Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-25 / 277. szám
Anyósnyelv és meseváros Hét óra at öld mélyén Barlangászok között Mínusz két fok és holdfényes éjszaka. Lillafüreden, a dédestapolcsányi útelágazástól a lyukói bányászoktól kölcsön kapott felszerelésben — munkaruha, ing, gumicsizma, védősisak — gyalog indulunk a több mint 10 kilométer távolságban levő lét- rástetői egykori favágóházhoz. Hó és hideg. Lámpánk nincs, csak a Hold világít valamelyest. Autóstopot kapunk, s egy óra múlva már a ház is feltűnik. Ám se kulcsunk, hogy bemehessünk, de még gyufánk sincs, hogy legalább tűz mellett melegedjünk. Szerencsénk van, a ház ablakából világosság szűrődik ki. A szertartás ’ — Ajtó... ! Tüzet rakunk ... ! — a bemutatkozáson hamar túlestünk. Hevesi Béla, Pálúr Attila, Vi- gyó János és Trajter Tamás a DIGÉP villanyszerelői, a MEAFC barlangászai. — Kint van fa, fűrész és balta... Szóból ért a magyar. Megyünk fáért, ök is jönnek, csak a szakács, a vacsorakészítő marad. Aztán kezdetét veszi a szertartás, a tűzrakás a nagy vaskályhában. — Üjságot... ! — Nincs ...! i — Papírt... ! 1 — Tessék. I — Ne lélegezz, mert elalszik ... ! Ég... ! Mindjárt kellemesebb a levegő, és a vacsora is kész. Sült kolbász. Mi kapjuk az első falatokat -j— hátha romlott. ' — Mikor szálltok le? — Még az este — válaszoljuk. Csak várjuk a többieket ... — Akkor nincs rum. Leszállás előtt tilos inni. Nyelünk és várunk. Az íratlan szabályt itt kötelező betartani. A Bükk egyik legveszélyesebb barlangjába, a Szepesibe indulunk, s a legkisebb megingás esetén már zuhanunk... Aztán megérkeznek a többiek, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kara Tudományos Diákkörének tagjai, Veres Lajos, Kiss Gabriella, Szaló József, Simon Ernő, Kovács Lajos és Virág Zoltán. Megvacsoráznak, valamennyien alaposan beöltözünk, fotósunk gépe és a vaku különleges csomagolást kap, s indulás. A hatvanas években feltárt Szepesi-barlangba. Létra és fenékcsúszda Este 10 óra. Veres Lajos ereszkedik elsőnek, majd megyünk mi is. A függőleges aknába 140 métert. És milyen úton ... ? Sziklák. Hajlongunk, mint a giliszta. — Kicsit jobbra! Ereszkedj lejjebb, ott a létra! — Nem megy. Csúszik mint a nyavalya... ! Megkapjuk az első kiképzést. Ha zuhanunk, csak fe# Hajnaltájban, hazafelé ... szítsük ki magunkat. Semmi esetre sem összehúzódni. Köszönjük szépen. Fotóriporterünknek nem új a dolog. A tavaly feltárt Diabázban elsőként járt lent. De ő is szorong. A szó szoros értelmében. Beszorult. A létra, kis vashágcsó. Mennyivel köny- nyebb ezen. Aztán egy darabig semmi. Csak az agyagos sziklák. — Ereszd magad, ne kapaszkodj! Csússz! A társaság egyetlen női tagja kötélbiztosítást kap. Most jár negyedszer barlangban, de ebben először. Erősen bizonygatja, hogy többet nem jön ide ... Megint létra. Hogy hol a vége, azt csak Lajos sisaklámpája jelzi: vagy 40 méterrel alattunk. Micsoda megkönnyebbülés 40 métert létrán mászni. A fenn patyolattisztaságnak örvendő ruhánkon egy forint nagyságú száraz hely sincs. Ragadunk a sártól. De megyünk rendületlenül. Így utólag kiszámítva 285 métert óránként. Fantasztikus sebesség.' — Hol járunk? — Úgy fele úton. — Csak... ? Aztán lent vagyunk az „Aranyásók termében”, 140 méter mélyen. Csokoládét eszünk doppingszerként. Ám az út még nem ér véget. Két irányban ágazik — keletire, illetve nyugatira bomlik —, de már szerencsére (először így gondoltuk) vízszintesen. A keleti ág 700, a nyugati 150 méter hosszú. Természetesen (miért is ne) az előbbit választjuk. Egyszer feni, egyezer lent Víz, karsztvíz csillog a sisak és a karbidlámpa fényében. Hasra vágjuk magunkat, iszunk. Ki tudja, menynyi lehet az idő, óránk nincs. De a természeti szépségekben csak most tudunk igazán gyönyörködni. Igaz, az aknában is mutattak cseppkő- és tufaképződményeket kísérő^ ink, de kinek volt kedve, akármennyire is szépek voltak, gyönyörködni bennük. Ügynevezett anyósnyelv cseppkövek, tufafüggönyök, borsókövek, hófehér tiszta kvarc cseppkövek. És micsoda alakzatok! Egyetlen barlangunkban sincsenek ilyenek. Ha ezt megnyitnák a nagyközönség számára fami sajnos teljesen lehetetlen), a többit be is lehetne zárni. Két, egymással szinte párhuzamos út vezet a keleti ágon végig. Az egyik lent. Itt megyünk, „víztócsákat”, tufagátakat kerülgetve. — Fel kell mennünk — mondja Szaló József. —Any- nyira összeszűkült, hogy lehetetlen lenn. A „fel” úgy tizenöt-húsz ' méter magasan van. ,Ez a másik út. — Vigyázz! Ügy csináld, ahogy én — jön a tanács. — Az lehetetlen! A teljesen meredek, sima falon, húsz-harminc méter magas folyosón mindkét oldalon kapaszkodunk. Így visszagondolva életveszélyesen. De ki gondolt akkor erre. Egyszer a „földön”, egyszer a sziklák tetején. Sisaklámpám három laposelemet fogyasztott el, míg a meseváros végénél levő szifonhoz értünk. Meseváros. Csodálatos cseppkő- és tufaalakok, sátorszerűen nőt képződmények. A szifont (volt belőle egy jó pár) legjobban az aluljárókhoz hasonlíthatnánk. Csak persze nem három-négy méter, hanem 50—80 centi magasak. Ezeken keresztülkúszni ... A táj mindenkit lenyűgözött. A visszafelé út pedig letaglózott. Elkészültünk az erőnkkel. Vállal, fejjel, kézzel segítettünk egymásnak a feljövetelben. Tíz körömmel kapaszkodtunk, mégis, ahol nem volt létra, ott többet csúsztunk le, mint amennyit felmentünk. A felszín. Reggel 5 óra. Lassan, alig észrevehetően világosodik. Hét órát töltöttünk a mélyben. Kivirágzanak az erkélyek, újjászületik a Népkert A közösségi lakótelepért ILLÉSY SÁNDOR (Folytatás az 1. oldalról) A belvárosi lakótelep 57 lakóházában, 1345 lakás főbérlőivel váltottak szót élet- körülményeikről, igényeikről a népfrontaktivisták. A körülbelül 4500 ember nevében nyilatkozó lakók túlnyomó többsége szívesen végezne társadalmi munkát, ha lakó- környezetének szépítésére mozgósítanák. Bármilyen természetű társadalmi munkát vállalnának 569-en. játszótér- éoítésben és -parkosításban részt vennének 450-en, jogi illetve prvosi tanácsadással szolgálnának 13-an, szakmunkát végeznének 30-ar Háromszáztizenhét lakó szívesen végezne társadalmi munkát, de a körülményei nem engedik. (Többségük idős, beteg, nyugdíjas ember.) Mindössze 64-en nem kívánnak dolgozni a közösségért. ELKÉSZÜLTEK A HIRDETŐTÁBLÁK Élni lehetne az áldozat- készségével annak a 850 lakónak is, akik hajlandók lennének támogatni az öregeket, betegeket: időnként bevásárolnának nekik, kitakarítanák a lakásukat stb. Közülük kerülnének ki azok is, akik felügyelnének a kisgyerekekre, ha mondjuk a fiatal házaspár színházba szeretne menni. A szóban forgó felmérés tapasztalatait így összegezhetjük: a lakótelepen élők igénylik a közösségi életet, és várják a segítséget ennek kibontakozásához. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra. A kezdeti lépéseket azonban v—. ahogy arra már utaltunk — megtették akik a párt, vagy a Hazafias Népfront aktivistáiként, tanácsi dolgozóként részt vállaltak a nagy feladat megvalósításából. Már elkészültek a hirdetőtáblák, melyeken a kulturális és sportrendezvényekből adnak majd hírt a szervezők. A belvárosi iskola aulájában kiállításon mutatják majd be a városrész fejlődését. A SPORTÉLET FELLENDÍTÉSÉÉRT A belvárosi sportkör megalakult és első megmozdulásként kerékpárversenyt rendeztek a gyerekeknek. Sokat segít majd a sportélet fellendítésében az újjászülető Népkert; á tanulmányterv szerint, ugyanis nemcsak a csendes pihenést, hanem a sportot és játékot is jobban szolgálja majd két-három év múltán. Tavasszal kivirágzanak az erkélyek, addigra elkészülnek ugyanis a virágládák, melyekbe ingyen ad majd földet és palántát a kertészeti vállalat. Ugyancsak tavaszi program lesz a gizgazos, hulladékkal borított közterületek takarítása, parkosítása. Figyelembe kell azonban venni, hogy még néhány közmű, például a telefon-földkábelek elhelyezése hátra van, így parkosítani csak ott lehet, ahol már végleg befejeződött az építési munka. Kolláth Sándor, a városi pártbizottság titkára, összegezve az eddigi eredményeket, hangsúlyozta, hogy nincs ok elégedetlenségre. A kezdeti cél az, hogy felkeltsük a lakótelepen élők igényét a közösségi életre, melynek kialakítása sok évre szóló program. B. D. STOP! KÖZLEKEDÜNK! Garázsépítés, parkolás Megszoktuk már, hogy a Házi Jogtanácsadó szerkesztőbizottsága évente egy-két alkalommal az autósokat érdeklő és érintő kiadványt jelentet meg. Minden bizonynyal tíz. és százezreket érint az ÉVM és a KPM közreműködésével készült, most megjelent Garázsépítés és parkolás című füzet is. Annál is inkább, hiszen köztudott, milyen nagy gond hazánkban, s ezen belül Miskolcon is a garázs és a parkírozás. A kiadvány nagyobb része a garázsépítéssel foglalkozik. „A garázsépítés — olvashatjuk az előszóban — és -fenntartás összetett dolog, a rá vonatkozó szabályok is szét vannak szórva'és sokrétűek.” Nos, a Házi Jogtanácsadó ez évi októberi, 5. száma most csokorba fog minden szükséges tudnivalót, közérthető nyelven mondja el, melyik esetben mi a tennivaló. Megtudhatjuk, mire terjed ki a garázsrendelet, mekkora garázst építhetünk, mi a szerepük a rendezési terveknek, hogyan juthatunk telekhez. . Üfcp-fy jfsjá íi^jtűi* V ‘ V V* * I Az általános tudnivalók ismertetése után külön fejezet foglalkozik az állami ingatlanon, a lakásszövetkezeti tulajdonú ingatlanon, illetve az állampolgár tulajdonában levő ingatlanon történő garázsépítés, az építőközösségek, garázsszövetkezetek minden fontosabb tudnivalójával. Sokakat érintő-érdeklő témát dolgoz fel a Gépkocsik tárolása a lakóház udvarán című fejezet. Nem kis gondot jelent Miskolcon sem a parkolás. Ezért érdemes tüzetesen átolvasni A parkolás című fejezetet. Bizonyosak vagyunk abban, hogy százak és százak nem tartják be az egyes vonatkozó rendelkezéseket. Hányszor látunk például az országúton várakozó járműveket. Holott — amint azt a kiadványban is megfogalmazták — „Lakott területen kívül — ha az úttestet főútvonalnak jelölték ki — az úttesten^ olyan helyzetben sem szabad várakozni, hogy járművünknek csak két kereke van a főútvonal testén.” Vagy például nemegyszer sértik meg az autótulajdonosok azt a rendelkezést is, amely szerint „A járdán való várakozás nem zavarhatja vagy akadályozhatja a járda gyalogosforgalmát”. Ám ugyanígy eszünkbe juttatja ez a kiadvány azt is, hogy „A várakozásnak és általában a közlekedésnek a szabályai az úttól elkülönített várakozóhelyekre is érvényesek”. Ha például kijelölt várakozóhelyre állunk be járművünkkel, akkor is ügyelnünk kell arra, hogy a mellettünk levő gépkocsi ajtaját vezetője akadálytalanul kinyithassa. Teljes egészében ismerteti a Házi Jogtanácsadó a személygépkocsi-tárolók építésének egyes kérdéseiről szóló 15/1970. (VI. 7.) ÉVM számú rendeletet is. A Házi Jogtanácsadó Garázsépítés és parkolás című kiadványa a hírlapárusoknál megvásárolható. Azért ajánljuk ezúton is az autósok, motorosok figyelmébe, mert tudjuk, milyen sok utánajárást igényel a garázsépítés, s mert egyre többször sértik meg a miskolci autósok is — tegyük hozzá, sok esetben kényszerűségből — a parkolási rendelkezéseket. Ny. I. BÉLYEGGYŰJTÉS A MABÉOSZ szolgáltatási osztálya, a Miskolc városi bélyeggyűjtő kör 1977. november 27-én 10 órai kezdettel BÉLYEG GYORSCSERÉT rendez a Miskolc, Zsigmondi u. 2. sz. alatti ÉAÉV-székház éttermében lévő összejöveteli helyiségben, ahol jutányos áron szerezhetők meg a kikiáltott bélyegek. Mód van arra is, hogy a kör részére jutalmazásra és sorsolásra vásároljanak bélyeget a köri képviselők. A köri célra vásárolt bélyegekről a rendezők hivatalos nyugtát is adnak. A Miskolc városi, a KPM Közúti Igazgatóság bélyeggyűjtő körei és bizottságunk 1977. december 1—8. között parafilatéliai kiállítást rendez Miskolcon, a Felszabadítók u. 11. sz. alatti II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. A kiállítás megtekinthető a könyvtár nyitva tartási ideje alatt díjtalanul. (Hétfő és ünnepnap kivételével 10—19 óráig.) 1977. XII. 3-án 16 órai kezdettel a Miskolc, Felszabadítók u. 11. sz. alatti II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár klubjában dia- vetítettképes előadás lesz, melyen bárki részt vehet díjtalanul. BÉLYEGKIALL1TAS AZ ÉMASZ-NAL December 2—8. között Miskolc város 33 éve szabad megemlékezésre, valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság helyi szervezetének a köszöntésére, a KPM Közúti Igazgatósága valamint az ÉMÁSZ bélyegköre közösen az MSZBT-szervezettel rendeznek bélyegkiállítást a Miskolc, Dózsa Gy u. 13. sz. alatt, az ÉMASZ- székházban. A kiállítás alkalmából alkalmi postahivatal működik, emlékbelyegzőt használ, és december 3-án emléklapot is adnak ki. A KPM Közúti Igazgatóság bélyegköre november 15—21. között rendezte meg Nyékládházán a kultúrteremben a „Szovjethatalom hatvan esztendeje” bélyegkiállítást, 14 kiállítási keretben. Ebből az alkalomból emlékeztek meg Nyékládháza 33 éves fel- szabadulásáról és egyben KUBAI nagygyűlést is rendeztek* melyen a Kubai Köztársaság nagykövetsége is megjelent. A nagyközség lakossága, valamint az iskolák kollektíván tekintették meg a kiállítást. A megnyitót a kör elnöke, Varga József igazgató tartotta, az iskolákat a kör titk#ára. Pintér Ferenc vezette végig a kiállításon. V. Gy.
