Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-10 / 264. szám
I 'a miskolciaké a szó Kiszállította az utasokat, üres busszal távozott! November 2'án délelőtt 10 óra 45 perckor a selyemréti autóbuszmegállóba érkezett a GC 13—02 forgalmi rendszámú aulóuusz. Igaz, szaladva értem csak el, illetve érhettem volna, ha a buszvezető a középső ajtót — amelynél szerettem volna felszállni — rá nem zárja a kézitáskámra. (A hátsó ajtón ugyanakkor még két fiatalember fellépett!) Mivel én lent, de a kézitáskám az ajtón belül maradt, a gépkocsivezető kiszállt a vezetőfülkéből és odajött hozzám. Nyomdafestéket nem tűrő hangon ,,küldött el”, s közölte velem; ilyen esetek miatt fordulnak elő balesetek. Amikor a sárga földig lehordott, újra felszállt a buszra, s kinyitotta a középső ajtót. Én persze szintén felszálltam, gondolván, hogy ezzel a kulturáltnak egyáltalán nem nevezhető „kioktatással” megúsztam az esetet. Ám, ami ezután következett, azt már nem lehet szó nélkül hagyni! A gépkocsivezető ugyanis beleszólt a mikrofonba, hogy mindenki szálljon le a buszról, csak a „hölgy” maradjon fenn és a tanúk! (Tanúknak bizonyára azokat értette, akik „szót mertek” emelni akkor, amikor a megállóban mindennek lehordott!) Miután a felszólítás után mindenki leszállt a buszról, én sem mertem fennmaradni. A kocsi teljesen üres lett, ö erre továbbhajtott, otthagyva csaknem negyven utast, A kövekező gyorsjárattal utolértük, s láttuk, hogy a Katalin utcánál megállt. Ott már felszállhattak az utasok. Hónapok óta kórházi kezelésben részesülök. Mivel öttagú családom van, „csak” kezelésre járok, nem fekhetek be. Ezen a napon Is 9 órakor fejezték be a kezelést és H-re kellett visszamennem. Hogy a családom se érezze meg a hiányomat, a közbenső két órát (elhasználtam arra, hogy részükre az ebédet legalább előkészítsem. Ezért rohantam a buszhoz is, hogy időben ott legyek a kórházi kezelésen. Tudom, hogy a szabálytalan közlekedésre ez nem mentség. De azt is tudom, hogy megértés és emberség nélkül nem élhetünk. Farkas Jánosné Miskolc, Éder György u. 4. + Az esetet elmondtuk Barna Józsefnek, az MKV forgalmi osztálya vezetőjének. Mivel a jelentésekben az esettel kapcsolatban semmiféle jelzést nem talált. ígéretet tett, hogy kivizsgálja az ügyet. Egyébként hihetetlennek és példátlannak tartja a Farkas Jánosne által elmondottakat és leírtakat. (A magunk részéről tanúsíthatjuk: ez az eset valóban ném jellemző az MKV gépkocsivezetőire. Bizonyság rá, hogy egyre több dicséret és elismerés érkezik áldozatkész, fáradságos munkájukról. Éppen ezért adunk helyet e kirivó példának, hogy ne engedjék rontani a többség becsületét, hitelét. A szerk.) ... a távbeszélő-névsor szerkesztését előírások szabályozzák. Egy-egy telefonszám könnyebb megtalálását segíti, hogy az előfizető nevére a névsor más helyén utalni lehet. A jelenlegi kezelési rend szerint az utalásnál a kapcsolási számot valóban nem közük, csak azt, hogy az állomás milyen más néven szerepel a telefonkönyvben. A „Csalfa telefonkönyv” című cikkben közölt javaslatot éppen ezért a Miskolci Postaigazgatóság köszönettel vette, s megküldi a telefonkönyv szerkesztését végző Távbeszélő Tudakozó és Névsorszerkesztő Hivatalnak. (Cikkünk az október 6-i lapszámunkban jelent meg.) ... a Miskolci Közlekedési Vállalat tűzrendészen előadója a kötelességét igyekezett teljesíteni akkor, amikor az életmentésre használt poroltó újratöltési költségének megtérítését szorgalmazta. Igaz — állapítja meg az MKV igazgatója — „több rugalmasságot kellett volna tanúsítania az adott esetben”. Ugyanakkor sajnálatosnak tartják, hogy a gépkocsivezető — akinek panaszát lapunk október 13-i számában, „Életmentés a lángoló autóból! De nem ez — a poroltó a fontos!” címmel közöltük — „ahelyett, hogy akárcsak közvetlen felettesét is tájékoztatta volna a problémáról, az újságcikk nyilvánosságától várta a megoldást”. Zsoldos Lajos gépkocsivezető példamutató magatartását mindemellett megköszönik, s remélik: a köszönet a megmentett' gépjárművezető és családja részéről sem marad el. (Ehhez csak annyit: nem tartjuk sajnálatosnak, hogy a gépkocsivezető a sajtó nyilvánosságához fordult. Ehhez, mint állampolgárnak meszA ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út 15. III. em. 305. szoba Telefonszáma: 16-221 szemeimen joga van. Arról nem is szólva, hogy a megoldást végül is a sajtó nyilvánossága hozta meg. Olvasóink segítségével találtuk meg ugyanis a lángoló gépkocsi „feledékeny” tulajdonosát, s a címét lapunkban közöltük is. A poroltó újratöltésének ára tehát megtérülhet. S mindezen túl: változatlanul életmentő kitüntetést érdieméi Zsoldos Lajos gépkocsivezető. A szerk.) Döntsék el: A barátnőmmel összevitatkoztunk afölött, hogy milyen alkalmi ruhát érdemes csináltatni. Olyasmit, amiben színházba éppúgy el lehet menni, mint egy táncestre, vagy a ballagási bankettre. Jómagam amellett kardoskodtam, hogy egy szép sötét szoknya, hozzá egy lurex-blúz bárhol elegáns. A barátnőm viszont lehurrogott, mondván: el vagyok maradva egy divatbrosúrával, mert a lu- rex már réges-rég kiment a divatból. Kérem, segítsenek, döntsék el, kinek van igaza: divat-e még a lurexvagy sem? Z. Mária Miskolc, Központi Leánykollégium Hozzászólás az „Esti leckéhez” A DH-ban pár hete „Esti lecke a benzinkútnál” címmel meaielent egy olvasó panasza, amelyben a Búza téri benzintöltő állomáson szerzett kedvezőtlen tapasztalatait írta le. Évek óta tan. kólók az említett kútnál, ezért úgy gondolom, kellő ismerettel rendelkezem e tárgykörben. Levelének megírásakor Olvasótársam bizonyára figyelmen kívül hagyta a következőket: míg a Shell- kútnál négy kútoszlopra három kútkezelő jut, addig a Búza téren három ember kezel nyolc kútoszlopot. Ebbe’ az egvik tüzelőolajat tárol, s ezért szinte állandó felügyeletet igényel. A maradék hét kútoszlopra csupán két ember jut. Ök a tankoláson kívül kívánságra még jegyzéket, számlát is ír. nak, autófelszerelési és autóápolási cikkeket is árusítanak. Tehát van mivel el- tölteniük a munkaidőt. A levélíró neheztelt amiatt, hogy a kútkezelő megkérdezte tőle: tölteni akar-e? Nyilván nem tájékoztatták arról, hogy amióta a benzinkút melletti útra kihelyezték a „Megállni tilos !’V táblát, azóta jó néhány autós színlelt sorban állással próbálja eltölteni az időt a benzinkútnál, amíg hozzátartozója a piacon vásárol. Én bizonv jó néhányszor ámulva nézem a kutasok lótás-futását, cikázását a kútoszlopok között. S nem restellem esetenként megfogni a töltőpisztolyt sem. Hisz nemcsak a kutasnak segítek vele. én is hamarabb továbbjutok. Varga József oki. gépészmérnök, Miskolc, Botond u. 11. divat-e még? Válaszunk: Záhonyi Lujza, az Iparművészeti Vállalat divattervezője szerint a lurex ismét — vagy még mindig! — divat. A rajzon látható két modellt is ő tervezte, lu- rexből. Az 1. sz. modell: kámzsanyak, karcsú derék- szabás, bő, gloknis szoknya, japán ujj. A 2. sz. modell: csónakkwágós szabás, plisz- szé-szoknya lurex jerseyből. A legszebb az arany és az ezüst lurex. A szoknyahossz lábszárközépig ér, de lehet koktélhossz is. A lurex tehát divat, de ... Tizenéves leányoknak még túl komoly. Inkább könnyedebb, fiatalosabb textília illik a korukhoz. Pardon! * Ezt a szép, új, közlekedési irányt jelző táblát nemrégiben kapta az Ady Endre utca. Az örömben üröm: megfejthetetlen rejtély, hogy miért éppen a járda közepére kellett elhelyezni? Egyébként jó messze esik a gépjárművezetők látószögétől is. Vajon így marad?! Vagy netán arra számítottak a hely kijelölői, hogy majdcsak szanálják ezt az épülettömböt is . . .? ' ' (P. L. felvétele) A gyár nem győzi fonallal, a vevők cérnával! Azt hiszem, sok kézimunkázni szerető ember nevében teszem szóvá: nem lehet rendszeresen gyöngyfonalat kapni. Szenvedélyes kézimunkázó vagyok. A hímzéshez csak gyöngyfonalat szoktam vásárolni, már amikor kapok. Ugyanis hiánycikk. Miskolc összes rövidáruboltját rendszeresen felkeresem. Sajnos, igen gyakran fonal nélkül, csalódottan távozom. Ha érkezik is belőle, pillanatok alatt elkapkodják. Van, aki több dobozzal vásárol egy-egy színből. Azt is hallottam, hogy maszeknál lehet kapni. De ez nem fedi a valóságot. Csak állami boltokban lehet be'szerezni. De ott sincs! Miért? — írja levelében Sz. K.- né miskolci olvasónk. A RÖViKÖT-től kapott tájékoztatás szerint a gyártó cég másfél év óta háromszor annyit termel gyöngyfonálból, mint korábban, ám ez a mennyiség sem elegendő. A hímző-varró asszonyok érdeklődése az elmúlt időszakbal fellángolt . A termelés mennyiségét fokozni már nem tudja a gyár, „meg kell alkudni” tehát, s olyan fonálból kézimunkázni, amilyet minden mennyiségben és színben lehet kapni. A választék egyébként igen bőséges. Az üzletek tele vannak szebbnél szebb hímző- és horgoló-f Ondiakkal. Köszöni a pártszervezet Az MSZMP miskolci I/l-es pártszervezetének tagsága — veteránjai és pártvezetősége — ezúton mond köszönetét a 9. számú — Szeles utcai — Általános Iskola igazgatójának, tanárainak, s az iskola kultúr- csoportjának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója alkalmából rendezett igen színvonalas műsorukért, amelyet ünnepi taggyűlésünkön adtak elő. Felejthetetlen élmény volt tolmácsolásukban hallani az Októberi Forradalom eseményeiről. Külön köszönjük, hogy immár másfél évtizede az iskolának mindig gondja van ránk, s irodalmi műsorukkal, szavalataikkal gazdagítják ünnepi taggyűléseinket. Az MSZMP I/l-es pártszervezete, vezetősége Ötszáz forinttal gazdagodtam Asszonytársaimmal egyetemben a múlt héten engem is elkapott az ünnepi bevásárlási láz. Túlköltekezéseimnek —ha úgy tetszik: a pénzem elherdálásának! — két kereskedelmi dolgozó volt a megakadályozója. A Baross utcai ZÖLDÉRT-boIt- ban ötszáz forinttal fizettem, a visszajáró aprót felkaptam, és uzsgyi: rohanás, hisz az ebédidő csak fél óra. Még az ajtóhoz sem értem, amikor „elkaptak”, s jogos tulajdonomat a kezembe nyomták. Négyszáz forint. Tíz perc múlva a Bajcsy-Zsilinszky úti Baromfiboltban sorakoztam. Két blokkom volt, egy 128 forintos és egy 148 forintos. Itt sem remekeltem. Fejszámoló művésznek hittem magam, s a pénztárossal közöltem az általam összeadott „végösszeget”. Háromszázhetvenhat forint — mondtam segítő szándékkal, teljesen megzavarva a pénztáros- nőt. S csak 124 forintot kértem vissza az ötszázasból. Derűs rábeszéléssel győzött meg a pénztáros arról, hogy a végösszeg száz forinttal kevesebb, s ami visszajár, az százzal több . . . Hát így „kerestem” rövid harminc perc alatt ötszáz forintot. A két derék és gondos pénztárosnő jóvoltából gazdagodtam. Élményben is. F. L.-né, Miskolc Ui.: Kérem, a nevemet ne írják meg. Nem szeretném, ha családom felfigyelne a „szerencsémre”. Szerény ember ne dicsekedjen l A maszeknál tényleg „másképp” volt! Vásárlási szándékkal tértem be a minap egy főutcai kis butikba. A kapu melletti kirakatban ugyanis kedvemre való sötét bársonyruha keltette fel érdeklődésemet. Hátul, az udvarban meg is találtam az ízlésesen elrendezett, s szép áruválasztékot kínáló boltocskát. Köszöntem, köszöntek. Előadtam kérésemet; középszerű méretemre, ha lehetne a kirakatban látottból . . . Nincs, csák kis méret. Áhítattal bámultam a sok-sok, vállfára akasztott ruhát. . . hátha! De semmi. Unottan elnéztek felettem és folytatták — a belépésemmel megzavart — csevegést. Egy kicsit még vártam, mert régen valaha azt tanultam, hogy ha nem kínálnak, kérni nem illik ... Nem kínáltak, lehangoltan elvonultam tehát. A csendben behúzott ajtón egyetlen név: IBI. Megjegyeztem. Rossz szájízem nem maradt meg. Mentem a Centrumba. S bár itt sem láttak a pénztárcámba, a kedves elárusítónő fa- radhatatlanul kínálta a portékát. S ha nem is „egyedi” darabot, de mindkettőnk megelégedésére, kedvemre valót vásároltam. Hogy miért írtam meg? Csak azért, mert eszembe jutott: oly szívesen és oly sokszor emlegetjük, hogy „bezzeg a maszeknál minden másképp van!” Ebben az esetben tényleg „másképp” volt. \ Istók Laura Miskolc, Tízes honvéd utca * Gyengébbek kedvéért „lepleztük” le mindjárt a címben a képen látható „valamit”. Ez a csudás akármi, a Szemere utca sarkán levő telefonfülkében található. Högy kinek futotta idejéből olyan ostoba szórakozásra, hogy salátává aprítsa, s csokorba „rendezze” a kihelyezett telefonkönyvet — sajna! — nem tudni. Akárki volt, helyette pironkodva kérjük a Postát: tegyenek oda egy másik könyvet. Csak azt sajnáljuk, hogy nem lehet kőtáblákra vésni a telefonelőfizetők névsorán (Pusztai László Jelvételei »
