Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-17 / 244. szám

NB III Jó kis edzőmérkőzés volt „Gilsziiret” a Nubikban A legutóbbi fordulóban nyújtott teljesítmények alapján a két mis­kolci NB III-as csapat szurkolói nehéz mérkőzésekre számítottak vasárnap. A várakozás azonban ezúttal csak egyfelől igazolódott; a kisvárdai találkozót illetően. Ugyanis az MVSC „gólszüretet” ren­dezett a Kubikban, de a Honvéd hívei is örültek, mert csapatuk ha nehezen is, de mindkét pont birtokába került Kisvárdán! MVSC—SATOR aljaüjhely 6:0 (1:0) „Sátoraljaújhelyi nap” volt teg­nap a Kubikban — délelőtt az NB ll-es női röplabdázók talál­kozóján fölényesen nyertek a miskolci lányok — s a délutáni „borsodi rangadó” másfélezres közönsége, csak természetes, hogy méltó Ttefejezést várt a labdarúgóktól; a régi „mumus” biztos két vállra fektetését kí­vánta a kedvencektől. A találkozó úgy is indult, hogy a zöld-fehérek igazolják a hét­közi MN K-m ér kőzésen mutatott kitűnő ..pécsi formát”, s megör­vendeztetik szurkolóikat is. Azon­nal magukhoz ragadták a kezde­ményezést, és szinte állandó nyomás alatt tartották a vendé­gek kapuját. Egri gólba tartó labdáját ugyan Sütő még kife­jelte a vonalról, majd ugyanezt tette Forgács is Kiss lövésével szemben, ám a 13. percet már nem tudták a vendégek hasonló módon ..megúszni”. Jobboldali támadás nyomán Fodorhoz került a labda, aki úgy vágta azt a kapuba, hogy a jobb lécről pattant a „pettyes” az el­lenkező sarokba. 1:0. Továbbra sem csökkent a ha­zaiak lendülete, az emberfogást csak hébe-hóba alkalmazó, in­kább területet védő újhelyiekkel szemben, és nemegyszer rendez­tek „tűzijátékot” a vendégek kapuja előtt. A tömör védőfal azonban az első félidőben meg­akadályozta az előny növelését, sőt a 30. perctől az addig szór­ványos ellentámadások egyre gyakoribbakká váltak, bár ko­moly veszélyt azok nem jelen­tettek Kun kapujára. Fordulás után rövid ideig ki­egyensúlyozott küzdelem folyt a pályán, s az első nágy helyzet is a vendégek előtt adódott: Dut- kievicz a gólvonal előtt (!) fe­jelte a téc fölé a labdát. Aztán újra fölénybe kerültek a zöld­fehérek, ám a sok öncélú cse­lezgetés a szívósan védekező új­helyieknek kedvezett. Közben Sztankó egyenlíthetett volna, de előrevetődve, a kapu torkából fölé fejelt, s ezután már jött a gólőzön. A 60. percben Fodor kicselezte a jobboldali védelmet, beadott, és czerva közelről a hálóba lőtt. 2:0. A G8. percben Kisst Perecsi a 16-oson belül gáncsolta. A meg­ítélt büntetőt Egri a iobb sarok­ba lőtte. 3:0. Az ítélet miatt dü­hössé vált Perecsi messze elrúg­ta a labdát, s ezért őt Kozsla játékvezető lefülelte a pályáról. A 72. percben egy tűzijáték után az újhelyiek kapujától 25 m-re álló Egri elé került a lab­da, aki óriási erővel, kapásból vágta azt a hálóba. 4:0. Két perc múlva Szabó Zoltán fémről vágódott gólba a labda. 5:0. Újrakezdés után Csongrádi fe­jelt a felső kapufára, majd az ellentámadás során Leiszt io m- ről gurította a labdát a.jobb al­só sarokba. 6:0. A továbbiakban iskolajátékot produkált a Kun — Szabó Z„ Kovács. Locher, István — Leiszt, Czerva — Fodor (Varga K.), Eg­ri, , Kiss, Korhűt (Varga M.) felállításban játszó hazai gárda, s a mérkőzés végén megérde­melten hangzott fel a hálás kö­zönség soraiból a dübörgő taps. A jó teljesítményt nyújtó együt­tesből is kiemelkedett Egri, Leiszt, Kovács és Szabó z. já­téka. HONVÉD PAPP J. SE— KIS VARDA 2:1 (0:0) Kisvárdán ezer néző várta a Fekete — Szűcs II.. Derzsénys, Szűcs 1., Bobkó — Móricz, Lige­ti (Osváth), Szilágyi — Pólyák, Stark (Csányi), Madarász ösz- szetételben pályára lépő listave­zető Honvéd egvüttesét. és az eddig otthonában igen jól sze­repelt hazai gárdát. A kisvárdai együttes gyors döntést akart kicsikarni, s kez­dettől fogva nagy iramot dik­tált. Ez a lendület azonban csu­pán 10 percen át tartott, mert ezután már a Honvéd-fiúk ra­gadták magukhoz a kezdeménye­zést. Középpályás soruk játékába azonban elég sok hiba csúszott, s ezért inkább a mezőnyben hul­lámzott a játék, bár a vendé­gek jóval többet birtokolták a labdát. A 35. percben Madarász szerezhetett volna vezetést, de gyengén helyezett labdáját a ka­pus bravúrosan hárította. Három perccel később a hazaiak egyik támadása nyomán a niros-fehé- rck kapufájának tövén pattant a labda. A hátralevő percekben is jobbára a két 16-os között hullámzott a játék, s a hálók érintetlenek maradtak. Honvéd-rohamok vezették be a második félidőt, és a sorozatos támadások a 47. percben góllá is értek: Móricz remekül szöktette a jobb oldalon Pólyákét, aki befe­lé kanyarodott, majd 5 m-ről laposan a hálóba vágta a lab­dát, 1:0. A gól idegessé tette a hazaia­kat, s kapkodásuk következtében az egyre higgadtabban játszó Honvéd együttes fölénye állandó­sult. A 79. percben pedig az előny is tovább nőtt: Madarász iramodott meg a bal oldalon egy labdával, majd a 16-os sarkáról hirtelen lövésre szánta el magát, s a labda egy védőn irányt változtatva, került a kapuba. 2:0. Szemre is tetszetős játékkal ,tették-v ették” ezután a piros­fehérek a labdát, mintegy eldug­va azt a görcsösen erőlködő kis- várdaiak elől. A nagy magabiz­tosság azonban megbosszulta ma­gát. A 87. percben Szilágyi hibája nyomán a hazaiak középcsatára szépített, 2:1. A Honvéd együttes minden csapatrészében felülmúlta ellen­felét, s győzelme teljesen meg­érdemelt volt. A piros-fehérek­nél ezúttal a közvetlen védelem, valamint Móricz és Pólyák ját­szott az átlagosnál jobban. MONOSTORI GYULA Asztalitenisz rr Ősszel még veretlenek MÉMTE-BSE 13:12 — Ügy látszik, hogy ná­lunk is beválik a közmon­dás — mondta a nagy talál­kozó első fordulójának vége felé Dubéczi Zoltán, a MIÍM- TE vezető edzője —, hogy „evés közben jön meg az ét­vágy”. Várakozáson felüt küzdenek a fiúk az abszolút esélyes BSE gárdájával szem­ben, s nagyon remélem, hogv bombameglepetést okoznak Persze, „feldobta őket” a VM Közért elleni fővárosi győ­zelem, meg az, hogy ősszel még nem szenvedtünk vere­séget. így aztán nemcsak a biztos bentmar adás érzése kölcsönöz érthetően nagy nyugalmat, hanem az is, 'iogy az igen kemény nyári 'elkészülés után végre ők is elhiszik, hogy esélyesebb csa­pat ellen is nyerhetnek. S az edző nem hiába bi­zakodott. Már az első for­dulóban Tósa, Bátliori és Papp győzelmével 3:2-es ve­ÄRENGEBMENYES őstx saft és vajvásár régi ár új ár Ementáli kg 54 ‘ 43 Ementáli lég­ii 59 53 telenített cso­magolásban 52 42 Hajdú sajt ii Trappista Óvari ii ii 46 38 37 34 Mosoni csemege ti 40 32 Lajta ii 45 34 Hóvirág ii 32 29 Mecseki hóvirág ii 34 30 meny október 10-től november 5- ig, zetést szerzett a Munkás, amit a második „kanyarban” — Bartha egyetlen győzel­mével — 6:2-re növeltek. Ezután nagyon rákapcsoltak a fővárosiak és 7:7-nél mór együtt volt a két gárda, sőt W:9-re a BSE vezetett. A hajrá azonban újra a mis­kolciaké volt. Előbb Szabó egyenlített, majd Papp és tósa győzelmével a siker már előre sejthető volt. A BSE ugyan még egyszer fel- lángplt — 12:12-re egyenlí­tett —, ám Szabó könyörte­lenül „kiütötte” a fővárosi Csabát, s ezzel a két bajnoki pont Miskolcon maradt! A győzelem most már nemcsak a bentmaradást tette biztos­sá — az már a VM Közért elleni siker után is biztos volt —, hanem azt is, hogy a MÉMTE csoportjában a hátralevő mérkőzésektől füg­getlenül sem kerülhet le a második helyről! A miskolciak győzelmeit Papp, Tósa (4—4), Szabó, Bátliori (2—2) és Bartha (1) szerezték. M. Gy. Diósgyőr Székesfehérvári MA V Előre 4:1 (2:1) jJJe Egy, kettő, három ... A DVTK négy gólját hárman sze­rezték. Az elsőt Fükő (9-es), aki a legfelső képen első gólját szerzi; Tatár, akinek labdája már a hálót érinti (középen), valamint Salamon, aki a bal alsó sarokba talált. A negyedik gólt is Fiikö rúgta a székesfehérváriak elleni mérkőzésen. (DVTK—MÁV Előre 4:1.) (Szabó István felvételei) A diósgyőriek összeszedték magukat. Igazolja eme megállapítá­sunkat az eredmény. Akik látták a nagy hazai fölény jegyében lé- zajlő találkozót, s az igen gyenge csapat becnyomását keiiö MÁV Elörét, azok nyugodtan mondhatnák: összeszedték magukat?! Leg­feljebb: legyőztek egy gyenge, ellenállást alig kifejtő ellenfelet! Ez a palád—rinoszt látszatra ül is, de tessék mondani: a Tyrtkod nem gyengébb? S ott mégsem . . . Szóval, bizonyos, hogy a Diósgyőr még akkor is javulóban van, ha akad még rendbetenni való a csa­pat háza táján. (Ezzel egyébként a ma délutáni elnökségi ülés is foglalkozni fog, s előzetes értesüléseink szerint szankciókra van ki­látás, mind az MNK-mérkőzés, mind pedig a balesetet okozó fe­gyelmezetlenség miatt). A rendbetenni valók szerepeltek a szakosz­tály pénteki vezetőségi ülésén is és olyan határozatok születtek, amelyek a szakosztályvezctés, a szakvezetés bírálatára alapozódtak — különösen is kihangsúlyozva a sportolók nevelésével kapcsolatos feladatokat. Itt különben a KEK-mérközéssel kapcsolatos dolgokkal äs foglalkoztak, s örömmel tették tudomásul, hogy a Centrum és a stadion gazdasági irodáján kívül most már a DÍGEP KlSZ-bizoít- ságán is lehet jegyeket előre váltani. Visszatérve a mérkőzés eseményeire, elsősorban az emelendő ki, hogy annak könnyed, szinte edzésjellege nagyon jól jött a szerdai Röplabda MVSC—SÁTORALJAÚJ­HELY 3:0 (5, 5, 6) A miskolciak egyik leg­jobb ütőjátékosuk — a szü­reten levő Jávorkuti — nél­kül fogadták az újhelyieket, de nem nagyon érezték hi­ányát. Ugyanis a vendég- együttes ezúttal igen mér­sékelt teljesítményt nyúj­tott, s legyőzésük egy pilla­natig sem okozott komo­lyabb gondot az MVSC szá­mára. Hegedüsné és Szabóné játszott az MVSC-ből az át­lagosnál jobban. M. SPARTACUS—KISTE- RENYE 3:2 (12, 8, -5, -2, 7) Az első játszmát nehezen, a másodikat aránylag känjt­nyen nyerte a miskolci csa­pat, s ez a továbbiakban ké­nyelmessé tette játékukat. Kukucskáné, Kukucska Tünde és Vasborosi játéka érdemel elismerést. SZOLNOKI VEGYIMÜ SE— HEJÖCSABAI CEMENT SE 3:0 (11, 14, 9) A listavezető ellen nem sok reménnyel lépett háló mellé a bentmaradásért küz­dő csabai gárda, de köny- nyen nem adta meg magát. Különösen a második játsz­mában volt éles a harc. Ignátz és Siklósi játszott kitűnően, de dicséret illeti a többi- HCM-röplabdást iá*« nagy feladat előtt. A könv- nyedség néha kabaréé temek­kel gazdagodott, ilyen „dol­gok” is történtek a szombati diósgyőri 90 perc alatt. Most nem mondhatják ránk, hogy azért emlegetjük a bírót, mert nem a város csapata győzött, s kifogást keresünk. Könnyen komolyra is fordul­hatott volna azonban a bíró ama tétova könnyedségének eredménye, amikor a ll-es pontra mutatott. Mert ha van vétlen kezezés akkor ez az volt. A labda kereste a ke­zet, s nem fordítva. ..! A szurkoló ugyan dühöngött, mégis mulatságos volt, ami­kori Mümcz széles mozdula­tokkal; verte a mellét a má­sik oidalem, ezzel jelezvén: Hébersémfer a lő-c>3on belül nem felsó karjmml (mint ahogy történi), hanem mellé - vei .Jcezelte” le a jtobbtról ér­kező beadást. (A szabályok szerint hiába van leszorítva a kar ha azt. éri a. labda, s a mozdulat határozottan „megszerzésére'’ irányult — az. fcezezésaek minősül, $ a '16-oson belül ll-es jár érte!) A DVTK győzelme ezen a találkozón egy pillanatig sem volt vitás, s jellemzésnek elég annyi, hogy: csupán a gólkülönbség volt érdéses. A fehérvári vasutas csapat ka­puja már a 10. percben ve­szélyben forgott, a labda azonban Tatár lábáról a bal kapufa tövén halt el. A 15. percben viszont már gólt kiálthatott a mintegy 5000 szurkoló: baloldali támadás végén Kerekestől Fükőhöz került a labda, aki mintegy 12 méterről védhetetlenül lőtt a bal alsó sarokba. 1:0. Két perc múlva Fekete lövése alig ment mellé, majd követ­kezett az egyenlítés. A 28. percben Salamon ke­zére pattant a labda a 16- oson belül, a kezezés vétlen volt, de Müncz a ll-es pont­ra mutatott. A büntetőt Sár­közi értékesítette (akinek ősszel ez már a harmadik ll-es gólja volt). 1:1. Két perccel a gól után mu­tatta be Hábersdorfer „vál­las” produkcióját, majd a 34. percben ismét a DVTK szer­zett vezetést: baloldali szög­let szállt át a másik oldalra, Oláh középre visszafejti t, s. a jó ütemben érkező Tatár kapásból lőtt a léc alá. 2:1. A 42. percben Fekete 25 méteres bombáját Szigeíhi nagy bravúrral ütötte ki a bal felső sarokból, s véget is ért az első félidő. Két fehérvári föiélövéssel rajtolt a második játékrész, majd az 5. percben Váradi is fölé durrantott — igaz, ő mindössze három méterről! Újabb nagy 1-zai helyzetek után a fehérvári Ür is kiha­gyott egyet, majd a 10. perc­ben Tatár lövése a védőkről Salamon elé pattant, aki egy­ből lőtt, s labdája egy védőt is érintve vágódott a hálóba. 3:1. (Jóskának ez volt a má­sodik" bajnoki gólja. 289 mér­kőzése során.) A negyedik diósgyőri gólt már a csereként beállt Grol- musz készítette elő: meredek előreadására Fükő a leshaíár mögül ugrott ki, egvedül tört kapura, s biztosan lőtt a te­hetetlen Szigetül mellett a jobb alsó sarokba. Újabb gól már nem szüle­tett — bár szül- hetett volna. DVTK: Veréb — Szántó, Salamon (Tomesz) Váradi, Kutasi — Oláh, Kerekes, Ta­tár — Szalái, Fükő, Fekete (Grolmusz). Sz. MÄV Előre: Szigethi — Eisemann, Szabó Gy., Rába­közi, Tóth L. (Hábersdorfer) — Hártyám. Ambrus, Rech­ner — Litvik. Sárközi. Ür. Vezette: Müncz (Drahos, Király). A srögletaránv 11:1 volt a DVTK javára. Á tar- tolékcsapatok találkozóját ugyancsak a Diósgyőr nyer­te 3:l-re. Tokár. Petrovics és Majoros góljaivá1 (horv.áth) Maratoni vízitúra Pénteken hajnalban egy hetes kenu ;— amelyben a világbajnok Wichmann Ta­más, a három Frey testvér, Foltán László, Topor Lajos és Solymás László evez — maratoni vízitúrára indult. A cél, hogy a hajó két és fél nap alatt megtegye a Győr —Mohács közötti 360 km-es távot. A túra az 1978-ban hasonló útvonalra tervezett és egy hétig tartó ..Edzett if­júságért a vízen” tömegtúra próbaútja.

Next

/
Thumbnails
Contents