Déli Hírlap, 1977. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-23 / 275. szám

Vendégrendező a főiskoláról Mikulásra: Hamupipőke Néhány napja mutatták be ez évi vizsgarendezését, és néhány nap múlva mutat­ják be élete első „igazi” színházi produkcióját. A be­mutatott darab Tennessee Williams Múlt nyáron hir­telen című egyfelvonásosa, a bemutatásra váró: Romhányi József—Fényes Szabolcs me­sejátéka, a Hamupipőke. Az előbbit az Ódry Színpadon láthatta — és még pár al­kalommal láthatja — a fő­ként szakmái közönség, az utóbbit Egerben és Miskol­con fogják játszani a Mis­kolci Nemzeti Színház mű­vészei. A rendező negyed­éves főiskolás, bajuszos, szem­üveges, sovány, huszonhat éves fiatalember — Hálóst. Imre. Ezzel persze nem so­kat mondtunk róla, a bemu­tató után feltehetően meg­tudjuk a lényeget is: azt, hogy mit tud a szakmájá­ban. Két hete folynak a pró­bák, délelőtt, délután. Siet­ni kell, mert december 6- án- Egerben, 20-án . pedig Miskolcon premier. Halasi Imre színházunk főrendezőjének — Illés Ist­vánnak — a meghívására jött Miskolcra rendezni. — Júniusban értesültem erről a lehetőségről, ami per­sze roppant nagy öröm volt számomra. A főiskolán is jó szemmel nézik az ilyen „ki­ruccanásokat”. De lesz mit bepótolnom, ha visszame­gyek. Éppen a vizsgaidő- szakba fogok belecsöppenni, de, hát természetesen meg­éri, hiszen — az elméleten túl — az igazi iskola maga a színház, öten vagyunk az osztályban, Békés András az osztályfőnökünk. Még egy fiú van most tőlünk színház­nál: Pécsett rendez egy ope­rát. Halasi Imre Debrecenből indult, négy évig volt rende­zőasszisztens, és játszott is. Milyen feladat mesejátékot rendezni? — A Tennessee Williams-da- ' rab után másféle öröm gye­rekeknek színházat csinálni. Ez a Hamupipőke csak ak­kor lehet jó, ha a színészek felszabadult jókedvvel tud­nak játszani. A próbák han­gulatán úgy érzem, menni fog. Romhányi József játé­kos rímei, Fényes Szabolcs fülbemászó dalai, maga a da­rab, arra ösztönöztek, hogy valóban mese legyen a me­se, a maga hagyományos szépségeivel, jó és rossz hő­seivel, — csodáival. Mihez hasonlítsam azt, amit elkép­zelek? Mondjuk, olyasféle hangulatot szeretnénk terem­teni, mint egy-egy nagy Akárcsak a regényben Nyolcvan nap alatt a Föld körül Két norvég, Schjander és Kristiansen elhatározták, hogy körüljárják 80 nap alatt a földet, csaknem úgy, mint Verne regényének hősei. Az utasok, akik autóval vágtak neki a világnak, arról pa­naszkodnak, hogy nehezebb dolguk lesz, mint a regény hőseinek: azoknak ugyanis nem voltak útlevél- és ví- zumgondjaik. Filmről írva óhatatlanul le­fordítjuk, amit forgatókönyv­író, rendező és operatőr a ké­pek nyelvén elmondott; a jegyzet, a kritika valamikép­pen megmagyarázza a látot­takat. Ez Révész György Ki látott engem! című filmje esetében nemcsak igen ne­héz, de értelme sem sok van; vagy megérti a néző, hogy mit közvetítenek számára a látomásos képsorok, vagy nem. Azonkívül nem is vall túlzott jóindulatra a fordítá­si kísérlet; a látvány ruhája nélkül pár csupasz önélet­rajzi adat, zörgő csontú esz­mei mondanivaló maradna csak fneg. Ezzel szemben az alkotók célja is a megértetés; bár­mennyire tiszteli, mégis elem­zi az ember a bonyolult szimbolikát. Mindjárt a cí­met, ami szerint bármilyen biztos volt is igazában, Ady Endrét is foglalkoztatta: „ki látta meg” őt, kikben élt, ki által élt tovább ? De szimbó­lum a kerettörténet is; az el­múlás és továbbélés jelképe a leoltó halotti maszkjába ol­vadó fiatal követő arca. Vé­gezetül jelkép a történet,ma­ga: Ady első párizsi útja az elutazást, eltávozást szimbo­lizálja, hogy helyet kapjon az alkotói szándék, válasz jöj­Ki látott engem? jön a kérdésre: mi marad meg azokban» akik integet­nek a vonat után, és az ál­lomáson maradnak? Mond­juk annak az igazságnak az alapján, hogy a meghitt je­lenlétnél többet mond, ha va­laki nagyon hiányzik, amikor elmegy. Ady Endre hiányáról szól tehát a kortársi világot fag­gató film. Természetes, hogy egy búcsút intő kézen és egy halotti maszkon kívül nem mutatja Adyt, csak a hatá­sát a nagyváradi körben és általában.' Életrajzi adat, hogy siratja, átkozza az it­teni nagy szerelem, Rienzi Mária a Lédával elutazó köl­tőt. Ugyancsak az, hogy a Nagyváradi Napló munkatár­sai, a barátok és pályatár­sak keresik a nyomát, és igyekeznek egy „toliként” a helyébe lépni, míg (a többi között) bosszantják a főpa­pokat. Ez a klérusellenesség már az életmű esszenciája. Ady költészetének, prózájá­nak egy másik vezérgondo­lata, a föld népéért érzett felelősségérzet ölt testet a főszereplő'parasztfiú útkere­sésében, a női egyenjogúsá­got sürgető meggyőződésepe­dig a feminista felvonulás­ban. S az életmű egyik leg­fontosabb vonása az a gyűlö­let, amelyet a militarizmus- sal, a háborúval szemben ér­zett a költő. Szécsényi Ferenc operatőr mesteri munkáját szó nem érheti, a forgatókönyvíró Hu­ba# Miklósnak és a rendező­nek is joga, hogy az évfor­duló jegyében olyan filmet forgasson Ady Endréről, ami­lyet akar, és legjobb szándé­ka szerint tud. Az, hogy Ady mindenekfelett az életet sze­rette, hogy ez, a halál, az el­múlás, az eltávozás, a sötét félelmek, a riadt kétségek csak egy oldal a sok közül, nem tartozik erre a filmre. Az viszont ezzel a filmmel szemben is követelmény len­ne, hogy éppen az évfordu­lón sokakhoz szóljon, és nagy hátránya, hogy kevesen fog­ják érteni, mert nemcsak az életmű ismeretét, de elmé­lyült ismeretét feltételezi. Pe­dig Safranek Károly, Herná­di Judit, Straub Dezső, Törő- csik Mari, Székhelyi József, Lukács Sándor, Gobbi Hilda, Bujtor István személyében jó színészek formálnak kort idé­ző hiteles jellemeket, figurá­kat, és Latinovits Zoltán mond verset. Aláfestő szö­vegként. (makai) # Hétzsákné — középen: Lenkey Edit — és két lánya: Máthé Eta és Horváth Zsuzsa. (Jármay György felvétele) Walt Disney-film. Különben is: a színházban a világon a legfontosabbnak tartom a költészetet. Nem magát a verset, hanem a szépet, a felemelőt, a belefeledkező gyönyörűséget, a valóság égi mását. A Hamupipőke díszletter­vezője Langmá András, jel­meztervezője Egedi Edit. Mindkettőjükhöz még deb­receni korából fűzi kollegiá­lis barátság Halasi Imrét. Koreográfus Somos Zsuzsa, zenekarvezető Herédy Éva. A királyfi kivételével — őt Matus György alakítja — megkettőzték a szerepeket, ami lehetővé teszi, hogy sok­szor játszhassák a darabot. Hamupipőke Péva Ibolya és Milviusz Andrea, Hétzsákné — Hamupipőke mostoha­anyja — Lenkey Edit és De­meter Hedvig, Hamupipőke ■két mostohatestvérét Hor­váth Zsuzsa és Benkő Már­ta, illetve Máthé Eta és Zol­tán Sára játssza. Szakács Somló István és M. Szilágyi Lajos, Király Csiszár Nándor és Dariday Róbert. (szabados) SZERDA Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Tánczenei koktél. — 13.20: Örkény István: „Rózsakiállítás”. — 13.30: Magyari Imre népi ze­nekara játszik, Flaisz Imre ci­gánydalokat énekel. — 14.00: Ezeregy délután. — 14.30: Zene­kari muzsika. — 15.00: Hírek. — 15.10: Messziről messzire. Műve­lődéstörténet. — 15.50: Balázs Árpád fúvósműveiből. — 16.00: Útközben. — 16.10: Párosítók, lakodalmas dalok és táncok. — 16.44: Mindenki iskolája. — 17.00: Hírek. — 17.07: A határ, amely összeköt. — 17.37: Hangverseny a Mindenki iskolája hallgatói­nak. — 18.30: Esti magazin. — 19.15: Gondolat. A Rádió irodal­mi lapja. — 20.00: Rossini: Ko­rinthosz ostroma. — Közben 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 23.40: A Vasutas Szakszervezet népi zenekara játszik. — 24.00: Hírek. — 0.10: Blum József táncdalaiból. Petőfi rádió: 12.00; Magyar fú­vőszeie. — 12.30: Hírek. — j 2.33: Rómeó és Júlia. — 13.33: Kata­linka. A Gyermekrádió műsora. — 14.00: Kettőtől ötig ... A Pető­fi rádió zenés délutánja. — 17.00: ötödik sebesség. Ifjúság — po­litika — kultúra. — 18.00: Véle­ményem szerint. — 18.10: Ba­rangolás régi hanglemezek kö­A temetőbe úgy látogat el az ember negy­venen túl, mint a fiatal házasok az új, épülő lakótelepre. Tudja, itt kell majd egyszer laknia ... egy örökkévalóságig. Még akkor is tudatunk mélyén fészkel ez a gondolat, ha tiszteletünket tesszük régi, kedves ismerősök sírjánál. A Mindszenti temetőben K.-ék sírját ke­resem. Barátommal — a házaspár gyerme­kével — jártam egyszer itt. Most magányo­san zarándoklók ide, mintegy vezeklésként, amiért a temetésükre nem utaztam le. Míg ke­resem a sirt, beszélgetek hozzájuk. A halot­takkal jó elbeszélgetni. Ők mindig az mond­ják nekünk, élőknek, amit magunk is hal­lani szeretnénk — tőlük. Ilyen zarándoklás közben olcsó bölcselkedéseket is megenged­het magának az ember, s a banalitás is ter­mészetes. L., a tanár fiuk eszmélő embersé­gem óta jó barátom. Édesanyját olykor, át­utazóban felhívtam telefonon. „Mért nem lá­togat meg bennünket? — kérlelt nagybete­gen. — Meghalni se tudok, ha nem jön el... L.-röl szerettem volna beszélni, tudja, ő olyan nagy gyerek ..Ez a gyermek akkor már kandidátusi címmel írta irodalomkriti­káit. S én mégis tudtam, a törékeny édes­anyának a felnőtt fiú éppen úgy kisgyerek, mint a botladozva járni tanuló csöppség. A sírok idegen, félig ismert neveket tárnak elém, s már azt hiszem: csődöt mond a memóriám, melyre oly sokszor büszke vol­tam. Közben eszembe jut: vajon az én síro­mat is megkeresi majd valaki? Megkeresik a mi sírjainkat is halálunk után évekkel, évtizedekkel? Beszél-e hozzánk is élő ember, a sírok közt járva, s tanácsunkat kérve fel­idézik szójárásunkat, kevéske tapasztalásun­kat? Mielőtt a városomból végleg elköltöz­tem, megkerestem K.-ékat. János bácsi akkor már nem élt, s a társa azt mondta: „Menjen, fiam, menjen. Csak az hiányzik igazán, csak azt szeretjük érdeme szerint, aki nincs, aki messze van...” Ő férjére gondolhatott, én a magam kicsinyes sorsára. Sírok, sírok egymás mellett. Békében, csendben, nyugalomban; az egyik szegényes, a másik szinte hivalkodó. Talán ha a halot­tak döntenének a sírok díszítéséről, a fölé­jük helyezett emlékeztetőkről, akkor egyfor­mák lennének mind, miként a hallgatásuk is oly megegyező. Ám a sírköveket az élők emelik, ki-ki ízlése és pénztárcája szerint. A nevek idegenek, vagy csak rémlik vala­kire, akit tán ismertem. A leélt évek hosz- szát nézem: az egyik békés, hosszú életről árulkodik, a másik tán tragédiáról. Hiszen miként halhat meg egy ugyanaz napon két emberke, kik tíz-tizenegy évet éltek, mind­össze? Már-már lemondok arról, hogy a markom­ban szorongatott fehér kavicsot, s a pár szál virágot kedves halottjaim sírjára tegyem. Üjra és újra bejárom azt a temetői részt, ahol egyszer már álltam az ismerős sír előtt. S lám, ott áll előttem az egyszerű már­ványdarab, rajta a név: K. család sírhelye. — Valóban, igaz! Jobban becsülik azt, na­gyobb szeretettel fogadják a messziről meg­tért fiút, mint akivel egy asztal mellett kell enni, inni, dolgozni! — mondanám K. néni­nek, mintegy megköszönve a tíz éve adott tanácsát. Eszembe jut: a halottak azt mondják ne­künk, amit mi élők mondatni akarunk ve­lük. S hát a porladó csontokban nincs tudat, megértés, s persze nincs fájdalom se. Nem szólok hát semmit: Csöndben, mint aki csak belopta magát egy idegen temető ismerős sírjához, a már­ványlapra teszem a virágot, és a fehér kavicsot, mint a hivő ortodoxok teszik Prá­gában a híres rabbi sírjánál. Jártam én is a prágai rabbi-sírnál, kavicsot is vittem, csak kívánságot nem teltem. S ha tesz is az amber, azt senkinek kimondani nem szabad. Mert akkor nincs foganatja. Csöndben távozom az ismerősöktől, a fehér kavicsot és a kívánságomat otthagyva a sírjukon. BARATH LAJOS zott. — 18.30: Hírek. — 18.33: Zenés játékokból. — 19.23: Jó estét gyerekek! — 19.29: Magán­gyűjtemény Leszler József leme­zeiből válogat Boros Anikó. — 20.30: Hírek. — 20.33; Meztelen a király. — 21.22: A tegnap slágereiből. — 22.00: A Magyar Rádió és Televízió énekkara operakórusokat énekel. — 22.29: Hírek. — 22.32: A Bécsi Szim­fonikus Zenekar Josef Strauss- hangversenye. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — Gyári belépő. A munkaerő-ellátás gondjai. Ripor­ter: Sütő Enikő. — A domaházi népdalkor énekel. — Női dol­gok, női gondok. Házasság előtt. Riporter: Jakab Mária. — Del- pesh Michael sanzonjaiból. — Sport. — 18.00—18.30: Észak-ma­gyarországi Krónika. (Borsod megye nagyberuházásairól. Ta­nácselnökök és osztályvezetők megbeszélésén. A pályaválasztási tájékoztatás Borsodban. Év vége előtt a Statisztikai Hivatalnál.) — A Shadows együttes játszik. — Hírösszefoglaló, lap- és mü- sorelözetes. Televízió 1. műsor: 13.45: Isko­latévé. — 16.30: Hírek. — io.35: Mii teszünk értük? — 17.15: Pá­lyaválasztási műsor gyerekek­nek. — 17 30: Pincelabirintus. — 18.05: Kockázat. Versenyben a világpiacon. — 18.35; Tévébörze. — 18.45: Szépen, jól magyarul. — 19.10: Esti mese. — 19.20: Té­vétorna. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Jogi esetek. — 20.40: A villamos. — 21.30: Túlterhelt sziget. — 22.20: Tv-híradó 3. Televízió 2. műsor: 20.01: Uránbányászok. Közben 21.00: Tv-híradó 2. Miskolci Nemzeti Színház (3)*: Október útján. (7): Ivanov. Kiállítások. Herman Ottó Mú­zeum (10—18): Ember és munka. Észak-magyarországi üveghuták. — Herman Ottó Múzeum Képtára (10—18): A Petró-gyűjtemény re­mekei. — Herman Ottó-emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkássága. — Diósgyőri vár (9—15): A diósgyőri vár történe­te. —. Mini Galéria (10—18): „Ember az embertelenségben”. Ady-emlékkiállítás. — József Attila Klubkönyvtár (12—20): Banga Ferenc grafikusművész kiállítása. — Diósgyőri Vasas Művelődési Központ (14.30 óra­kor) • Könyvbarátok klubja. Ta­lálkozó Nemeskürty Istvánnal. FILMSZÍNHÁZAK BÉKE Ki látott engem? Színes magyar film Kezdés: f4, hn6 órakor öngyilkosság, vagy gyilkosság? Mb. színes szovjet film Kezdés: 8 órakor • KOSSUTH A tizenöt éves kapitány Mb. színes spanyol film Kezdés: f3, nh5, 7 órakor SÁGVÁRI Sztrogoff Mihály Mb. színes bolgár—olasz film Kezdés: 7 órakor PERECES Libera, szerelmem! Mb. olasz film Kezdés: 6 órakor SZIR31A öngyilkosság, vagy gyilkosság? Mb. szovjet film Kezdés: f6 órakor CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20: A mai nap kulturális prog­ramjából. — 8.27: Domenico Scarlatti zongoraszonátáiból. — 8.40; Harsan a kürtszó! — 9.10: Lortzing: A fegyverkovács. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolará­dió. — 11.38: Colas Breugnon. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05; Bárdos Lajos kórusaiból. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.33: Hotel Arany Szivárvány. — 9.07: Vörös Kál­mán népi zenekara játszik. Mol­nár Júlia nótákat énekel. — 9.30: Független emberek. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.55: Gyermekek könyvespolca. Felhívjuk a sertéshizlalással foglalkozó [őstermelő partnereink figyelmét az 1978. évi, valamint a több éves vágósertés- értékesítési szerződések megkötésére Kiemelten figyelmükbe ajánljuk c több éves szerződés nyújtotta kedvező lehetőségeket Kérjük azokat a kistermelőket, akik már az idén éltek a több éves szerződési lehetőséggel, és így már kapták a 0,50 Ft-os felárat, a második évben elérhető 1 Ft-os felár érdekében december 15-ig közöljék 1978-ra vonatkozó szándékukat, és azt felvásárlóinkkal, megbizottainkkal közösen rögzítsék Ez szolgálja közös érdekeinket: — az értékesítési biztonságot — is a zökkenőmentes átvételt ALLATFORGALM' É" HÚSIPARI TROSZT r> Fehér kavics

Next

/
Thumbnails
Contents