatej 89,5 százalék zsírt, 3,19 százalék fehérjét, 2,96 százalék cukrot, 0,46 százalék meszet és 0.74 százalék egyéb anyagot tartalmaz. Nem lehet csodálni tehát, hogy ez a 2000 éves ázsiai találmány más kontinensen is egyre népszerűbbé válik. Ifiúgárdísták felszabadulási vetélkedője A Miskolc városi Ifjú Gárda-parancsnokság és a Lenin Kohászati Müvek Ifjú Gárda-alegysége holnap délután 3 órától felszabadulási vetélkedőt rendez a Molnár Béla Ifjúsági és Úttörőház színháztermében. A vetélkedő előtt az ifjúgárdisták megemlékeznek városunk felszabadulásának 33. évfordulójáról, majd a városi alegységek a város felszabadulásának történetéből vetélkednek az értékes díjakért. A vetélkedő végén zenés klubesten vesznek részt az ifjúgárdisták. Csokoiádéyyáriak Télapó-iime A Szerencsi Csokoládégyár Diósgyőri Gyáregységének dolgozói mindig megkülönböztetett figyelemmel gondolnak saját gyermekeik köszöntésére. Ma, az Ady End. re Művelődési Otthonban rendezik meg a gyáregység Télapó-ünnepségét. A rendezvényre 550 — tíz éven aluli — gyermek kapott meghívást. A gyerekeket először a Miskolci Nemzeti Színház művészei szórakoztatják mintegy egyórás vidám műsorral, majd színre lép a Télapó is, akit a tmk-üzem- rész egyik dolgozója alakít. A gyermekek csomagjait a gyáregység szocialista brigádjai társadalmi munkában állították össze, s ugyancsak ők készítették a Télapó díszes ruháját is. Gyorsíróverseny, -továbbképzés A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének miskolci csoportja december 7-én délután 5 órakor a TIT Széchenyi út 16. sz. alatti helyiségében taggyűlést tart. Napirenden: beszámoló a jubileumi gyorsíróversenyről és az új továbbképzési formák bevezetéséről. A Magyar Galambtenyésztők Szövetsége a KISZ, a Hazafias Népfront és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium támogatásával, Budapesten a kőbányai vásárváros (HUNGEXPO) 40. számú pavilonjában december 9—11-én országos galamb- és kisállat-kiállítást rendez. Bemutatásra kerül több mint 4000 dísz-, röp- és haszongalamb, több száz fajta- és színváltozatban. Ezen felül mintegy 2000 díszmadár, 500 házinyúl, 500 díszbaromfi, 35 standard nutria, 30 díszmacska és 200 darab házi- fürj. Bemutatják a galamb húshibrid országos program keretén belül azokat a hibridszülőpárokat, amelyeknek az elszaporításával a pecse- nyegalamb-hústermelést és -exportot jelentősen lehet fokozni. Sok olyan kisállatfajta is látható, amelyet eddig a nagyközönség nem, vagy csak alig ismert. Ilyen nagyszabású kiállítás ebben a szakmában még nem volt. Csoportos látogatás esetés az úttörők, a KISZ-tagok, a tanulók és a katonák a kiállítást díjmentesen tekinthet tik meg. AZ MHSZ B.-A.-Z. MEGYEI GÉPJÁRMÜVEZETÖ-KÉPZŐ ISKOLA gyakorlati oktatásra szakoktatói felvételt hirdet Feltétel: O legalább 3 éves hivatásos jogosítvány • középiskolai érettségi 0 szakoktatói bizonyítvány Jelentkezés, bővebb felvilágosítás: Miskolc, Rákóczi u. 12. r ........................... ' 11 l_" Min nyet Amikor az emberpalánta a betűvetést tanulja, sem ő, sem tanítója, senki nem tudja előre; hogy mire fogja használni ebbéli tudását élete során. Ekkor sem ő, sem tanítója, senki nem tudja még, hogy az első reszketeg betűk évtizedek múlva esetleg Nobel-díjas regény óriásává nőnek majd, vagy biztosítási ügynökként fogja használni tudását gazdája, vagy születési anyakönyvi kivonatok rubrikáit tölti ki, vagy életet mentő gyógyszerek olvashatatlan felírására szolgál a gyerekkorban elsajátított betűvetés tudománya. Ezt akkor, ott, az iskolapadban még nem tudja senki. A falra, kerítésre, kövezetre írt, festett nagybetűs szövegek, figyelmeztető vagy agi- tációs jelmondatok sohasem az utókornak, még kevésbé az örökkévalóságnak szólnak. Legtöbbször felkiáltójel szerepel a feliratok végén, ami gyors cselekvésre, közbeavatkozásra figyelmezteti a ma emberét. Nem tudom, hol, mikor és kik használták először a házak falát, a kerítéseket, az úttestet, esetleg az útszéli fákat, ezeket a feltűnő helyeket arra, hogy figyelmeztessék embertársaikat a közeledő veszedelemre, hogy így fejezzék ki az emberek egy részének, vagy többségének óhaját, követeléseit. Az tény, hogy a mi korunkban talán a legtöbbször ez a szó szerepel krétával, vagy festékkel felírva a világ számos országának számtalan házfalára és szinte minden nyelven: „Béke!’ Az első cirillbetűkkel 1944 decemberében találkoztam. Miskolcon, a Győri kapu 6. és 8-as számú épület falán láttam a fehér festékkel mázolt betűket. Ez volt odaírva: „Min nyet”, és még a következő számok, amelyeket talán a szállásmester írt fel: 72 + 575 és 72 4r 550. Akkor még nem tudtam elolvasni. sem lefordítani ezt a két szót. Ma már tudom, hogy ez a két szó az élet, a béke jeli volt a házak homlokán. „Min nyet” azt jelenti, hogy akna nincs. Ez a fehér festékkel odaírt két szó egy igen veszélyes, sok körültekintést és verejtéket, jó iáegeket és sokszor emberéletet követelő munkának a bizonyítványa. Amikor az aknakutató műszerrel végigtapogatta az a szovjet katona a Győri kapu házait, aztán letörölte verejtékező homlokát, a fehér festékbe mártotta az ecsetet, talán eszébe jutott első tanítója, aki megtanította az írásra, az írás tiszteletére, az emberek tiszteletére. Talán eszébe jutott, hogy amikor kisiskolás korában a betűvetést tanulta, arra is készült, hogy majdan, a világégés idején fehér festékkel betűket és számokat fest majd Európa számos városának számtalan házfalára. 33 évvel ezelőtt ezek a betűk számunkra a béke jelei voltak a házak homlokán... Amikor nem is olyan régen a távolból vendégségbe érkezett szovjet kollégámmal arra sétáltunk, megállt a felirat előtt. „Tudod — mondotta —, az én apám tanító volt. Végigharcolta a háborút. Járt Magyarországon is. Nem sokkal a háború befejezése előtt halt meg Németországban. Aknátlanítottak egy házat. Egy alattomos akna a közelükben felrobbant. Hárman haltak meg egyszerre ...” Sokáig nem szóltam. Egyszerűen nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy talán a: ö édesapja írta fel annak idején a miskolt házak falára a számunkra békét jelentő ki szót: „Min nyet” — akna nincs. A házat már lebontották, új épült helyér És új élet települt, született a régi helyén. O. J. # Az igazgató köszönti a megjelenteket. (Kerényi felv.)
