Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-29 / 280. szám
-‘.»mpfo# Varázslatos téli táj, a kocsi ablakából (Kerényi László felvétele) Hómaróval Bánkúira Az UNMOG idei első próbája Az üzemegészségügy: közügy Gyógytornász a kohászatban A Lenin Kohászati Művekben 18,5 ezer ember dolgozik. Nincs olyan nap, hogy valamennyien munkába állnának ... Egészségügyi problémáikkal az üzemorvosokat keresik fel. Egy ilyen nagy létszámú, veszélyes, s a munkahelyi ártalmaktól sem mentes üzemben nem közömbös, milyen körülmények között dolgoznak az üzemegészségügyi szolgálat dolgozói, s milyen ellátást kapnak a kohászok. \ Nem népszerű Á múlt héten széles körű eszmecserére került sor a Lenin Kohászati Művekben, amelyen részt vett az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének képviselője, ott voltak a mepvei, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetői, képviselői, az OEDSZ Borsod megyei Bi- izottságának tagjai és a kohászat szakszervezeti vezetői. A tanácskozást a vállalat tűk lenne —, de a túlterhelés miatt kevés erre a lehetőségük. Lakás is kell A beszámolót követő vitában ki-ki a maga posztjáról — ahogy mondani szokás — helyére tette a dolgokat. Cá- csi Ferenc, a vállalat szak- szervezeti bizottságának titkára nem rejtette véka alá véleményét, így a résztvevők kissé borús képet kaptak az üzemegészségügy helyzetéről. Gáesi Ferenc elmondta, hogy épül egy új rendelőjük, amelyben korszerű körülmények között végezhetik majd munkájukat az üzemorvosok. Szólt arról, hogy a vállalat bérlőkijelölési jogot szeretne vásárolni, hogy lakáshoz juttassa az itt munkát vállaló üzemorvosokat: Bejelentette, hogy egy nemrégen megjelent miniszteri utasítás leheHétfő, délelőtt fél tíz. Lassan szállingózik a hó, de mire a KPM Miskolci Közúti Igazgatóságának gépkocsijával Diósgyőrbe érünk, már szinte hózápor van. Hollóstető előtt — mert ide tartunk — sót nyalogató őzcsapatot riasztunk meg az úton, azután meglepetésünkre derült égbolt, napsütés fogad Hollóstetőn. Dávid Tivadar, az igazgatóság osztályvezetője rövid megbeszélést tart az igazgatóság téli készenléti épületében a bükki ügyeletessel, röpke pillantást vetünk a készülő bográcsgulyásra, amellyel az itt dolgozókat várják ebédre, megvárjuk, amíg homok kerül a^z UNIMOG platójára, s elindulunk Bánkút irányába. A Bükkben már minden telet idéz. Amerre csak elhaladunk, 40—60 centiméteres a hó, ekével felszerelt tehergépkocsik — melyek az utakat igyekeznek minél jobb állapotban tartani —, melegen öltözött turisták és átéli sportok szerelmesei mellőznek minket. Lillafüred felé egy ZIL-tehergépkocsi ment ki a hó „fogságából” egy Zsigulit. Lillafüreden egy pohár forralt bort iszunk, s indulunk tovább a dédesi elágazás felé. A Bánkút felé vezető úton már régen eltűntek az első ekézés nyomai. Az igazgatóság kocsija ugyanis vasárnap délelőtt „lerobbant” munka közben. Most kiszabadítására, s a további munkák elvégzésére érkezik a hómaró. Kedvünkért „bemutatót tart” az ómassai elágazásnál, pillanatok alatt egy sávon szabaddá teszi az utat. Azután nekilódul, s meg sem áll a bánkúti turistaházig. Kísérőnktől megtudjuk: itt más erőgép aligha boldogulna. Veszélyes az út, hiszen tele van kanyarral, s meglehetősen nehéz a nekirugaszkodás is. Az UNIMOG viszont hathengeres Diesel- -Mercedes motorjával, elsőhátsó meghajtásával simán boldogul a terepen is. Pedig ezen az útszakaszon a hóréteg vastagsága már meghaladja a 60 centimétert! Az első erőpróba jól sikerült. Még nem alkonyodik, a hómaró már ismét az útkereszteződésben van, járhatóvá vált a Bánkúiig vezető út. T. Z. Ha a vonat elindul... A vendég szemével- és a magunkéval A rádiós kollégáktól hallottam a miskolci nap után: „Kritikus szellemű emberek lakják ezt a várost”. Magyarázatképpen hozzáfűzték, hogy bármerre jártak, bárkivel beszéltek, mindig elhangzott kritikai megjegyzés is a városépítéssel kapcsolatban. Még azok sem állították — bizonyították az elhangzott riportok, nyilatkozatok —, hogy nálunk minden a legnagyobb rendjén van, mindennel tökéletesen elégedettek lehetünk, akik maguk is tevékeny résztvevői, irányítói a fejlesztési munkának. De ha így is van, Miskolcon sem gondolja komolyan senki, hogy más városokban gondok nélkül haladnak előre, vajúdás nélkül születik az új. Beszámoltunk a fővárosi párt- és tanácsi vezetők miskolci látogatásáról. Említettük, hogy jártak több új lakótelepen is. Érdekes és tanulságos volt hallgatni a lépten-nyomon elhangzó összehasonlító véleményeket. Nálunk átlagosan 9—10 hónap alatt készül el egy lakóház. (Bár volt már olyan is, amit öt hónap alatt tető alá hoztak.) Az építési idő Budapesten sem rövidebb, jóllehet ott lényegesen jobb domborzati és talajviszonyok mellett építkeznek, mint itt, például az Avason. A lakások nettó költsége sem kisebb. És az sem miskolci specialitás, hogy az intézmények (üzletek, szolgáltatóházak, bölcsődék, iskolák) jóval később készülnek el, mint a lakóépületek. Tetszettek vendégeinknek a házgyár rekonstrukciója óta épített lakások, és Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke szerint az építők munkájának minősége sem rosszabb nálunk, mint a fővárosban. Impozánsnak nevezték a sportcsarnokot, a Gyermekegészségügyi Központtal megismerkedve pedig őszintén megmondták: nagyon elégedettek lesznek, ha ilyen korszerű lesz az a hasonló rendeltetésű egészségügyi létesítmény, melyet ezután építenek. Jólesett hallani e véleményeket, akkor is, ha tudjuk, hogy Miskolc nemcsak új lakótelepekből áll, és egészségügyünket sem az említett új létesítmény színvonala jellemzi. Nem bizony. A Központi Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint Miskolcon mindössze 57,4 százalékos a korszerű lakások aránya, ugyanakkor Budapesten 95,7; Egerben 96,2; Pécsett pedig 87,7 százalék. Igaz, hogy számos városban, így például Szolnokon, Nyíregyházán, Kecskeméten és Békéscsabán még rosszabb az arány, de ez vajmi kevés vigaszt nyújt számunkra. Sajnos, nagyon rossz örökséget kapott a múlttól a városunk és még sok évre van szükség, amíg — a lakásállomány minőségét tekintve — felzárkózunk az élvonalhoz. Vonatkozik ez többé-kevésbé a „városiasság” sok más mutatójára, így például a közművesítettségre, vagy az intézményekkel való ellátottságra is. S ha mindehhez hozzászámítjuk a közlekedési viszonyokat, akkor azt mondhatjuk, hogy a miskolciaknak van mit kritizálni. És az is természetes, hogy — mert szeretnénk meggyorsítani a fejlődést — néha türelmetlenek vagyunk. Türelmetlenek, jóllehet tudjuk, hogy gondjaink nagy részében a többi nagyváros is osztozik. (békés) Lobogózzuk fel az épületeket! A Miskolc megyei Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága felkéri a város lakosságát, az üzemek, intézmények, vállalatok vezetőit, hogy december 3-a, a város felszabadulásának 33. évfordulója tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz december 2- től 5-ig köszöntse az ünnepet. . Fordítói szakosztály szakszervezeti bizottságának kérésére megelőzte az a vizsgálat, amelyet az OEDSZ Borsod megyei Bizottsága végzett az üzemegészségügyi szolgálat működéséről. Megállapították, hogy az LKM- >ben az orvosi rendelők mérete, elrendezése nem felel meg az alapvető építési normatíváknak. Elhelyezésük miatt porosak, zajosak. A várók szűkek, s a ' rendelőkben nincs vetkőzőfülike. A tanácskozáson szó esett arról, hogy még ma sem népszerű dolog az orvos-társadalomban üzemorvosnak lenni. A vizsgálat időszakában ugyanis mindössze nyolc orvosállást töltöttek be a kohászatban, de folyamatosan csak hatan dolgoznak. Súlyos probléma, hogy az elsősegély- nyújtók közül tizennégynek semmilyen szakmai képzettsége sincs. Feladatuk pedig több lenne az egyszerű sebkötözésnél, ellátásnál. Az üzemorvosok szeretnék szorosabbra fűzni a kapcsolatot a vállalat és a gyáregységek vezetőivel, dolgozóival. Erre viszont csak a munka- védelmi szemle biztosít lehetőséget. Több gondot szeretnének fordítani a megelőző munkára — ami a fő feladaJegyet s helyet tőséget ad arra is, hogy jutalomban s más anyagi juttatásban részesíthessék az üzemorvosokat. A vállalat vette Dr. Ditrói Sándor kórház- igazgató főorvos örömmel jelentette be, hogy decembertől 12 főállású üzemorvos dolgozik majd a kohászatban. Tulajdonképpen ő vázolta dióhéjban, hogy- mit sikerült elérniük néhány év alatt az üzemegészségügy fejlesztésében. Az eredményeik a vállalatot, a jó gazdát is dicsérik. Ügyes készülékekkel — a MEDICOR táskadiagnosztikai berendezéseivel — végeznek szűrővizsgálatot. Az okos masinát be lehet vinni az üzembe, s négy órán belül „megmondja”, milyen egészségügyi problémái vannak a dolgozónak. A vállalat fizikoterápiás készüléket vásárolt. Az országban nő a mozgásterápiára szorulók száma, itt pedig lényegesen csökken. A kohászat gyógytornászt alkalmaz, s a régi egészségügyi fürdőt gyógyfürdővé alakították át. A pulmanológiai rendelő és az üzemi pszichqlógia különleges berendezéseit is a vállalat vásárolta. Minden újfelvételes dolgozó audiológiai vizsgálaton esik át, a hallássérülteket pedig félévenként ellenőrzik. O. E. — Kérek egy helyjegyet az Óperenciás-tengeren is túlra! — Oda sajnos nem adhatunk — veszi a lapot a stáb —, csak az Üveghegyeken innenre. — Jó, akkor addig kérek! — Jöjjön be, megnézzük! Bementem. EGY FEDÉL ALATT Lakószobányi terület; asztalokkal, telexgépekkel, telefonokkal No meg kartonokkal! — Higgye el, feletteseink is ismerik helyiséggondunkat. Kicsi, zajos, zsúfolt — sorolja Zemplényi Endréné, a Tiszai pályaudvar helyjegyelosztó központjának csoport- vezetője. — Nézze meg! — fűzi hozzá Török Anna. — Szimpla ajtó, becsukhatatlan ablak. Vonatcsúcs idején a saját hangom sem hallom, nemhogy a recsegő telefont (ami most éppen rossz!). Egy fedél alatt vagyunk az információval. — Ez az oka a duplex, a triplex jegyeknek? — Ez is! Ámbár a MÁV még mindig megelőz pontosságban, hely jegy biztonságban jó néhány partnert. — Londonba utaznék. — Várni kell! — Mennyit? Szilágyi Jánosné intézkedik. A Tokajjal semmi gond. Négy hatalmas karton van előtte, azokon jegyzi — jól kivehetően — napra feltüntetve a kiadott és a szabad helyeket. Párizsig, Londonig nehezebb, de Budapest megadja a kért információkat. Ha utaznék, most szerencsém volna, alig egy hét múlva lenne helyjegy. Mint megtudtam, az ülő- és hálóhelyek foglalása akkor zökkenőmentes, ha időben kérik. — Mennyivel korábban érdemes? — Belföldre — különösen nyáron — minimum egy hét. Külföldre egy hónap. — Visszafelé is biztosítják az utat? — Természetes! A visszautat is előjegyezzük. HELYCSERE — Valamikor — mondjuk, fél éve — kaptam állóhelyjegyet is: — Tudunk róla, de hát az utasok visszaéltek vele, és ellenkezik az elvvel: az expresszvonatok legyenek kényelmesek, gyorsak, pontosak-••-r És mi az utas teendője akkor, ha ülőhelyre foglalt, és aki elfoglalta, annak is odaszól a jegye? — Kezdjük az egyszerűbb esettel! Ha úgy látja, hogy a vonaton. más kocsiban, más fülkében van szabad hely, üljön oda. Ha erre lehetőség van, a jegyvizsgálók is így oldják ezt meg. Ha nincs sehol hely? Akkor sem célravezető a kiabálás. Általában van büfékocsi, s a helycserét is meg lehet beszélni emberi módon. Egyébként is, a bei-, földi vonatokon elenyészően kevés a tévedés. AZ UTAS VÁLASZT A nyilvántartást látva, elhiszem. A beérkezett panaszok viszonylag alacsony száma — a panaszt minden esetben felülvizsgálják, a vétkeseket megbüntetik — is ezt bizonyítja. — Az utasnak lehet kívánsága jegyvásárláskor? — Hogyne! Reggel fél hattól este 8-ig kérhet kocsira, menetirányra, ajtó vagy ablak mellé, dohányzó vagy nem dohányzó fülkébe. Persze csak addig, míg van jegy. Az utolsók már nem választhatnak. n. t. R. Oroszról — magyarra Fordítói szakosztály életre- hívásán munkálkodik az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szervezetének (MAPRJAL) magyar tagozata. Olyan szakosztály létrehozása a cél, amely valamennyi — orosz nyelvről fordító — szakemberre támaszkodva nemcsak a szép- irodalmi alkotások, hanem a műszaki és egyéb területek fordítóit is bevonja munkájába. Az első próbálkozás sikerrel járt: nemrégiben a szakfordítókat és a műfordítókat kerekasztal-beszélge- tésre hívták meg, ahol megvitathatták munkájuk közös gondjait. A tapasztalatcserén többek között szó esett a műfordítóknak gyakran nehézséget okozó speciális területek szókincsének szakszerű átültetéséről, s a fordítás módszertani kérdéseiről. A tanácskozást a résztvevők valamennyien eredményesnek ítélték, s az érdeklődés is azt mutatta, hogy a szakemberek igénylik a MAPRJAL keretei között működő magyar fordítói szakosztály létesítését A fordítás szakmai, módszertani kérdéseivel fog lalkozó kiadványok közre adását is tervezik, hogy ered ményesebbé tegyék a mos induló munkát. >»
