Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-15 / 243. szám
-%■ A versenyző küzd a mikrofonlázzal. Üvegfal mögött az értük szurkoló zsűri. Nagy a varázsa Új hangok a rádióban Előzmény: a Magyar Rádió Miskolc-körzcli stúdiója pályázatot hirdetett bemondói állásra. A pályázatra a vártnál többen, másfélszázan jelentkeztek. Napok óta, délután ötkor, mintha kevés lenne a levegő a stúdióban. — Hány éves tetszik lenni? — Túl vagyok fiam, a hetvenen ... — Bemondó szeretne lenni? — Nagy a rádió varázsa, örülnék, ha sikerülne... — Hol dolgozik? — Művezető vagyok az építőiparban... A. jelentkezők között, volt adminisztrátor és mérnök, pedagógus és szakmunkás, nyugdíjas és nem dolgozó feleség. A pályázók rövid irodalmi szöveget és néhány hírt olvastak fel. A levegő mintha kevés lett volna a stúdióban. Kiszorította az izgalom, s ez' látszott a teljesítményeken is. A de- generatív szóból de ... dege ... deberativ lett, s volt aki fösvénynek hitte a Pös- tyént. Akadt beszédhibás versenyző, s jó néhány, akinek a nyelve belebotlott az idegen szavakba, összességében elgondolkoztató, hogy milyen keveset hisz jó néhány ember a rádiós munkájáról. Szerencsére volt azért néhány jó teljesítmény is. Egyiküktől közvetlen az olvasása után kérdeztem: — Most mit érez, Ilona? — Jaj, nagyon rossz voltam. Sajnálom. A jobbak még egyszer szerepelnek a stúdióban; Kérdeztem nagyon rossz teljesítményt nyújtóról is, hogy ő mit érez. — Reménykedem. Azt hiszem, jó voltam ... Hát igen. A pályázat végén lesz néhány csalódott ember is. ök majd másik adót hallgatnak, mert az ittenieknek — így mondják majd — nincs fülük ... B. G. Fábri Zoltán kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas filmrendezőnek, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének kiemelkedő művészi és eredményes pedagógiai munkássága elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköz- társaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitün- testést adományozta. # „Az érettségimen izgultam ennyire .. \ (Kerényi László felvételei) Felfiívjuk a ssrlésÉlalássa: foplallpzó kisteimeiö parim ipÉi, hogy vállalataink rendelkezésükre állnak az 1978. évi, valamint a több éves vágósertés értékesítési szerződések megkötésére. Javasoljuk, hoay a részletes feltételekről tájékozódjanak felvásárlóinknál, helyi megbízottainknál. Kiemelten figyelmükbe ajánljuk a több eves szerződés nyújtotta kedvező lehetőségeket. Kérjük azokat a termelőket, akik már az idén éltek a több éves szerződési lehetőséggé!, és így már kaptak 0,50 Ft-os felárat, a második évben elérhető 1 Ft-os felár érdekében december 15-i« köiöijék I97o-ra vonatkozó szándékukat és azt felvásárlóinkkal, mebizottainkkal j közösen rögzítsék. Javasoljuk, hegy az j 1978. évi és a több éves | szerződéseket folyamatosan és mielőbb kössék meg, mert ez szolgálja közös érdekeinket: az értékesítési biztonságot; o a zökkenőmentes átvételt. ÁLLATFORGALMI ÉS HÚSIPAR! TRÖSZT Kedvcsináló Például a DIGEP Almát héjával Jelenleg átlagosan 10 kg gyümölcsöt fogyaszt évente egy-egy magyar állampolgár. Ennek nagy része: alma. Az alma csaknem egész éven át mindenki számára hozzáférhető, s a téli hónapokban is rendelkezésünkre áll. A napi C-vitamin szükségletünket már 50 deka nyersalma is biztosítja. Tartalmaz még Bl-es B2-es vitamint. kalciumot, vasat és foszfort is, tehát bátran mondhatjuk, i hogy minden falatja kincset ér! Az alma C-vitamin^ tartalmát a napfény fokozza, tehát az almahéjban mindig több a vitamin, mint a húsában. Tegyük csak a szívünkre a kezünket: hányszor, de hányszor meghámozzuk étkezés előtt! Szinte kedveskedünk vele családunknak. Pedig ez bűn az egészségünk ellen. Mosni kell az almát, nem pedig hámozni. Gyermekeink már pici koruktól reszelve fogyasztják. Az üveg és műanyag resze- lők — zamatrontás nélkül — minden értékét megóvják. Egyéves koron túl már há- mozatlanul is reszelhetjük. Ha pedig már nagyobbak gyermekeink, kényszerítsük őket a rágásra. Ez egyrészt tisztítja, másrészt erősíti az édességtől elgyöngült fogakat (az esti utolsó szem cukor után . ..) Nyugodtan csempésszünk a kedvenc baba vagy mackó mellé, egy megmosott almát is! Lehetőleg mi felnőttek is harapjunk bele ,a nyersalmába; a mi fogainkra is ráfér egy kis edzés. Tegyük el a kést a kezünk ügyéből! Aki szereti a különleges „salátákat”, annak ajánljuk a következő deiikáteszt. Négy-öt almát felszeletelünk vagy megreszelünk, 1—2 banánt felkarikázunlc, egy narancsot gerezdjeire bontunk és az egészet összekeverjük bármilyen házi befőttről levett, két-három kanál gyümölcslével. Ízlés szerint egy kevés citromlevet adunk hozzá. Ha nincs kéznél déligyümölcs, bármilyen nyersgyümölccsel és házibefőttel elkészíthető, igen rövid idő alatt, az almasaláta. Az esti tévénézéskor — édesség helyett — fogyasz- szunk almát! A leghelyesebb, ha a ház asszonya ki is osztja ... legalább mindenki csendben marad ... F. É. (Folytatás az 1. oldalról) A harmadik csoportba tartozó vállalatok között lényegesen emelkedett a javaslat- tevők száma a Borsodi Vegyikombinátban és a MÁV Miskolci Igazgatóságán. A legtöbb újítást a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemében, a Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárában és a MÁV-nál hasznosították. A brigádok újítási kedve is a vasutasoknál Tiött leginkább. A szocialista brigádok számához képest igen alacsony szintű a kollektívák újítási ambíciója a Miskolci Posta- igazgatóságon és a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Anyagmegtakarítást viszont a csoportba tartozó összes vállalatnál sikerült elérni az újításokkal. Ezek közül is újfent a MÁV eredménye a legjelentősebb. Az üzemszervezésre irányuló javaslatok közül, a borsod- nádasdi lemezgyáriaké volt a legsikerültebb. A negyedik csoportban négy vállalat — a Lenin Kohászati Művek, az Özdi Kohászati Üzemek, a Diósgyőri Gépgyár és a Borsodi Szénbányák Vállalat — újítási tevékenységét összegezték. Ezek a vállalatok adják a megyei újítási eredmények 50—70 Borsos újítói százalékát. A legtöbb újítási javaslat a DIGÉP-ben született. Az LKM kivételével mindhárom vállalatnál megvalósult átlagban az „Egy brigád, egy benyújtott javaslat”, sőt a szénbányáknál az ..Egy brigád, egy hasznositott javaslat” is. A féléves munka értékelése után, dr. Varró Gyula el-, mondta, hogy a kisioari szö-r vetkezetekben látják a megyében az újítási mozgalom aranytartalékát. Kevés viszont a mozgalomban részt vevő fiatalok, de főleg a nők aránya. Viszol József, az OTH osztályvezetője elmondta, hogy az újítási versenyben megyénk igen előkelő helyen szerepel, példakép lehetne Győr-Sopron és Békés megyéknek, ahol ezt a mozgalmat erősíteni kell. Élen jár e munkában, a DIGÉP, s a kedvcsinálás, a ráhatás, az irányítás módszereit tapasztalatcsere útján terjeszteni kellene. Ehhez a munkához a Találmányi Hivatal is segítő jobbot nyújt. (oláh) Elodázott döntések Azt hihetnénk, hogy már mindent tudunk a bürokráciáról, hiszen eleget, túl sokat is beszélünk róla. De nem ígv van — figyelmeztetett Hermann István a Kossuth rádióban felolvasott írásában. A bürokrácia olyan, mint a mesebeli sárkány: levágod az egyik fejét, nő helyette másik, sokszor egyszerre több is. Nem absztrakcióval van dolgunk; a bürokrácia is él, konkrét (ki-ki meg tudja nevezni személyesen is a maga emberét, esetét...), állandóan változik, alakul és alkalmazkodik! Mint egy hatalmas amőba, felszívja és magába olvasztja, érvei és módszerei részévé teszi a legújabb eszméket, eljárásokat. Egyben le is járatja azokat, mert a torz gyakorlattal kiüresíti, elveszi a hitelüket. A célja nem az (ti. az új eszmékkel), hogy hatékonyabban, gyorsabban dolgozzon, hanem hogy az újonnan tanult trükkökkel odázza el a döntéseket. Ez, a döntések elodázása a bürokrácia új módszere, amelyet — éppen, mert nem ismer eléggé a közvélemény — igen nehéz leleplezni. A közhiedelem szerint ugyanis a bürokrácia „csak” lusta és buta. Nem egészen így van. Nagyon is leleményes, sőt furfangos, ha az „érdekeiről” (amelyeket sosem szabad összetéveszteni a társadalom érdekeivel!) van szó. Miért odázza el a bürokrata a döntést? Ennek több oka lehet: 1. felkészületlen, nincs áttekintése a rábízott területről; 2. gyáva, fél a kudarctól (a főnökei „letolásától”, hisz a bürokrata mindig szervilis!), irtózik a kockázat vállalásától; 3. egyszerűen csak kényelmes, megvárja, míg a dolgok „kialakulnak valahogy maguktól-’. A döntéseknek ugyanis mindenkor következményük van. Ez. a személyes felelősség kulcsszó a témában. Ha meg tudjuk nevezni, s főleg ha számon is tudjuk kérni a döntések, intézkedések megfogalmazóját, akkor már X. Y-t emlegetjük, s nem általában a bürokráciát. Márpedig a bürokrata éppen ettől iszonyodik a legjobban, ezért menekül a névtelenségbe, a hivatalos többesszám mögé. Hermann felhívja a figyelmet egy új veszélyre, jelenségre. A demokráciára hivatkozva ide-oda tologatható az ügy, ilyen-olyan bizottságok, szakértők, kollektívák tárgyalhatják a végtelenségig, s így: a „kollektív felelősség” címkéje alatt el is sikkasztható. Minden új gondolat megfojtható így, hiszen a sok ..megtárgyalás” után a szülőanyja se ismer rá. Éppen az újítókat, az újításokat sújtja ez, hisz kevesen vállalják kétszer ezt a vesszőfutást. Ugyanakkor amilyen határozatlan a bürokrácia a döntésekben, olyan határozott az „őt” ért bírálatokkal szemben! Nem. a kritikát nem szereti a bürokrata... „Anarchista! cinikus! lazító! huligán! hőzöngő!” kiált rögtön kivörösödött arccal, kidagadt szemekkel... Beváü módszere, hogy mindenkor „államérdekekre”, a társadalomra hivatkozik, hogy az ő saját felelősségéről, hibájáról elterelje a figyelmet. Nem kell részleteznünk, hogy ez mennyire demagóg, menynyire veszedelmes is a társadalom számára. Mert végül is az élet valóban nem állhat meg, s minden elodázott vagy rossz döntésért kamatos kamattal fizet — no nem a bürokrata! — a társadalom! Ezért kell beszélni (még mindig) a bürokráciáról, s minden erővel harcolni ellene. (horpácsi) Levélváltás hétszázezerért Letettem az újságot. Épp az apróhirdetéseknél tartottam, mikor tejfehér, mindent beborító köd szállt rám. Az utolsó mondatokra emlékszem csupán, ..Hétszázezer kúpé, plusz havi részlet. Megegyezünk — jeligére a kiadóba.” „Igen Tisztelt Uram.' Mielőtt érdemben beszélnénk a ház megvételéről, tisztáznunk kell, hogy a levelezés postaköltsége benne foglaJtatik-e a vásárlási összegben. Igen lényeges szempont'. mert a bélyeg ára egy forint, a borítéké tíz fillér, és egy írólap is csaknem két fillérbe kerül. Mihamarabbi válaszát várva: én.” „Sajnos, nem, A postaköltséget önnek kell vállalnia. Várom válaszát, az Eladó.” „Nem kellene elárulnom, mégis megteszem. Nekem , az eladásra kínált ház lakás céljára szükséges. Igaz ugyan, l\ogy lakásigényemet a tanács már visszaigazolta, és várhatom kétezer húszban, de félek attól, hogy közbejön a jó idő, a rossz idő, a létszámgond, a kapacitás- hiány vagy valami és csak kettőezer hu szonegyben kapom meg. Ez pedig nekem késő. Utóirat: Egyébként ez a második levél. Összköltségem két forint huszonnégy fillér.” „Megnyugtatom, hogy lakás céljaira is alkalmassá tehető. Az emeleti rész: a biszóra sem érdemes, tíz évig fizeti, és kész. A pisztrángokat sajnálom. Gondolkozzék ezen!” „Igaza volt. Megnyertem a főkönyvelőt. Havi tízért vállalta a nemesítést. De mi legyen a golfpályával?” „Arra ne legyen gondja! A kis házikóban otthagyom a gyepmestert. Havi nyolcért még a törött ütőket is megjavítja. „Rendben van, megegyeznünk. Találkozhatunk személyesen ... és egy fél év múlva ... ..Vác. Fegyház. Uram! Az ügy tárgytalan, A hárommilliót senki sem vette észre, de a levélköltségen lebuktam. A kaja tűrhető. Életfogytiglan hive: D. Tóth Béla," liárd- és a kártyaterem, a könyvtárszoba négy lakhelyiséggé könnyen átalakítható. Igaz, kicsit meg kellene bontani a teke- csarnok folyosóját, de az nem nagy gond. A földsziiUi uszoda bolygatását nem javaslom.” „Jó, elfogadom így, de mit csináljak az udvari csónakázótóval?" Egy csónak ára igen tetemes. Anélkül pedig csak az úszó víkendház lenne, amiért hatszázezret kér. A pipztrángnemesítés- hez pedig nem értek.” „Látom, hogy komoly vevő, ezért részletesebben válaszolok. A ház mindössze kétemeletes. Higgye el, e potom összeg nem sok érte, nekem is többe van. A havi húszezer részlet meg *
