Déli Hírlap, 1976. december (8. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-09 / 291. szám
-X- Vajon hányat találunk el? „Totó^nnk" a 10. számú Tiszakeszi Általános Iskola csapatának tagjai. Mennyi a bácsi fizetése? „Úgy döntöttem, martinász Pályaválasztási vetélkedő A meghívó 10 órára szólt, de a döntő csak egy órával később, helyesebben már két órával korábban megkezdődött a Vasas Művelődési Központban. Hogy a meghirdetett időpontnál miért később (illetve hamarabb)? Mert a gyerekek — tíz általános iskola háromtagú csapatai — a vetélkedő előtt gyárlátogatáson vettek részt az LKM nemesacél-hengerművében. Az itt szerzett benyomások, tapasztalatok és a korábbi ismeretek birtokában ültek aztán asztalhoz, hogy összemérjék tudásukat. És még ekkor sem kezdődött meg az igazi verseny, mert előbb levetítették az LKM- ről szóló színes, kétrészes, Tűz és acél című izgalmasan szép filmet. Szakmai totó kitöltése, a hengerészek, öntők és olvasztárok szerszámainak és védőfelszereléseinek felismerése és ezek használatának ismertetése voltak a délelőtti „kis” döntő feladatai. A tíz csapatból öten jutottak az ebéd utáni „nagy" döntőbe. (A résztvevőket az LKM látta vendégül a Hámor étterem különtermében.) Az öt „állva maradt” csapat jóllakottam jókedvűen vágott neki a végső versenynek. Társaik, akik nem jutottak tovább.' emlékplakettet és oklevelet kaptak. Míg a döntősök az újabb totót töltötték ki, ők is szóhoz jutottak. Villámkérdésekre válaszolhattak csokoládéért, no és persze a dicsőségért. Sátán Barnabás, a 15. számú Általános Iskola II. csapatának versenyzője gyűjtötte össze mindkettőből a legtöbbet — csokoládéból szám szerint kilencet. Meglepő tájékozottságot árult el, noha — mint mondta — ő villany- szerelő akar lenni. Kropkó Péter azonban — aki még csak hetedikes — úgy nyilatkozott, hogy: „Szerintem minden általános iskolásnak meg kellene mutatni a gyárat. Nekem annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, martinász leszek”. A döntő legizgalmasabb része a „riportkészítés” volt. A három szakma jelenlevő 5^ Most nem az izzó acél, hanem a vaku fényét tompítja a védőszemüveg... képviselőivel kellett interjút készíteniük a gyerekeknek, és e nehéz feladatot — többnyire — kitűnően oldották meg. „Miért nehéz az ön- tészek szakmája?” „Milyen iskolát kell ahhoz végezni, hogy valaki hengerész legyen?” „Mennyi a bácsi fizetése és meg van-e elégedve vele?” „A szülei hatására lett olvasztár, vagy saját elhatározásából?” „Van-e lakása?” „Milyen változásokat tetszett tapasztalni, amióta a gyárban dolgozik?” „Szocialista brigádtag-e?” „Volt-e már a vállalati üdülőben?” Többek között ezekre a kérdésekre kértek — és kaptak — választ a kis riporterek. Az utolsó feladat gyárt- manyfelismerés volt. Ez döntötte el a végeredményt, mely a 15. számú Általános Iskola csapatának győzelmét hozta. A szakemberekből álló zsűri nekik ítélte az 1500 forint pénzjutalmat és a vállalat fonyódligeti üdülőjébe, egy hétre szóló beutalót. A második helyezett a 8. számú és a harmadik a 36. számú Általános Iskola csapatai pénzjutalmat kaptak. Ezenkívül — a többi részt(Kerényi László felvételei) vevővel együtt — három szép, nehéz szakma megismerésének, megszerelésének a lehetőségét. (szabados) Évente a DIGÉP-ben: Fclmilliárd forint fejlesztésre A gépiparban jelentősen átalakul egyes vállalatok gyártmanyszerkezete. Ezek közé sorolható a Diósgyőri Gépgyár is, ahol a megfelelő szakosítási megállapodásokat követően újabb fejlesztéseket valósítanak meg. Ennek méreteire jellemző, hogy míg a DIGÉP-ben a IV. ötéves terv időszakában öt év alatt félmilliárd forintot használtak fel ilyen célra, addig a jelenlegi tervciklusban évente fordítanak hasonló nagyságrendű pénzösz- szeget a fejlesztési elképzelések valóra váltására. Mandarin, narancs érkezik Városunkat elsősorban az Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat Borsod-Heves megyei kirendeltsége látja el déligyümölccsel. A kirendeltség illetékes osztályvezetőjétől tudjuk, hogy megérkezett Rijekába az újabb déligyü- mölcs-szállítmány. A hajó Algírból mandarint és narancsot, Egyiptomból pedig ugyancsak narancsot hozott. A kamionokba való átrakás azonnal megkezdődött, így várhatóan néhány napon belül már a miskolci boltokba is megérkezik a szállítmány. Érkezett időközben kisebb mennnyiségű füge* is, ám ez az igényeket korántsem elégíti ki... A Kézműipari Vállalat tizedik éve Alapításának 10. évfordulóját ünnepli az idén a Borsod megyei Kézműipari Vállalat. A főként nőket foglalkoztató vállalat az első évben hatmillió forint értékű terméket állított elő. Termelésüket a tíz év alatt több mint meghúsz^zorozták, s ma már csaknem 150 millió forint értékű kézműipari cikket juthatnak a hazai és a határainkon túli megrendelőkhöz. Az annak idején 130 fős vállalat ma már több mint ezer dolgozót — főként nőket — foglalkoztat. Szííkebb körben, nagyobb felelősséggel Az ókori görögöknél a polgárok közül választották a bírákat, és hogy ne lehessen megvesztegetni őket, az ítélethozók létszámát ezerre emelték. Ilyen tömeg azonban már képtelen az egységes álláspont kialakítására. Régi és szélsőséges példa ez arra, hogy a döntések jó előkészítését, vagy meghozatalát néha egyenesen gátolja, ha túl nagy létszámú a testület. Első reflexióként e gondolatokat jegyeztem fel annak a néhány oldalas előterjesztésnek a margójára, melyben a városi tanács igazgatási osztálya az 1 1974. számú tanácsrendelet módosítását javasolta. A módosítást a legutóbbi tanácsülésen el is fogadták. A szóban forgó rendelet lényegében a lakások elosztását szabályozza. A módosítások között szerepel a lakáselosztó társadalmi bizottság létszámának 25-ről 17-re való csökkentése. E változást így indokolták az előterjesztők: „A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy a 25 tagú társadalmi bizottság — a tagság nagy létszáma miatt — döntéseit csak igen nagy nehézáégek árán tudta meghozni. Többször előfordult, hogy a tagság egy része a társadalmi bizottsági ülésen nem is érzékelte kellőképpen, hogy egy-egy konkrét ügyben milyen döntést lehet és kell hozni. A döntés színvonalának növelése érdekében mutatkozik ajánlatosnak a lakásügyi társadalmi bizottság létszámának csökkentése.” A cél tehát az, hogy szűkebb körben, alaposabb tájékozottsággal. nagyobb felelősséggel döntsön a testület a sok ezer embert érintő és a közérdeklődés reflektorfényében álló kérdésekben. A létszámváltozás azonban — önmagában — még nem lehet garancia a lakáselosztó bizottság munkájának javulására. Sok múlik azon is, hogy kik ülnek az asztal körül, honnan delegálódik a 17 „dühös ember”. Nos, ott lesznek a városi pártbizottság, a KISZ, a szakszervezet, a Hazafias Népfront, a Vöröskereszt, a nagyüzemek, az építőipari vállalat, a MÁV Igazgatóság képviselői és végül, de nem utolsósorban az a hat ember, akiket a tanácstagok sorából választanak. Kimondja a rendelet, hogy az utóbbiak között legalább három fizikai dolgozónak kell lenni! És hogyan kívánják javítani a társadalmi bizottság tájékozottságát? A lakáskérelmeket gépi úton rangsorolják. Számos olyan — szociális és egyéb — körülményt kell azonban mérlegelni, melyeket a pontszám nem fejez ki tökéletesen. Igen sokszor a helyszínen kell meggyőződni a bizottságnak arról, hogy helyes-e a besorolás. Felelősségteljes és fárasztó munka a helyszínelés, az előző években alig győzte a bizottság. Igaz, hogy nem mindenki vette komolyan ezt a rangos társadalmi megbízatást, nem egyenletesen oszlottak meg a terhek a bizottsági tagok között. De vajon a saűkebb létszámú testülettől elvárhatjuk-e az alapos tájékozódást? Erre az ellentmondásra többen felfigyeltek a tanácsülésen. Az igazgatási osztály vezetője azt válaszolta az aggodalmaskodóknak, hogy a társadalmi bizottság mellé aktívahálózatot szerveznek, magyarán mondva: megszabadítják őket a „tal- palástól”. Az aktivisták információira alapíthatnak tehát a bizottsági tagok, amikor a vitás kérdésekben kialakítják álláspontjukat. Ebből viszont az következik, hogy az aktivistáknak alig lesz kisebb a felelőssége, mint a bizottsági tagoknak, ezért kötelességeiket és jogaikat pontosan meg kell .határozni. Túl azon, hogy kiválasztásuk is nagy körültekintést igényel!... Ameddig ezrek várnak új otthonra (jelenleg körülbelül IS ezer jogos lakásigénylőt tartanak számon), mindig lesznek olyanok, akik úgy érzik, nem volt objektív a döntés, indokolatlanul előzték meg őket mások a névjegyzéken. Sajnos az elmúlt években nem mindig volt alaptalan ez a feltételezés. A városi tanács újjászervezte a lakáshivatalt és az a tény, hogy a gyakorlati élet által felvetett problémák figyelembe- vételévfel módosították a rendeletet is, azt bizonyítja, jó úton haladunk, egyre demokratikusabbá, megbízhatóbbá válik a lakások elosztása. (h»k»s) Az év végi ünnepelt elüli mnnlatentl December 24-e és 31-e rendes munkanap. E napokon azonban olyan munkaidőt lehet alkalmazás. Több mint egymillió utas öt év alatt Télen is megy a kisvonat Farkasgödörig A miskolciak, s távoli vidékek lakói közül is számosán, ha városunkból Lillafüredre vagy Garadnára kirándulnak, útjukat szívesen teszik meg a kisvonaton. A Lillafüredi Állami Erdei Vasút által üzemeltetett közlekedési eszköz ro- mantikusabbá teszi az utazást, s lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az utasok a Bükk e részében zavartalanul gyönyörködhessenek. A május és október közötti vasár- és ünnepnapokon az elmúlt években és a mostaniban is a papírgyártól Farkasgödörig is lehetett vonatozni, s a mintegy 20 kilométeres útszakaszon még szebb tájak tárultak az utasok elé. A LÄEV üzemvezetőségének összesítése szerint 1972 elejétől ez év októberének végéig összesen egymillió 11 ezren — éves átlagban tehát 202 ezer kétszázan — vették igénybe a kisvonatot. A legtöbben — 234 ezren — 1972- ben utaztak. Két esztendeje volt a legkevesebb — 181 ezer — az utasok száma, amely a mostani év első tíz hónapjában elérte a 188 ezret. A kirándulók 86 százalékát májustól szeptember végéig szállította a kisvonat, ami a nyári hónapok mindegyikében átlag 34 400 személyt jelent. A „rekordot” 1972 júliusa érte el, 66 ezer utassal, a legkevesebben 13 ezren, a mostani szeptemberben utaztak. Az utaslétszám csökkenésében erősen közrejátszott a rossz időjárás. Kevesen tudják egyébként, hogy a viteldíjak összege nem fedezi a kisvonat üzemeltetésének költségeit, ezért ahhoz a Pénzügyminisztérium pénzbeli támogatást nyújt. Máskülönben nemcsak személy-, hanem teherszállítást is végez a LÁEV. Évente 50 ezer köbméter fát juttat a ládi fűrészüzembe, körülbelül ugyanennyi követ továbbít az Ózdi Kohászati Üzemek számára a ládi MÁV- rakodóig, s innen egy-egy évben tízezer tonna terhet szállít a papírgyárnak. Az erdei vasút üzemvezetősége nemrég elhatározta, hogy az eddigi gyakorlatától eltérően nemcsak a nyári, hanem a téli vasár- és ünnepnapokon is közlekedtet egy személyvonatot Farkasgödörig. A vonat a miskolci végállomásról 8 órakor, a papírgyártól — átszállással — 8.35-kor indul. Visszaindulá- sának időpontja 12, érkezéséé a papírgyárnál 13.14, s — szintén átszállással — a végállomáson 13.49 óra. Múlt vasárnap, december 5-én indult el először az új járat. T. L ni, amelyet a kollektív szerződés — vagy azt helyettesítő rendelkezés — a szombati munkanapra előír. A több műszakos vállalatoknál a második, illetőleg a harmadik műszak elhagyható, és az e napi munkaidő ott is lerövidíthető, ahol a kollektív szerződés szombati munkaidőt nem szabályoz. A munkarend-változtatás folytán kieső munkaidőt le kell dolgozni, kivéve, ha a munkaidő- beosztás, illetőleg a termelés szokásos rendje ezt nem teszi lehetővé. A rövidebb munkaidő alkalmazása, illetve a műszak elhagyása miatt kieső időre munkabér nem jár. A munkarend-változtatás nem érinti a megszakítás nélkül folyamatosan üzemelő vállalatoknál, illetőleg ilyen jellegű munkakörben foglalkoztatott dolgozók munkarendjét. A kereskedelem és a közlekedés területén dolgozók munkarendjét a belkereskedelmi, illetve a közlekedés- és postaügyi miniszter állapítja meg. apróhirdetéá ingatlan Külföldi kiküldetés miatt két és fél szobás, összkomfortos lakásomat 2 évre bérbe adom, december 15-től. Érdeklődni 10— ll-én, 18—20 óráig. Telefon: 15* 773,
