Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-30 / 281. szám

Made in Miskolc 2. A kivitel lékjei Bíönnyehb új megrendelőt szeresni, mint a régi vevőt megtartani Az MSZMP Miskolc vá­rosi Bizotts'-’-'nak Gazda­ságpolitikai Bizottsága meg­állapította, hogy az export- orientált vállalz'ot'yM a pártbizottságok munkájának lénye"^ "i mét kénezik a népgazdasági egyensúly hely­reállításét célzó, az export növelésé' segítő. ellenőrző po'ojkai intézkedések. Kevésbé terjed ki a párt- bizottságok ellenőrzése a piaci feltételek alapvető kér­déséhez tartozó gyártmány- fejlesztések gyorsításának vizsgálatára, új gyártmányok heve ' it szo’~-;ió feilesz- tési határidők rövidítésére. Például a gépgyár A pártszervezetek elsősor­ban a hagyományos mód­szereket alkalmazták az ex­port fokozására irányuló gazdasági munka megítélé­sénél. Ettől eltérő módszert alkalmaz a DIGÉP és a TECHNOIMPEX pártbizott­sága. C .:' ’ista együttmű­ködési megállapodást kötöt­tek annak érdekében, hogy mindkét pártszervezet köte­lezettséget vállal az export- tevékenység fokozása érde­kében szükséges gazdasági munka ellenőrzésére, segíté­sére és az akadályok kölcsö­nös eL.árításár". A gazdaságpolitikai bi­zottság javas'atot dolgozott ki a tőkés export fokozásá­val összefüggő vállalati te­vékenységek javítására. A váriatoknak felül kell vizsgálniuk piacpolitikájukat, ezzel összefüggő gyártmány­fejlesztési célkitűzéseiket, fi­gyelembe véve azt, hogy sok, ed„ig fejletlen, vagy gyengén fejlett afrikai, kö­zel-keleti' és európai ország­ban fokozott mértékű az iparosodási törekvés. Ezen országok az általuk előállí­tott termékeket igen kedve­ző feltételekkel kínálják, ezért vállalatainknak a ke­vesebb szellemi tevékenysé­get igénylő termékek gyár­tása helyett a bonyolultabb termékek fejlesztésévéi, gyártásával kell a megvál­tozott körülményekre rea­gálniuk. Segíthet az egyetem A tapasztalatok szerint vállalatainknál, különböző okok miatt, a fejlesztés le­lassult. Ezért a termelési tervek teljesítése mellett vállalatainknak soron kívül gyorsítani kell a gyártmány- és a gyártásfejlesztést. Eh­hez fokozottabb mértékben igénybe kell venniük azt a A OH várospolitikai fóruma # Csak pontosan, szépen... Vanczák József így csinálja. (Kerényi felv.) tudományos szellemi kapa­citást, ami elsősorban a miskolci Ne!. ’ ipari Műsza­ki Egyetemen, azok tanszé­kein rendelkezésre áll. A tőkés export növelési lehetős _ St célzó, tőkés vál­lalatokkal kötött kooperációs szerződések létrehozásától vállalataink egy része ide­genkedik. Ennek oka, hogy a vállalatoktól magasabb színvonalú műszaki fegyel­met követelnek meg és a kooperációs határidők pon­tos betartását. Változtatni kell azon az évek óta tapasztalható ma­gatartáson, hogy az export­ra szállított termékek javí­tásához rendelt tartalék al­katrészeket késedelmesen, s többszöri sürgetésre is csak igen nehezen gyártják le. A vállalato és szövetkezetek éves terveik összeállításakor kötelesek figyelembe venni, hogy növekvő exporthoz nö­vekvő alkatrész-termelés tar­tozik. Felelősség és mulasztás A termékek minősége fe­leljen meg az igénylő és a rendelő kívánságának. Köny­nyebb új megrendelőt sze­rezni, mint egy régi vevőt megtartani. A vállalatok az esetleges reklamációra rend­kívül gyorsan és hatékonyan reagáljanak., Gondoske üja- nak a hiba ismétlődésének megakadályozásáról és te­gyék lehetővé, hogy a vevő erről m—’yőződhessen. Az exportpiacon általában nagy kínálat van. Ha egy nehezen megkötött export- szerződés határideje nem teljesül, az a népgazdaság­nak is, de a vállalatnak is kár, me-' késedelmes árbe­vételt jelent. A ne te’je- sítőknek számolniuk kell az­zal, hogy legközelebb nem kapnak undelést. Nagy fe­lelősséget vállal (s mulasz­tást köv.t el) az a vállalat, amely a megkötött szerző­dések határidőre való telje­sítését elhanyagolja. (Folytatjuk) MURÁNYI GYULA, a városi pártbizottság gazdaságpolitikai munkabizottságának tagja II miskolci agglomeráció A Magyar Tudományos Akadémia településtudományi bi­zottsága és a Magyar Urbanisztikai Társaság a közelmúltban az agglomerációk fejlesztéséről rendezett tudományos tanács­kozást. Mielőtt azonban e tanácskozás néhány figyelemre méltó megállapítását idéznénk, tisztázzuk, mit is takar ez a sokak számára idegenül csengő szó: az agglomeráció a tele­pülések (városok és községek) olyan véletlen vagy tudatos együttműködése, mely kiterjed a termelésre, szolgáltatásra, a munkaerő-ellátásra, az ingázásra, a közművesítésre, a ke­reskedelemre, művelődésre és egészségügyre. Ezek után térjünk vissza a tanácskozásra. A vitaindító referátum megállapította, hogy amilyen mértékben megbocsáthatatlan a telepü­léstudomány szemléletében a folyamatosság, a múltra épü­lés lebecsülése, ugyanolyan hiba ott is a bátortalan fej­lődést választani, ahol a fel­gyorsult társadalmi változá­sok radikális intézkedéseket kívánnak. Az ágazati elv érvényesülése Jelentős szerepet kapott a tanácskozás anyagában a né­pesség alakulásának vizsgá­lata. Érthető, hiszen a népes­ség száma, kor szerinti ösz- szetétele, képzettsége, letele­pülési sűrűsége és mozgása, az agglomerációs körzetek­ben magas fokú kooperációt igényel. Az agglomeráció — a tu­dományos-technikai forrada­lom korában — új lehetősé­geket nyújt a társadalom humán igényeinek kielégíté­sére, a természettel való har­monikus kapcsolat helyreál­lítására. Fontos kérdés a területi és ágazati elv érvényesülése. Az agglomáció és az ágazati fejlesztés kapcsolata kétirá­nyú : egyrészt a népesség agglomerációba tömörülése visszahat a népgazdasági ágak területi és országos ará­nyaira, másrészt a gazdasági ágak intézmény- és létesít­ménytípusai előnyösen vagy hátrányosan befolyásolhatják a lakosság életmódját. A három pólus Ezek után röviden arról, hogyan alakul Miskolcon és környékén az agglomerációs folyamat. Különböző terve­zési munkák már az 50-es évek végén, a 60-as évek ele­jén tudományosan is meg­alapozták, hogy a Sajó völ­gyében, Miskolc körzetében a települések olyan együtt­működése indult meg, amely fokozottabb és tudatosabb tervezési tevékenységet, gaz­dasági és igazgatási, üzemel­tetési együttműködést sürget. A miskolci agglomeráció szerves részének tekinthető távlatban Kazincbarcika és Leninváros, és e három gyújtópontú terület közötti települések alkotják az agg-' lomerációt. Napjainkban az agglomeráción belüli terüle­tek együttélése a Lenin­város és Miskolc közötti tér­ségben kevésbé szoros, mint a Miskolc—Kazincbarcika vagyis a Sajó-völgye irányá­ban. Az agglomeráció tervezése Miskolc térségében 1970—71 óta a VÁTI tervezői közre­működése révén, tudatosan és átfogóan is kezdetét vette. Megtörtént az elkészült terv­anyag ágazati egyeztetése. Folyamatban van — az egyeztetések során tett ész­revételek figyelembevételé­vel — a terv továbbfejlesz­tett változatának kimunká­lása. A miskolci agglomeráció­ban idejében indultak meg az elemző, feltáró vizsgála­tok és a tervezési munka is. E munka jelentős része ter­mészetesen még hátra van, de már beszélhetünk kezdeti eredményekről. Néhány köz­ponti intézkedés, jogszabály megjelenése azonban feltét­lenül szükséges a bizonyta­lanságok megszüntetése ér­dekében. Igazgatási és pénz­ügyi alapok megteremtése mellett, más jellegű beavat­kozások is szükségesek az agglomeráció településeinek fokozottabb együttműködésé­hez. DR. HORVÁTH BÉLA A tanácsi vállalatok számvetése A Borsod megyei Tanács ipari osztálya ma délelőttre, értekezletre hívta össze a felügyelete alá tartozó ipari vállalatok igazgatóit. A jelen­levők értékelik az iparválla­latok ez évi gazdálkodását, megtárgyalják az 1978. évi tervkészítéssel kapcsolatos vállalati feladatokat, majd a vállalati igazgatók számot adnak az intézkedési tervek végrehajtásáról, s időszerű feladatokról is szó lesz. Lobogózzuk fel az épületeket! Miskolc megyei város Ta­nácsának Végrehajtó Bizott­sága felkéri a város lakos­ságát, az üzemek, intézmé­nyek, vállalatok vezetőit, hogy december 3-a, a város felszabadulásának 33. évfor­dulója tiszteletére lobogózzák fél épületeiket. A zászlódísz december 2- töl 5-ig köszöntse az ünnepet. Batyubál a VIT jegyében A Diósgyőri Gépgyár KISZ-szervezetei között már hónapok óta folyik a Múl­tunk és jelenünk elnevezésű vetélkedő." Az eseménysoro­zat döntőjét pénteken dél­után 6 órától rendezik a DIGÉP ifjúsági klubjában — batyubállal összekötve. En­nek érdekessége lesz, hogy miután a vetélkedő a világ­ifjúsági találkozókat eleve­níti fel, a fiatalok a bálra az eddig VIT-et rendező or­szágok hagyományos népvi­seletébe öltözve érkeznek. Ekkor rendezik meg a VIT történetéről szóló vetélkedő döntőjét is. ■ Kombinált acélmű Lehetne ózdi módra Más kárán tanul az okos — tartja a közmondás. De abból is ljehet tanulni, ha valaki valamit jól csinál. Például egy beruházást. Mondjuk egy olyan nagyberuházást, mint az Óz­di Kohászati Üzemek acélgyártásának fejlesztése, amely egy­maga 2,2 milliárdos program, s amely nem kevesebb, mint 23 bel- és külföldi vállalat összehangolt, jó munkáját igé­nyelte, igényli. Mi az, amit például Özd- ról „importálhatnak” a diós­győriek a határidők tartásá­ért, a költségeken belüli pénzfelhasználásért, a jó mi­nőségű munkáért? Már a legutóbbi párt-koor­dinációs értekezleten döntés született arról, hogy a kivi­telezésben részt vevő fővál­lalkozók és jelentősebb al­vállalkozók nem külön-külön kötnek szocialista együttmű­ködési szerződést egymás között és a beruházóval, ha­nem egyetlen egy, közös szo­cialista együttműködési szer­ződést fogalmaznak meg és írnak alá, amelynek betartá­sa mindenkinek becsületbeli kötelessége. Így volt ez Óz- don is, is ott ez a módszer nagyszerűen bevált. „Hány és hány menet közben adó­dott nehézségen vezetett át bennünket ez a szocialista szerződés!” —j mondja az ózdi beruházás egyik kiváló ismerője. Meggyőződésünk, hogy amikor majd tavasszal Diósgyőrben is megfogalma­zódik és aláíródik ez a szer­ződés — csakúgy mint Öz- don —, mindenki nyer vele. Miniszterhelyettesek, párt­titkárok fogalmazták meg Diósgyőrben is, hogy ezt á nagyberuházást annak figye­lembevételével kell csinálni, hogy az minden diósgyőri dolgozó és vezető egyéni ér­deke is. Így volt ez Özdon is. Ezért vállalkoztak arra a be­ruházás ózdi irányítói, hogy amikor „elveszett” egy va- gonnyi alkatrész, ők maguk keresték fel, irányították a megfelelő helyre. Ha vártak volna arra, hogy ezt a fő- vállalkozó tegye meg — ne­ki lett volna ugyanis köteles­sége —, talán heteket csúsz­nak. Vagy: az ózdi gyár ve­zetői maguk mentek el az NDK-ba, hogy rábírják az ózdi oxigéngyárat szerelő üzemet, kössön szocialista együttműködési szerződést Özdért. A szerződés létrejöt­te — amely azután az oxi- géngyár-építésben világcsú­csot eredményezett — ennek a „szívóskodó” látogatásnak is köszönhető. Ám említhet­jük az ózdiak beruházási osztályának dolgozóit is, akik szabad idejükben segítettek, társadalmi munkában egy fontos munkánál, mert tud­ták. hogy a nagyberuházás határidőre történő elkészülé­se az ő érdeküket is szolgál­ja. S ugyanezért vállalkoztak az ózdi vezetők olyan anya­gok beszereztetésére. legyár­tatására (amely tulajdonkép­pen nem az ő dolguk lett volna), amik nélkül megállt volna egy-egy fontosabb munka. Emlékszem Majtényi Lajos, az LKM pártbizottsága titká­rának egy mondatára: az új kombinált acélmű az LKM dolgozóinak jövőjét, létét je­lenti, sőt népgazdasági szem­pontból is meghatározó. Hogy ezt sokan már értik, azt számos példa bizonyítja, a házgyári elem-sablon gyár­tástól addig a készségig, hogy az LKM dolgozói, ha kell, a vasszerkezetek gyártásába is bekapcsolód ak. Ám minden­képpen az lenne jó, ha nem­csak sokan, hanem mindenk megértené ezt a .gyárban k Például akkor, amikor a test vérüzemek, /agy idegen vái lalatok jó módszereit lehe' sőt kell hasznosítani. , Ny. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents