Déli Hírlap, 1977. október (9. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-24 / 250. szám
Színe és A drót gyára bravúrokról — dicsekvés és csodák nélkül Az elsők között csatlakoztak a csepeli felhíváshoz A gyár kapuját kora reggel átfestették. A portás figyelmezteti az érkezőket, fejével az égszínkék vasajtó felé intve: Vigyázat, frissen mázolva. Nem messze a bejárattól három férfi buzgólkodik. Óriás transzparensét illesztenek a falra. A -felirat a Huzalmű I. gyáregység hálóhegesztőit köszönti és élteti. Ök teljesítették először pótfelajánlással tetézett vállalásukat a munkaversenyben. ♦ „A világ első szocialista állama...” — Nagy István a gyors- és gépírószövetség elnöke diktál, a verseny résztvevői pontosan jegyzik... (Solymos László felvételei) Itt mindig történik valami A November 7. brigád nőtagjai is férfias munkát végeznek nista műszak hangulatáról kérdezem Görgényi Józsefet, a párttitkárt. — Pirosbetűs hétköznap. Ügy dolgozunk, mint máskor. A villamosmotor-tekercselő- ket leszámítva — lévén, hogy többségükben kismamákról van szó, s ők már előző nap teljesítették a műszakot — mindenki itt van, illetve itt lesz, mert több műszak van. így a kommunista szombat nálunk vasárnap délig tart. Az igazgatót, dr. Imre Ferencet annak ismeretében kérdezem, hogy a drótgyár párját ritkító gazdasági bravúrt produkált: ebben az évben...legalább annyi .lesz .a. nyereségük', mrnt ttÜgípen, vagyis a vállalatgazdálkodási szabályozók szigorítása előtt. Van valami titok? Van valami általánosítható drótgyári recept? — Van is, meg nincs is. Az év elején felmértük, hogy a gyárnak minimálisan 1,4 milliárd forint értéket kell termelnie. A tennivalókat megbeszéltük a brigádvezetőkkel és a munkásokkal ... Aztán az elsők között csatlakoztunk a.csepeli felhíváshoz. Később, augusztusban; amikor láttuk, hogy jól mennek a dolgok, pótfelajánlást tettünk. Mit mondjak? A tervhez képest (egy nagyon feszes tervhez képest!) öt százalékkal többet produkáltunk. A tavalyi teljesítményt eddig mintegy 12 százalékkal tetézte a kollektíva. Hogy a nyereség mennyivel lesz több a tavalyinál, azt meg sem merem mondani... De, hogy a kérdésre válaszoljak: nincs itt semmi csoda, nincs semmi különleges recept. Egy titok van, ha ez titok: a jó gazdasági elképzelések itt közügy- gyé tudnak válni. (Mesélik, hogy augusztusban, amikor a hivatkozási alapul.' okkal, ok nélkül szolgáló, alacsony árakat kínáló tőkés piacon járt az igazgató, éppen azért, hogy vevőt keressen, Hamburgból ’ telefonált a gyárba. Sikerült üzletet kötnie, s pór perccel a megbeszélés után a drótgyáriak már hozzáfoghattak az éppen szükséges drótkötél elkészítéséhez. A D4D-emblé- más áru egy hónap múlva a megrendelőnél volt.) Rubel-elszámolású kiviteli kötelezettségének a gyár határidő előtt eleget tesz. A dollárért értékesített drótgyári termékek értéke várhatóan mintegy 5,2 millió dollárra rúg. Ez kétskeK-any- nyi, mint amennyi tavaly volt. Estére vacsorát főz Mitől jó hangulatú ez a gyár? — kérdem Okolicsányi Istvánnét, aki egyike annak a hat asszonynak, akik a hálóhegesztő brigádban a gyengébbik nemet képviselik. — Nehéz ei.-e válaszolni. Talán, mert kicsi az üzem?. Talán, mert mindenki a keresztnevéről ismeri a másikat? Talán, mert jó a fizetés? Vagy azért jó a nagy kollektíva, mert a kisebb közösségek. a brigádok, a gyáregy-. ségek családi és baráti alapon szerveződnek? Okolicsánviné pici, törékeny asszony. Férfias munkát végez. Ezen a szombaton a férje (villanyszerelő a kórházban) vásárolt be. De a vacsorát már ő főzi. B. I. A hegesztőgépnél Kubonyi András Gól István brigádvezető 21 éves. Ernődön lakik, onnan jár be minden nap. A csarnokban óriási a zaj. Hosszú a'célszálakból acélhálót szőnek a November 7. brigád tagjai ... Bár a bejáratnál kifüggesztett transzparens minciennél beszédesebb. azért a brigádvezetőt is megkérdezem. A fiatalember szűk szavú, csak tőmondatokban válaszol. Már október derekán teljesítették a tervet. Gál István a fővárosba készül. Az ország legeredményesebb, November 7. nevet viselő brigádjainak első emberei randevúznak egymással. Lesz mit mesélni, lesz milyen tapasztalatot átadni. A December 4. Drótművekben mindig történik valami. Pirosbetűs hétköznap A drótgyáriak figyelmeztetnek: ha csak ■ a tényeket írom le, már az is dicsekvésnek tűnhet... A kommua sok között van a Miskolci Köztisztasági Vállalatnak is néhány embere. Jóllehet, nekik éppen az lenne a kötelességük, hogy rendet tartsanak a szeméttelepen. Itt a kezemben a szóban forgó vállalat válaszának a másolata. Az áll benne, hogy két járművezetőjük tart ugyan közösen húsz sertést, ám ezeket ki sem engedik az ólból. Gyanún felül állnak tehát a derék köztisztaságiak, hiszen a szeméttelep az ólajtón kívül található. Ennek ellenére a vállalat vezetősége a sertéstartás felszámolására szólította fel őket, amit meg is ígértek. Ha még mindig a régi módon okoskodnék, akkor azt mondanám, hogy gyanús nekem ez az egész. Ha tényleg nem szeméten híznak a disznók, akkor mi köze van a tartásukhoz a vállalatnak, s miért tett ígéretet a „háztáji” felszámolására a két gépkocsivezető? A sanda gyanakvások, kételyek, borongások, kritizálá- sok ideje azonban lejárt. El akarom hinni, és el is hiszem a jó hírt. Kérem, tegyenek így önök is, és ha orrcsiklandozó illatokat eregetve, sercegve sül a hurka a sütőben — a kijavított sütőben! —, akkor eszükbe ne jusson arra gondolni, hogy esetleg szeméten gömbölyödött az „alapanyag”. (békés) Mérvéi gyorsíróverseny A Nagy Októberi Szocia- lista Forradalom 00. évfordulója tiszteletére a Szak- szervezetek Borsod megyei Tanácsa és a Magyar Gyors- és Gépírók Országos Szövetségének miskolci csoportja megyei jubileumi gyors- íróversenyt rendezett szombaton az SZMT székházában. A hatodik emeleti tanácsterem teljesen megtelt a megye szinte valamennyi helységéből érkezett versenyzőkkel, akik — ez érthető — kivétel nélkül nők voltak. Zsongás. A levegő feszültséggé! tele: — Azok az ajándékok... — Nézd, hogy reszket a kezem. — Vajon mit találtak ki nekünk? Pár perccel tíz után elfoglalta helyét a zsűri és diktálni kezdett Nagy István, a gyors- és gépírók versenybizottságának elnöke, a Magyar Nemzet szerkesztője.— Először háromperces. 150 szótagos sebességű szöveget olvasok fel, azok számára, akik alacsonyabb fokon kívánnak versenyezni. A zsűriben helyet foglalt dr. Kiss Károly, az INTER- STENO (a nemzetközi gyors- és gépíró szövetség) elnökségének tagja. Végig írta a diktált szöveget. — Nehéz ... ? — Olyan jó közepes. De ez a verseny nem. .. Minden elismerésem dr. Völgyi Béláé, aki így meg tudta rendezni. Nehéz összehozni több mint 60 versenyzőt. Még országos vetélkedőn is ... A háromperces szöveg után kilencperces, nehezebb következett. Ahogy gyorsult a diktálás üteme, úgy emelkedett mind több és több fej a magasba. A vége felé, amikor a diktálás sebessége elérte a 300 szótagot percenként, már alig néhányan írtak. — Tovább nem bírtam. Ennyi a sebességem ... Halászat, vadászat Érdekes kiállítássorozat e’só eseményét láthatják az érdeklődök a tatai Kuny Domokos múzeumban. Tegnap nyitották meg a néprajzi múzeum anyagából a „Vadászati fegyverek különböző világrészekből” című kiállítást, amelyen a vadászatnál és a halászatnál használatos eszközöket mutatják be. Ezúttal az óceáni anyag látható. — Pedig nem volt nehéz a szöveg. Hát . .. ? Az én véleményem, hogy enné! nehezebbet már művészet lett.volna feladni. De ha nekik nem nehéz... A gyorsírás után az átírás következett. Három óra állt rendelkezésre minden versenyzőnek, hogy a kusza „betűkből” olvasható szöveget írjanak, vagyis visszaadják a hallott mondatokat. És délután kezdetét vette a verseny második szakasza, a jegyzőkönyvvezetői verseny. Tollba mondott szövegből kellett kész jegyzőkönyvet készíteni. Dr. Völgyi Béla mondotta: — Ez a jegyzőkönyvvezetés különleges feladat. Hullámzó gyorsasággal olvassuk a szöveget, s nemcsak annak pontos visszaadása érdekel. A gördülékeny stílus, a kifogástalan helyesírás mindmind fontos. Az asztalok mellől szinte egyszerre szállt fel a sóhaj: — Jujj . . . ! És hozzáláttak.,, I. S. * A megye ,,jubileumi gyorsíró bajnoka"’ Papp Józsefné, mint az egyetlen versenyző, aki sikeresen teljesítétte a 3 és a 9 perces versenyfeladatot. Második Marton Erika, az LKM, harmadik Kosztyó Sándorné, a városi tanács gyorsírója. A jegyzőkönyvvezetők közül Hart Klára, a megyei tanács főelőadója érdemelte ki a zsűri legmagasabb pontszámát és nyerte el a ,,megye legjobb jegyző- könyvvezetője’’ címet. Egyetlen pontkülönbséggel második Fabók Károlyné, a December 4. Drótművek: harmadik Orbán Ti- borné, a megyei tanács dolgozója. Csupa jó hír Mélyen elgondolkoztatott egyik ismerősöm megjegyzése: Túl sötéten látod a dolgokat. A rovat címe színét és fonákját ígéri a jelenségeknek, ám mindig csak a fonákjáról olvashatunk. A kritikának szánt észrevétel eszembe juttatta, hogy valahol nyugaton a srófos agyú újságírók már feltalálták azt az újságot, amelyben kizárólag jjó híreket közölnek. Milyen kellemes lehet ezt a lapot böngészni, mondjuk a kiadós vasárnap ebéd után! Nos, e „találmányt” próbálom most meghonosítani, legalább ebben a kis rovatban. Természetesen a hazai körülményeknek megfelelően, és ez azért sem nehéz, mert nem életbevágó, tragédiával fenyegető bajok boncolgatásáról kell lemondanom, hogy több hely jusson a jónak. Bevallom, titkon azt remélem, hogy példám követőkre talál, és iskolát teremtek derűs szemléletemmel Vegyünk egy közismert példát. Hazatérve a munkából, értesítést talál az ember a levélszekrényben, mely szerint postai küldemény érkezett a címére. Az is leolvasható a céduláról, hogy másnap — hasonló időpontban — ismét megkísérlik a kézbesítést, és ha ez sem sikerül, akkor be kell fáradnom a hivatalba, hogy személyesen vegyem át a ki tudja mit tartalmazó küldeményt. Mi szükség arra, hogy ebből az ügyecskéből ÜGYET csináljon az ember, s a posta szolgáltatásainak színvonal- csökkenéséről, krónikus létszámhiányról beszéljen? Fogjuk föl derűsen, optimista módon a történteket, kiindulva abból a nyilvánvaló tényből, hogy ugyanebben az időpontban holnap sem lesz otthon a címzett. Hacsak le nem teríti az influenza vagy más betegség. Mennyi ennek az esélye? Mondjuk 0,001 százalék. Az a szolgáltató pedig, amelyik ilyen csekély kilátással is útnak tud indítani egy embert, az győzi munkaerővel is, cérnával is. Ugyanezen a helyen foglalkoztam kedves olvasónk, Csepeli Tiborné panaszával, néhány héttel ezelőtt. Elmondta, hogy új lakásában milyen sok hibát hagytak hátra maguk Után a kivitelezők. Sok más mellett még gáztűzhelyének a sütője sem működik. Azóta örvendetes változás következett be: kijavították a sütőt. Miért rontaná el az e felett érzett örömünket a többi, változatlanul meglevő hiba? Szemétre a sötét szemüveggel ! Apropó, szemét... Mitől hízik a disznó? — címmel foglalkoztam egy bejelentéssel, mely a népi ellenőrzéshez érkezett. Arra hívta fel a figyelmet a panaszos, hogy sokan a nádasréti szeméttelepen hizlalják a sertéseket, és Acélhálót szőnek Scb&SG/íj h@i'y@*s@s/t
