Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-10 / 264. szám
Egy brigád, hét ember Kényes egyensúly Merre billen „vízmérleg”? a lag aranykoszorús szocialista brigádja ma reggelre teljesítette éves tervét. November 2. Aki jelentett, Varga József, a Lillafüredi Erdészet vezetője. Aki elsőként gratulált, Csermely László, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vezér- igazgatója. ■ ■ A Styhl fűrész éles sivítá- sa messzire hallatszik a meredek sziklák völgyéhen. Ez hívja fel figyelmünket a kicsiny fafeldolgozó üzemre. Az üzem szó — itt — kissé túlzás. Inkább műhely e parányi helyiség, ahol egymillió forintnyi értéket állítanak elő egy év alatt. A sok kicsi itt valóban sokra megy, hiszen apró használati tárgyak készítése a munkájuk. Eg^ brigád, hét ember. Idei árbevételi tervüket — 933 ezer forintot — ami 253 ezer forintos nyereséget jelent — két hónappal hamarabb teljesítették. A brigádvezető a naplót mutatja. 1971-től beírtak minden vállalást, minden közös rendezvényt, apróléko. san feltüntetve. A legutolsó bejegyzésre a legbüszkébbek. — Nem dicsekvésképp mondom, de a csepeliek felhívására a brigád azt ígérte, hogy november 7-re teljesíti az éves tervét, öt nappal előbb megcsináltuk. ■ ■ A pár négyzetméteres helyiségben alig hallani egymás szavát. A gyalu, az eszterga, a szalag mind-mind működik, s más hangon szól. Frigyik Ferenc, az FM—3- as másoló gyalugép kezelője: — A bányászoknak készítünk lapátnyelet. A gépről vinnék, annyira kell. Faforgácsok röppennek, a gyalu kése, mint a vajba, úgy hatol a bükkfába. — Hármat csinál a gép egyszerre. Darabbérben dolgozunk, ahhoz, hogy a fizetésünk meglegyen, több ezer lapátnyelet kell készítenünk egy hónapban. A faesztergákon nyújtófa formálódik. Bián Bertalan kése alatt. A raktárban Ho* Százával a raktárban... Farauvészek — Jelentem, hogy a fafeldolgozási ágazat Vörös Csilkészletét felemészti a többi település. És nemcsak a víztermelés növelése a feladat, jelentős fejlesztéseket kell végrehajtani a város vízszállító és vízelosztó hálózatán is. Egyebek között növelni kell a tároló medencék térfogatát, hogy mindig megfelelő meny- nyiségű víztartalékkal rendelkezzen a város. A tanácskozáson újra és újra megfogalmazódott, hogy a víztermelésnek gyorsabban kell növekednie, mint az igényeknek. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a vizsgálatok tapasztalatait felhasználva, a lehető legrövidebb időn belül hozzálátnak a beruházások előkészítéséhez. Csöbrökkel, vödrökkel Gombamódra szaporodnak a komfortos lakások és ugrásszerűen növekszik a víz- fogyasztás. (Szinte ingyen van és ezért nem is spórolunk a vízzel, de ez más kérdés.) Óvni kell tehát a kényes egyensúlyt, hiszen ha néhány napra, de akárcsak néhány órára is szünetel egy- egy negyedben a vízellátás, családok ezrei kényszerülnek rá, hogy csöbrökkel, vödrökkel, fazekakkal induljanak utcai csapot, kutat keresni. Sokszor próbáltam — nem ritka mifelénk a csőtörés —, és senkinek sem kívánom. Ezért ragadt meg a fejemben, mint a kutya bundájában a bogáncs, a nem túl szerencsés, de kifejező fogalom, a „vízmérleg”, (békés) Kávé a megrendelőnek szalonok nyílnak Az eddig szerzett tapasztalatok hasznosításával még ebben a tervidőszakban mintegy — 70—75 cipő-gyorsjavító szalon megnyitására van kilátás. A tervek szerint egy-egy szalonban összesen körülbelül 300 ezer forint értékű gépre van szükség, elsősorban kisebb gyorsjavítások — a sarkalás, tűzés, stoppolás, pántjavítás, betétbehelyezés, bélésragasztás, levarrás, tágítás — jó minőségű és tetszetős elvégzéséhez. Várhatóan az ilyen jellegű munkák adják majd az összes javítás 70—75 százalékát. A Korszerű berendezések mellett gondoskodnak majd az ugyancsak korszerű kellékanyagokról, ragasztókról, előre kimunkált félkész termékekről is. A szalonberendezések típusterveinek kidolgozásával a özponti Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet foglalkozik. s a terveket rövidesen a szakma rendelkezésére bocsátja. A terv az, hogy a gépteret és az üzletet közös helyiségben alakítják ki, esetleg üvegfallal elválasztva, hogy a munkát a megbízó is láthassa. A megrendelő a javításra várva olvasnivalót, esetleg kávét, üdítő italt is kaphat a kényelmesen berendezett üzlet» térben. Egy számomra új fogalommal ismerkedtem meg tegnap, a „vízmérleg”-gel. Lehet, "hogy nem a legszerencsésebb elnevezés, de azt jól kifejezi, hogy a víztermelésnek és -fel- használásnak egyensúlyban kell lenni. Kényes egyensúly ez, hiszen, ha — akár csak néhány napra is — az utóbbi felé billen a mérleg, máris korlátozásokat kell bevezetni, és bizonyos napszakokban súlyos betegként hörög a csapok torka. Tapasztalhattuk ezt Miskolcon a korábbi nyarakon éppen eleget. A szakemberek szerint jelenleg nagyjából fedezik a szükséglétét a várost ellátó források, vízművek, ám a múlt hetek száraz időjárása, a bükki karsztforrások hozamának csökkenése már-már ellátási zavarokkal fenyegetett. Prognózis 2000-ig Nem ringathatjuk el tehát magunkat azzal, hogy a közelmúltban megvalósult beruházások — például a Her- nád menti csúcsvízmű — hosszú időre megoldották a város vízgondját, s bizakodva nézhetünk sok évig az aszályos nyarak elé. Miskolc vízmérlegének állásáról, a termelés és a fel- használás jövőbeli alakulásáról hallhattunk előadásokat tegnap a Technika Házában. Elsőként dr. Dávid Sándorné számolt be annak a vizsgálatnak a megállapításairól, melyet a városi tanács megbízásából végzett a Budapesti Műszaki Egyetem. A város fejlődését, a népesség növekedését és még sok más szempontot figyelembevéve, kimunkálták, hogyan alakulnak 1980-ig, illetve 2000-ig az igények, s hogyan kell fejleszteni a vízszállító és -elosztó hálózatot. Nem akarom számokkal untatni az olvasót, inkább néhány figyelmeztető megállapítást idézek az előadásból. 2 issa-vizet iszunk? A bükki karsztforrások adják jelenleg Miskolc ivóvizének kb. 75 százalékát, s jóllehet ma már a Borsodi Re-» gionális Vízműtől és a Her- nád kavicságyába fúrt kutakból is kapunk vizet, a források még sok évig jelentős szerepet játszanak. Kihasználásuk mellett szól, hogy viszonylag jó minőségű vizet adnak, olcsón. (A Bükk- ből a gravitáció hozza le a vizet.) Igen ám, de a források — feltételezve a tökéletes kihasználást és a kedvező, azaz csapadékos időjárást — legfeljebb a 80-as évek közepéig fedezik az igényeket. Addigra tehát meg kell valósulniuk az újabb beruházásoknak. Az utóbbi kérdéssel foglalkozott előadásában Költő Gábor, a Vízügyi Tervező Vállalat szakembere. A prognózis szerint szükség lesz a Tisza vizére is. Szükség lesz többek között azért is, mert a Borsodi Regionális Vízmű egyre kevésbé tud besegíteni Miskolc ellátásába, Javításra szorul a Styhl... mér József brigádvezető mutatja a garmadával feltornyozott nyújtófákat. — Raktárra dolgoznak?... — Is ... Az évi feladatot Ha a zebra már merni zebra Gyalogosok az úttesten Délelőtt, Széchenyi út. Várjuk az 1-es autóbuszt a csemegebolt előtt. Füttyszó harsan, valamivel tőlünk lejjebb, az Ady-híd irányában. Látjuk, a másik oldalon két asszony megtorpan a kopott gyalogosátkelőhely előtt, majd kézzel-lábbal „kérdezik” a mi oldalunkról fütyülő rendőrt, hogy mit r'-'líak, miért nem mehetnek át a gyalogosátkelőhelyen? Nem értik, nem tudják, ho"'" ez — mivel nincs előtte a vonatkozó KRESZ- tábla — már nem „élő” gyalogosátkelőhely. GYORSULT A FORGALOM, KISEBB A VESZÉLY Az utóbbi időben egvmást követik városunkban azok az intézkedések, amelyek a forgalom gyorsítását szolgálják. Ilyen volt a „villany- rendőrnél” a kis ívben jobbra kanyarodás lehetőségének megszüntetése, a városon átvezető úton a járművek megállásának tilalma, vagy például a Széchenyi úton néhány gyalogosátkelőhely megszüntetése. Megszűnt például a zebra a Weidlich előtt, a „villanyrendőr” alatt, hogy csak két példát említsünk. Minden autós, autóbusz- és villamosvezető esküszik arra, hogy a zebrák számának csökkentése helyes, szükségszerű intézkedés volt. ök igazán a megmondhatói, hányszor kellett megállniok, hányszor kerültek ők veszélybe a járdáról hirtelen a zebrára lépő gyalogosok miatt olyan rövid távon, mint az Ady-hídtól a Hunyadi utcáig tartó út. A másik oldalon viszont ott vannak a gyalogosok, akiknek most nagyobb távolságot kell eevik vagy a másik soron lefelé vagy felfelé menniök, ha át akarnak kelni a túlsó oldalra. Az nyilván eszébe sem jut senkinek, hogy a zsúfolt Széchenyi úton a zebrák számának csökkentésével nemcsak a forgalom gyorsult valamelyest (vagy fog gyorsulni), hanem a gvalogosokra leselkedő veszély is csökkent. Már legalábbis azoké, akik a zebrán akarnak átkelni... Kedden, amikor a füttyszó harsant a Széchenyi úton, néhányan kíváncsian ücsörögtünk, fis vei ve a fejleményeket. Nem kellett sokáig várnunk. Alig fütyült le a rendőr a megszűnt gvalogos- átkelőhel"nél egy illetőt, a másik már „szelt is át” nyílegyenesen az úttesten ott, ahol azelőtt sem volt zebra. Még az sem számított, amikor a rendőr hangosbeszélőn figyelmeztetett sokakat (s velük együtt a hang erejét kihasználva még vagy száz embert), hogy csak a kijelölt gyalogosátkelőhelyen szabad az átjárás. Még ekkor is akadt, aki átvágott a járművek előtt ott, ahol üres utca esetén is tilos ... AMÍG OTT A FESTÉK ... Visszatérve a megszüntetett gyalogosátkelőhelyekre, hadd mondjuk el, hogy meggyőződésünk szerint ezer és ezer gyalogos (főként idősek és fiatalok) nem ismeri a KRESZ-t, fogalma sincs, hogy a zebra csak táblával együtt „él”. Aki a KRESZ-t nem ismeri, s lát egy halvány zebracsíkot, átvág ott is, ahol nincs kiegészítő tábla. S itt mindjárt felvetődik két kérdés. Az egyik: hol és hogyan lehetne ezeket az ezreket megtanítani a gvalogosokra vonatkozó legfontosabb rendelkezések ismeretére? A másik: miért nem lehetett volna a zebrákat csak akkor felszámolni, amikor a 'esték már lekopott az úttestről? Akkor annak is egyértelmű lenne az úttest, akinek hiányosak ilyen irányú ismeretei; hiszen minden gyerek és idősebb is tudja, hogy ahol nincs zebra, ott nem lehet átmenni. Ha pedig mégis átmegy valaki, azt az eddigieknél jobban kellene büntetni. Ha más nem, az is figyelmeztethet bennünket erre, hogy Miskolcon az idei első fél évben a legtöbb közúti balesetet a fegyelmezetlenül közlekedő gyalogosok okozták... (nyikes) ♦ Mint kés a vajba, úgy vág a bükkfába Bián Bertalan, kése. A szalagfűrésznél a fadarabok előkészítése folyik. A fűrészlap több ezres fordulattal vág bele a fába. A brigád vezető: — Egyik legveszélyesebb gépünk. Régóta vagyok itt, de baleset még nem fordult elő... Faeszterga, gyalu, fúró és szalagfűrész. Kis műhely, kevés géppel. Ám még a fűrészpor sem megy kárba, az út felszórására használja a KPM. S végezetül álljon itt a brigád hét tagjának a neve: Homér József brigádvezető; Sebe Imre, Pisák Tamás, Debreczeni F erencné, Bián Bertalan, Frigyik Ferenc, Molnár István. (illésy) már teljesítettük, most már jövőre készülnek, de azért szállítunk belőle, ha kérnék tőlünk. Hisz’ van elég. Ottjártunkkor húsklopfoló nem volt az esztergán. — Nézzen szét itt — tárták ki ismét a raktár ajtaját. — A MEZŐGÉP nem szállít öntvényeket a fakalapácsra, így meg a kereskedelem nem veszi át. Zsákszámra a nyers húsverők. (Solymos László felvételei)