Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-14 / 242. szám

Nem játék, s nem a jövő zenéje Telefon, négy keréken A sötét, elhagyott országúton magányos autós suhan. Hirte­len gyanús folt tűnik fel az út szélén. Lassít, egy gépkocsi fekszik az árokban.' Égnek me­redő kerekei még forognak. A vezető kiszáll, odamegy a roncshoz, de látja, segíteni nem tud. Nem esik pánikba, vissza­fut, beül a kocsijába, felveszi a telefont és feltárcsázza a mentőket. A sérültek a gyors segítségnek köszönhetik életü­ket. Ami a történet első részét il­leti, mármint a balesetet, az szomorú, de mindennapos. A telefonálásnak ez a módja vi­szont még eléggé utópisztikus. Csak a nyugati krimik szerep­lőit látjuk autóból telefonálni. Egy szabadalmi okiratot tartok a kezemben: Kiskör­zeti kétoldalú automata kap­csolású elrendezés CB tele­fonközpont vezérlésére URH ' adóvevő-készülékeken ke­resztül. A szabadalom szer­zői: Várföldi Mihály, a KPM Közúti Igazgatóságának elekt­roműszerésze és Gerják László, az ÉMÁSZ elektro­technikusa. Újításuk 1974. október 29-től védelem alatt áll. Bármely duplex rendsze­rű URH-hálózattal rendelke­ző vállalat felszerelheti a te­lefont. A költsége a hasonló gyári készülékekhez képest minimális. Szükséges hozzá egy fogadó automata — ez kapcsolja össze a rendszert a postai telefonvonallal —, és minden kocsiban a rádiót egy számtárcsával kell ki­egészíteni. Az előbbi anya­gára ötezer forint, a tár­csáé száztíz. A készülék használói igv ki tudnak lépni' a cég URH-hálózatából és összeköttetést tudnak terem­teni a postai telefonrend­szerrel. A feltalálók a szabadalmat felajánlották a Budapesti Rádiótechnikai Gyárnak. A BRG még válaszra sem mél­tatta őket. A számtalan bemutatót sok-sok postai kísérletet át- élU.és sikerrel vizsgázott be­rendezés, a több helyen kifo­gástalanul működő autótele­fon mégsem tud elterjedni. Eddig csupán az Országos Vízügyi Hivatal vette meg, használják több igazgatósá­gán. • Működött a KPM mis­kolci és veszprémi igazgató­ságán. A készülékek miskol­ci (borsodi) szereplésének a közlekedésrendészet is örült. A telefonos KPM-kocsik gyorsabban tudták értesíteni-)é Telefon a Volgában ... a mentőket és a rendőröket, ugyanakkor saját munkájuk­hoz is nagy segítséget jelen­tett. A rövid használat alatt is bebizonyosodott, hogy ez nem luxus, hanem egyre in­kább létszükséglet, különösen olyan vállalatoknál, intézmé­nyeknél, ahol sok gépjármű­vel dolgoznak. Sajnos — jjc Gerják László az ÉMASZ- nál javítja az URH-berende­zéseket. Púit alól, ü Misának is Kedvenc ABC-boIíomban a minap ceruzaeiemet akartam venni. — Semmilyen elemünk nincs! — vigasztalt a bájos pénz­tárosnő. Másnap látom, hogy a pénztárgép mellett ott vannak a góliátok, a laposak, a bébik —, de ceruza egy szál se. — Ceruzaeiemet nem kaptak? — reszkírozom meg a kér­dést. — Kaptunk, de sajnos már elfogyott... A következőkben a pénztárosnő beavatott az árubeszer­zés kulisszatitkaiba: — Tudja — kezdte bizalmasan —, most már gyakrabban lesz, mert a főnök rájött arra, hogy ha a saját kocsijával elmegy áruért, tud szerezni... Ha egyedi eset lenne, talán szót sem érdemelne. De... Elmesélek még egyet. Egyik ismerősömhöz futó látogatás­ra készültem. Természetesnek tartottam, hogy csak beszala­dok egy útba eső üzletbe, s megveszem a lurkónak a bon­bont. Micsoda tévedés! A Weidlichben potom 137 forintért tudtak egy dobozzal kínálni. Köszönöm, ezt azért mégsem. Sopánkodott a vezetőhelyettes, hogy most kaptak egy pótko­csis teherautónyi cukorkát, de bonbont egy dobozzal sem. Ezért, aki vendégségbe megy, kénytelen italt venni. Gyerekeknek azt azért mégsem viszek. Uccu, át a szemközti édességbe. Ha nem is az eddig meg­szokott választékbőség, de azért volt olcsóbb is és drágább is. — Honnan ez a „gazdagság”? — kérdeztem a hölgyet. — Az Élelmiszer Kiskertől — válaszolja. — Az hogy lehet, hogy a szomszédban ...? — Bemegyek, és hozok mindig vagy tíz dobozzal, vagy amennyit tudok... Szóval, van aki a Zsigulijával, van aki a kis szatyorkájá- ban szállítja a boltba az árut. Lám, lám, kedves vevőtársa­im, a szegény boltvezetőknek is a pult alól kell vásárolniuk, hogy nekünk kedveskedjenek. O. E. mondja Papp András, a KPM Miskolci Közúti Igazgatósá­gának főmérnöke — a főha­tóságunk elrendelte, hogy le kell szerelni, ami előtt most értetlenül állunk. Bizottságok vizsgálják, konfe­renciák fő napirendi Dont ja az, miért mérsékelt az újítási kedv, hogyan lehetne jobban aktivi­zálni a dolgozókat, „kiszedni” belőlük a sok-sok ötletet. Érzé­sünk szerint a hibát semmikép­pen nem az újítókban és a maj­dan újítandókban kell keresni. Várföldi Mihály több tucat ak­tája a bizonyság arra; gyakran kitalálni könnyebb, mint kihar­colni azt, hogy bevezessék. Ügy tűnik, könnyebb a dollárt kiad­ni, mint megfizetni a feltalálói díjat. Az irigység, a hiúság, a hozzá nem értés, az elismeréstől való félelem, a szűkmarkúság az, ami — véleményünk szerint — gátolja az ötlet felkarolását. (kerényi) Társadalmi bizottság döntött a felvételről Zsúfoltak a bölcsődék • • Ülést tartott a városi tanács vb Az idén már egy — erre a célra szervezett — társadalmi bizottság döntött Miskolcon a bölcsődei felvételekről. Nem volt könnyű dolga, hiszen a jelentkezések száma messze túl­haladta a felvételi lehetőségeket, jóllehet a férőhelyek ki­használtsága elérte a 145 százalékot. A zsúfoltságot nem lehet tovább fokozni anélkül, hogy ’ ne mondjanak az alapve­tő egészségügyi és más kö­vetelmények betartásáról. Ezt persze igen nehéz megértet­ni azokkal, akik nem tudták elhelyezni gyermeküket a lakásuk közelében. Szeptem­ber 1-ig 160 család felleb­bezett az elutasítás miatt. Az egészségügyi osztálynak vé­gül csak 8—10 olyan apró­ságot nem sikerült bejuttat­ni valamelyik gyermekintéz­ménybe, akiknek a szülei je­gyezték: inkább várakoznak, ha messzire kell cipelni a gyereket. Késnek az építők Az igények és lehetőségek között a legnagyobb kü­lönbség — természetesen az előbbiek javára -j— az avasi és belvárosi lakótelepen, va­lamint a Petneházy utcai bérházak és a Tízes honvéd utca környékén mutatkozik. Az egészségügyi osztály igye­kezett figyelembe venni, mi­lyen útvonalon járnak a szü­lők dolgozni, mégis várható, hogy újra meg újra kopog­tatnak majd, gyermekük kö­zelebbi bölcsődébe való el­helyezését kérve. Erre azon­ban a közeljövőben aligha lesz lehetőség. Nagyon hiány­zik a belvárosi lakótelepen, illetve a Vologda városré­szen az új bölcsőde — a be­ruházás azonban késik. El fosadhat atlan álláspont A városi tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülé­sén hallottunk ezekről a gondokról. Sajnos, nem sok jót mondhatott a testületnek a tervosztály vezetője sem. A közelmúltban.tárgyaltak a kivitelező vállalat vezetőivel. Az építők kerek-perec meg­mondták, hogy erejüket meg­haladja a feladat, s jóllehet a terv szerint az idén át kellene adni a szóbanforgii gyermekintézményeket, erre csak jövőre kerülhet sor. A tanács vezetői nem hajlan­dók elfogadni ezt az állás­pontot, mert ahogy ez a tes­tület ülésén megfogalmazó­dott: a lakásépítés mellett a legfontosabb feladat a gyer­Látogatóban a nagy orosz Széveren 3. Zab terem a mocsár helyén Másnap a Rogyina kolhoz­ban nagy meglepetés ért. Egy nagy zabtáblán kom­bájnok arattak s közülük Lobitov Mihail Grigorjevics elnök kacagott ránk, miután melegen köszöntött bennün­ket: — Jó időnk, jó termésünk van. A zabunk átlagosan majdnem 46 mázsát ad hek­táronként s a tavaszi árpa sem sokkal kevesebb. A krumplink 200 mázsát hoz, a len 8—10-et hektáronként. Most már lesz gabona, most már van szépen tejünk is: tehenenként évi 4600 liter­nél tartunk. Nem mondom, ilyesmi még nem sok helyen van. De ezt kell csinálni! Csakis ezt! Nemrég még itt sem volt több a szemester­mény a hektáronkénti 5—6 mázsánál és egy-egy tehén 1000 liter tejet is alig adott. Valóban gyönyörű zabot arattak. És nagyon szépek az álla­tok. Mégis bujkál bennem a kisördög, hogyan lehetséges itt ekkora fejlődés? A gyen­ge hozamok idején ugyan ki lehetett itt az elnök, talán nem ő? Tudtam róla. hogy már 70 éves és a világért sem szerettem volna meg­sérteni. Aztán mégis feltet­tük neki a kérdést: régóta elnöke a kolhoznak? Bólin­tott, hogy igen. — Nem olyan egyszerű a kérdés, hogy akkor csak any- nyit értünk el, most meg mór ennyit. Az ennyihez egy nagy párt- és állami program kel­lett. A „nem fekete föld öve­zet” mezőgazdasági fejlesz­tésének nagy. átfogó, min­denre és mindenkire kiter­jedő programja. A Közpon­ti Bizottság és a pártkong­resszus ülésein is egyik nagy téma volt. Node ahhoz, hogy ilyen téma lehessen, pénz és pénz is kellett és kell. Az Észak, a mocsárvilág nem ad ingyen semmit. Ahol ez a zab termett, néhány évvel ezelőtt csak mocsár volt, meg csenevész fa, bokor. És ha itt lehet eredmény, akkor másutt is, ezen az egész nagy kiterjedésű Széveren. A fáknak, vadon élő állatok­nak is lesz itt azért elég he­lyük. — Jól nézzenek a lábuk alá! — Miért? — Mert itt mindenütt vi­peraveszély van — mondta figyelmeztetésképpen Lopa- tyin brigódvezető. Vologda megyében, nem messze Cserepovectöl, a Po­lit Otgyelec szovhozban ő vezeti a hatalmas mocsarak lecsapolását. A nem feketeföld övezet 29 megyéjében és három autonóm köztársaságában, a városok, települések között a föld fölött, de még inkább a föld alatt csapolják le a mo­csarakat, pangó, kilúgozó, erodáló vizeket. A nem nagy hasznot hajtó nvíres, nyárfás, fenyves bozótok egy részének kipusztítása révén is. Összekötik, táblákká egye­sítik a hajdan kiszakított, viszonylag kis legelőket, szántókat és átalakítják a talajok szerkezetét. Lopatyin bemutatja ezt az alapmun­kát. — Az első gépsorok kőr- beárkolnak egy-egy nagy te­rületet — mondja —, hogy a vizek egyelőre legalább visz- szahúzódjanak róluk és a többi gép, gépsor a táblákon kitéphesse a haszontalan fá­kat, bozótokat. Más gépek (gyalugépek) elegyengetik a zsombékos talajt. Akkor jö­hetnek a csőfektető gépek. Ezek néhány méteres sortá­volságokban árkokat ásnak és lerakják bennük a vízel­vezető alagcáősorokat, a táb­lákat körülölelő mélyebb fő­árkokba vezetve el a talaj­vizeket. Ez az alagcsövezés nálunk sem ismeretlen. De a munka nehézségi fokát és méreteit itt és ott nem lehet össze­hasonlítani. Az egész Széve­ren levő és most kialakuló réteknek, legelőknek, szán­tóknak mintegy 80 százalé­káról kell elvezetni az ál­landó és pangó vizeket; igaz, helyenként ez alácsövezés nélkül is elvégezhető. A vá­rosok, nagyobb települések sokkupolás templomainak toronyablakaiból, a magas tűzfigyelő tornyokból szinte mindenfelé látni lehet a ha­talmas munkálatokat. Ám hiába csapolnák le a mocsárvilágot, a pangó vize­ket, attól a lepusztult, kilú­gozott, savanyú talajok még nem, vagy alig teremnének. A párt- és állami határoza­toknak megfelelően más és más, szakosított, állami vál­lalat, egyesülés (tröszt) a szovhozokkal, kolhozokkal együttműködve a nagy ta­lajjavító munka sokféle fá­zisát végzi el. (Következik: VOLOGDAI csipkecsodák.) POZSGAI ZOLTÁN mekintézmények határidőre való befejezése. Máris látható, hogy jövőre ismét lakásokat kell áldozni bölcsőde céljára, ám az igé­nyek növekedésével így sem tudnak lépést tartani. Nem ám, ha az építők adóssága nem csökken, hanem növek­szik! r Es a lakások ? S ha már a lakásépítést szóba hoztuk. Még néhány héttel ezelőtt is azt hallot­tuk a városfejlesztés irányí­tóitól, hogy ha számos terü­leten lesz is lemaradás — gyermekintézmények, boltok, utak stb. —, a lakástervet mindenképpen teljesítik. A végrehajtó bizottság tegnapi ^jléscn szerepelt operatív je­lentés már némi kételyt ha­gyott bennünk. Ahhoz, hogy az idén elkészüljön a terve­zett 1849 új otthon, eddig több mint másfél ezernek a műszaki átadását kellett vol­na lebonyolítani, 1206-ban pedig már benne is lakhat­nának a tulajdonosok. Ezzel szemben a legfrissebb adatok szerint 1274 lakás műszaki átadása zajlott le és 997-et helyeztek üzembe. Hajrára lesz tehát szükség, de ha sike­rül is december 20-ig olyan ál­lapotba hozni a lakásokat, hogy lebonyolíthassák a mű­szaki átadásukat, körülbelül 130 otthonba csak a jövő év elején költözhetnek be a la­kók. , (bekcs) A tájékoztatás nemcsak az azzal foglalkozók íeladata, kötelessége, hanem társadal­mi ügy, és meghatározza minden érdekelt magas szin­tű felelősségét. Ez csendült ki tegnap a Sajtóházban meg­tartott összevont taggyűlésen, ahol az Észak-Magyarország és a Déli Hírlap pártalap- szeryezeteihez tartozók — be­leértve az üzemi lapok, a rá­dió, a lapkiadó vállalat párt­tagságát is — megismeredtek a Politikai Bizottság 1977. szeptember 6-i, a tájékozta­tás továbbfejlesztésére ho­zott határozatával és az ezzel összefüggő feladatokkal. Az összevont taggyűlésen részt vett dr. Fodor László, a Köz­ponti Bizottság osztályvezető­helyettese és Orbán György, a Miskolc városi Pártbizott­ság osztályvezető-helyettese. Ä öltő vendének A IV. Nemzetközi Költő­találkozó vendégei tegnap magyar kulturális intézmé­nyekbe látogattak. Felkeres­ték a Vörösmarty téri Kul­túra Házát, ahol a PEN- klubban rendezett baráti ta­lálkozón megismerkedtek a Nagyvilág -című világirodal­mi folyóirat munkájával, szerkesztőivel. A vendégek egy másik csoportja a szer­zői jogvédő hivatal munká­jába tekintett b& __ A lájÉzialásrél, a Sajióíiszban

Next

/
Thumbnails
Contents