Déli Hírlap, 1976. november (8. évfolyam, 258-283. szám)
1976-11-11 / 267. szám
a miskolciaké a szó Ezt mondja a jogszabály MIT ÉRTÜNK JÖVEDELEM, ILLETVE ÖSSZKERESET ALATT? A gyermekintézmények térítési dijának megáilapításával kapcsolatos jogszabályok szerint a térítési díj szempontjából a jövedelem alatt a két szülő (élet- társ) munkaviszonyból származó együttes összkeresetét >és a munkaviszonyon kívüli tevékenységből származó vagy egyéb címen előállott jövedelmét kell érteni. Az összkereset alatt a munkáltató által a dolgozó részére kifizetett mindazt a munkabért, vagy bérjellegű juttatást (alapbér. bérpótlék, túlóradíj, helyettesítési díj, prémium, készenléti díj stb.) kell érteni, amely a táppénz-mcgáílap.tás alapjául szolgál. A 44.156 1972. PM sz. közlemény szerint a „GYES” is keresetnek számit. A munkaviszonyon kívüli tevékenységből származó vagy egyéb ctmen előállott jövedelemként kell számításba venni a szellemi szabadfoglalkozásból, a megbízás ellátásából, a vállalkozás teljesítéséből, ingatlan bérbeadásából, mezőgazdasági ingatlannak vagy munkakörrel kapcsolatos illetményföldnek a megműveléséből származott jövedelmet, a tiszlcleldijat, az árvaellátást stb. A térítési díj megállapításánál nem szabad figyelembe venni a családi pótlékot, a kiküldetési és különélési díjat, valamint a költözködési illetményt; a Ml. alapján juttatott segélyt, az egyszeri jutalmat, a társadalombiztosítási szervek által nyújtott segélyeket, a tanulmányi segélyeket és ösztöndíjakat, a nyereségrészesedést, az AB állal kifizetett kártérítést, a kitüntetésekkel járó dijakat és jutalmakat, az újítási és találmányi díjat. Az 1971 72. tanévtől kezdődően — együttes állásfoglalás szerint — az összkereset számításánál az egyszeri jutalmat és nyereségrészesedést nem lehet figyelembe venni. A keresetigazolást minden évben két alkalommal — a február l-től július 31-ig terjedő időre vonatkozólag szeptember l-én, az augusztus l-től a következő év január 31-ig terjedő időre pedig március l-én — kell mindkét szülőnek kérnie. DR. SASS TIBOR Szolgálaton kívül sem szabad udvariatlankodni! Lapunk október 14-i számában „Kalauznő — illem- tudás nélkül” címmel cikket közöltünk. Erre Bartucz At- tiláné. a Miskolci Közlekedési Vállalat villamosvezetője (akinek viselkedését kifogásoltuk) a következő levelet küldte szerkesztőségünknek. ,,Az említett napon, mint utas — szolgálaton kívül — utaztam a villamoson. Mivel éppen a csúcsforgalomban hibásodon meg a szerelvény, úgy éreztem, kötelességem a kollégámnak segíteni, hogy mielőbb továbbhaladhassunk, éppen az utasok érdekében. Szerelném megemlíteni, hogy a villamosvezetők a napi 8 órai szolgálatuk alatt igen sok kellemetlenségnek vannak kitéve az utasok részéről. Nekünk szó nélkül kell lenyelni a gorombaságokat, pedig munkánk nagy figyelmet, nyugodtságot kíván. Fontos, hogy próbáljuk megérteni egymást, s alkalomadtán legyünk egymás segítségére.” (Mi nem a dicséretes segítséget, hanem az udvariatlanságot szerk.) kifogásoltuk. Minden tételben kiszolgálják A lapunk október 7-i számában „Ha az alma védőétel” címmel megjelent panaszoslevélre az Agrokon- zum igazgatójától, Szűcs Istvántól a következő választ kaptuk: „A cikk megjelenése után azonnal megvizsgáltam a Búza téri egységekben, jogos-c a panasz. A konkrétan megjelölt egységvezetőn kívül a dolgozók azt állították, hogy náluk nem volt az említett beszerző. A 108. sz. egység vezetője elmondta,« hogy nála valóban megjelent az üzem beszerzője, de a kérését nem utasította el. Arra kérte, legyen egy kis türelemmel, míg a sorban álló vevőket kiszolgálja ; amennyiben segít az alma kicsomagolásában, úgy rövid idő alatt kiméri a 30 csomagot. Ez valóban így is történt. Ismételten utasítottam — az ellenőrökön keresztül — az egységvezetőket, eladókat, hogy Jótett és embertelenség Horváth István világtalan, megyaszói lakos november 3-án a Szentpéteri kapui kórházban járt felülvizsgálaton, A Tiszai pályaudvaron találkoztam vele össze, ahol elpanaszolta: a kórház előtt megkért egy — a hangja után ítélve — fiatalembert, hogy vegyen neki busz- és villamosjegyet és valami ennivalót, mert megéhezett. A nála levő száz forintot odaadta, de hiába várta vissza a fiút, az eltűnt a pénzével együtt. Igen viszontagságos ut után jutott el a Tiszaira. Itt, rajtunk kívül, Horváth István (névrokona) laktaharkányi lakos vette pártfogásba. Megígérte, bogy megváltja részére a vonatjegyet — míg az autóbusz-költségét mi adtuk oda —, s „felteszi” a vonatra. Mivel ő hamarabb leszáll, gondoskodik róla, hogy valaki lesegítse Szerencsen a bácsit a vonatról, s ott minden baj nélkül felszállton az autóbuszra, amely hazaviszi. Az esetet nem a mi segítség- nyújtásunk „reklámozása” végett teszem szóvá, hanem azért, mert felháborított, bogy vannak mérr lelketlen emberek, akik visz- szaélnek mások tehetetlenségével és bizalmával. Z. M. Miskolc ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SANDORNé TELEFON: 18-221 ki. mindenkit, minden tételben mennyiségben szolgáljanak A hasonló esetek elkerülése végett, az üzemi beszerzők munkájának megkönnyítésére szeretném javasolni, hogy — bármelyik egységünknél — előre szíveskedjenek az igényeiket bejelenteni. tgy a megadott időre készen állna az igényelt meny- nyiség — kicsomagolva. Eladóinknak is az a célja, hogy minél több árut értékesítsenek ; a papírzsák térítésmentes biztosítása pedig a rendelkezések alapján kötelező.” Figyelmes buszvezető Lányom kisbabát várt. Oktober 28-án este úgy érezte, indulnunk kell a kórházba. Nem hívtunk mentőt, nem láttuk szükségesnek. Közel lakunk a Marx térhez gondoltuk, kapunk taxit. Sajnos, éppen nem állt bent egy sem a megállóban. A 19-es busz viszont már kiindult, amikor mi még nem értünk oda. Amennyire tudtunk, igyekeztünk, a vezető azonban — egy fiatalember — észrevett bennünket, megállt, s felvett, így hamar, s minden baj nélkül jutottunk el a kórházba. Amikor leszálltunk, meg ő intett mosolyogva búcsút nekünk. Nagyon köszönjük figyelmességét. s kedvességét. A kocsi rendszáma: 03-77. P. R.-nc Miskolc Egy jól nevelt kislány A 21-es autóbuszra vártam a Bacsó Béla utcai megállónál, amikor egy kismama közeledett felém, kézenfogva 5 éves kislányát. Mivel hasznosan akartam eltölteni a várakozás idejét, előkotortam zsebemből egy ott lapuló háromszögletes sajtot, és kibontva azt a papírjából, jóízűen falatozni kezdtem. Ekkor ért hozzám mamájával a kislány. Rám tekintett, s szemlátomást bosszúsan dorgálni kezdett: „Bácsi! Ne egyél az utcán! Eredj szépen haza enni!” Megszeppenve hallgattam. A kislány pedig továbbhaladt mosolygó.<t mamájával. Tíz méter távolságból még visszafordult, és erélyesen felém kiáltotta: A papírt pedig el ne dobd, bácsi! Ott van a szemeteskosár!” örültem — szavamra mondom — intelmének, és szívesen tettem eleget a parancsának”. Gratulálok, anyuka! tgy kell nevelni! K. P. Miskolc A Központi Meteorológiai Intézet obszervatóriuma Szegeden új műszert kapott. A Meteorit—2 alkalmas a magaslégköri változások mérésére. A próbaüzemeltetést szovjet szakemberek segítik. Képünkön a meteorológiai léggömb töltése és az RKZ—5 rádiószonda előkészítése folyik. (llovszky Béla felvétele) Tegnapi számunkban már olvashattak róla, hogy az ÉSZAKTERV kollektívája széles körű vizsgálatot végzett Miskolc belvárosában, a városi tanács megrendelésére. A felmérés adatait jól hasznosíthatja az a zsűri, amely rövidesen összeül, hogy felülbírálja a belváros rekonstrukciójára kiírt tervpályázat pályamunkáit. Jó szolgálatot tesznek az adatok annak a tervező kollektívának is, mely végül megbízási kap erre a szép, de nehéz munkára. Egy összefüggő, nagyobb városrész rekonstrukciójánál mindenekelőtt a „csontvázat”, azaz az úthálózatot kell megtervezni. Érthető tehát, hogy igen gazdag tapasztalati anyagot gyűjtöttek a szakemberek a közlekedésről. Sok a koccanás Dávidházy Péter tervező egy térképet mutatott beszélgetésünk alkalmával, melyen Marad a és a Tisz Ankét Miskolc vízellátásáról (Folytatás az 1. oldalról) A vitaindító előadások szerzői szerint a bükki karsztvíz kitermelt mennyisége tovább már nem növelhető. Ha a talajvízre telepített síkvidéki vízművekre számítanánk, 1980-ban 1,2 millió négyzetkilométer, a vízműveket tápláló területre lenne szükség, később pedig még többre. Így csakis a folyók- ból, illetve a folyók melletti kavicsrétegekből nyerhető vízre számíthat Miskolc. Ebből a szempontból a Boldva és a Sajó (utóbbi rendkívül szennyezettsége miatt) már nem jöhet számításba. Marad tehát a Hernád és a Tisza. Ahhoz — utalt rá az előadó —, hogy a Hernádra hosszú távon számíthasson a város, egy sor nemzetközi és belföldi vonatkozású feltételnek kell teljesülnie. Ezért mindenképpen a Tisza felé is kell tekintenünk. A tiszadobi átvágásnál egy napi 100 ezer köbméter kapacitású vízmű létesítésével lehelne biztosítani Miskolc távlati vízellátását. A vitaindító előadásokat tucatnyi hozzászólás követte. Ezek közül hadd utaljunk elsőként a városi tanács osztályvezető-helyettese, Gergely László véleményére, aki — a jelenlegi helyzetet figyelembe véve — aggodalmát fejezte ki Miskolc vízellátásának jövője miatt. Egyebek között utalt arra, hogy a városi tanács középtávú tervében szerepel a napi 20 ezer köbméter kapacitású (és tovább bővíthető) sajóládi vízmű megépítése, a ViZITERV ajánlása alapján. A Sajó és partsávja szeny- nyezettségcről elhangzónak azonban megkérdőjelezhetik ennek a vízműnek a létjogosultságát. Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek igazgatóhelyettese szerint a borsodi térségben olyan egységes vízellátási rendszert kellene kialakítani, amely a szomszédos Nógrád megyében már bevált. Az ÉSZAK- TERV képviselője az általános rendezési terv, az agro- meliorációs terv és a középtávú vízgazdálkodási tervek összehangolásának szükségességét vetette fel. Többen szóltak hozzá az ÉVIZIG képviseletében. Az egyik osztályvezető például utalt arra, hogy vizsgálataik szerint a Sajó mellett még igenis lehet elhatárolni víznyerő területeket, s a bükki karsztvizek sincsenek még teljes mértékben hasznosítva. Egy átfogó, irányított karsztvízkutatás — mutatott rá egy újabb felszólaló — sok segítséget jelentene, ám ugyanilyen fontos lenne a meglevő karsztforrások vízgyűjtőterületének fokozottabb védelme is. Az ankét délután újabb előadással folytatódott, melynek szerzői dr. Dávid Sán- dorné. a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa és dr Dulovics Dezsőné. az Ybl Miklós Műszaki Főiskola tanszékvezető docense voltak. Felkért hozzászólóként fejtette ki véleményét Áll Lajos. az OVH főosztályvezetője. Az ankét tanulságait dr. Horváth Béla, városunk főépítésze. a kommunális bizottság titkára foglalta össze NYIKES IMRE a közlekedésrendészettől és az Állami Biztosítótól nyert adatok alapján feltüntették a balesetveszélyes csomópontokat. Ezek közé tartozik a Széchenyi út és a Szemere utca kereszteződése, a Búza tér, az Ady-hídi és a Kun Béla úti csomópont. Érdekes megfigyelés, hogy igen magas a viszonylag kis kárt okozó. koccanásos balesetek száma. A magyarázat nyilvánvaló: Miskolc belvárosában — különösen a közlekedési csúcsidőszakokban —, egymásra zsúfolódva, lépésben haladnak a járművek. Ez a szituáció pedig kedvez az említett balesettípusnak, jóllehet az esetek többségében szubjektív okok — szabálytalan előzés, ittasság stb. —, is közrejátszanak. y A közlekedési viszonyokon ma már csak az úthálózat teljes rekonstrukciójával lehet javítani. Tervidőszakról tervidőszakra halasztódott az északi tehermentesítő út megépítése, de végre elmondhatjuk, hogy ebben az ötéves tervidőszakban legalább egy szakasza elkiszúl. Ezzel lehetővé válik, hogy a túlzsúfolt Bajcsy-Zsilinszky,. illetve Széchenyi utat tehermentesítsék, i rivel a járművek megkerülik majd a centrumot. Évente 12 százalékkal nő a fort>aiom Ám a kelet—nyugati irányú közlekedés még ezzel sem lesz tökéletesen megoldva. A tervezők egyetértenek abban, hogy a Széchenyi út. illetve az északi tehermentesítő út közé kell még építeni egy harmadikat, melyen az áruszállító gépkocsik közelíthetik meg a belvárosi boltokat. A centrum ugyanis nyilvánvalóan a legfontosabb bevásárlóközpontja maiad a városnak. A távolabbi elképzelések szerint pedig a Széchenyi úton teljesen megszüntetik a gépjárművel való közlekedést, és sétálóutcának tartják fönn. A déli tehermentesítő üt első szakasza már épül, és rövidesen el is készül egészen a Szemere utcáig. További nyomvonala még nincs jóváhagyva. Az észak—déli irányú közlekedést javítja majd a Beloiannisz utca, melyet ugyancsak építenek. A tervek szerint ide terelik majd a tömegközlekedési eszközöket, és ezzel megszűnik „neurotikus”, balesetveszélyes csomópont lenni a villanyrendőrnél levő kereszteződés. A tervek között szerepel továbbá az M3-as út városba vezető szakaszának megépítése és a Gömöri felüljáróval párhuzamosan elkészül a Búza téri aluljáró is. Mind-mind a megvalósulás stádiumában levő terv. Végre olyan „csontvázat”, azaz úthálózatot kap tehát a belváros, mely sok évre megoldja közlekedési gondjainkat. Még azt figyelembe véve is, hogy évente átlagosan 12 százalékkal növekszik a forgalom ! Kevés-e a parkolóhely ? Általános panasz, hogy kevés a parkolóhely a belvárosban. ahová nagyon sokan — köztük külföldiek is — gépkocsival érkeznek bevásárolni vagy ügyeiket intézni. Nos, a nanasz nem egészen jogos a vizsgálat szerint. Körülbelül 2700 gépkocsi parkírozására van igény, és ezt 82 százalékoan ki is elégítik az e célra éoítet* parkolók, hozzászámítva az útszegélyen való parkírozási lehetőségeket, illetve a belvárosban levő kisgarázsukat. Más kérdés, hoav egyes parkirozóhe- lyek, így például a Déryné és a piac környékiek zsúfoltak, míg a Szamuely utcai nincs tökéletesen kihasználva. Az utóbbi helyen fizetni kell. ám az aránvtalan kihasználás döntő indoka — a vizsgálat szerint — az. hogy sokan egészen a tetthelvig kívánnak nésv keréken utazni. (Folytatjuk) BÉKÉS DEZSŐ Baleset veszélyes csíp mópontok Mit tudunk a belvárosról?
