Déli Hírlap, 1976. december (8. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-01 / 284. szám

3je Kapura lövési kísérlet — focival és kézilabdával. Bemutat, jók a felszabadulási emléktorna résztvevői a DIGÉP—CGJ (fent), illetve a 3. sz. ÉPFU—ÉMÁSZ (lent) mérkőzések részt­vevői. (Szabó István felvételei) Felszabadulási emléktorna Egy lépés előre MEflFC—PVSK 78:73 (35:38) riasi hajtas lesz ma — mondta a sportcsarnok bejára­tánál a válogatott Losonczy édesapja — mert mindkét csa­patnak létkérdés a győzelem! Az eredmény alakulásától füg­gően a MEAFC elkerülheti az osztályozol, a PVSK pedig be­kerülhet a veszélyes zónába. Harc lesz tehát a javából! Találó volt a megjegyzés és a „megérzés” is. Hallatlan nagy iramot diktált mindkét együttes ami azonban korántsem ered­ményezett jó' játékot! Az ide­gesség, kapkodás következtében szinte az egész mérkőzésen elké­pesztően sok volt a rossz labda­leadás. az előkészítés nélküli pontatlan dobás. A türelmetlen­ségre a figuratív játék hiányára — különösen az első félidőben — jellemző volt. hogy egy-egy ko- sárradobás között még 10 má­sodperc Is igen ritka esetben telt el! A pontok mégsem gyűl­Áz „álló A 31 éves Varga Zoltánért, a nyugatnémet Bundesligá- ban szereplő Borussia Dort­mund disszidens magyar labdarúgójáért a klub nem kért lelépési díjat, ami pél­da nélküli a nrofi világban! Az új egyesület, a második ligás FC Augsburg három­éves szerződést kötött a já­tékossal, ám kérdés — mi­tek a kívánt mértekben, mert mindkét gárda igen nagy hiba­százalékkal célzott. A pécsiek ráadásul harcosabbak is voltak, mint a miskolciak, s így az első játékrészben állandóan ők vezet­tek 2—4 ponttal. Fordulás után a MEAFC játé­ka valamivel tervszerűbbé vált, és a volt sokszoros válogatott Pálvölgyit is jobban semlegesí­tették. Ennek eredményeként 43:4l-nél át is vették a vezetést, de jelentősebb különbségre nem tudtak szert tenni. A 3—4 pontos minimális előnyt viszont végig megtartották, és győzelmükkel nagy lépést tettek az osztályozok elkerülése érdekében. A vasár­napi. TFSE elleni találkozó lesz majd a sorsdöntő! A miskolciak kosarait Busák (17). Gallyas (16), Béres (13), Né­meth (J 4), Kerekes (8), Magyar (6) és Kinter (2) dobták. M. Gy. hegedűs" ként az eddigi esetek is bi­zonyítják, — meddig tűrik a klub játékosai, vezetői, s fő­ként az edző, Varga botrá­nyosan rossz természetét és életmódját? Érdekes például a világhírű Max Merkel, az egyesület edzője által adott vélemény Vargáról, miszerint: „A fiú egy álló hegedűs.. Grosics örült a góloknak Mintegy hat-hétszáz ér­deklődő előtt rendezte meg vasárnap délután a sport- csarnokban a KISZ Miskolc városi Bizottsága a felsza­badulási emléktornát. Erre azok az üzemi KlSZ-szerve- zetek kaptak meghívást, amelyek az idén a legjobb sportmunkát végezték. A tornát tavaly rendezték meg először, Miskolc felszabadu­lásának tiszteletére. Két sportágban — kispá­lyás labdarúgásban és kézi­labdában — négyes tornát rendeztek, s a műsort két ba­rátságos találkozó egészítette ki. Fülöp Péter, a KISZ Mis­kolc városi Bizottságának első titkára megnyitója után a játék vette át a főszerepet. A kézilabda és a focimeccsek felváltva követték egymást. A játékosok — minősített sportoló nem vehetett részt — ügy buz­galommal kergették a labdát, nemre és korra való tekintet nélkül, s bár a pettyes nem mindenkinek engedelmeskedett egyformán — egyeseket látható­an zavart is a játékban —, több­ször előfordult, hogy nyíltszíni tapsot kapott egy-egy produk­ció. Aki nem sietett az ebéd után, nem is láthatta az elődöntő­ket, ahol kézilabdában az ÉMÁSZ 10:io után hetesekkel verte a 3. sz. ÉPFU csapatát, a DIGÉP pedig 12:7-re» az ÉSZ A* TEltv együttesét. A fociban így alakultak az eredmények: Ce­mentipari Gépjavító—DIGÉP 2-U és a MÁV Járműjavító 2:2 után büntető-rúgásokkal jutott tovább az AGRÓBER csapatával szem­ben. A fiúk küzdelme után a lá­nyok már nemcsak játéktudá­sukkal tűntek ki, s arattak osz­tatlan elismerést . . . Igaz, elein­te elfogódott volt mindkét csa­pat — a Borsodi Nyomda és a Magyar Nemzeti Bank —, a vé­gére azonban úgy belejöttek, hogy alig akarták abbahagyni. Bebizonyították, hogy nemcsak a fiúk játszhatnak döntetlent, ne­kik is joguk van hétméteresek­Feiíiívás lÉüíozÉ A miskolci székhellyel műkö­dő, s az észak-magyarországi rokkant fiatalokat, sportolókat összefogó Akarat SE a jövő év elején találkozóra hívja mind­azokat, akik a Szentpéíeri ka­pui kórházban gyógyultak, akik az 1968—69—70-es években Nagy- barcán tanultak, azokat, akik a rehabilitációs kollégium lakói, vagy az oda kihelyezett 101-es szakmunkásképző intézet növen­dékei voltak. Szívesen látják azokat is, akik munkahelyi vagy közlekedési balesetet szen­vedtek, mozgásfogyatékosok, s szeretnének szervezett körülmé­nyek között valamilyen sportot űzni. Akik részt kívánnak ven­ni az előreláthatóan «februárban megrendezésre kerülő találko­zón, a szervező bizottságnál (Akarat SE 3534 Miskolc, Fazola u. 7.) jelentkezhetnek. kel eldönteni a mérkőzést. Eb­ben a nyomdászlányok voitak jobbak, s így győztesként ők ölelkezhettek össze a pálya kö­zepén, a mérkőzés után. Nagyon fenték a fogukat a KISZ-esek — meg nem felejtet­ték el a tavalyi vereséget az újságírók ellen. Készültek hát a revansra, s ez sikerült is vol­na, ha l:0-ás vezetésüknél le­fújja a meccset a bíró. A já­tékvezető azonban hajthatatlan volt, s csak egyenlítés után fújt háromszor a sípba. így talán majd jövőre . . . S következtek a döntők! A tribünön elterjedt, hogy egyik­másik DIGÉP-kézilabdásnak dup­la kóla- és szendvicsadagot ígér­tek a mérkőzés előtt, hogy job­ban hajtson. Úgy látszik, ez ha­tott, mert a gépgyáriak mind­járt az elején úgy ráijesztettek az ÉMÁSZ-ra, hogy mire az fel­ocsúdott, már késő volt. Nyert a DIGÉP 9:7-rc, s vihette a ku­pát. A focidöntőn egy ideig arról folyt a vita a nézőtéren, hogy vajon mit szedhetnek a játéko­sok futball ellen? Aztán meg­emberelték magukat a fiúk, s eggvel nagyobb sebességre kap­csoltak. Most már volt minden, gól is, egy ide, egy oda, de a döntés ismét a hetesekre ma­radt. A vasutasok mind berúg­ták, a cementesek egyet nem, s máris megvolt a végeredmény: kupagyőztes a MÁV Járműjavító csapata! Az egyéni teljesítményeket is értékelte a versenybíróság: kézi­labdában Köteles Béla (ÉMÁSZ) lett a legjobb kapus, a fociban Mihály Gábor (CGJ). A legered­ményesebb játékos kézilabdában Szilvási István (3. sz. ÉPFU) 7 góllal. A díjak, oklevelek, kupák átadása után máris elhang­zott: Találkozunk 1977-ben! N. Z. A „fekete párduc” a lelá­tón ült. Hajdani népszerűsé­géből jóformán semmit sem veszített, pedig a körülötte ülő tizenéves ipari tanulók — a délelőtti testnevelési órák „levezetéseként” a padosra telepedve — legfeljebb kép­ről. vagy filmről ismerték. Mégis elhangzott többfelől is a felismerést jelző megjegy­zés: „Nézd. a Grosics kérést az utódját!”... Az egykori „aranycsapat” ki­tűnő kapusa azonban nem játé­kosnézőben volt jelen a városi sportcsarnokban, hanem a Köz­úti Közlekedés Kulturális és Sportbizottságának egyik vezető­jeként „hivatalból” szemlélte a KPM kispályás iabdarúgó kupa országos döntőjének küzdelmeit, melyben a 16 vállalat több mint 80 csapatának hónapokon át tar­tott csatározásaiból a legjobb négy vett részt. A fináléba került együttesek, láthatóan nagyon élvezték a ki­tűnő játéklehetőséget. Hatalmas iramqt diktálva küzdöttek, ügye­sen kezelték a labdát és — ren­geteg gólt lőttek! s ez nem cso­da, mert. a játékosok nagyon is tudták, hogy a labdarúgás sa- vát-borsát a háJózörrentés je­lenti! Csak a kapusok nem örültek ennek, viszont Grosics Gyula, s a rendező bizottság tagjai, élükön dr. Valykó István miskolci vezérigazgatóval, annál elégedettebbek voltak. Különö­sen a debreceni AFIT gárdája jeleskedett, mégsem ez a csapat lett a végső győztes. Ugyanis a Hajdú-legények csak akciókból rugdalták alig számolhatóan a gólokat; az első helyért vívott, és a rendes játékidőben döntet­lenül végződött mérkőzés utáni büntetősorozatból viszont egy­szer sem találtak a hálóba! Egyébként más érdekessége is volt a kupaküzdelmeknek: az együttesekben csak olyan játé­kosok szerepelhettek, akik 1973. január óta nem játszottak szö­vetségi bajnokságban tehát nem „aktívak”. Ennek ellenére « idő­sebb korosztálybeli alig egy-ket­tő akadt a négy gárdában!... A döntő eredményei: KÉV Metró—Debreceni KÖZÜT 5:4; Debreceni AFIT—Bp UVATERV 5:1. A III. helyért: D. KÖZÜT— Bp. UVATERV 7:3. Az I. helyért: KÉV Metró—D. AFIT 2:2 (a hosszabbítás után büntetőkből: 1:0). S. K. Á Miskolci Köztisztasági Vállalat FELVÉTELRE KERES: © TELEPVEZETŐT © GARÁZSMESTERT © ÜZEMANYAG-KIADÓT © AUTÓSZERELŐKET © FŰTŐ SZAKMUNKÁST © GÉPKOCSIVEZETŐKET © ANYAGELOKÉSZITOT © TAKARÍTÓNŐT JELENTKEZNI LEHET: MISKOLC I., 'ÓZSEF ATTILA U. 65. SZÁM ALATT, A MUNKAÜGYI ELŐADÓNÁL Szavamra... A világhírű francia komikus, Fernandel nem volt valami szép fiú, s ez különösen pályája kezdetén erősen zavarta. Kezdő színész korában Sacha Guitry főszerepet kínált neki egyik filmjében: — A szerepért 500 000 frankot fizetek, s erre a szavamat adom — mondotta Fernandelnek. A szketpikus hírében álló színész egy pillanatig latolgatta az ajánlatot, majd belecsapott Guitry tenyerébe és így szólt: — Természetesen nekem elég az ön szava... feltéve, ha írásba adja. Piszrás a gereben Balogh Lajos és Király Lajos tudo­mányos kutatók a magyar nyelvészeti kutatások történeté­ben kiemelkedő fon­tosságú gyűjtőmun­kát fejeztek be a közelmúltban. A két fiatal szakember több mint félszáz dunántúli — főként vasi és somogyi — te’epülést keresett fel, hogy felkutas­sák és regisztrálják azt a kihalóban levő szó- és hangkészle- tet, ame'y a kispa­raszti gazdálkodási forma idején az em­ber és a gondjaira bízott állat között kialakult, idős pa­rasztembereket, volt zselléreket, urasági cselédeket, napszá­mosokat kerestek fel, akik még emlé­kezetükben őrzik az egykori ízes, zama­tos állathangutánzó, hívogató és terelő szavakat. A nyelvészek vala­mennyi megkérde­zettnek azonos, elő­re gondosan össze­válogatott kérdése­ket tettek fel. Az egyik például így hangzott: — Milyen hangot ad a disznó, amikor torkába szúr­ják a kést? Ahány falu, szinte annyi­féle volt a válasz: hörög, hörök,, hor­kol, horkul, bórákul, h arákul, horpilál, rén, sír, sikít, nyög, nyöszörög, nyiszög- nyöszög, visít, ordít, jajgat, koétoz, cicá­kul, böfíenik. Egy másik kérdés: — Mit mondanak az ökörnek, ha balra kell befordulnia? — Hajsz, ha, ha ide. Ha jobbra: hü, hí, cseli. Azután: — Ho­gyan nevezik azt a lovat, amely a sze­kér jobb oldalán van befogva? So- mogy-szerte hajszás­nak. A bal oldali­nak már változata is van: esás, esális. A legtöbb megkü­lönböztető szó ter­mészetszerűleg az ál­lattartó paraszt leg­kedvesebb jószágá­val, a lóval kapcso­latosan képződött — kor, nem, küllem, kondíció, ismertető­jelek szerint. A rosz- szul táplált, öreg ló: gebe, görhes, gör­csös, gérdáncs, grasztó, gesztrö, ge- ribes, gereben, so­vány, mustra, kaiul- zsi, koszló, kódis, virsíis, öreg. A vö- , rösbarna színű, fe­kete farkú és söré­nyű: pej. A hom­lokán kis fehér fol­tot viselő igavonó: csillag, csillagos, nagy fehér folt esetén hóka, hókás. Ha az orra fehér: pisztra, piszrás, tej­fölösszájú. Ha vi­szont a homlokán és az orrán is, akkor száreso, szárcsás. Ha a lábán fehér folt van: kese, keselábú; ha térdig fehér: ha- risnvás, bütyköslá­bú. himpók. A ku­tya, ha megverik: jajgat, kajikul, siko- nyál, vonyít, nyihog. Ha a kiskutya lábá­ra lépnek: kaffant, cühikül, sivít, nyü­szít. A macskát, ha megsimogatják, a legtöbb helyen do­rombol, néhol azon­ban dörmög, mar­inkul, muzsikál. Éj­jel viszont kergető­zés közben nyávog, nyervog, vinyákul, makog, miákol, vi- nyároz. (Laczó József felvétele) Hordítógépek Nem kell már többé ide­gen nyelvet tanulni. Ha az ember külföldre utazik vagy külföldivel beszélget, elővesz egy parányi — legfeljebb karóra nagyságú — készülé­ket. Beszélgető társának is pontosan ugyanolyan készü­léke van, remekül megértik egymást, noha mindegyikük anyanyelvén beszél. A for­dítást a készülék végzi! Mindez természetesen egye­lőre fantasztikum vagy csak távoli jövő. Ilyen készülék még nincs. A tudósok azon­ban már most dolgoznak olyan rendszerek megalkotá­sán, amelyek a nemzetközi információcsere, elsősorban a tudományos-műszaki infor­mációcsere leegyszerűsítésére és jelentős meggyorsítására hivatottak. Vannak már működő for­dítógépek, amelyek úgyneve­zett „durva” fordítást készí­tenek tudományos-műszaki szövegekről. A jó minőségű fordításhoz azonban még a „gép-ember” rendszerhez, a gondolati és logikai össze­függések utólagos megszer­kesztéséhez kell folyamodni. Moszkvában nemzetközi szeminárium keretében vi­tatták meg a működő gépi fordítórendszerek problémá­ját. A résztvevők a fő fi­gyelmet a gépi fordítórend­szerek gyakorlati megvalósí­tásának kérdéseire, a speciá­lis szótárak elkészítésére és tökéletesítésére, valamint a fordítástechnológia tökélete, sítésének problémáira fordí­tották. Lóerő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents