Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-10 / 238. szám

a miskolciaké a szó Nincs arany középút? Esti lecke a benzinkútnál — Tölteni akar? — kiálltott be a kocsimba kedden este fél " kor a Búza téri benzinkutas, miután jobbról, balról és a háta mögül is elment már egy-egy feltöltött kocsi. — Hát persze, hogy benzint szeretnék — szólok ki a ko­csiból. Még keményebben reccsen a nevelő szándékú kérdés: — Ha már nem tud kiszállni, legalább beszéljen hangosab­ban, ha tölteni akar! — Mi mást akarhatnék, ha már ideálltam - a benzinkút­hoz? — kérdezek vissza. És csak ekkor villant fel bennem a szikra: ott rontottam el a dolgot, hogy nem szálltam ki a kocsiból! Különben már rég elmehettem volna. Nem adtam meg a módját a benzintöltés aktusának azzal, hogy bent maradtam a ko­csiban — ébredt fel bennem az öntudat. Ügy látszik, ez az elvárás a borravaló jóvoltából nálam kétszer többet kereső kutas részéről. Na, ez a ma esti lecke, amit meg kell ta­nulnom! Nem megy túl könnyen a tanulás, mert közben eszembe jut, hogy mind többször olvashatunk, hallhatunk a szol­gáltatások elveiről, amelyek szerint a vásárlót, a fogyasz­tót el kell látni várakoztatás és körülményeskedés nélkül, a nevelés, kioktatás mellőzésével. Nem voltam tanulékony; továbbra sem szálltam ki a kocsiból, de nem is maradtak el neveltetésem további foko­zatai. Ezek már az indirekt módszerek csoportjába tar­toztak. A 40 liter benzin becsorgatása közben négyszer állt meg a benzincsap: pénzt váltott, benzinjegyet tett el, visszajáró aprópénzt adott és a másik kútnál intézkedett a fiatalember. Lassacskán csak megtelt a tartály, az árát bekiáltotta az ablakon. Nyújtom ki az összeget, de már háttal állt felém, s tárgyalt az őt illedelmesen körülvevő többi ügyféllel. Nyújtom a pénzt, s várok, szólítgatom, de hiába. Nem ve;z rólam tudomást. Már-már ott tartottam, hogy siker­élményben részesítem a fiatalembert és kiszállok a kocsi­ból, s az általa kialakított rendnek megfelelően eléje járu­lok, hogy átadhassam a pénzt. Szánalmas lehettem szocia­lista emberré nevelésemnek ebben a stádiumában, mert az egyik, már nevelt ügyfél „majd én odaadom a főnök úrnak” kiáltással elvette a pénzt, s én végre elmehettem. A fentiekből ki-ki levonhatja a vérmérsékletének meg­felelő tanulságot. Orosz Ferenc y Miskolc Ne legyenek mostohagyerekek a Vologda lakótelep fiataljai! Mi, a Vologda lakótelep fiataljai elhatároztuk, hogy városrészünket szépíteni, ren­dezgetni fogjuk, vigyázunk építményeire, parkjaira’ az egész környezetre. Megbe­széltük, hogy részt veszünk a parkosítás továbbfejleszté­sében, a játszóterek kialakí­tásában, az idősebbek szá­mára a pihenőhelyek megte­remtésében. Elképzelésünk szerint kapcsolatot teremte­nénk a szovjet Vologda vá­ros egyik Komszomol-alap- szervezetével is, hogy szoro­sabbá fűzzük névadóinkkal a barátságot. Közös összejöve­teleket rendeznénk a lakóte­lep ifjainak, kultúrprogra- mokat szerveznénk a társa­dalmi munka mellett. Igen, de.. . Elképzeléseinket csak úgy tudjuk megvalósítani, ha erre a célra megfelelő he­lyiséget kapnánk. Nem kí­Kazincbarcikán lehet spórolni A napidijat nem lehet „könnyelműen elherdálni” Kazincbarcikán, mert 12 és 14 óra között minden bolt zárva van. így hát, aki ott lakik, az is „spórol” délidő­ben. Múlt heti kiküldetésemkor ebédszünet alatt volt időm, s támadt kedvem vásárolni. Á szép napsütésben elindul­tam, hogy a bájos város bő­séges választékot kínáló ki­rakatait megnézzem, s né­hány dolgot megvegyek. Ek­kor ért a meglepetés: csak­nem minden ajtón ott volt a Végre meleg van! S nemcsak a termé­szet lágy ölén változott a hőmérséklet. Meleg van a Dorottya utca 1. sz. alatti lakásokban is. A tízemeletes bérpalota felújítás alatt áll, s bi­zony borzongtunk a gondolatra is: mi lesz velünk, ha ránk köszönt a rideg tél. A MIK- szakembereinek figyel­messége azonban példás a mi esetünkben. Szin­te varázslatos gyorsa­sággal — egy-két nap alatt — villanykályhá­kat szereltek fel a la­kásokban. Persze csak ideiglenesen, míg az új, korszerű központifütés- berendezések a régiek helyére kerülnek. Be­épített villanytelepeken keresztül kapjuk a me­leghez szükséges ára­mot addig is. Őszinte szívvel köszönjük meg a MIK gondoskodását. A szerelőknek pedig azt, hogy vasárnapjukat is feláldozták azért, hogy nálunk meleg le­gyen. Kun Pál Misiié, Dorottya u. 1. sz. vánunk kacsalábon forgó kastélyt. Igényeink szeré­nyek. A bérházak alatti pin­cerendszerből akármelyik he­lyiséget minden különösebb anyagi ráfordítás nélkül át­alakíthatnánk. Csak legyen v egy hivatalos szerv, amelyik engedélyezi ezt, s vállalja az irányítást. Társadalmi mun­kában mi mindenre hajlan­dóak vagyunk. Hiszen az a célunk, hogy a szabad időn­ket hasznosan, és szórakozva töltsük el lakókörnyezetünk­ben. Arra kérjük hát a MIK-et, s az illetékes taná­csi szerveket: legyenek se­gítségünkre. Szeretnénk, ha nem fognának vissza ben­nünket szép céljaink eléré­sében. Harminckét Vologda lakó­telepi fiatal nevében: Gál Éva Vologda u. 10. sz. Öt évre garantálják, még sincs! „Zárva!” tábla. Csupán az élelmiszer-, az ital- és az édességboltok, no meg a to­tó-lottó kirendeltség volt nyitva. A kereskedelem egyéb üzletei — rövidáru, gyermek- ruházat, papír-írószer, porce­lán, illatszer — mind-mind egyidőben húzzák le a rolót. Sajnálom, de vásárlási szándékom csak szándék ma­radt. S az sem vigasztal, hogy rajtam kívül a helyi lakosok közül iá sokan jár­ták végig hiába az üzleteket. F. Laura Miskolc Csizma- és cipővásárlási kör- utamon egyik meglepetés a má­sik után ért — az árak láttán. A rádióban, a tévében már min­dent megtárgyaltak az illetéke­sek a minőség gondjairól. De a növekvő cipőárakról nem beszélt senki. „Csak” a két szememmel tapasztaltam. Amióta világ a világ, volt ol­csó és drága cipő, sőt csizma is. Most nem arra gondolok, amit „hétköznapi” használatra, vagy kiránduláshoz, túrázáshoz kere­sünk, nem is azokra, amelyek az extra igényeket elégítik ki, mint fővárosi cipöremekek. A „középátlagos” dolgozó nő láb­belijéről van szó. A választék bőséges: jó formájú, erős talpú cipő — 300 forint felett; rakott sarok vagy puhább felsőrész 400—500 között — tarka felsőrész, bunkó sarokkal (égő talppal) 500 forint felett; puha, formás, zip­záras vagy anélkül csizma, már divatos is, 600 felett. A 800—900 és az 1000 forinton felüliekről már nem is beszélek. Pár példa viszonyításként: négy éve vásárolt félcipőm „testvérével” találkoztam a kira­katban. Én 180-ért vettem; je­lenleg 260. A másik barna fél­cipőm 283 volt két, éve, jelenleg 362-ért kínálta magát. Miért? Ennyire gazdaságtalan lenne ci­pőiparunk? Egy-cgy árleszállításnál nem ritka a 150—280 forintos leára­zás. S ilyenkor óhatatlanul fel­ötlik a kérdés: vajon mennyibe kerül az iparnak és a kereske­delemnek a cipő? Vagy netán ráfizetéses a leárazás? Nem volna arany középút? FODOR LASZLÖNÉ Miskolc, Tizeshonvéd u. 13. Segítséget kaptak a kiskertgazdák Ezúton szeretném megkö­szönni a kiskerttulajdonosok nevében a miskolci AGRO- , KÉR által díjtalanul jutta­tott, „A házikerti . gyümöl­csösök és szőlő növényvédel­me” címmel megjelent, min­denre kiterjedő, színes ké­pekkel illusztrált tájékozta­tót. Ilyen nagy terjedelmű — gondolom, költséges — tájé­koztató még nem jelent meg. Ügy érezzük, ezzel nagy se­gítséget nyújtanak nekünk. Nincs még egy vállalat, amely ennyi igyekezettel és figyelemmel akarja vásárlóit a legfontosabb tudnivalókról tájékoztatni. A jövőre vonatkozóan sze­retnénk kérni az illetékes ta­nácsi szerveket, hogy azokat a földtulajdonosokat, akik nem végzik el területükön a kívánt munkákat, a törvény­adta szankcióval is bírják rá a föld művelésére, gondozá­sára. Ne fertőzzék a műve­letlen területek a nagy törő­déssel gondozott kertkultú­ránkat ! Puskás István Miskolc, Jószerencse u. 21. Még jó állapotban tevő centrifugám gumicsöve elre­pedt. Sajnos, anélkül nem használható, hiszen bérház­ban lakunk, s minden elővi­gyázatosság ellenére is több megy ki a vízből a földre, mint az alá tett edénybe. Nem szeretném, ha az alat­tam lakó átázna. Viszont egy ilyen, szinte filléres alkat­rész, hiánya miatt csak nem fogok új centrifugát vásá­rolni? De hiába jártam be Miskolc minden olyan üzle­tét, ahol kaphattam volna, sajnos még csak nem is biz­tattak sehol. Nem értem. Általában öt évre garantál­ják az alkatrész-utánpótlást a gyártó cégek. S tudtom­mal centrifugákat ma is gyárt a magyar ipar. Akkor miért nincs hozzájuk alkat­rész? Weszler István Miskolc, ..egyalja utca 17. sz. ... a jegyvizsgáló utánfi- zetési eljárása szabályos volt. A jegypénztáros sem hibáz­tatható. A Tiszai pályaudva­ron külön információs szol­gálat van. A jegypénztárosok általában nem szokták az utasokat a különböző menet­jegyek érvénytartamáról tá­jékoztatni. Az a gyakorlat alakult ki, hogy aki valami­lyen kedvezményt vesz igénybe, az az utas a felté­teleket is ismeri. A cikkben megjelölt panasz azonban egyedi eset, ezért a jegyvizs­gáló által jogosan megálla­pított menetdíj-különbözetet és a pótdíjat a panaszosnak visszatérítették. (A lapunk szeptember 8-i számában megjelent, „Nem érzem ma­gam .vétkesnek” című cikkre válaszolt Gál Sándor vasút- ígazgató-helyettes.j ... „az elkövetkezendő idő­ben vállalatunk diákváróte­rem építését nem tervezi, mivel menetrendszerű autó- buszjáratainkon minden irányba el tudnak utazni a diákok. A járatok indulási idejének megállapítását vál­lalatunk a tanács művelő­désügyi osztályának javasla­ta alapján készíti el” — vá­laszolt a Volán 3. sz. Válla­lat a lapunk szeptember 7-i számában megjelent, „És akkor a gyerekek ..című cikkre. ... a Batthyány sor 9. sz. alatt lakók panasza jogos, s a III. kerületi Tanácsi Hiva­tal — a jó szomszédi viszony helyreállítása érdekében — intézkedett, hogy a méheket a panaszos lakásától 136 mé­terre helyezzék el, mivel az a rész is megfelel a méhek- nek. (Válasz a lapunk szep­tember 15-i számában meg­jelent, „Fellebbezésnek helye nincs” című cikkre.) Lajosházi László, Miskolc, Tö­mörkény. u. 19. sz.: Nem értjük kishitűségét. Levele rendkívül figyelemre méltó. Rova­tunkban legközelebb — október 13-án — közöljük. Köszönjük, hogy feltárta a „másik oldalt”. Balajtl András, Miskolc, Széche­nyi üt 19. sz.: Gázbojler valóban nincs. Sem a TlGAZ-nál, sem másutt. A MIK-en keresztül — ideiglenes megoldásként — kérheti a régi bojler felújítását.1 Ez jelenleg gyorsabb, biztosabb és — olcsóbb. Amellett természetesen fenntart­hatja az igényét új készülékre is. Vekerle Jenő, Miskolc, Rács Adám u. 12. sz.: Kérjük, hívja fel rovatunkat telefonon. (18-221.) Könyörgés egyetlen KRESZ-tábláért A ROVAT LEVÉLCÍME: Déli Hírlap Szerkesztősége A miskolciaké a szó 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. III. em. 305. szoba Telefonszáma: 18-221 ■ Minden este sokkolja a szülőket a gépjárműforgalom a Katowice utca 10—12—14. sz. ház előtt. Csaknem két­száz gyermekért kell retteg­niük mindaddig, míg végre beédesgetik őket a lakások­ba. Ezen a területen ugyanis ninés játszótér. A lurkók — óvodából, iskolából hazatér­ve — nekiiramodnak az ut­cának, s játszanak gyakran oly önfeledten, hogy meg­szűnik csöppnyi veszélyérze­tük is. Az egyirányú forga­lomra kijelölt utcában vi­szont — úgy tűnik — a mo­torosoknak és gépkocsiveze­tőknek is megszűnik a ve­szélyérzetük estére. Nem ad­ják 60 kilométernél alább a sebességüket. S még jó, ha csak 60 kilométerrel mennek. Van, aki azt is itt próbálja ki, hogy birja-e kocsija vagy motorja a 100 kilométert. Sok baleset volt már itt. S napirenden vannak a vér­fagyasztó jelenetek. Csütörtök este például két, kivilágítat- lan motorkerékpár elől kap­tunk el egy gyermeket. Jó néhány tragédiát előztünk, előztek meg ilyenformán az utcabeliek. Magam nem ott lakom. De két unokámért nyugtalankodom szüntelen, osztozva az ott élők aggo­dalmában. Nagyon egyszerűen meg lehetne előzni minden továb­bi bajt: csupán egyetlen, se­bességkorlátozó KRESZ-tábla kellene. Tiltsák meg végre, hogy 20 kilométernél gyor­sabban hajthassanak a ve­szélyes szakaszon! Én már kértem ezt többfelé is. Eddig nem került tábla. Vállalnánk pedig társadalmi munkában is, hogy elhelyezzük. Csak adjon már végre engedélyt és táblát valaki! Szilágyi József Miskolc, Katowice u. 76. »

Next

/
Thumbnails
Contents